Posts Tagged ‘virágok’

Japánkerti tapasztalatok – eszetlen kertészkedés

Nem tudtam, mondom, nem tudtam.
Mert ugye a japán juhar az acer palmatum. De milyen? De milyen?

Képzeletemben (és az Auchan kerti újságban megjelent fotón) ez a kis fa bordón lengeti leveleit, csodaszép és nem zöld.
Persze erre elrohanok az Auchanba, veszek egy szép megtermett, 180 cm magasra ágaskodó példányt.
És akkor kérdezem megint: De milyet? De milyet?
Acer palmatum ‘Katsura’, érted?
Mi az a  Katsura? Ki az a Katsura?
Valami agresszív, sárgaöves, japán nindzsa, aki hosszú szamuráj kardjával minden suhintásnál azt mondja: BÁNDZÁJ! (1:42-nél)

Esetleg japán kacatok tárolására szolgáló sárga láda.
Nem hiszed el. – mondom Jocinak – Sárgát vettem, vazze, sárgát, ami évközben zöld! 🙂  

Kárpótlásul a tarka babérsomnál nem nyúltam mellé, persze a szárazhegyi Anulu számára tartogatott azért még meglepetéseket a jövő.

Kell még valami, mer’ ugye, két növényből nem lesz japánkert. 🙂

Baumaxos kóválygás közben csapott belém a felismerés villáma: Azálea, azálea kell nekem!
Vettem kettőt, narancs és piros virágút. Jelenleg van: piros színű (eredetileg narancs) és egy rózsaszín (eredetileg piros).
Ja és arról ne is beszéljünk, hogy rettentő nagymértékben hiányos lexikális tudásom miatt az azálea nálam télálló. Persze, hogy nem az. Csak ha ezt meg ezt teszed, meg ilyen meg ilyen éghajlaton. Amiből ezt meg ezt nem teszem, és nem vagyok ilyen meg ilyen éghajlaton.
Mentsük a menthetőt, cserepestűl süllyesztettem a földbe. A cserépben méregdrága rhododendron föld csücsül, mert nem volt kiírva az ára. Skót szívem megszakadt a pénztárnál. 🙂

És most jön a magyarosított japánkert:
Néztem a még nem nyíló azáleákat, a babérsomot meg Katsura mestert. Megállapítottam, kell még ide valami virág. Vettem rózsaszínű és kék nefelejcset, és ültettem ixia hagymákat. (Utóbbiról nem tudok semmit, de jól nézett ki a fotó a zacskón és AKCIÓS volt. 😀 )

Kirobbantottam természetesen a füvet a japánkert területéről, és terveztem, hogy veszek kérget a tetejére. Ez elmaradt a mai napig.

Sárgászöld Katsura mester mögé azóta muszáj voltam venni egy vörös ágú somot, hogy akkor már legyen valami bordós is a háttérben, hamár a japán juhar nem az.

Így majdnem kész voltam, már csak a kéreg hiányzott. Legbelül azonban éreztem, hogy nem teljes a kép, kell még valami…

Húsvét előtti szombat reggel a teljes területet feltúrta egy vakond. Na, most éreztem, hogy – Anulu-Papu-Mamu-, elkészült a valaha látott legretardáltabb japánkert a földön.

Sünike teleszúrta fadarabokkal a feltúrt földet, mondván, hogy kerítést csinál… 🙂 Eltávolítottam a kerítést, visszatapostam a romokat.

És minden remekmű megérdemli, hogy megkoronázzák. Egy apró, a kert jellegére utaló kiegészítőt készítettünk Sünivel még a megvalósítás előtt, amit most beillesztettem a megfelelő helyre.

Íme a japánkertem. Nem ér röhögni. Nekem tetszik. 😀
Anulu

Sziklakert építése házi módszerrel – hány kiló kő fér a csomagtartóba?

Igen. Én is odavagyok a sziklakertekért.

Olyannyira buzgott túl rajtam ez a dolog jó másfél éve, hogy Jocitól kaptam is egy könyvet a sziklakert építéséről. Ettől még jobban ráfeszültem a témára, ugyanis világossá vált, hogy a sziklakert egy igénytelen növények gyűjtőhelyéül szolgáló terület. Ráadásul ezek a növények még szépen is virágoznak.

Tudás tekintetében természetesen a nulláról indultam ezen a téren is.

A felmerült problémák a következőek voltak:

  • nem volt sziklám
  • nem tudtam, honnan szerezzek gyorsan sokat olcsón
  • nem tudtam milyen földet rakjak bele
  • egy árva sziklakerti növényt nem ismertem

Mondjuk, én nem szoktam törődni efféle apró, jelentéktelen dolgokkal. Így aztán jóbarátomtól, az internettől, megtudtam a legfontosabb dolgokat.

Első lépés, ami nem kihagyható: a sziklakerthez követ kell szerezni. Kérdés, hogy mennyi kell? A honnan már megvolt, a Keresztúri úton van egy “Kőturkáló” nevű hely. Nem tudom, hogy second hand köveket árulnak-e, mindenesetre viccesnek találtam, így elrongyoltam kicsi kocsimmal a helyszínre.

Az volt az első kérdése az eladónak, hogy milyet szeretnék? Kérdésre kérdéssel feleltem: Milyen van? – kicsit frusztrált kezdtem lenni…

Szóval, mint kiderült, van egy csomóféle kő: rózsaszínű, sárgás, sötétszürke, fehér, zöldes. Mivel úgy indultam el a beszerzésre, hogy egyfajta kő létezik: a fehéres, így nem hagytam magam összezavarni, abból válogattam. Mondjuk, ez nem teljesen igaz. Jött egy férfiember talicskával, oszt telepakoltattam vele az egykerekűt. Mérlegelés után közölték velem, hogy ez 125 kiló.
Bólintottam beleegyezően, ami annyi, az annyi.

Szegény segítőm, mire az autóba bepakolta, már mindenhol ömlött róla a víz. 🙂
Aztán elnézve a csomagtartóban a köveket, közöltem vele, hogy még egy talicskával hozhatunk. (Érzem, hogy kicsit erős a többes szám: hozhatunk… 😀 ) Nem látszott túl nagy lelkesedés az arcán… 🙂

Tehát egy Renault Clio versus én és a 250 kiló kő. Kb. úgy nézett ki a kocsi, mint az a motorcsónak, ami hasít a vízen, és csak a motornál ér a vízbe.

Lassan beindítottam a a kissé leültetett gépsárkányt, és mondhatjuk, hogy komótos tempóban felszántottam vele az utat hazáig. Otthon kicuccoltuk a “csónakot”, és tudtam már, hogy még egyszer ennyi követ szeretnék.

Másodszorra már rutinosan vettem a köveket, laza voltam, mint a dédi fogsora. Hazaszántottam a Clioval, aki keserves hangon üvöltötte ki magából kínjait úgy 4-5.000-es fordulatszámon. 🙂

Jocival felgörgettük a köveket a hátsókertbe, azért nem csinálnám végig megint…

Így is jól mutattak már a kődarabok, de a végleges megoldás az lett, hogy ástam egy 10-15 cm mély, másfél méter átmérőjű kört. Leterítettem egy geotextilt, ami elvileg megfogja a gazt.  Aztán jöhettek a kövek meg a föld, amit maradék virágfölddel vegyítettem. Homokot nem kellett hozzáadni, mert az van bőven a kertben.

A szomszédoknak elújságoltam, hogy építettem sziklakertet! Erre ők meg szerették volna tekinteni a művet. Felvezettem őket a hátsókertbe, majd ráböktem arra a jelentéktelen kő- és földkupacra, amit maguktól nem vettek volna észre a kertben. Szerintem megsajnálhattak, mert felajánlottak egy csomó sziklakerti növényt a saját birtokukról. 🙂

Kaptam: ternyét, gyepszegfűket, harangvirágot, havasi gyopárt, kövirózsát, varjúhájat, meg valami rózsaszín virágút.
Ezenkívül vettem: krókuszt, gyöngyikét, pázsitviolát, pimpót meg valami fehéret.

Szerencsére minden megeredt, és állandóan virágzik valami a kis kőrakáson. 🙂

Kicsi Clio azóta már nincs velünk, de a sziklakert nem engedi soha elfelejtetni a régi, szép emlékeket. 🙂

Filmtörténeti gyöngyszem – Az éjjeli kertész

A hobbikertész blog bemutatja

Az éjjeli kertész

című filmet.

Stáblista:
forgatókönyv – hobbikertész
operatőr – hobbikertész
rendező – hobbikertész

Szereplők:
krizantém
ásó
hobbikertész
szövetnadrág
magassarkú csizma
fényképezőgép
mozgásérzékelős-időzítős lámpa

Történet:
Egy hányatott sorsú krizantém életút-kereséséről szóló kisfilm. Ajándékként a hobbikertészhez került krizantém 31 napos, díszzacskóban eltöltött, padlófűtéses kálváriája után váratlan fordulat következik. A film nem szűkölködik az izgalmakban, s a sötétség rémisztő bizonytalansága borzolja a filmnézők idegeit. Az izgalmat a változó és kreatív kameraállások fokozzák. Senki nem hagyhatja ki a kertészeti filmtörténelem legújabb mérföldkövét.

Besorolás:
Súlyos

Képek – ami a filmből kimaradt:

                   

A FILM: 

Futómuskátlik téliesítése 8 lépésben

Mint jó blogger állandóan figyelem a hobbikertész blog statisztikáit. Néha nagyon jókat derülök, hogy miként találják meg az oldalamat a látogatók.
A kedvencem : “rotakapa használati ötletek” 😀

Mostanában a “muskátli téliesítése” a legmenőbb kereső kifejezés, ez már egy jel, hogy talán itt az ideje, elrakni télire a muskátlikat. A másik jel pedig az volt, hogy az étkező ablakában tanyázó muskátlim levetette magát a járdára… mondván, hogy neki ebből elég, inkább ugrik. Szemrevételeztem az idei futómuskátli állományom, és ihletet kaptam a téliesítés egy alternatív verziójának kidolgozására. Rövid idő alatt meglett a fő csapásvonala a téliesítés újraértelmezésének, így most már a teljes, részletesen kidolgozott változatot közölhetem!

Főleg azoknak javasolom alkalmazni, akik kifejezetten nem voltak  elégedettek az idei futó muskátliaikkal.
Mozzanatról mozzanatra haladva érdemes követni, mert egy-egy fázis kihagyása után már nem tudom garantálni, hogy a következő évi virágzás véletlenül se legyen olyan silány, mint nekem az idei. 😀

1. lépés:

Vegyük le a ládákat, illetve gyűjtsük egyhelyre az összes téliesíteni kívánt muskátlit. Vigyázzunk, hogy az épen maradt ágakat ne törjük el! Azok még kelleni fognak.

2. lépés:

Metszőolló, vagy akár sima papírvágó olló fog kelleni a művelethez, vegyük azt is elő!

3. lépés:

Miután nem a szokványos téliesítésről van szó, így szükségünk lesz még szemeteszsákra is. Környezetbarátok használhatnak Auchan-os zacskót is! 🙂

4. lépés:

Metsszük le tőből a muskátlik ágait, de a legszebbeket rakjuk félre, a többit rakjuk egy nagy kupacba.

Legszebbek:

A többi egy kupacban:

5. lépés:

A ládákból távolítsuk el az elhasználódott, gyökérzettel átszőtt (szigorúan olcsó, baumaxos) virágföldet.

Helyezzük egymásba a virágládákat, és tegyük őket fagymentes helyre, hamár a téliesítés jegyében cselekszünk. (pl. garázs, konyha, fürdőszoba)

6. lépés:

Válasszuk ki a félretett ágakból a legerősebbeket! Metsszünk belőlük kőkori szúróeszközt!

7. lépés:

Zsákoljunk be mindent a tavalyi selejtből, még az apróbb levelekből se hagyjunk a földön!

Mindent tömjünk a kukába, majd a földtől koszos körmünket tisztítsuk meg a hegyesre metszett ágakkal. Ha végeztünk, ezeket is dobjuk a kukába.

8. lépés:

Soha többé nem gondolunk a nyomorúságos muskátlikra! Ha valaki mégis kérdezi, mi lett velük, akkor az értetlen tekintet és a “Nekem sosem volt futómuskátlim… Bizonyára összekeversz valakivel…” válasz megteszi. 🙂

Felhívás – Kidobásra szánt növényeket befogadok!

Légyszi-légyszi-légyszi ne dobd ki, add nekem, ha meguntad, vagy félig kinyírtad! 🙂

Garantálom, hogy nálam jól fogja érezni magát a kidobásra ítélt növénykéd – vagy legalább méltó nyughelyet biztosítok neki. A beilleszkedés nem lesz nehéz számára, hisz nálam is találhatsz néhány elanyátlanodott egyedet. A nyomorúságosnál is nyomorúságosabb muskátli várja hasonló adottságokkal rendelkező társait:

 

Ha pedig a nagy szaporulat miatt van felesleges növényed, azt az újonnan vásárolt (természetesen 1.000 Ft-nál olcsóbb!!) parkrózsám fogja köszönteni!

Várom a felajánlásokat és köszönöm azoknak a közreműködést, akik már eljuttattak a menhelyemre növényeket! 🙂

Köszönöm a figyelmet! 🙂

%d blogger ezt szereti: