Posts Tagged ‘virágok’

Futómuskátli téliesítése skandináv stílusban

Roppant egyszerű megoldás kezdőknek, újrakezdőknek, lustáknak, növényekhez nem értőknek, mellesleg nem árt, ha szorul beléd némi humorérzék, és van hozzá még egy svéd zászlód is az ikeából.

skandi hehe

Megjegyzem, hogy idén ez a legjobb fénykép erről a példányról, amit csak hívjuk egyszerűen muskátlinak, mer’ ez bizony nagyon nem futkosott sehová. 😀 ( És igen, a méteres virágláda többi része pedig üres, mert a stílusra is adunk!)

Ja! És a tökéletes kivitelezés érdekében gondoljon mindenki a rénszarvasra! Most! 😛

Rolling Stones – a vándorló sziklakert

A házilag készített sziklakertünk, úgy tűnt, nincs jó helyen. Merthát szép-szép, de nagyon útban van focizás közben. Joci nagyon aggódó típus, ezért folyton aggódott, hogy Sünike futás közben belebotlik, és a sziklák súlyosan megsértik a gyereket, például kitörnek a fogai, behorpad, esetleg betörik a feje, nyílt töréseket szenved a testének különböző tájain. Odáig fajult az aggódása, hogy végleges megoldásként azt találta a legjobbnak, hogy amikor kimegyünk a kertbe, akkor egy bazi nagy, minimum 15 cm vastag szivaccsal takarjuk le a sziklakertet. 🙂

Ekkor jött a képbe Judit, a szomszédasszony, aki figyelmünkbe ajánlotta a medencetelepítés során felhalmozott, a talajkiegyenlítésből származó földkupacot, mely a kert napos szélén pihen, és pont alkalmas lenne az új sziklakertnek. Joci és saját lelki nyugalmam kezdett helyre állni, hogy mégsem kell a bazi nagy szivacs, mint védelmi és nem utolsó sorban esztétikai elem. Bár a szivacsból készült műsziklakert-ötlet is kétségkívül tartogat még magában piaci lehetőségeket (elgondolásom az a tényen alapul, hogy a kerti törpe biznisz is dübörög…), – a testi sérüléseket elkerülendő – mégis a költöztetés mellett döntöttem.

A sziklakert, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egyáltlán nem emelkedik ki a földből,
és ráadásul még rossz helyen is van.

Ez bizony még mindig 500 kiló kő, csak a fű slankít. 🙂

Kipróbáltam, hogy megbotlok-e a kövek helyén, de nem estem el.
A terület focizásra alkalmas.
A körtechnológiás füvesítés újra alkalmazható… 🙂

Az új sziklakert helye, avagy a kupac sziklák nélkül.

Belocsolva. És ez már domborodik. 🙂

Szerencsére, a család testi épségének megóvása érdekében végrehajtott tereprendezés közben csak kisebb húsdarabot metszett ki egy éles kődarab az ujjamból, egyáltalán nem nevezhető súlyos sérülésnek, szinte be is gyógyult, és a derékfájást meg sem érzem, a Flector-tapasz már biztos hatott a derekamon.  🙂

A költöztetés óta Süni foci iránti érdeklődése jelentősen visszaesett, viszont az új sziklakertet folyton megmássza, mert ugye már elég magas is, nemcsak sziklás. Tehát a következtetés mindenki számára világossá vált: egy sziklakert sosincs jó helyen a kertben. 🙂

A csí áramlása a Vízművek támogatásával

Az előkerttel állandóan bajban vagyok. Legyen, ne legyen, olyan nincs, hogy nincs, akkor van, de mi legyen, meg ilyenek. Eddig tavaszi, hagymás virágokkal volt megtöltve, volt év, hogy nyárra büdöskét telepítettem bele. Most kitaláltam, hogy évelő ágyás lesz a ház előtt. A cél megvalósítása érdekében kitermeltem a hagymákat. Minden növénytípus hagymáját gondosan, külön edényben gyűjtöttem. Aztán a tárolás nehézkessége miatt, egybeöntöttem. 🙂

Kollégámtól, Palitól kaptam kokárdavirágot az újdonsült ágyásomba, amit el is ültettem az egyik sarokban. Ezenkívül terveztem, hogy elugrok a Keresztúri úti kertészetekbe még egy-két virágért. Hát a tervezés jól ment, csak az nem jött össze, hogy elmenjek. 🙂

Egy szép előkert nagyon fel tudja dobni az utcafrontot, ez biztos. A japánok és kínaiak is nagy hangsúlyt fektetnek a kert harmóniájára (feng shui) , mely az előkert esetében még hagy kívánnivalót maga után (- gondoltam én).

„A qi (csi) a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll. A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: feng shui (szél és víz).
A feng shui törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.” (Forrás: Wikipédia)

Ekkor ébredtem rá, hogy a vízelzáró főcsap valójában az egyensúlyt hivatott fenntartani. Ezek szerint így néz ki egy harmónikus előkert:

Te is érzed a csí áramlását, ugye? 😀

Mikrofonfej frizura fehérben

Még tavaly vettem az Aldiban gyökeret. A csomagoláson valami szép, nagy bokor volt apró, fehér virágokkal. De szupi! Mondtam, ez jó lesz a rózsák mellé.

Hát jó is lett, de első évben ocsmány volt, se bokor, se virág, csak kínosan ronda indaszerű szárak.

Na, most már az a  gyökér második életévét tölti nálunk, és nemvárt módon, állati nagyra növesztett maga fölé egy bokrot. Sünike zokon is vette a térfoglalást, ugyanis a fenyő és a rózsák között volt az ő bicikliútja.

Figyelmébe ajánlottam a fenyő másik oldalánál található, füves területet is, hogy most arra van a bicikliút. Elsőre nem fogadta el az alternatív útvonalat, de miután a futóbringával megpróbált áthajtani a bokron és nem ment, kénytelen volt a másik, szerinte “jossz, ócska” utat választani. 🙂

A gyökér ültetéséről pár szó: lényegében csak annyi, hogy tisztában voltam azzal, hogy képtelen leszek megjegyezni a latin elnevezését (G, L, Y, P, H, I véletlenszerű összekeveréséből képzett borzadványt) és a német használati utasítást. Megoldásként félig leástam a földbe a papírját, hogy tudjam később, mi a szitu.

Na ez volt az a papír, amit fűnyíróval először lenyírtam. 🙂

Sűrű köd borította el emlékeimet a növény nevét illetően. Gondolkodtam, hogy mi is volt az a latin név? De csak a glikoszféra szó jutott az eszembe. 🙂

Végül rájöttem, hogy szappangyökeret vettem, vagyis szappangyökér gyökeret. 🙂

Erre a felismerésre akkor tettem szert, amikor családostul az M0-M3 környékén autóztunk, és az útmenti töltésen ugyanilyen bokrocskák hada volt látható.

Mondom Jocinak: Nézd! Ilyen virágunk van, de ezért én PÉNZT adtam! 🙂

És akkor villant be, hogy gyerekkoromban sok szappangyökeret szedtünk csokorba, és az is így nézett ki. Most már tudom, hogy azért, mert szappangyökér ez is.

A legviccesebb az, hogy úgy festenek ezek a kis gömb alakú bokrocskák, mint a Jackson 5 a színpadon. Mikrofonfej csoportosulásokat alkotnak az apró, fehér virágaikkal. 🙂

Az én mikrofonfejem:

Egyéb mikrofonfejek:

Tápot kell adni a parasztnak! :D – apró örömök

Végy két parasztmuskátlit!

Teleltesd át!

Ne add fel a reményt!

Tedd ki a napra tavasszal!

Adj neki tápoldatot hetente!

És ilyen lett! Juppppíííííí!

Ugyanez a recept a vaníliavirág esetén nem volt annyira sikeres. Az első képen a láda jobb felső sarkában csücsül. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ő nem nyert díjat az “ilyen volt, ilyen lett” versenyen. Fejfaként álljon a gondozási útmutató kis kartonja. R.I.P. kicsi heliotrop.

Japánkerti tapasztalatok – eszetlen kertészkedés

Nem tudtam, mondom, nem tudtam.
Mert ugye a japán juhar az acer palmatum. De milyen? De milyen?

Képzeletemben (és az Auchan kerti újságban megjelent fotón) ez a kis fa bordón lengeti leveleit, csodaszép és nem zöld.
Persze erre elrohanok az Auchanba, veszek egy szép megtermett, 180 cm magasra ágaskodó példányt.
És akkor kérdezem megint: De milyet? De milyet?
Acer palmatum ‘Katsura’, érted?
Mi az a  Katsura? Ki az a Katsura?
Valami agresszív, sárgaöves, japán nindzsa, aki hosszú szamuráj kardjával minden suhintásnál azt mondja: BÁNDZÁJ! (1:42-nél)

Esetleg japán kacatok tárolására szolgáló sárga láda.
Nem hiszed el. – mondom Jocinak – Sárgát vettem, vazze, sárgát, ami évközben zöld! 🙂  

Kárpótlásul a tarka babérsomnál nem nyúltam mellé, persze a szárazhegyi Anulu számára tartogatott azért még meglepetéseket a jövő.

Kell még valami, mer’ ugye, két növényből nem lesz japánkert. 🙂

Baumaxos kóválygás közben csapott belém a felismerés villáma: Azálea, azálea kell nekem!
Vettem kettőt, narancs és piros virágút. Jelenleg van: piros színű (eredetileg narancs) és egy rózsaszín (eredetileg piros).
Ja és arról ne is beszéljünk, hogy rettentő nagymértékben hiányos lexikális tudásom miatt az azálea nálam télálló. Persze, hogy nem az. Csak ha ezt meg ezt teszed, meg ilyen meg ilyen éghajlaton. Amiből ezt meg ezt nem teszem, és nem vagyok ilyen meg ilyen éghajlaton.
Mentsük a menthetőt, cserepestűl süllyesztettem a földbe. A cserépben méregdrága rhododendron föld csücsül, mert nem volt kiírva az ára. Skót szívem megszakadt a pénztárnál. 🙂

És most jön a magyarosított japánkert:
Néztem a még nem nyíló azáleákat, a babérsomot meg Katsura mestert. Megállapítottam, kell még ide valami virág. Vettem rózsaszínű és kék nefelejcset, és ültettem ixia hagymákat. (Utóbbiról nem tudok semmit, de jól nézett ki a fotó a zacskón és AKCIÓS volt. 😀 )

Kirobbantottam természetesen a füvet a japánkert területéről, és terveztem, hogy veszek kérget a tetejére. Ez elmaradt a mai napig.

Sárgászöld Katsura mester mögé azóta muszáj voltam venni egy vörös ágú somot, hogy akkor már legyen valami bordós is a háttérben, hamár a japán juhar nem az.

Így majdnem kész voltam, már csak a kéreg hiányzott. Legbelül azonban éreztem, hogy nem teljes a kép, kell még valami…

Húsvét előtti szombat reggel a teljes területet feltúrta egy vakond. Na, most éreztem, hogy – Anulu-Papu-Mamu-, elkészült a valaha látott legretardáltabb japánkert a földön.

Sünike teleszúrta fadarabokkal a feltúrt földet, mondván, hogy kerítést csinál… 🙂 Eltávolítottam a kerítést, visszatapostam a romokat.

És minden remekmű megérdemli, hogy megkoronázzák. Egy apró, a kert jellegére utaló kiegészítőt készítettünk Sünivel még a megvalósítás előtt, amit most beillesztettem a megfelelő helyre.

Íme a japánkertem. Nem ér röhögni. Nekem tetszik. 😀
Anulu

Sziklakert építése házi módszerrel – hány kiló kő fér a csomagtartóba?

Igen. Én is odavagyok a sziklakertekért.

Olyannyira buzgott túl rajtam ez a dolog jó másfél éve, hogy Jocitól kaptam is egy könyvet a sziklakert építéséről. Ettől még jobban ráfeszültem a témára, ugyanis világossá vált, hogy a sziklakert egy igénytelen növények gyűjtőhelyéül szolgáló terület. Ráadásul ezek a növények még szépen is virágoznak.

Tudás tekintetében természetesen a nulláról indultam ezen a téren is.

A felmerült problémák a következőek voltak:

  • nem volt sziklám
  • nem tudtam, honnan szerezzek gyorsan sokat olcsón
  • nem tudtam milyen földet rakjak bele
  • egy árva sziklakerti növényt nem ismertem

Mondjuk, én nem szoktam törődni efféle apró, jelentéktelen dolgokkal. Így aztán jóbarátomtól, az internettől, megtudtam a legfontosabb dolgokat.

Első lépés, ami nem kihagyható: a sziklakerthez követ kell szerezni. Kérdés, hogy mennyi kell? A honnan már megvolt, a Keresztúri úton van egy “Kőturkáló” nevű hely. Nem tudom, hogy second hand köveket árulnak-e, mindenesetre viccesnek találtam, így elrongyoltam kicsi kocsimmal a helyszínre.

Az volt az első kérdése az eladónak, hogy milyet szeretnék? Kérdésre kérdéssel feleltem: Milyen van? – kicsit frusztrált kezdtem lenni…

Szóval, mint kiderült, van egy csomóféle kő: rózsaszínű, sárgás, sötétszürke, fehér, zöldes. Mivel úgy indultam el a beszerzésre, hogy egyfajta kő létezik: a fehéres, így nem hagytam magam összezavarni, abból válogattam. Mondjuk, ez nem teljesen igaz. Jött egy férfiember talicskával, oszt telepakoltattam vele az egykerekűt. Mérlegelés után közölték velem, hogy ez 125 kiló.
Bólintottam beleegyezően, ami annyi, az annyi.

Szegény segítőm, mire az autóba bepakolta, már mindenhol ömlött róla a víz. 🙂
Aztán elnézve a csomagtartóban a köveket, közöltem vele, hogy még egy talicskával hozhatunk. (Érzem, hogy kicsit erős a többes szám: hozhatunk… 😀 ) Nem látszott túl nagy lelkesedés az arcán… 🙂

Tehát egy Renault Clio versus én és a 250 kiló kő. Kb. úgy nézett ki a kocsi, mint az a motorcsónak, ami hasít a vízen, és csak a motornál ér a vízbe.

Lassan beindítottam a a kissé leültetett gépsárkányt, és mondhatjuk, hogy komótos tempóban felszántottam vele az utat hazáig. Otthon kicuccoltuk a “csónakot”, és tudtam már, hogy még egyszer ennyi követ szeretnék.

Másodszorra már rutinosan vettem a köveket, laza voltam, mint a dédi fogsora. Hazaszántottam a Clioval, aki keserves hangon üvöltötte ki magából kínjait úgy 4-5.000-es fordulatszámon. 🙂

Jocival felgörgettük a köveket a hátsókertbe, azért nem csinálnám végig megint…

Így is jól mutattak már a kődarabok, de a végleges megoldás az lett, hogy ástam egy 10-15 cm mély, másfél méter átmérőjű kört. Leterítettem egy geotextilt, ami elvileg megfogja a gazt.  Aztán jöhettek a kövek meg a föld, amit maradék virágfölddel vegyítettem. Homokot nem kellett hozzáadni, mert az van bőven a kertben.

A szomszédoknak elújságoltam, hogy építettem sziklakertet! Erre ők meg szerették volna tekinteni a művet. Felvezettem őket a hátsókertbe, majd ráböktem arra a jelentéktelen kő- és földkupacra, amit maguktól nem vettek volna észre a kertben. Szerintem megsajnálhattak, mert felajánlottak egy csomó sziklakerti növényt a saját birtokukról. 🙂

Kaptam: ternyét, gyepszegfűket, harangvirágot, havasi gyopárt, kövirózsát, varjúhájat, meg valami rózsaszín virágút.
Ezenkívül vettem: krókuszt, gyöngyikét, pázsitviolát, pimpót meg valami fehéret.

Szerencsére minden megeredt, és állandóan virágzik valami a kis kőrakáson. 🙂

Kicsi Clio azóta már nincs velünk, de a sziklakert nem engedi soha elfelejtetni a régi, szép emlékeket. 🙂

%d blogger ezt kedveli: