Posts Tagged ‘szobanövény’

Tavaszi helló

Most, hogy a tegnapi 10 cm-es, friss hó reggelre nemhogy elolvadt, de közel 12 fokot mutatott a hőmérő, idejét éreztem egy tavaszi beköszöntő megírásának.

A téli időszak elég eseménytelenül zajlott, meg én is éberkómában éltem az életem a folyamatos fronthatások, gyerekfuvarozások, dolgozások, takarítások, játszóházazások miatt is.

Pár említésre méltó dolgot mégis kiemelnék e sivárnak mondható időszakból:

Az első és legfontosabb történés, szobanövénytörténelmi mérföldkő, hogy a több, mint 3 éve vízkultúrába kényszerített zöldike és pletyka nevű növényeim pályafutását lezártam. Megint nem a növényekkel van a gond, ugyanis csodálatosan fejlődtek illetve száradtak a locsolás mennyiségének függyvényében, 3 év alatt csodálatos (vagy borzalmas), leomló fürtökben díszítették a nappalit. E 3 évig tartó kísérlet végső következtetéseként megállapítom, hogy a magozott meggybefőttes üveg az évek múlásával sem lesz szebb, és én sem leszek motiváltabb az ültetést illetően. Mondhatni újévi fogadalomként kidobtam mindent a kukába. A befőttes üveg külön bánásmódban részesülhetett, mert őt a szelektív hulladékszigetekre küldtem el pihenni. 🙂

No comment. 🙂

Második, visszatérő élmény, hogy a hó megérkeztével a vízelvezető lefolyó nélküli garázsunk járólapjai még mindig középfelé lejtenek. A kocsin behordott hó olvadása miatt bekövetkező Kisbalaton keletkezése biztosan megérne egy dokumentum filmet a National Geographicon, vagy aranyhallal feltöltve egy epizód erejéig a Fishing & hunting csenelen is feltűnhetnénk. 🙂

Harmadszor. Újra próbálkozom a teleltetéssel. És hamár tvműsorokra terelődött a szó a következő ajánlót tudnám neki elképzelni (szigorúan fekete alapon fehéren bevillanó, majd eltűnő betűkkel, a háttérben sejtelmes zene, melynek végén női sikoly)

Valahol kelet-Európában…
Tomboló hóviharok, pusztító mínuszok…
Egy csendes külvárosi utcában…
5 növény különleges kalandra készül…

DE VAJON TÚLÉLIK-E? (itt a sikoly)

Bemutató 2012 tavaszán

Tudnám még ezt a drámai hatást fokozni azzal, hogy beraknék néhány jelenlegi képet róluk, de a gyengébb idegzetűekre tekintettel nem teszem. 🙂

A negyedik téli izé. A medence, az a bizonyos, nyári, elferdült medence. Mert ugye én, az MSZ (medenceszakember), medencét nem dobok ki, inkább totál beszivatom magam azzal, hogy kitakarítom. Aztán összehajtom háromszög alakúra, mint a halivúdi filmekben az amerikai zászlót szokás a katonai hősök temetésén. Aztán, és itt a lényeg, egész télen szagolom azt az irdatlanul poshadt bűzt a garázstárolóban, ami a nem tökéletesen kitisztított műanyagmedencéből és az alávaló fóliából árad. Zsír. Nyáron megnézzük, hogy mi marad a medencéből meg a szagból… 🙂

Nagyjából és egészében ennyi az annyi.

Bejelentkezésnek elmegy, és ma is már 2 kávét ittam. 🙂

Reklámok

Baywatch, George Michael és a mikulásvirág

Mindenki tapasztalja már novemberben a karácsonyi őrület kezdetét. Idén a maglódi Auchanban november első hetében, amikor is 18 – 20 fokok repkedtek kint, egy óriási műhóembert kellett percekig megcsodálnunk Sünikével, aki láthatólag átszellemült képpel ült a kosárban.

Annyira szerettem a karácsonyt kiskoromban, nem telt úgy el nap, hogy ne jutott volna eszembe. Ahogy az ember felcseperedik, úgy foszlik szerte a karácsonyi álom Wham-es, Maria Carey-s, Menjél már a dugóban, te nyomi!-zós, mikulás sapkás Auchan hörcsögös vásárlási lázzá. Nagyon szerettem a Last Christmas című számot is, de mióta novembertől decemberig akkora dózist kapok belőle, hogy mindig azt hiszem, tényleg ez lesz az utolsó karácsonyom, mert szétpattan a fejem egy bevásárlóközpontban tőle, azóta nem bírom.

Persze a virágok “Last Christmas”-sza a mikulásvirág. Ő az abszolút halálra ítélt, karácsonyi kedvenc. Tegye fel a kezét magasra az, aki gondozza egész évben a teljesen kommerszül kinéző, piros vagy sárga leveleit már rég elfelejtő mikulásvirágot!

Jellemző történet inkább az, hogy repül a kukába, mer’ úgyis ócsó vót, oszt most meg hogy néz ki…

Természetesen én most magasra tartanám a kezem, ha éppen nem ezeket a sorokat írnám. Ja-ja, én tényleg nyomi vagyok, 3 éves a mikulásvirágom. Iszonyat bénán néz ki, szegény.

Vettem 2007-ben piros levelűt meg sárgát. A piros még vízkereszt előtt kirohadt, mert miután halálraszáradt, jól meglocsoltam. A sárga nálam túlélőbbnek bizonyult. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy a vásárlásának időpontját követően ne romlott volna le az állapota, hanem azt, hogy még ma is él. A ritka locsolástól az alsó levelek teljesen lehulltak, így csak az ágacskák végén van csomókban levélzet. És amiért mégsem dobtam ki, az az, hogy fontos funkciója van.

A mikulásvirág a szobanövényeim lifeguard-ja (Eszembe jutott David Hasselhoff szőrös mellkasa, ezt nem bírtam magamban tartani, jaj):

Amikor a mikulásvirág levelei a padlón hevernek összepöndörödve, na, akkor itt az ideje a viráglocsolásnak!

És ez a módszer azért működik jobban, mint a mobilba beállított emlékeztető, mert a száradó levelek szedegetése közben lelkiismeret-furdalásom lesz. Ezért azon nyomban orvoslom az aszályos időjárás okozta problémákat. 🙂

Miután Sünikén látszik az a gyermeki izgalom, ami anno engem is elvarázsolt, úgy döntöttem, veszek idén is mikulásvirágot! A mai világban a karácsonyi dekorációból sose lehet elég, így aztán ez is el fog férni az asztalon. (Maximum tökéletes egységet képez majd egy világító hóemberrel. 🙂 )

Díszcserép csak kicsi volt itthon, de nálam ez simán “belefér”. 🙂

Akkor, hogy stílusos legyek, mindenkinek szeretnék kellemes, mikulásvirágos, lászt krisztmászos, Auchan hörcsögös, karácsonyi ünnepeket kívánni már novemberben!

Felhívás – Kidobásra szánt növényeket befogadok!

Légyszi-légyszi-légyszi ne dobd ki, add nekem, ha meguntad, vagy félig kinyírtad! 🙂

Garantálom, hogy nálam jól fogja érezni magát a kidobásra ítélt növénykéd – vagy legalább méltó nyughelyet biztosítok neki. A beilleszkedés nem lesz nehéz számára, hisz nálam is találhatsz néhány elanyátlanodott egyedet. A nyomorúságosnál is nyomorúságosabb muskátli várja hasonló adottságokkal rendelkező társait:

 

Ha pedig a nagy szaporulat miatt van felesleges növényed, azt az újonnan vásárolt (természetesen 1.000 Ft-nál olcsóbb!!) parkrózsám fogja köszönteni!

Várom a felajánlásokat és köszönöm azoknak a közreműködést, akik már eljuttattak a menhelyemre növényeket! 🙂

Köszönöm a figyelmet! 🙂

Szobanövény egyedülálló, ivarérett férfiaknak

Nem tudom, más nő hogy van vele, de nekem sokat elárul egy párját még kereső férfiról az, hogy a lakásában van-e növény vagy nincs. És itt most nem művirágra, szárított virágra vagy virágmintás párnahuzatra (vagy netalán ágy alatt heverő, 3 hetes pizzán növekedő penészgombára) gondolok, hanem élő növényre, szobanövényre.

Én úgy gondolom, hogy az a pasi, aki képes életben tartani egy szobanövényt, rendelkezik azzal az alapvető képességgel, hogy képes odafigyelni a másikra, és kellően gondoskodó. Valamint igényt mutat arra, hogy szép környezetben éljen. Természetesen ez nem feltétlenül igaz, de miért is ne lehetne így?

Amikor Jocival megismerkedtem, és először voltam a lakásában, egyből szemet szúrt egy szobanövény a szobában. Jó, túlzás lenne azt állítani, hogy a növény fénykorát élte, de a lényeg, hogy egyértelmű életjeleket mutatott. 🙂
Nemcsak ezért mentem hozzá feleségül, de tetszett ez a dolog is. 😛

Ezen élményeken felbátorodva arra gondoltam, hogy bemutatom azokat a szobanövényeket, amelyek mindent kibírnak (még talán az atomrobbanást is), és amikkel bárki bevágódhat egy párkapcsolat elején.

Anyósnyelv (Sansaviera):

Az egyedülállóknak roppantul ijesztő elnevezés egy – szerintem – nem túl dekoratív növényt takar. Ez visszavezethető arra, hogy a szocializmusban minden hivatalos intézményben ezzel találkoztam, és az a hangulat, na, nem olyan üdítő…
Ez az a példány, amit Joci lakásából átmentettünk. Jelenleg én kínozom, és már több mint 7 éve bírja a strapát! Azért ez sejtet valamit…

Megsajnáltam szegényt, így átültettem. (Állapota válságosba fordult…)

És most jön mindenidők legcsúcsabb szobanövénye! Tá-dáááám!

Agglegénypálma (Zamioculcas):

Ez aztán tényleg eszméletlenül király-frankó-csúcs teremtés, és hát, lássuk be, a neve igazán találó és beszédes.
3 hét víz nélkül meg se kottyan, és egy maroknyi földben is bírja évekig ( a Hobbikertész Növénykert által – nem szándékosan – végzett tesztek igazolják).
És itt van Ő:

Még egy információ, mely megerősíti a növény ellenállóképességének magas fokát: nálunk a wc-ben van ez a példány…

Őt is megsajnáltam, átültettem…

Ja! És ez a pálma csak dekoráció, ne edd meg – azt írja a használati utasítás! 🙂

És amiért nagyon nehezen veszem magam rá az átültetésre az az, hogy mindent el kell pakolnom utána és …

Ezeket a növényeket bátran ajánlom mindenkinek, nem fognak csalódást okozni!
Nekem is kizárólag azért szép, virágos a lakásom, mert sikerült megtalálnom azokat a fajokat, amik elviselik a hanyag gondozási technikámat. 🙂

Visszakapcsolódva Joci növényéhez csak annyit szeretnék még elmondani, hogy rákérdeztem az esküvő után a költözéskor, hogy valóban ő gondozta-e ezt a kis szobanövényt? Mert ez annyira megható és túl szép… 🙂
És kiderült, hogy Joci exbarátnője hagyta ott a virágot, és a takarító néni locsolta… 😀
Persze sose állította azt, hogy ő gondozta volna, ezt csak én kreáltam az elmémben…
Mindenesetre én is benyaltam a virággondozó pasi álomképét, mint Pista bácsi a metil-alkoholt… 😀
Asszem, erre mondják azt, hogy a szerelem megszépíti a dolgokat. 😀

A vitorlavirág szele elfogyott – Szösszenet

A szobanövényeket a különböző kertészeti áruházak és hipermarketek rendszerint megfelelő méretű cserépben, földdel, meglocsolva kínálják eladásra – hozzáteszem, nem véletlenül.

Súlyos baklövések sorozatát követtem el, amikor a szívós, strapabíró, irodahelyiségekben is gyakori vitorlavirág átültetését enyhén elhalasztottam, és kicsit ritkábban locsoltam a kelleténél.

Alapvető tanulság, hogy még a legszívósabb szobanövény életben maradásához is szükség van földre és vízre. 😀

Szégyellem magamat… 😦

%d blogger ezt kedveli: