Posts Tagged ‘sziklakert’

Az álcázás nagymestere

Azon a lelki sokkon túltettem magam, hogy a kerti csap tavaszi megnyitásával egyszerre a locsolórendszert is (lásd még: slag és esőztető) be kellett üzemelni. Na de azt feldolgozni, hogy a régi sziklakert helyének füvesítése 5%-os lett, hát kemény volt. De hála a józan eszemnek és kertépítészeti/szépítészeti hozzáértésemnek, kitaláltam, hogy fogom orvosolni a kicsi, fűhiányos kör problémáját.

A fű jobban nő a jó földben, ugyebár. Kell neki a király főd. No, kiborogattam az amúgy is megsüllyedt zónában a tavaszig rohasztott muskátli- és paradicsomföldeket.

Most már alig látszik, hogy nincs ott fű! 🙂

Há' nem? De! Ugye?!

Há’ nem? De! Ugye?!

Kertrendezési és kertszépészeti kérdésekben tanácsadás ugyanitt! 😀

Reklámok

Rolling Stones – a vándorló sziklakert

A házilag készített sziklakertünk, úgy tűnt, nincs jó helyen. Merthát szép-szép, de nagyon útban van focizás közben. Joci nagyon aggódó típus, ezért folyton aggódott, hogy Sünike futás közben belebotlik, és a sziklák súlyosan megsértik a gyereket, például kitörnek a fogai, behorpad, esetleg betörik a feje, nyílt töréseket szenved a testének különböző tájain. Odáig fajult az aggódása, hogy végleges megoldásként azt találta a legjobbnak, hogy amikor kimegyünk a kertbe, akkor egy bazi nagy, minimum 15 cm vastag szivaccsal takarjuk le a sziklakertet. 🙂

Ekkor jött a képbe Judit, a szomszédasszony, aki figyelmünkbe ajánlotta a medencetelepítés során felhalmozott, a talajkiegyenlítésből származó földkupacot, mely a kert napos szélén pihen, és pont alkalmas lenne az új sziklakertnek. Joci és saját lelki nyugalmam kezdett helyre állni, hogy mégsem kell a bazi nagy szivacs, mint védelmi és nem utolsó sorban esztétikai elem. Bár a szivacsból készült műsziklakert-ötlet is kétségkívül tartogat még magában piaci lehetőségeket (elgondolásom az a tényen alapul, hogy a kerti törpe biznisz is dübörög…), – a testi sérüléseket elkerülendő – mégis a költöztetés mellett döntöttem.

A sziklakert, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egyáltlán nem emelkedik ki a földből,
és ráadásul még rossz helyen is van.

Ez bizony még mindig 500 kiló kő, csak a fű slankít. 🙂

Kipróbáltam, hogy megbotlok-e a kövek helyén, de nem estem el.
A terület focizásra alkalmas.
A körtechnológiás füvesítés újra alkalmazható… 🙂

Az új sziklakert helye, avagy a kupac sziklák nélkül.

Belocsolva. És ez már domborodik. 🙂

Szerencsére, a család testi épségének megóvása érdekében végrehajtott tereprendezés közben csak kisebb húsdarabot metszett ki egy éles kődarab az ujjamból, egyáltalán nem nevezhető súlyos sérülésnek, szinte be is gyógyult, és a derékfájást meg sem érzem, a Flector-tapasz már biztos hatott a derekamon.  🙂

A költöztetés óta Süni foci iránti érdeklődése jelentősen visszaesett, viszont az új sziklakertet folyton megmássza, mert ugye már elég magas is, nemcsak sziklás. Tehát a következtetés mindenki számára világossá vált: egy sziklakert sosincs jó helyen a kertben. 🙂

Sziklakert építése házi módszerrel – hány kiló kő fér a csomagtartóba?

Igen. Én is odavagyok a sziklakertekért.

Olyannyira buzgott túl rajtam ez a dolog jó másfél éve, hogy Jocitól kaptam is egy könyvet a sziklakert építéséről. Ettől még jobban ráfeszültem a témára, ugyanis világossá vált, hogy a sziklakert egy igénytelen növények gyűjtőhelyéül szolgáló terület. Ráadásul ezek a növények még szépen is virágoznak.

Tudás tekintetében természetesen a nulláról indultam ezen a téren is.

A felmerült problémák a következőek voltak:

  • nem volt sziklám
  • nem tudtam, honnan szerezzek gyorsan sokat olcsón
  • nem tudtam milyen földet rakjak bele
  • egy árva sziklakerti növényt nem ismertem

Mondjuk, én nem szoktam törődni efféle apró, jelentéktelen dolgokkal. Így aztán jóbarátomtól, az internettől, megtudtam a legfontosabb dolgokat.

Első lépés, ami nem kihagyható: a sziklakerthez követ kell szerezni. Kérdés, hogy mennyi kell? A honnan már megvolt, a Keresztúri úton van egy “Kőturkáló” nevű hely. Nem tudom, hogy second hand köveket árulnak-e, mindenesetre viccesnek találtam, így elrongyoltam kicsi kocsimmal a helyszínre.

Az volt az első kérdése az eladónak, hogy milyet szeretnék? Kérdésre kérdéssel feleltem: Milyen van? – kicsit frusztrált kezdtem lenni…

Szóval, mint kiderült, van egy csomóféle kő: rózsaszínű, sárgás, sötétszürke, fehér, zöldes. Mivel úgy indultam el a beszerzésre, hogy egyfajta kő létezik: a fehéres, így nem hagytam magam összezavarni, abból válogattam. Mondjuk, ez nem teljesen igaz. Jött egy férfiember talicskával, oszt telepakoltattam vele az egykerekűt. Mérlegelés után közölték velem, hogy ez 125 kiló.
Bólintottam beleegyezően, ami annyi, az annyi.

Szegény segítőm, mire az autóba bepakolta, már mindenhol ömlött róla a víz. 🙂
Aztán elnézve a csomagtartóban a köveket, közöltem vele, hogy még egy talicskával hozhatunk. (Érzem, hogy kicsit erős a többes szám: hozhatunk… 😀 ) Nem látszott túl nagy lelkesedés az arcán… 🙂

Tehát egy Renault Clio versus én és a 250 kiló kő. Kb. úgy nézett ki a kocsi, mint az a motorcsónak, ami hasít a vízen, és csak a motornál ér a vízbe.

Lassan beindítottam a a kissé leültetett gépsárkányt, és mondhatjuk, hogy komótos tempóban felszántottam vele az utat hazáig. Otthon kicuccoltuk a “csónakot”, és tudtam már, hogy még egyszer ennyi követ szeretnék.

Másodszorra már rutinosan vettem a köveket, laza voltam, mint a dédi fogsora. Hazaszántottam a Clioval, aki keserves hangon üvöltötte ki magából kínjait úgy 4-5.000-es fordulatszámon. 🙂

Jocival felgörgettük a köveket a hátsókertbe, azért nem csinálnám végig megint…

Így is jól mutattak már a kődarabok, de a végleges megoldás az lett, hogy ástam egy 10-15 cm mély, másfél méter átmérőjű kört. Leterítettem egy geotextilt, ami elvileg megfogja a gazt.  Aztán jöhettek a kövek meg a föld, amit maradék virágfölddel vegyítettem. Homokot nem kellett hozzáadni, mert az van bőven a kertben.

A szomszédoknak elújságoltam, hogy építettem sziklakertet! Erre ők meg szerették volna tekinteni a művet. Felvezettem őket a hátsókertbe, majd ráböktem arra a jelentéktelen kő- és földkupacra, amit maguktól nem vettek volna észre a kertben. Szerintem megsajnálhattak, mert felajánlottak egy csomó sziklakerti növényt a saját birtokukról. 🙂

Kaptam: ternyét, gyepszegfűket, harangvirágot, havasi gyopárt, kövirózsát, varjúhájat, meg valami rózsaszín virágút.
Ezenkívül vettem: krókuszt, gyöngyikét, pázsitviolát, pimpót meg valami fehéret.

Szerencsére minden megeredt, és állandóan virágzik valami a kis kőrakáson. 🙂

Kicsi Clio azóta már nincs velünk, de a sziklakert nem engedi soha elfelejtetni a régi, szép emlékeket. 🙂

%d blogger ezt kedveli: