Posts Tagged ‘parasztmuskátli’

Tápot kell adni a parasztnak! :D – apró örömök

Végy két parasztmuskátlit!

Teleltesd át!

Ne add fel a reményt!

Tedd ki a napra tavasszal!

Adj neki tápoldatot hetente!

És ilyen lett! Juppppíííííí!

Ugyanez a recept a vaníliavirág esetén nem volt annyira sikeres. Az első képen a láda jobb felső sarkában csücsül. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ő nem nyert díjat az “ilyen volt, ilyen lett” versenyen. Fejfaként álljon a gondozási útmutató kis kartonja. R.I.P. kicsi heliotrop.

Neked megvan, hogy milyen is egy muskátli?

Vannak, akik szerint nincs unalmasabb balkonnövény, mint a muskátli. Szomszédasszonyom – és tanítóm – ennek a csapatnak a táborát erősíti, így kertjében, ha találunk is muskátlit, azt biztosan hosszas szemlélődés után vennénk észre.

Ezzel szemben a muskátli-rajongók tábora is igen népes, többen is a családban minden évben kiemelt odafigyeléssel gondozzák a számukra megunhatatlan, szent növényt.

Rossz fényt vet rám az a tény, hogy családunkban van olyan ember – sőt szinte mindenki rajtam kívül -, aki kertészeti szakkönyvekben szereplő képekhez hasonlatos kerttel rendelkezik. Terike néninek és Laci bácsinak Vértesszőlősön olyan szuper-extra-brutál muskátlijai vannak, hogy az már a “hihetetlen, de igaz” kategóriába esik.
Minden héten tápoldatot kapnak, és olyan ládákban vannak, melyeknek van külön vízszintjelzőjük…

Terike néni kénytelen minden évben megkarózni a futómuskátlikat, mert annyira hatalmas a leomló ágak és virágok súlya, hogy leszakadna a lelógó rész egy idő után.
A parasztmuskátlik is telis tele vannak virágokkal, gondolom, ez magától érthető a fenti okok alapján.
Ezen kívül minden mesébeillő a kertjükben, és előfordult már az is, hogy a helyi virágboltból felhívták őket, hogy elfogyott a kála, és hogy tudnak-e adni?
(Most már apró ponttá zsugorodtam, és minden önbizalmam elszállt a kertészeti álmaimat illetően. És egyáltalán!? Hogy van az, hogy minden rokonom a toppon van kert-ügyileg?)

El kell mesélnem egy történetet ezzel kapcsolatban, mikor először jártunk a vértesszőlősi háznál.

Egyik hétvégén meglátogattuk Terike nénit és Laci bácsit, mert már rég találkoztunk velük, és nem utolsó sorban azért, hogy együnk is egy jót. 🙂
Laci bácsi körbevezette Jocit a kerten, a gyümölcsfáktól a fóliasátoron át a virágokig megmutatott mindent. Itt újra meg kell említenem, hogy Joci tősgyökeres pesti gyerek…

Joci nagy odafigyeléssel és csodálattal hallgatta a számára ismeretlen növények leghatékonyabb termesztési módszereit (gondolok itt a paradicsomra, uborkára, paprikára, illetve hasonló ritkasászámba menő zöldségekre, gyümölcsökre, virágokra 😀 ).
Majd a drága – kertészkedéshez mit sem értő – férjem megnyugtatta Laci bácsit, hogy a kertjük az általa végzett, nagyon komoly és szakmailag igen alapos minőségi ellenőrzésen át ment, bár a paradicsomok kötözésénél talán más csomózási technikát alkalmazott volna…

Jókat derültünk a körséta közben, az már biztos!

A sztori csattanója az volt, mikor Joci a kertészeti ellenőrzésen szerzett önbizalmát tovább akarta növelni, és meg akarta dícsérni Terike néni muskátlijait, mindenki tudomására hozva azt, hogy ő bizony ismeri a virágokat is.
A futó muskátlit – annak felismerése után – nagyon megdicsérte; ilyen virágok láthatóak Budapest szerte a villanyoszlopokon a nyári időszakban, ugyebár. Ez jókora segítségül szolgált az azonosításhoz.  🙂

Ezek után Joci lenézett a lábánál lévő parasztmuskátlira, és megjegyezte, hogy:
“Ez is nagyon szép! Ez milyen virág?”

Röhögésbe fulladt a Joci által végzett szakmai szemle, miután a meglepő “Ez is muskátli!” válaszra Joci hatalmas magabiztossággal kijelentette, hogy “Ez márpedig nem az! Ez nem lehet muskátli, az nem így néz ki!” 😀

Egyébként Joci és közöttem csupán az a különbég, hogy ugyan ő sem ismeri a növényeket és gondozásukat, de ezt nem is tagadja; én meg úgy csinálok, mintha értenék hozzá… Ja, és a parasztmuskátlit felismerem! 😛

(Képeket pedig azért nem mellékelek a vértesszőlősi kertről, mert egyrészt az megint rossz fényt vetne rám, másrészt más béndzsó hobbikertészekre nagyon felkavaró, megrázó hatással lenne.)

Hogy én hogyan viszonyulok  ehhez a virághoz, magam sem tudom. Mondjuk, idén is sokat vettem, a teraszon és a lépcső mellett is van belőle jónéhány… Sajnos, nem tudtam évek alatt sem megfejteni a lelki világát ennek a növénynek, így az idei példányok között is elég erős a szórás szépség és fejlettség tekintetében. Erre gondolok:

Úgy érzem, a lenti futómuskátlik karózást egyelőre még nem igényelnek…

Citrommuskátli: levelei citrom illatúak, virágát csak egyszer volt hajlandó megmutatni.

A fenti képeket tekintve abszolút nem mondható a muskátli unalmasnak, a nyomorúságostól a csinosig minden állapotában fellelhető nálam a kertben. Ennyi arca nem sok virág van… 🙂
Azon még nem gondolkodtam el komolyabban, hogy miért éppen a parasztmuskátli érzi magát otthon a kertünkben…
Bár a szántó szomszédsága és a fel-felbukkanó mezőgazdasági gépek, eszközök (kombájn, utánfutós traktor, borona, vetőgép) közelsége befolyásoló tényező lehet jelen esetben, és magyarázattal szolgálna arra is, hogy a kékvérű, nemes népnek tartott angolokról elnevezett (angol) muskátlijaim miért nem voltak a teraszon kihelyezett balkonládák csodás díszei 2 évvel ezelőtt. 😀

Egyéb balkonnövényekkel való tapasztalatom:

Az én vaníliavirágom (Heliotropium arborescens) – ami egyébként vanília illatáról és szép, sötétzöld leveleiről híres:

Bárki más vaníliavirágja a világon:

Az elvileg egész nyáron nyíló sétányrózsám (Lantana camara):

Megvételekor ilyen volt:

Ezekhez képest a muskátlik királyul néznek ki. 🙂

%d blogger ezt kedveli: