Posts Tagged ‘muskátli’

Konyhakert spontán módon

Tudtam, éreztem, hogy azért nem születik bennem mostanában új poszt, mert valami nagy dolog kell ahhoz, hogy ihletet kapjak.

Megérkezett.

Az idei sikeres futómuskálti telepítésem is csodaszámba ment, de hogy még ezt is meg lehet fejelni, hát senki nem gondolta volna… 🙂

Egyik nap ugyanis muskálti-mustra közben észrevettem egy aprócska paradicsom palántát növekedni az egyik balkonládában.

Mondanom sem kell, elmosolyodtam. Hogy tudnék én bármilyen paradicsom-projektet sikerre vinni azzal a múlttal, ami mögöttem van. Mert ugye nehéz elfelejteni azt a 3.125 Ft/kg-os néhány grammnyi koktélparadicsom-termést, amit tavaly elő bírtam állítani. 🙂

Tulajdonképpen vártam, és locsolgattam a muskátlikat, meg persze ezzel együtt a paradicsomot is.

Aztán vasárnap (pont a 30. szülinapomon) megláttam azt az egy szem piros bogyót. 🙂

Nos, inkább itt egy kép, melyen a fent említett szülinapi paradicsom és egy tictac látható:

Felajánlottam Sünikének a paradicsomot:
– Sünike, kéred ezt a parit?
– Igen. És megehetem az egészet?
– Igen, bár elharmadolhatjuk, ha szeretnéd… 😀 😀

Tápot kell adni a parasztnak! :D – apró örömök

Végy két parasztmuskátlit!

Teleltesd át!

Ne add fel a reményt!

Tedd ki a napra tavasszal!

Adj neki tápoldatot hetente!

És ilyen lett! Juppppíííííí!

Ugyanez a recept a vaníliavirág esetén nem volt annyira sikeres. Az első képen a láda jobb felső sarkában csücsül. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ő nem nyert díjat az “ilyen volt, ilyen lett” versenyen. Fejfaként álljon a gondozási útmutató kis kartonja. R.I.P. kicsi heliotrop.

Én még a télifagyit se szeretem…

Valahogy a telet sose sikerült megkedvelnem az elmúlt évek során.

Ifjúkorom két térdkalács-kiugrós kalandja is télen történt. Ebből az egyik egy gimis szervezésű, szlovákiai sítábor első síelős napjának 10. percében, a bemelegítés közben történt. Ez így összességében is égő, de hogy azt sem mondhatom el, hogy egyszerre 2 léc volt a lábon, az végképp szánalmas. A lelki törést pedig az okozta, hogy az egyhetes sítábor összes többi napján a Beethoven 2. borzalmas családi filmet kellett néznem. Persze még ezt sem tudtam “kiélvezni“, mert az antibiotikum, amit akkor szedtem, allergiás reakciót váltott ki nálam. Így hámló, vörös foltokkal a bőrömön, fulladozva, részleges térdinszalag-szakadással a lábamban, nyáladzó bernáthegyit nézve az a tény sem vígasztalt , hogy a sífelvonó bérlet ára a zsebemben maradt. 🙂
Szóval ezért sem szeretem a telet.

Eseménytelennek azért nem mondható az idei telünk, bár most nem törtem autót, mint tavaly. (Mindig azt szoktam mondani, hogy “Én csak akkor töröm össze az autót, ha nagyon muszáj.” 🙂 )

Sünike elérte azt a kort, amikor a karácsonyt már igazán tudja élvezni, bár van némi fogalomzavar a Télapó-Jézuska-rénszarvasos szán vagy Coca-Cola kamion vonalon.
Azért megtettünk mindent, hogy a karácsony meghitt hangulatban teljen, még mikulásvirágot is vettem, ugye… 🙂

Szerintem az erdőgazdálkodáshoz szorosan kapcsolódó fenyőfavásárlás/karácsonyfaállítás témakör is a kertészeti élmények közé tartozik. És tényleg van olyan ember – nem is kevés -, aki csupán ilyenkor lép be, évente egyszer egy “Kertészet” táblával megjelölt helyre. Vagy ilyenkor sem.
Én mégis azt mondom, hogy a fenyőnek a kertben, ill az erdőben van a helye – no, persze a kocsik visszapillantó tükrére akasztott, himbálózó, illatozó, zacskós példányok kivételt képeznek – , így a karácsonyfánk mindig egy jól bevált, kínai műmicsoda.
A “Hogyan gyantázzuk össze magunkat és a lakást 30 perc alatt, miközben baltával felhasítjuk az ujjunkat és összevérezzük a kanapét” eseményt meghagynám másoknak. 🙂

A műfánk fajtája igen nehezen állapítható meg. Tűleveleit tekintve nordmann, luc-, és ismeretlen fajtákra hajadzik némi műharmat tupírral. Szagra kínai, gázolajszállító konténerhajó érzik ki. A műlevele hullik, törzsszerkezete ferde, mint az igazinak, de “a miénk”. (Pont annyira, mint a Suzukiamiautónk.)
Egyik évben vettem fenyőágat, hogy elnyomjam a frissen vásárolt műfenyő szagát. A misszió félig sikerült, ugyanis sikerült méregdrágán fenyőágat vennem, nordnamm fajtájút, aminek nincs fenyőillata. Azóta hanyagoltam ezt a témát. (Fenyőillatú wc sprayvel kellett volna lefújnom? Na mindegy.)

A lényeg, hogy komoly fizikai megpróbáltatás egy 3,5 éves gyermek segítségével a műkarácsonyfa szakszerű felállítása és díszítése. A projekt befejezését csupán az gyorsította, hogy a rendelkezésre álló díszek száma az idő előrehaladtával csökkent. Süni elhordott néhány díszt, amit a mai napig nem találtam meg. (Bocs, a csengő pár napja meglett az ágya mögött! De a Jézuska csak kopogni tudott…) Illetve volt egy-két áldozat is, őket megtaláltam, és kukába helyeztem.


A bontás hasonló élvezeteket nyújtott, bár akkor Sünike a fel nem használt díszeket pakolta ki a dobozok aljáról.
Szóval, nálunk ez egy komoly program a téli hónapokban, ami igencsak kivett az erőmből.

A másik említésre méltó kertészeti élményszerzés a hagyományos növénytéliesítés, mindenféle vágó- és szúróeszköz mellőzésével.

Gondolati síkon végignézve egy szokványos, authentikus muskátlitéliesítés nem olyan nehéz. Természetesen itt már nem számolhatok be a futómuskátlikról, mert azokat egy másik stílusban téliesítettem, mindörökre.

Szóval bevallom, hogy azért csaknem hagy nyugodni az, hogy másoknak miért, nekem meg miért nem sikerül a muskátli és egyéb növények téliesítése? Pedig próbálkoztam mindennel… (Mondjuk 2009 telén kinn hagytam a muskátlikat a kertben, amik tavaszra rárohadtak a betonra. Ööö, nem vált be.)

Sunnyogó, blogra nem posztoló üzemmódban kiválasztottam néhány teleltetésre váró növényt, és nekivágtam a lehetetlennek tűnő küldetésnek.
A résztvevők között volt néhány kannavirág, kettő parasztmuskátli, egy citrommuskátli, egy vaníliavirág és egy sétányrózsa.

Alapvető tapasztalatok, melyeket így, féltávon ki merek jelenteni, a következőek:

  • A 1 köbcentiméter nedves virágföldből 10 szúnyoglárva simán megél.
  • Több cserépnyi, nedves virágföld még a garázsban is büdös.
  • Mindig ott van hely a téliesítésre, ahol kevés vagy egyáltalán nincs fény.
  • A téliesítést kívánó növényeknek sajnos kell fény, különben baromi rondák lesznek.

 

  • 3 hét kimaradás a locsolásban és 50 szúnyoggal kevesebb van a falon, viszont a citrommuskátli ropogós barna mindenütt (Nyugodjon békében).

  • Megállapítható a muskátlik, a sétányrózsa és a vaníliavirág közeli rokonsága a snidlinghagymával, ugyanis hosszú, világoszöld, véget nem érő nyúlánkokból áll az összes virágom. Kisnövényhatározóval már rég nem azonosítható állapotban vannak. 🙂

És ahogy említettem, kocsit nem törtem az idén, de valami mégis tört, és nem is kicsit.
Beugrott a TNT egyik számából egy sor: “Ropog a hó a talpam alatt…”

Jelen esetben sajnos nem a hó vagy a jég ropogott hangosan, hanem a hó alatt megbújó, kültéri járólap a kocsibeállón. És mindezt akkor konstatálod, mikor hólapátolás közben gyanakodni kezdesz. “Úgy rémlik, mintha zöldes színű járólapunk lett volna, nem pedig szürke bordázott, ami megszólalásig hasonlít a csemperagasztóhoz…” Aztán felpillantasz az éppen eldobott hókupacra, és tudatosul, hogy a rózsák között landolt a kocsibeálló burkolata puzzle-szerű kivitelben. Arra azért figyelek ezután, hogy onnan ne gyúrjak hógolyót a családi dobálózáshoz… 🙂

Ennyit az idei télről röviden. Ezek után azt már el sem tudom mesélni, hogy hogy néz ki a járólap darabokkal lebombázott krizantém, amit egyik éjjel ültettem… 🙂

Pozitív zárszóként a következő eredményeket tudom felmutatni:

  • már kértek tőlem tanácsot faválasztás témakörben, hö.
  • virágzik az általam gondozott agglegénypálma az irodában, hö-hö.
  • szakmailag felhőkarcolói magasságokba nem emelkedő blogom olvasói között már erdőmérnököt is köszönthetünk, hö-hö-hö. 😀

Futómuskátlik téliesítése 8 lépésben

Mint jó blogger állandóan figyelem a hobbikertész blog statisztikáit. Néha nagyon jókat derülök, hogy miként találják meg az oldalamat a látogatók.
A kedvencem : “rotakapa használati ötletek” 😀

Mostanában a “muskátli téliesítése” a legmenőbb kereső kifejezés, ez már egy jel, hogy talán itt az ideje, elrakni télire a muskátlikat. A másik jel pedig az volt, hogy az étkező ablakában tanyázó muskátlim levetette magát a járdára… mondván, hogy neki ebből elég, inkább ugrik. Szemrevételeztem az idei futómuskátli állományom, és ihletet kaptam a téliesítés egy alternatív verziójának kidolgozására. Rövid idő alatt meglett a fő csapásvonala a téliesítés újraértelmezésének, így most már a teljes, részletesen kidolgozott változatot közölhetem!

Főleg azoknak javasolom alkalmazni, akik kifejezetten nem voltak  elégedettek az idei futó muskátliaikkal.
Mozzanatról mozzanatra haladva érdemes követni, mert egy-egy fázis kihagyása után már nem tudom garantálni, hogy a következő évi virágzás véletlenül se legyen olyan silány, mint nekem az idei. 😀

1. lépés:

Vegyük le a ládákat, illetve gyűjtsük egyhelyre az összes téliesíteni kívánt muskátlit. Vigyázzunk, hogy az épen maradt ágakat ne törjük el! Azok még kelleni fognak.

2. lépés:

Metszőolló, vagy akár sima papírvágó olló fog kelleni a művelethez, vegyük azt is elő!

3. lépés:

Miután nem a szokványos téliesítésről van szó, így szükségünk lesz még szemeteszsákra is. Környezetbarátok használhatnak Auchan-os zacskót is! 🙂

4. lépés:

Metsszük le tőből a muskátlik ágait, de a legszebbeket rakjuk félre, a többit rakjuk egy nagy kupacba.

Legszebbek:

A többi egy kupacban:

5. lépés:

A ládákból távolítsuk el az elhasználódott, gyökérzettel átszőtt (szigorúan olcsó, baumaxos) virágföldet.

Helyezzük egymásba a virágládákat, és tegyük őket fagymentes helyre, hamár a téliesítés jegyében cselekszünk. (pl. garázs, konyha, fürdőszoba)

6. lépés:

Válasszuk ki a félretett ágakból a legerősebbeket! Metsszünk belőlük kőkori szúróeszközt!

7. lépés:

Zsákoljunk be mindent a tavalyi selejtből, még az apróbb levelekből se hagyjunk a földön!

Mindent tömjünk a kukába, majd a földtől koszos körmünket tisztítsuk meg a hegyesre metszett ágakkal. Ha végeztünk, ezeket is dobjuk a kukába.

8. lépés:

Soha többé nem gondolunk a nyomorúságos muskátlikra! Ha valaki mégis kérdezi, mi lett velük, akkor az értetlen tekintet és a “Nekem sosem volt futómuskátlim… Bizonyára összekeversz valakivel…” válasz megteszi. 🙂

Neked megvan, hogy milyen is egy muskátli?

Vannak, akik szerint nincs unalmasabb balkonnövény, mint a muskátli. Szomszédasszonyom – és tanítóm – ennek a csapatnak a táborát erősíti, így kertjében, ha találunk is muskátlit, azt biztosan hosszas szemlélődés után vennénk észre.

Ezzel szemben a muskátli-rajongók tábora is igen népes, többen is a családban minden évben kiemelt odafigyeléssel gondozzák a számukra megunhatatlan, szent növényt.

Rossz fényt vet rám az a tény, hogy családunkban van olyan ember – sőt szinte mindenki rajtam kívül -, aki kertészeti szakkönyvekben szereplő képekhez hasonlatos kerttel rendelkezik. Terike néninek és Laci bácsinak Vértesszőlősön olyan szuper-extra-brutál muskátlijai vannak, hogy az már a “hihetetlen, de igaz” kategóriába esik.
Minden héten tápoldatot kapnak, és olyan ládákban vannak, melyeknek van külön vízszintjelzőjük…

Terike néni kénytelen minden évben megkarózni a futómuskátlikat, mert annyira hatalmas a leomló ágak és virágok súlya, hogy leszakadna a lelógó rész egy idő után.
A parasztmuskátlik is telis tele vannak virágokkal, gondolom, ez magától érthető a fenti okok alapján.
Ezen kívül minden mesébeillő a kertjükben, és előfordult már az is, hogy a helyi virágboltból felhívták őket, hogy elfogyott a kála, és hogy tudnak-e adni?
(Most már apró ponttá zsugorodtam, és minden önbizalmam elszállt a kertészeti álmaimat illetően. És egyáltalán!? Hogy van az, hogy minden rokonom a toppon van kert-ügyileg?)

El kell mesélnem egy történetet ezzel kapcsolatban, mikor először jártunk a vértesszőlősi háznál.

Egyik hétvégén meglátogattuk Terike nénit és Laci bácsit, mert már rég találkoztunk velük, és nem utolsó sorban azért, hogy együnk is egy jót. 🙂
Laci bácsi körbevezette Jocit a kerten, a gyümölcsfáktól a fóliasátoron át a virágokig megmutatott mindent. Itt újra meg kell említenem, hogy Joci tősgyökeres pesti gyerek…

Joci nagy odafigyeléssel és csodálattal hallgatta a számára ismeretlen növények leghatékonyabb termesztési módszereit (gondolok itt a paradicsomra, uborkára, paprikára, illetve hasonló ritkasászámba menő zöldségekre, gyümölcsökre, virágokra 😀 ).
Majd a drága – kertészkedéshez mit sem értő – férjem megnyugtatta Laci bácsit, hogy a kertjük az általa végzett, nagyon komoly és szakmailag igen alapos minőségi ellenőrzésen át ment, bár a paradicsomok kötözésénél talán más csomózási technikát alkalmazott volna…

Jókat derültünk a körséta közben, az már biztos!

A sztori csattanója az volt, mikor Joci a kertészeti ellenőrzésen szerzett önbizalmát tovább akarta növelni, és meg akarta dícsérni Terike néni muskátlijait, mindenki tudomására hozva azt, hogy ő bizony ismeri a virágokat is.
A futó muskátlit – annak felismerése után – nagyon megdicsérte; ilyen virágok láthatóak Budapest szerte a villanyoszlopokon a nyári időszakban, ugyebár. Ez jókora segítségül szolgált az azonosításhoz.  🙂

Ezek után Joci lenézett a lábánál lévő parasztmuskátlira, és megjegyezte, hogy:
“Ez is nagyon szép! Ez milyen virág?”

Röhögésbe fulladt a Joci által végzett szakmai szemle, miután a meglepő “Ez is muskátli!” válaszra Joci hatalmas magabiztossággal kijelentette, hogy “Ez márpedig nem az! Ez nem lehet muskátli, az nem így néz ki!” 😀

Egyébként Joci és közöttem csupán az a különbég, hogy ugyan ő sem ismeri a növényeket és gondozásukat, de ezt nem is tagadja; én meg úgy csinálok, mintha értenék hozzá… Ja, és a parasztmuskátlit felismerem! 😛

(Képeket pedig azért nem mellékelek a vértesszőlősi kertről, mert egyrészt az megint rossz fényt vetne rám, másrészt más béndzsó hobbikertészekre nagyon felkavaró, megrázó hatással lenne.)

Hogy én hogyan viszonyulok  ehhez a virághoz, magam sem tudom. Mondjuk, idén is sokat vettem, a teraszon és a lépcső mellett is van belőle jónéhány… Sajnos, nem tudtam évek alatt sem megfejteni a lelki világát ennek a növénynek, így az idei példányok között is elég erős a szórás szépség és fejlettség tekintetében. Erre gondolok:

Úgy érzem, a lenti futómuskátlik karózást egyelőre még nem igényelnek…

Citrommuskátli: levelei citrom illatúak, virágát csak egyszer volt hajlandó megmutatni.

A fenti képeket tekintve abszolút nem mondható a muskátli unalmasnak, a nyomorúságostól a csinosig minden állapotában fellelhető nálam a kertben. Ennyi arca nem sok virág van… 🙂
Azon még nem gondolkodtam el komolyabban, hogy miért éppen a parasztmuskátli érzi magát otthon a kertünkben…
Bár a szántó szomszédsága és a fel-felbukkanó mezőgazdasági gépek, eszközök (kombájn, utánfutós traktor, borona, vetőgép) közelsége befolyásoló tényező lehet jelen esetben, és magyarázattal szolgálna arra is, hogy a kékvérű, nemes népnek tartott angolokról elnevezett (angol) muskátlijaim miért nem voltak a teraszon kihelyezett balkonládák csodás díszei 2 évvel ezelőtt. 😀

Egyéb balkonnövényekkel való tapasztalatom:

Az én vaníliavirágom (Heliotropium arborescens) – ami egyébként vanília illatáról és szép, sötétzöld leveleiről híres:

Bárki más vaníliavirágja a világon:

Az elvileg egész nyáron nyíló sétányrózsám (Lantana camara):

Megvételekor ilyen volt:

Ezekhez képest a muskátlik királyul néznek ki. 🙂

%d blogger ezt kedveli: