Posts Tagged ‘macska a lábam között’

Mintha…

Macskásak vagyunk, nem kutyásak. De minden állatot szeretek, még a poloskákat is, csak a cicákat jobban (sokkal jobban). 🙂

És hát miért is szeretjük ennyire őket? Mert nagyon viccesek, okosak, sértődősek, finnyásak, hízelgősek, dorombolósak és nem utolsó sorban nagyon finom puha a szőrük.

Csíkos cicusunk eléggé magasan hordja az orrát, és nem is annyira kedves cicus, de a hozzánk való ragaszkodása megkérdőjelezhetetlen.

Ez főleg azóta igaz, mióta tavaly karácsony másnapjától kezdve két héten át hordtuk őt állatorvoshoz, mert valami apró sérülés miatt egy fránya tályog lett a mellkasán.

Eléggé megviselt mindenkit a seb gyógyulása miatt kapott gallér, őt is, minket is. És mivel a fülét se tudta megvakarni, mindenben a mi segítségünkre szorult, szorosabbá vált a kapcsolatunk vele. Nem úgy az állatorvosi rendelőben dolgozó asszisztenssel… Csíkost második nap vittük sebtisztításra, mikor is a fiatal asszisztens hölgy úgy gondolta, hogy Csíkost 100%-osan kontroll alatt tartja. A macska a kezében lógott, ahogy a gallér alatt megmarkolta a macska hátán a bőrt. Én biztonságos 2 méteres távolságból szemléltem a naivságát. 😀 Csíkos 3 mp-es türelmi vagy hát inkább türelmetlenségi idő után pillanatok alatt mély hangon nyávogó és fújó macskafelhővé változott, akárcsak egy képregény kockáin. Nem tudtam, hol a feje, hol a lába, de a hölgy arcán igazi szenvedés látszott, ahogy a karmok mélyen belefúródtak a jobb kezébe. Becsületére váljon, hogy szépen a földre tette a tomboló macskafelhőt, ami nyilvánvalóan még 2-3 másodpercnyi kín elviselését jelentette.

Csíkos macskafelhőből gömbhallá változott át. Sose láttam még így a szőrét. 😀 Az asszisztenst 2-3 percig alkoholozták, jódozták, mire újra tudott mosolyogni, de azért az nem volt olyan őszinte, lássuk be… 😀 Később altatásban kezelték a sebet a cicán, mindenkinek jobb volt ez így. És már úgy várt a doki, hogy “Szia Csíkos! Hallottam már rólad…. 😀 ”

Igazi megváltás volt, mikor végre begyógyult a sebe. Azonban Csíkos nem változott vissza seggarccá, hanem tényleg kedvesebb lett.

Ez a kedves nézésem 😀

Éjjelente felkeltett minket, hogy játsszunk vele. Ugye milyen kedves? 😀 (Mondjuk előtte sose játszott velünk, sőt megkaptuk a “te tiszta hülye vagy” arckifejezést, ha próbálkoztunk.)

Egyik reggel kérdezi tőlem Joci:

– Tudod mire ébredtem fél háromkor?

– Csíkos már megint játszani akart?

– Nem. Arra ébredtem, hogy MINTHA valaki masszírozná a heréimet…

– Micsoda?

– Felébredtem, lenéztem lábaim közé az érintett területre, és mit láttam? Hogy Csíkos teljesen átszellemült állapotban, hangosan dorombolva dagasztja a zacskómat. 😀 😀 😀

– Na, azt tudtam, hogy közelebb került hozzánk a kezelés óta. Na de ENNYIRE? 😀 😀 😀 Azt ugye tudod, hogy szerencséd, hogy a vastagabb téli takarónk van most az ágyban, mert Csíkos körömmel is dagaszt. 😀

Szóval már nem a herevasalás a menő. Az új irányzat a heremasszázs.  😀 Fakíroknak takaró nélkül. 😀

Bolondok ezek a macskák. 😀

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: