Posts Tagged ‘kecskerágó’

Bezzeg a tetvek…

Azt szeretem az őszben, hogy most van mire ráfogni a lehulló leveleket, s talán tényleg nem én tehetek róla. Locsolni meg nem nagyon kell, mert néha itt is esik.

Már nem sok dolog van a kertben, amihez kellenék.
Elültettem a menhelyre adományozott mályvacserjéket, meglátjuk tavasszal hány hajt ki… Megérzésem szerint a 6-ból 2, de ezzel már elégedett lennék.

Ültettem sárga virágot is, nem tudom milyen, mert zöld leveleken kívül más nem volt rajta. Ez is adomány volt.

Ezeken kívül már csak a kártevőket írtom, ha épp felgyülemlik bennem a feszültség, na és legfőképp amikor eszembe jut. 🙂

A brutál tetves kecskerágó már – mondhatni – csak kicsit beteg, azért mert tövig levágtam, ugye. De az egy négyzetmiliméterre eső tevek száma alig csökkent.
Most már elmondhatom, hogy kicsi is, meg tetves is.
Amúgy annyi tetűírtó van rajta, hogy egy leveléből főzött teával Kína szerény népességét ki lehetne írtani.

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Megtaláltam a Biola nevű szert is, ami sose vált be igazán. Büdösnek büdös, de azon túl semmi.
Gondoltam, most ezzel is rámegyek még egyszer a tetvekre, hamár itt van. Adok még egy esélyt.
Amit tapasztaltam pár nap múlva: büdösnek büdös, de azon túl semmi. 🙂

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Egyik nap a tetűírtás sikerességének (sikertelenségének) vizsgálatából jöttem visszafelé a garázsba, amikor felpillantottam a polcra.
Kerestem, hogy mi van még, ami bevethető? Na akkor láttam meg a Szavó vegyi fegyvert. (A penészírtásra javasolt Szavó sprayvel kezeltem a garázs néhány részét, mert ellepte a gomba.)
A jólismert Há-hááááá! csendült fel a fejemben. 😀

És igen. Rárontottam a kecskerágóra a Szavóval is. A klór szagtól már rég felfordult a gyomrom, de fújtam, ahogy a csövön kifért.
Tudom, nem vagyok komplett. Éljen a perverz kertészkedés, jeee!
Eredmény: Egy hét múlva lehullott a bokorról pár klórszagú levél (itt az ősz…), de semmi több.

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Vártam a csípős reggeleket, mint a megváltást. Reméltem, hogy megfagynak a kis aljasok.
Igaz, hogy még tartós mínuszok nem voltak, de a -2 fokos reggel nem pusztította el a szaporulatot. Ja és a Szavó is elfogyott…

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Hogy magamat vígasztaljam, körbejártam a kertet őszi virágokat keresve. Rájöttem, hogy van krizantémom. Ó, hát nézzük csak mennyire nyílt ki!
Semennyire, csak bimbós. Meg tetves. Lefújtam.
Inkább kerülöm, mert messziről is fekete a kártevőktől…
Ennyit az őszről. 😀

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Reklámok

Rózsa-körkép és egyéb borzalmak

Komolyan mondom, én annyira szeretném jól csinálni, de tényleg!
Egyszerűnek tűnik, de nem az.
Olyan ez, mint a Cif súrolószer reklámja: odanyom, letöröl, és ó de szépen csillogó.
Pedig igazából: áztat, izzadásig súrol, késsel kapargat – mert a körmöd már rég letört -, és ronda karcos a végén.

Tavaly ősszel kiválasztottam a rózsát is a kerti növényeim közé, mert nem láttam még olyan kertet, ahol a rózsa ne lett volna szép. Bevásároltam belőlük (szigorúan akciós példányokat): talajtakarókat, miniket, magastörzsűeket és teahibrideket (én csak “simának” hívom).

Mennyire szép, amikor a rózsák tömegesen nyílni kezdenek, és a fényes, sötétzöld levelek közül kivirítanak a virágok csodálatos illatot árasztva magukból.
Erre mondják azt, hogy álmodik a nyomor… 😀

Nekem közbejött pár dolog, melyet részletesen bemutatok elrettentő példaként. Ha bárki hasonló tüneteket észlel magán és a rózsákon, kérem szépen, tudassa velem, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a problémáimmal! 🙂
Akkor következzen a tragikus rózsaállományomhoz vezető út:

Első csapás:
A rengeteg eső májusban az én rózsaállományomban is kárt tett közvetve: gombásodás mesterfokon.

Diagnózis: Diplokarponos levélfoltosság.
Tünetek a rózsán: Fekete foltok a leveleken, amik később lehullanak, így a növény tulajdonképpen szárból és bimbóból áll. Csodás…
Tünetek a hobbikertészen: Egykedvűség, beletörődő magatartás. Új hobbi: sárgult, lehulló levelek szedegetése; a “Permetezni kéne…” mondat ismételgetése a fej csóválása közben naponta többször.

Második csapás:
Alávaló levéltetvek lepték el az új, még éppen nem gombás hajtásokat és bimbókat.

Diagnózis: Levéltetű.
Tünetek a rózsán: Megszámolhatatlan mennyiségű levéltetű tömeg. Az ember ruhájára, hajába, szemébe, szájába száll. Undorító.
Tünetek a hobbikertészen: Tovatűnő beletörődés, forrongó düh. Vékony csíkká összeszorított szájjal és szúrós tekintettel a tetvek vizsgálgatása, majd váratlan hirtelenséggel a hát mögé rejtett tetűírtó spray előkapása . Kárörvendő vigyor (a Batmanből Jokernek volt hasonló), flakonrázás ingerülten, majd fújás és fújás és fújás… Ismétlés naponta kétszer. Jóleső érzés a kezelések után, esetleg egy “Ha-haaaa!” felkiáltás.

Harmadik csapás:
A levélfoltosságtól érintetlen, tetvektől mentes leveleket lezabálta valami. Én hernyóra tippelek, vagyis biztosan tudom, mert láttam egyet akció közben. Nyugodjon békében.

Diagnózis: Zöld hernyók.
Tünetek a rózsán: Pannónia sajtra emlékeztető nagy lyukak a leveleken és a szirmokon. Sajtban kívánatos, rózsánál gázos.
Tünetek a hobbikertészen: Sírásba forduló nevetés, majd nevetésbe forduló sírás. Elmeháborodott tekintet, megmagyarázhatatlan jókedv. Apró zöld kukacka felfedezése, “Helló haver!” üdvözlés. Hernyópöckölés, taposó mozdulat, “Csá haver!” elköszönés. Folytatódó jókedv. 🙂

Negyedik csapás:
A kinyílás előtt álló rózsabimbók szétrohadnak illetve penészednek. Csúcs király!

Diagnózis: A párás, csapadékos idő miatt az átvizesedett szirmok nem tudnak kiszáradni, ergo szétrohadnak. Ha mégis sikerült valamelyiknek kinyílnia, az foltos: botritiszes (szürkepenészes).
Tünetek a rózsán: Barnuló sziromgumó, hozzányúlsz, és a kezedben marad. Ha kinyílt, foltos a virág szirma, elég ocsmány.
Tünetek a hobbikertészen: Békés nyugodtság, “ronda, de a mienk” hozzáállás. A rohadt sziromgombócok óvatos eltávolítása. Pár sajnálkozó pillantás a rózsára, majd “De szép lehettél volna, ha nem én veszlek meg.” sóhaj.

És mindezek ellenére ég bennem a vágy, hogy jövőre újra megpróbáljam megszerezni az utca legszebb rózsái címet!  Hogy milyen módon fogom ezt megvalósítani, még nem tudom, de (általában csődöt mondó) ötleteim tárháza kifogyhatatlan, időm meg mint a tenger…

Az egyetlen rózsafajta, ami nem vett részt a fenti tragikomédiában, az a talajtakaró. Imádom! 🙂

Volt azért néhány – tizenötnél kevesebb – rózsabimbó a beteg bokrokon is, ami csodálatosan kinyílt, és kárpótolt mindenért.

Sajnos rosszul járt még egy kecskerágóm is, kecskerágó-pajzstetű támadta meg. Ennyi tetűt még nem láttam egy helyen… eszméletlen…

Kénytelen voltam kíméletlen módon letetűírtózni és visszametszeni. Alig észrevehető… 🙂

Feltűnt már másnak is, hogy lassan többféle kártevő és növénybetegség van a kertemben, mint ahányféle növényem van? (Ez nyilvánvalóan egy költői kérdés volt…)

 

%d blogger ezt kedveli: