Posts Tagged ‘karácsony’

Téli vidámságok és félelmek

A muskátli téliesítést kipihenve futottunk neki a karácsonyi ünnepeknek és a szilveszternek. Mézeskalács készítése után szépen, rendesen kidíszítettem a kertet és a lakást. A kertben a terasz és az ezüstfenyő kapott díszkivilágítást. A fenyő viszont olyan magas lett, hogy a bejárat lépcsőjéről igen látványos pókbalettel küzdöttem fel rá az izzósort. (Süni az ablakból nézett közben, ő nagyon jól szórakozott. 🙂 )

photo

A belső díszítés a szokásos volt, világító plecsnik az ablakba, műfenyőgirland az ajtók köré, izzósor és Rudi, a kedves rénszarvas. Ezzel be is befejeztem a fahéj illatú, ünnepi, karácsonyi posztírást, mert nálunk inkább viccesen vagy rémisztően telik a tél.

A karácsonyi mézeskalács-hagyományokat megtörve, nálunk víziló és elefánt volt a menő. 😀

photo3

A karácsonyi menü rizs-krumpli kombó volt Jocinak, aki az ünnepek előtt lázasan kidőlt a sorból. Így a szentestére tervezett menü szilveszterkor került az asztalra, mondjuk, ez volt az első karácsony, amikor nem a konyhában pörögtem egész nap.
Legnagyobb sajnálatomra az Elmű is kivette a részét a sütésből, így 3 karácsonyi izzósor feketére, egy mosogatógép pedig használhatatlanra sült. Természetesen az Elmű tagad mindent, a biztosító meg sosem fizetett ilyesmire. Hah. A mosogatógép alkatrészének státusza a mai napig: “rendelés alatt”. 😀
Süni nem tétlenkedett, elfoglalta a használaton kívüli mosogatógépet, és gyártott egy roppant környezetbarát lego mosogatótablettát a lego edényekhez. 😀

photo2

No de jut is, marad is, működő mosógépünk még van. Süni tegnap előtt feldobta az ötletet, hogy megpróbálhatnánk abban elmosni a poharakat és tányérokat, és közben vigyorgott. Nagyon tudja díjazni a saját poénjait. 😀

Aztán a számomra legviccesebb sztori is Sünihez kötődik, de ez igényel némi felvezetést…

Páran tudják rólam, hogy közlekedésfóbiás vagyok. Ez annyit tesz, hogy folyton attól félek, hogy baleset történik velem/velünk közlekedés közben.  Nyilván télen ez még durvább. Például, amikor Joci vezet, mert ő lendületesen és magabiztosan teszi ezt, bele vagyok feszülve az anyósülésbe. Nem vicc, úgy kapaszkodom a biztonsági övbe és az ablak feletti izébe, hogy volt olyan eset, hogy elzsibbadt a kezem. Pont úgy festek, mint akit éppen egy 4000 méteren szálló repülőgépből szeretnének kilökni ejtőernyő nélkül, kapaszkodom lábujjal, füllel és szemmel is mindenbe. Ez jó mulatság a többiek számára. 😀 Na de, ha én vezetek! Juhúúúú. 😀 Azzal szoktam nyugtatni az utasokat, hogy ne aggódjanak, mert én biztos jobban félek, mint ők. 😀 A töréstesztjeim eredménye megnyugtatóan stabil. Kétszer rommá az autót. Én megúsztam mindkétszer. 🙂 (Mindig bekötöm magam övvel, most éppen egy bukósisak beszerzésén gondolkodom a AUTÓvezetéshez, mert az úgy már tuti biztonságos. Tényleg! Motoros bőrruha??? :D)

Szóval induljon a sztori: az oviban kikerült a faliújságra, hogy a nagycsoportos gyerekek bábszínházba mehetnek busszal. Tehát Süni is, mert szerettem volna, ha elmegy. Akkor még nem tudatosult, hogy ez bizony utazással jár. A lavinát végül Hanga anyukája indította azzal, hogy felhívott. Közölte, hogy ónos eső esik, és a gyerekek így hogy mennek bábszínházba? Villámcsapásként ért a kérdés, elöntött a pánik. 🙂 Süninek egyből megmondtuk, hogy ha ónos eső marad, reggel nem mehet bábszínházba, mert veszélyes. Erre ő megkérdezte, hogy miért? Mire én felvázoltam, hogy megcsúszhat a busz, és becsúszhatnak az árokba. Tovább nem mertem menni a témában (csak gondolatban), vagyis szóban csak annyira, hogy kíváncsi lennék, hogy van-e a buszban biztonsági öv?

Ezek után Süni eltűnt játszani, majd 10-15 perc múlva teljes átéléssel ezt közölte:

– Anya! Akik a bábszínházba mennek, azok a HALÁLBA mennek! 😀

Megnyugtattuk, hogy ez azért nem így van, majd meglátjuk, milyen lesz az idő.

Másnap reggel kiderült, hogy 2 nap múlva lesz a színház, úgyhogy felesleges volt az aggódás. Magamban lezártam az ügyet, elég lesz, ha az indulás reggelén felmérem az útviszonyokat.

Természetesen egy gyerek nem áll le csak úgy egy ilyen izgi témáról. Süni félelemkeltésben kiváló, ez hamar kiderült. 😀
Szegény ovistársak anyukáinak a következőkre kellett reagálniuk:
–  Anya, hova kell ülni a HALÁLBUSZBAN? Középre? És hogy fog kinézni a HALÁLBUSZ? (Hanga)
–  Anya, Süni nem jön a bábszínházba, mert fel fog borulni a busz!!! (Zozi)

És így lett Félelem és Reszketés a Mézeskalács oviban. 😀 Az előadás és az utazás természetesen rendben lezajlott. 😀

Ha már a biztonság előkerült, szeretnék mindenkivel egy nagyon hasznos infót megosztani, mely az élet bármely területén jól fog jönni. Megtudtam Sünitől, hogy a katica a legbiztonságosabb bogár a világon… 😀

Reklámok

Baywatch, George Michael és a mikulásvirág

Mindenki tapasztalja már novemberben a karácsonyi őrület kezdetét. Idén a maglódi Auchanban november első hetében, amikor is 18 – 20 fokok repkedtek kint, egy óriási műhóembert kellett percekig megcsodálnunk Sünikével, aki láthatólag átszellemült képpel ült a kosárban.

Annyira szerettem a karácsonyt kiskoromban, nem telt úgy el nap, hogy ne jutott volna eszembe. Ahogy az ember felcseperedik, úgy foszlik szerte a karácsonyi álom Wham-es, Maria Carey-s, Menjél már a dugóban, te nyomi!-zós, mikulás sapkás Auchan hörcsögös vásárlási lázzá. Nagyon szerettem a Last Christmas című számot is, de mióta novembertől decemberig akkora dózist kapok belőle, hogy mindig azt hiszem, tényleg ez lesz az utolsó karácsonyom, mert szétpattan a fejem egy bevásárlóközpontban tőle, azóta nem bírom.

Persze a virágok “Last Christmas”-sza a mikulásvirág. Ő az abszolút halálra ítélt, karácsonyi kedvenc. Tegye fel a kezét magasra az, aki gondozza egész évben a teljesen kommerszül kinéző, piros vagy sárga leveleit már rég elfelejtő mikulásvirágot!

Jellemző történet inkább az, hogy repül a kukába, mer’ úgyis ócsó vót, oszt most meg hogy néz ki…

Természetesen én most magasra tartanám a kezem, ha éppen nem ezeket a sorokat írnám. Ja-ja, én tényleg nyomi vagyok, 3 éves a mikulásvirágom. Iszonyat bénán néz ki, szegény.

Vettem 2007-ben piros levelűt meg sárgát. A piros még vízkereszt előtt kirohadt, mert miután halálraszáradt, jól meglocsoltam. A sárga nálam túlélőbbnek bizonyult. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy a vásárlásának időpontját követően ne romlott volna le az állapota, hanem azt, hogy még ma is él. A ritka locsolástól az alsó levelek teljesen lehulltak, így csak az ágacskák végén van csomókban levélzet. És amiért mégsem dobtam ki, az az, hogy fontos funkciója van.

A mikulásvirág a szobanövényeim lifeguard-ja (Eszembe jutott David Hasselhoff szőrös mellkasa, ezt nem bírtam magamban tartani, jaj):

Amikor a mikulásvirág levelei a padlón hevernek összepöndörödve, na, akkor itt az ideje a viráglocsolásnak!

És ez a módszer azért működik jobban, mint a mobilba beállított emlékeztető, mert a száradó levelek szedegetése közben lelkiismeret-furdalásom lesz. Ezért azon nyomban orvoslom az aszályos időjárás okozta problémákat. 🙂

Miután Sünikén látszik az a gyermeki izgalom, ami anno engem is elvarázsolt, úgy döntöttem, veszek idén is mikulásvirágot! A mai világban a karácsonyi dekorációból sose lehet elég, így aztán ez is el fog férni az asztalon. (Maximum tökéletes egységet képez majd egy világító hóemberrel. 🙂 )

Díszcserép csak kicsi volt itthon, de nálam ez simán “belefér”. 🙂

Akkor, hogy stílusos legyek, mindenkinek szeretnék kellemes, mikulásvirágos, lászt krisztmászos, Auchan hörcsögös, karácsonyi ünnepeket kívánni már novemberben!

%d blogger ezt kedveli: