Posts Tagged ‘időjárás’

Hobbikertész X-akták – Szösszenet

Már egy ideje észre vettem, hogy körülöttem a világ szokatlan változásokon megy keresztül. Több igen fontos esemény arra enged következtetni, hogy valami készülőben van…

Az észlet furcsaságok:

  1. A tavaszi virágoknak tartott gyöngyikéim kibújtak a földből.
    2010 szeptemberét írjuk.
  2. A rózsalonc a közelben virágzik, ami azért meglepő, mert tavasz végén – nyár elején szokott általában. (Megjegyzem, hogy az enyém tavasszal sem virágzott…)
  3. Ráckeresztúr megaszitiben lakó egyik barátnőm a tavasz végén virágzó labdarózsáján talált virágokat –  így szeptember elején…
  4. Virágzik kínjában a nyomorúságos muskátlim…
  5. A héten a Family Frost-os autó a házunk előtt teljes nyugalomban és csendben haladt el, és nem zengette az örök dallamot 1000-es hangerőn. Ez nagyon gyanús és nyugtalanító.
  6. A vacsora közben Süni nem nyomott brióst a bilibe, így kakiszagmentesen tudtuk elfogyasztani az esti elemózsiát. Ez végképp szokatlan és felfoghatatlan.

Mi a magyarázat? Nem tudom… A maják 2012-es világvégéről szóló, félelmetes, népi jóslata jut az eszembe; és a hasonlóan rémisztő, szeplőtől pöttyös, fancsali arcú Besenyő Pista bácsi szavait hallom felcsendülni a fejemben:

“Maaaaargit! Noooormááális?”

Ha a maják nem tévednek, akkor ezt a világ vége előtt mindenképpen meg kell nézni, mert ezt vétek lenne elmulasztani… 😀

Nem kellene csodálkozni

Mint minden, valamirevaló hobbikertész várom az esőt ebben az őrületes kánikulában. Rendszeres látogatója vagyok a met.hu, koponyeg.hu és az időkép oldalaknak, és azért mindháromnak, mert hitetlenné váltam azalatt az öt év alatt, amióta a 17. kerületben lakunk.

Anno, amikor még Zuglóban laktunk, az időjárás jelentés valahogy megbízhatóbb volt, a megjósolt esőzések beválási esélye – hogy szépen, szakmaian fogalmazzak – igen magas volt. Aztán költözés, és minden borult, kivéve az eget a 17-ben. 🙂

Jó-jó, idén májusban azért nálunk is esett az eső, de csak azért, mert nem tudott elmenekülni egy felhő sem, nem volt hová.

Tegnap kezdtem megörülni, hogy talán a helyi záporok, zivatarok végre nálunk is hoznak egy kis esőt. Csodálatos esőfelhők jelentek meg jobbról, balról, szinte mindenfelől. Apró kiszáradt kertem úgy várta a felfrissülést, mint ahogy az ember kívánja a fagyit ebben a melegben. (Kivédhetetlenül felzendült fejemben a Family Frost szignálja. Szerintem nincs olyan ember Magyarországon, akinek nem sül bele első hallásra a legmélyebben rejtőzködő idegsejtseibe is a csodálatos, mozarti magasságokba emelkedő dallam.)

Mondanom sem kell, hogy a tegnapi esőből hozzánk 10 csepp jutott, viszont cserébe végignézhettem a teraszunkról, hogy Budapesten mindenütt esik, amerre a szem ellát. A 18. és a 10. kerület a mumusom, mert minden alkalommal tiszteletüket teszik nálunk azok a felhők, melyekből majd az imént említett kerületek bőséges csapadékot kapnak, mi meg beetetésként dörgést meg villámlást.

Szóval ez a nagy helyzet, locsolni kell.
Kutat fúrni nem éri meg, meg túl mélyen van a víz nálunk… (ezen sem kell csodálkozni…)

Kb. két évvel ezelőtt, három évnyi 17. kerületi lét után, megvilágosodtam (felfogásom – mondhatni – nem volt túl gyors), ugyanis rájöttem, hogy miért is hívják úgy a helyet , ahol lakunk.
Bakker! – mondtam (Itt most nem a virágokat áruló, hasonló nevű cégre gondoltam 🙂 ). Ez durva.

Ez áll a térképen: S-Z-Á-R-A-Z-H-E-G-Y.

Hát ezek után már nem kell csodálkozni…

Kárpótlásul itt egy kép egy felhőről, melyből szintén nem kaptunk esőt, de legalább szép!

És még egy!

%d blogger ezt kedveli: