Posts Tagged ‘hernyókenyér’

Morzsáról morzsára – kenyértudomány

Valószínűleg az évek múlásának köszönhető, hogy elkezdtem érdeklődni a kenyérsütés iránt.

Ha a kenyérsütésre gondolok, mindig kendős hajú, görnyedt hátú, folyton mosolygós, öreg néniket látok magam előtt, ahogy a cementlapos konyhájukban egy bazi nagy vájlingban dagasztják a tésztát. A “régi, szép idők” kifejezéssel kapcsolódik össze ez a tevékenység a fejemben. 🙂 Szóval a fíling is magával ragadó, nemcsak a sülő kenyér illata.

Mint ahogy a kertészkedésben sem voltam “pro” (Süni és osztálytársai ezt a szót szokták használni), hát mondhatjuk, hogy hosszú volt az út a tegnap esti “végre jó lett” kenyérig. Morzsáról morzsára haladtam előre a tanulásban, ez még most is tart. 🙂

Sokan csak a kiválóan sikerült ételek receptjeit, fotóit posztolják, de én most megosztom veletek, hogy mennyi vicces dolgot éltünk meg, mire eljutottam idáig. 😀

Első lépésként megrendeltem Limara könyvét, mert annyira hitelesnek tűnt nekem. Igazi klassz receptekkel, érthető leírásokkal, képekkel.  A gyökérkenyeret próbáltam ki legelőször, de persze azonnal eltértem a könyvben szereplő recepttől, mert nyilván nem vettem rozslisztet hozzá. 😀 Ennek ellenére egész jó lett, ropogós volt, illatos. Kicsit talán túl kemény is, de elsőre elnéztem magamnak. A fiúk ették 🙂

Gyökérkenyér

Aztán gondoltam, hogy kipróbálom Limara jól bevált fehérkenyerét is (JBFK). Ahogy általában nagyvonalúan kezelem a recepteket, ugyanígy emelkedtem felül a rendelkezésemre álló, csekély edénykészletemen. Vaslábasról beszél a könyv… asse tudom, hol lehet kapni. 😀 Meg jénai tálról is esik szó, hogy abban is lehet sütni. Valójában az a lényeg, hogy letakarjuk.

Jénaim éppen van, mert örököltem egy szép nagyot, így nem érezve magam előtt akadályt, belevágtam a JBFK készítésébe!

Készítettem öregtésztát (előző nap kell sz@rrá keleszteni lisztet meg mittudoménmit), másnap a recept szerint dagasztottam, kelesztettem, jénaiba tettem, sütöttem.

Tulajdonképpen egész kenyérszerű izét sikerült készítenem, de azért több sebből vérzett:

  • persze hogy nem jól lőttem be a jénai térfogatát. Limara min. 5 literest javasol, szerintem az enyém max 3 literes lehet. 😀

Itt még nem érte el a jénai tetejét. 😀

  • ebből következett, hogy a kenyér teteje feltapadt a jénai tetejére és rásült. Mondtam is Süninek, hogyha nem tudjuk szétszedni a jénait, és kiszabadítani a kenyeret, akkor kitesszük a polcra dísznek. Egy emléktáblát is lehetne mellé tenni, melyen ez állhatna: “(Idő)Kapszulakenyér 2017. első sütés.” Végül szétfeszegettük…. 😀
  • utólag az is kiderült, hogy nincs elég meleg a lakásban a kelesztéshez, de erre jóval később jöttem rá…. erre még visszatérek később.
  • és az is problémát okozott, hogy a villanysütőm nem bírja a 230-240 fokot tartósan. Leveri a biztosítékot.

Képzelhetitek, milyen kínomban röhögős állapotba kerültem, mikor a sütőben éppen ott szorong a kenyér abban a kicsi jénaiban, és elmegy az áram az egész házban a sütési idő vége előtt 10 perccel. Visszakapcsolni sem tudtam, amíg le nem hűlt kicsit a szerkezet. A kenyér ezalatt békésen sült a jénaiban, majd végül 10 perc után egy igazán egyedi Kapszulakenyér született meg. 😀 (JBFK helyett KK)

Ízre rendben volt.  Engem az állaga zavart. Sokkal tömörebb volt, mint szerettem volna. A fiúk ezt is ették.

A kedvenc villanyszerelőnk kijött a sütő miatt, megnézte a szitut és ezt mondta: “Tápióbicskén mi boltban vesszük a kenyeret. Lilla, neked is ezt kellene csinálnod!” 😀 A sütő a hibás, nem a villanyóra, nem a Fi-relé, nem a vezeték. Új sütőre most nem költök, ez eldöntöttem.

A Kapszulakenyér után újabb csodát alkottam, melynek a Hernyókenyér nevet adtam. 😀 A Hernyókenyet úgy sikerült összehoznom, hogy szendvicskenyeret szerettem volna sütni, de nem volt hozzá megfelelő méretű sütőformám. De hát nem lehet ez akadály, gondoltam! Megint csak Limara könyve szerint alkottam, kivéve az utolsó lépést. Nekem nem fértek el egymás mellé a kis tésztagombócok, ahogy a képen is látszik, hanem “mi baj lehet” felkiáltással egymás mögé pakoltam a püspökkenyérformában.

Így nézne ki egy szendvicskenyér, ha nem én sütném…

És íme! Megszületett a Hernyókenyér! (HK) 😀  Ízre ez is jó volt. Mondjuk, szerintem látványra sem rossz… 😀 De még mindig szenvedtem amiatt, hogy túl tömör. A fiúk még ezt is ették.

Cuki!

Abszolút magabiztosan hittem, hogy nem adhatom fel!

Olyan recepteket kezdtem el keresni, ahol a kenyeret nem 240 fokon sütik, mert hát az nálam – mint kiderült-, nem opció. Kezdtem belefáradni.

Fontos mellékszál:

Közben jött a hétvége és a főzés. Daragaluskát szerettem volna főzni a levesbe. Mindig Horváth Ilona szakácskönyvéből csinálom az egyszerűbb verziót. a vállalkozó kedvem, hogy új receptet próbáljak ki, most is eltérített. Ilonka néni szuperfinom daragaluskájával szerettem volna lenyűgözni a fiúkat. Az első két galuskát beleszaggattam a levesbe, majd pár perc után, le is halásztam a felszínről. Lefotóztam és elküldtem barátnőimnek, hogy találják ki mi van a képen!

Robbantott daragaluska. Visszatérek a régi recepthez. 😀

A legközelebbi megfejtés a petrezselyemgomba volt. 😀 Ez a galuska volt az utolsó lökés, segítségre volt szükségem!

Végül felhívtam hát Piszkét, hogy segítsen nekem, mert szeretnék már átlagos, régimódi kenyeret sütni, és nem szeretnék felfedezni további, furcsa kenyereket. Piszke végigkövette az összes fenti dolgomat, így javasolta, hogy foglaljam le az elbaszottreceptek.com domaint, mert tutira lenne sok olvasóm. 😀 De nem csak a véremet szívta, hanem segített is, mert ő rutinos kenyérsütő. Elküldte Beastie kenyérreceptjét, amit azonnal el is akartam készíteni.

Csak ennyit mondok: következőnek megsütöttem a TK-t, azaz a Téglakenyeret.

Úgy tűnt,Beastie receptje a legkevésbé sem vált be. Nem kelt meg, megégett. És ennél a kenyérnél mondták a fiúk, hogy na ez már ők sem eszik meg. Joci szerint büdös volt! 😀 😀

Még ha a fiúk nem is, de az építőipar díjazná a TK-t. Kemény, szilárd, súlyos. Pl ajtót kitámasztani is tök jó vagy kenyérigluhoz eszkimóknak 😀

Két nap után kivágtam a szemétbe.

Újra felhívtam Piszkét, hogy ez borzasztó. Mit szúrok el? És ekkor jöttünk rá, hogy nem jó hőmérsékleten kelesztek, ergo nem kel meg a tészta rendesen. Mikor ezt megfejtettük, Piszkét saját kenyércoach-omnak neveztem ki. És egyben értelmet nyert a remote pék kifejezés , mely egyből magával hozza a Rimóti pékség brand létjogosultságát is.  😀

A legújabb felfedezéseinkkel és Beastie egyébként állati jó receptjével újra nekifogtam egy kenyérnek. Persze , természetesen, nyilvánvalóan, magától értetődően nem követtem teljesen a receptet most sem. Igazából kevesebb sót és rendes élesztőt használtam és lecseréltem benne a BL 80-as kenyérliszt egy részét, kb 1/4-ét, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre, és csak 180-190 fokon sütöttem. A kelesztéshez pedig a főzőlapom melegítés funkcióját használtam úgy, hogy egy rácsra rátettem a letakart vájlingot és a  langyos főzőlap fölé tettem.

És igen, sikerült! Ropogós, illatos, finom.

A képen szerencsére nem látszik, hogy kicsit sótlan lett. 🙂

Limara írta a könyvében, hogy zenél a kenyér, miközben hűl. Pattog. Eddig az gondoltam, hogy mókusvakítás. Most azonban nekem is zenélt. 🙂

Sokan megkérdezték, hogy miért nem használok kenyérsütőgépet? Először az jutott eszembe, hogy  szeretem az egész folyamatot. Aztán gondoltam, plusz még jó érv lehet, ha azt mondom ” Bazz, a hajadra kenheted a kenyérsütőgépet, ha nincs áram!” Rájöttem, hogy jobb, ha ezt nem mondom. 12 éve van villanysütőm. 😀 😀

A válaszom hát ennyi: Egyszerűen élvezem a kenyérsütést! 🙂

Ez itt meg egy vicces, leendő jogászoknak szánt “inkább pék” feladatsor. 😀

Szóval tessék nyugodtan nekiállni a kenyérsütésnek, jó mulatság!

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: