Posts Tagged ‘füvesítés’

Az álcázás nagymestere

Azon a lelki sokkon túltettem magam, hogy a kerti csap tavaszi megnyitásával egyszerre a locsolórendszert is (lásd még: slag és esőztető) be kellett üzemelni. Na de azt feldolgozni, hogy a régi sziklakert helyének füvesítése 5%-os lett, hát kemény volt. De hála a józan eszemnek és kertépítészeti/szépítészeti hozzáértésemnek, kitaláltam, hogy fogom orvosolni a kicsi, fűhiányos kör problémáját.

A fű jobban nő a jó földben, ugyebár. Kell neki a király főd. No, kiborogattam az amúgy is megsüllyedt zónában a tavaszig rohasztott muskátli- és paradicsomföldeket.

Most már alig látszik, hogy nincs ott fű! 🙂

Há' nem? De! Ugye?!

Há’ nem? De! Ugye?!

Kertrendezési és kertszépészeti kérdésekben tanácsadás ugyanitt! 😀

Reklámok

Őszi füvesítés körtechnológiával

Többszöri füvesítési felsüléseim sem vették el a kedvem, mert ugye elméletben már nagyon tudok füvet vetni, növeszteni, vágni…

Meg az ufók is léteznek elméletileg, ugye. Ha valaki nem tudja, hogy a kertben 2 hónapig egy medence volt, az megerősítést is nyerhet az iménti feltevéshez a lenti képet látva.

Szóval Sünikével felástuk a kört: Én ástam, Süni markolózott, sárosodott.
Aztán gereblyéztünk: Én gereblyéztem, Süni markolózott, sárosodott.
Aztán vetettünk magokat: Sünikének megmutattam, hogyan kell egyenletesen kiszórni; ő kis kupacokat vetett, de azokat egyenletesen. 🙂
Betapostuk a magokat: Én tapostam, ő meg rohangált, ugrált, sárosodott, magosodott. 🙂

És vártunk. Egy hét, két hét…

Három hét…

Létrejött a fű-ovi hangyás vándorcirkusszal. 🙂

Ha ez jól sikerül, akkor minden évben oda fogom felállítani a medencét, ahol a legtöbb a tarack. 🙂

Számolás:
11 x 14 m kert = kb. 150 nm
3 m-es átmérőjű medence alapterülete = ernégyzetpí = 7 nm

Körtechnológiás, teljes körű 🙂 újrafüvesítés: legalább 21 medenceszezon, azaz 21 év.
Egyelőre úgysem terveztünk költözni… 😀

Idei kerti projekttervezés esélylatolgatással

Le sem tagadhatom, hogy a tavasz rám is rettentően nagy hatással van.
Teljesen elborult az agyam, és már képzeletben felszántottam az egész kertünket, újrafüvesítettem, és a dús sötétzöld gyepen fekszünk egy szép napsütéses délután, miután lefestettem a kerítésvasakat, leburkoltam a kocsibállót, beszigeteltem a házat, kifestettem az előszobát és a nappalit, beépítettem a tetőteret. Aztán ott van még Süni kerti BMW-je is… 🙂

Lássuk is csak pontosan, hogy mik a tényleges tervek és a megvalósulási esélyek.
Elemezzük a helyzetet egy jó kis SWOT-analízissel, ha már komolyan csináljuk! 🙂

 

Projekt: Kert újrafüvesítése (újra… sose volt fű. 🙂 )

Strengths – erősségek:
Öööö. A remény hal meg utoljára – hozzáállás.
Weaknesses – gyengeségek:
Lassan betűzöm: S-Z-Á-R-A-Z-H-E-G-Y, nem locsolok megbízhatóan, építési törmelék föld helyett.
Opportunities – lehetőségek:
Rotakapa kölcsönzése + Joci ereje, rotakapa kölcsönzése + én, borvirágos orrú kolléga felkutatása ásás céljára.
Threats – veszélyek:
Joci nem vállalja a szopóroller tologatását, életveszélyes sérülések mindkettőnkön és a kerítés is oda lesz, Attila nem találja meg a borvirágos orrú kolléga telefonszámát, vagy megtalálja, de elfelejti odaadni. Szomszédok hangos kacagása. Meghátrálok, és mégsem kezdek bele.
Megvalósulási esélyek: 5% alatt

 

Projekt: Kerti BMW megépítése 

Strengths – erősségek:
A kerületben van egy klassz Baumax! Lelkes és elszánt vagyok! Csakazértis!
Weaknesses – gyengeségek:
nem létező karizmok, nincs szerszám, nincs hozzáértés.
Opportunities – lehetőségek:
Fenyő bútorlap, OSB lap, facsavar. Tökéletes kisautó készül! Virágládává átalakítható…
Threats – veszélyek:
Néhány ujj odavész. Süni konkrétan megmondja, hogy sz@r. Szomszédok halk kacagása. Még a vaterán sem tudom eladni…
Megvalósulási esélyek: 90% felett

 

Projekt: Japánkerti sarok kialakítása

Strengths – erősségek:
A kerületben vannak jó kertészetek!
Weaknesses – gyengeségek:
Skót vagyok, skót vagyok, skót vagyok.
Opportunities – lehetőségek:
Minimális vagy inkább zéró hely a kertben. A kert növelése önkényes szántófoglalással, per a vadnyulakkal.
Threats – veszélyek:
Pénztárca üresedése, drága növények valószínű pusztulása, a vadnyulak pert nyernek.
Megvalósulási esélyek: 15% alatt

 

Projekt: Henyélés a kertben
Strengths – erősségek:
Közel van a kert. Lustaság félegészség.
Weaknesses – gyengeségek:
Nincs és nem is lesz fű. Keménytalpú papucs kell. Napozóágy nincs. Hangya van.
Opportunities – lehetőségek:
Kispléd, törcsi egymásra halmozva, kifekvés. Nyakad, derekad beáll. Venni kell napozóágyat. Hangyák vonulási útvonalának elkerülése.
Threats – veszélyek:
Nyálcsorgatós alvás. Szénné égés a napon. Hangyamarások a lábon, mert elvétetted a pléd pozícióját. Süni nem hagy pihenni.
Megvalósulási esélyek:  90% felett

 

Persze azért egy-két szépítészeti műtét biztos lesz a kertben, de ezekről még én sem tudok. 😀

Tényleg, a BMW-s projekthez talán kérhetnék EU-s támogatást, hisz úgyis válságban az autóipar, fel kell lendíteni, nem? 🙂 

A gyep témához meg csak annyit, hogy március 20-án minden Baumaxban kerti tó és gyep tanfolyam lesz (lúzereknek)…
Elképzelem magam, amint ott ülök az első székek egyikén. Hajam gondosan oldalra van csattozva, kockás ingben, kantáros kertésznadrágban eminensen, büszkén, egyenes háttal, tágra nyílt szemekkel fogadom be elmémbe a tanítást. És a tanítás első ökölszabálya így hangzik majd: “Csak jó föld kell, és sok locsolás.” A szavak pengeként vágják szét agyam optimista sejtjeit. Ekkor minden tartás elillan a hátamból, és minden érdeklődő szeme láttára kivert kutya üzemmódban elhagyom a helyszínt. Ekkorra már a  kantáros nadrág is bevág a fenekembe, amit egy előkelő, belemarkol-kihúz mozdulattal, roggyasztott lábtechnika kiséretében (Bridget Jones stílusban) még helyreteszek. Közben pedig ez jár majd az eszemben: Miért nincs olyan tanfolyam, ami abban segít, hogy az építési törmeléken, víz nélkül hogyan legyen csodálatos a gyeped? 🙂

Mi legyen? Menjek vagy ne? 🙂

Ti mit terveztek idénre?
Füvezni fogtok vagy nem? 🙂
Henyélés szóba jöhet? Vagy csak henyélés jöhet szóba? 🙂

Helló szomszéd! – Szösszenet

Egyik nap éppen a kertet rendezgettem, gazoltam, nézelődtem, hogy melyik cserje hogyan bírja a kiképzést, mikor a második szomszédunk (szintén Józsi) átsétált hozzánk a telek végénél.
Kisebb elégedettség lett rajtam úrrá, hogy minden rendben van a növényekkel, és hogy egész csinos most a kert, és összességében még a füves rész sem feltűnően ronda.
Aztán ez az érzés hamarosan elmúlt…

Józsi szomszéd bekukucskált a kertünkbe, arcán eltitkolni próbált megrökönyödés látszott, majd a köszönés után ez a mondat hagyta el a száját:

“Mondd meg Józsinak, hogy szívesen kölcsönadom a rotakapámat, ha felakarja ásni a kertet!”

Tehát megint csak magammal sikerült elhitetnem, hogy nem is olyan gáz a fű… 😦

Erről az jut az eszembe, mikor az anyuka a geometriailag tökéletesen kockafejű gyermekének buksiját egymásra merőleges mozdulatokkal simogatja, és közben azzal nyugtatja gyermekét, hogy “Ne sírj, drága, nem vagy kockafejű!” 🙂

Másrészt ilyen jóindulatú és egyben nagyon könnyelmű felajánlást csak olyan valaki tehet, aki még nem olvasta a füvesítésről szóló sztorimat, ahol ugyebár a rotakapa elég rosszul járt…

Megjegyzés:
Imádom a szomszédainkat! Tényleg nagyon jófej mindegyik!
És miután az általános iskolai és gimnáziumi éveimet a Józsi szomszédommal teljesen egyező nevű osztálytársam (anno N. József kiskorú) általam történő szivatása tette teljessé, okozva ezzel nekem és sok osztálytársamnak boldog perceket, még jobban bírom a szomszédomat is! 😀
Azt meg, hogy finoman fogalmazva is van mit javítani a gyepünkön – még ha a szívem mélyén mindig is szépnek látom -, azt én is beismerem. 🙂

Füvesítés avagy mit ne csinálj

Költözés utáni teendő-lista feladatai közt igen előkelő helyet foglalt el a házat övező földterület rendbe rakása. Nem áhítoztunk másra, csupán arra, hogy a 150 nm-es elgazosodott területre füvet varázsoljunk. Így tavasszal belevágtunk a – most már mondhatom, hogy valóban – rendkívüli, kertészeti projektbe.

Joci igazi pesti gyerek lévén, nem igazán találkozott még az úgynevezett rotációs kapával, ami kertünk füvesítési földmunkáinak az első lépéséhez kellett.

Sikerült elintéznünk, hogy egy kapát kölcsönbe kapjunk a ház eladójától, Bélá bától. Viszont Béla bá úgy féltette a gépet, mint a szeme fényét. Így amikor az a szomszédunknak, Balázsnak volt előzőleg kölcsönadva, hát bizony ő csak felügyelettel használhatta a kapát, illetve volt, hogy Béla bá átvette tőle, és a kapa épsége érdekében, ő folytatta a rotálást a szomszédunk helyett.

Mi meg is voltunk lepődve, mikor nekünk szó – és felügyelet – nélkül ideadta.

Így hát kettecskén felosztottuk a feladatokat: Joci rotakapál, én szedem a kiforgatott gazokat. Bő egy órányi sikeresen megosztott munkavégzést követően, teljesen elmerülve a gazkiszedés felemelő és hatalmas kertészeti tudást igénylő tevékenységében, hallom, hogy Joci aktikulálatlanul üvölti a nevem. Gondoltam, egy ilyen kedves, hívogató megszólítás után, most nem azt akarja nekem elmondani, hogy mennyire szeret… 🙂

Nem hittem a szememnek! Joci roggyasztott lábakkal, hátradőlve tartja a fejjel lefelé lógó rotakapát, mely a drótkerítésünkön mintegy 1-1,5 méter magasságig kúszott fel úgy, hogy a kapa pengéi pedig teljes bele voltak gabalyodva a kerítés fémhuzaljai közé, miközben a kapálógép felforrósodott motorjára folyt az üzemanyagtartályból a maradék benzin.

Próbált már valaki sírvaröhögés közben egy meggyulladás előtt álló, fejjel lefelé lógó rotakapát leszedi drótkerítésről? Be kell valljam, hogy nem egyszerű… De sikerült! 🙂
Ez a sztori azóta is megmosolyogtat minket. 🙂
Itt megjegyzem: Valószínűleg Béla bá ezen ma sem röhögne…

Sikeresnek mondható gyomtalanítás után, elrohantunk a Baumaxba gereblyéket venni, illetve ásót, kapát, locsolófejet, locsolócsövet és mindazt, amit gondoltunk, hogy kellhet. Nyilvánvalóan nem értettünk hozzá, hogy mitől jó egy kerti szerszám, így sikerült is mindenből gagyit venni. A jelen pillanatban egyedül a két gereblye használható, az ásó és a kapa azóta darabjaira hullott szét.

Szóval a gereblyézés után vetettünk, beletapostunk, locsoltunk, vártuk.

Kinőtt az első saját füvünk! Olyan tökéletesnek láttuk, mint a szülők a frissen született gyereküket!

Aztán kifogyhatatlan optimizmussal és egy kiskéssel rettentően sok órát töltöttem el azzal, hogy az oda nem illő gyomokat sebészi szakértelemmel kimetsszem a gyepünkből, amiről már akkor én is láttam, hogy nem lesz jobb az árokparti “spontánfű”-nél.

Végülis azt mondhatjuk, hogy sikerült optikailag fűnek látszó, zöld területet létrehozni, melyet locsolással egész jól szinten lehetett tartani.


2007. májusában a kert

Az emberi természet velejárója az örök elégedetlenség: Kitaláltam, hogy nem elég dús és zöld a füvünk. Kicsit utánaolvastam a dolognak, hogy a fű mitől is lesz szép mélyzöld. A válasz a vas. Teljesen meglepetten és értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a kertünkben több a föld alatt megbújó 200-as szög, mint a kakasdi faluház fából épült tornyában. Túllépve ezen, vettem hát műtrágyát is.

A műtrágya használati utasítása szerint el kell szórni egyenletesen, majd belocsolni.
A locsolások és a napok elteltével rá kellett jönnöm, hogy  a tápanyagutánpótlás egyenletes terítése nem sikerült. A kézi szórásnak megfelelő ívekben hol burjánzott a fű, hol meg baromira nem. Ezek után az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy majd az első szórásnál kimaradt területeket fogom kizárólag megtrágyázni, és akkor minden oké lesz. Hát nem lett, de ezt most már tényleg hagyjuk.

Marci születése után a “gyep” 1 évig teljesen el lett hanyagolva, azaz locsolni nem locsoltuk (természetesen csapadék az nem sok esik erre, ahogy azt már kifejtettem korábban), nyírni meg éppen ezért már nem nagyon kellett. 🙂

Az ébresztett rá, hogy valamit mégiscsak kezdeni kellene ezzel a fű-izével, mikor következő nyáron Marcival kimentünk a kertbe egy pléddel, mert jó idő volt. Akkor ő már mászva közlekedett, és sose maradt meg egyhelyben. Szóval gondolta lemászik a plédről és körbenéz a kertben. Miután fél méter alatt több mint 20 véres karmolást szerzett a térdén a “pihepuha” gyepen a gyermek, sejtettem, hogy az elmúlt 1 év elhanyagolás megtette hatását…
(Hallottam a rádióban, hogy céges csapatépítő tréningeken lehet az akarterőt és a magunkban való hitet úgy erősíteni, hogy egy félnapos meditálás után a cég dolgozói izzó parázson sétálnak át. Milyen jó, hogy nekem nem kell ilyen szenvedésekért fizetnem, elég ha kimegyek a kertbe mezitláb.)

Mondhatom, hogy attól az esős tavaszi-nyár eleji időszaktól eltekintve, ez a helyzet nem változott. A 35 fokban kisült minden zöld.
Hozzáteszem, hogy minden évben utánszórtam a területet fűmaggal, amiből néhány csomó meg is maradt, úgy kb. 5 év alatt 15 fűcsomó. Ez viszont már tényleg az ultragáz kategória, de ezt is, mint minden más ciki és égő dolgot, vállalom.

Most ott tartunk, hogy a tegnapi fűnyírás alatt nem kellett a fűszedőt kiürítenem, amit régen akár 10-15-ször is megtettem.

Nem akarok állandóan a félresikerült próbálkozásaimról beszélni, bár ez elég nehéz, találtam néhány csodásan kifejlődött gyom- és gyógynövényt a füvünk helyén. Ez is afféle sikerélmény, nem? 🙂


Cickafark


Apró szulák

Még egy pár szót a kerti szerszámokról és a gépekről:
Abszolút boldog vagyok, hogy nem fizettünk milliókat profi kerti kapára, ásóra, gereblyére. Ezen szinten, ahol most tartok, és ahonnan lehet még fejlődni, a célnak megfelelnek.
Valamint szeretném bemutatni hű társamat, a New Tec 38E típusú, óccsó, baumaxos fűnyírónkat. A kiemelkedően csodálatos ergonómiája minden szívet megdobogtat, kerekei és pengéi a legjobb minőséget képviselik. Íme néhány kép a gépsárkányról és hű barátjáról, a 20m-es narancssárga hosszabbítóról, mely szinte minden kertes házban megtalálható. 🙂


A fűszedő doboz fedele rendszerint nyírás közben is felnyílt, képembe fújva a fűaprólékot. Ezt elkerülendő, igazán ízléses megoldással éltem. 🙂

 Ha esetleg bárkinek kedvet csináltam a fűnyíráshoz, szívesen várom hozzánk is, bár majd 3 hetet kell várni a megfelelő alkalomra, hogy újra legalább 1 fűszedőnyi “füvet” össze lehessen kaparni.
Jelenleg így néz ki a kert. Na azért messziről, oldalról nem is annyira gáz. 🙂

%d blogger ezt kedveli: