Posts Tagged ‘fűnyíró’

Füvesítés avagy mit ne csinálj

Költözés utáni teendő-lista feladatai közt igen előkelő helyet foglalt el a házat övező földterület rendbe rakása. Nem áhítoztunk másra, csupán arra, hogy a 150 nm-es elgazosodott területre füvet varázsoljunk. Így tavasszal belevágtunk a – most már mondhatom, hogy valóban – rendkívüli, kertészeti projektbe.

Joci igazi pesti gyerek lévén, nem igazán találkozott még az úgynevezett rotációs kapával, ami kertünk füvesítési földmunkáinak az első lépéséhez kellett.

Sikerült elintéznünk, hogy egy kapát kölcsönbe kapjunk a ház eladójától, Bélá bától. Viszont Béla bá úgy féltette a gépet, mint a szeme fényét. Így amikor az a szomszédunknak, Balázsnak volt előzőleg kölcsönadva, hát bizony ő csak felügyelettel használhatta a kapát, illetve volt, hogy Béla bá átvette tőle, és a kapa épsége érdekében, ő folytatta a rotálást a szomszédunk helyett.

Mi meg is voltunk lepődve, mikor nekünk szó – és felügyelet – nélkül ideadta.

Így hát kettecskén felosztottuk a feladatokat: Joci rotakapál, én szedem a kiforgatott gazokat. Bő egy órányi sikeresen megosztott munkavégzést követően, teljesen elmerülve a gazkiszedés felemelő és hatalmas kertészeti tudást igénylő tevékenységében, hallom, hogy Joci aktikulálatlanul üvölti a nevem. Gondoltam, egy ilyen kedves, hívogató megszólítás után, most nem azt akarja nekem elmondani, hogy mennyire szeret… 🙂

Nem hittem a szememnek! Joci roggyasztott lábakkal, hátradőlve tartja a fejjel lefelé lógó rotakapát, mely a drótkerítésünkön mintegy 1-1,5 méter magasságig kúszott fel úgy, hogy a kapa pengéi pedig teljes bele voltak gabalyodva a kerítés fémhuzaljai közé, miközben a kapálógép felforrósodott motorjára folyt az üzemanyagtartályból a maradék benzin.

Próbált már valaki sírvaröhögés közben egy meggyulladás előtt álló, fejjel lefelé lógó rotakapát leszedi drótkerítésről? Be kell valljam, hogy nem egyszerű… De sikerült! 🙂
Ez a sztori azóta is megmosolyogtat minket. 🙂
Itt megjegyzem: Valószínűleg Béla bá ezen ma sem röhögne…

Sikeresnek mondható gyomtalanítás után, elrohantunk a Baumaxba gereblyéket venni, illetve ásót, kapát, locsolófejet, locsolócsövet és mindazt, amit gondoltunk, hogy kellhet. Nyilvánvalóan nem értettünk hozzá, hogy mitől jó egy kerti szerszám, így sikerült is mindenből gagyit venni. A jelen pillanatban egyedül a két gereblye használható, az ásó és a kapa azóta darabjaira hullott szét.

Szóval a gereblyézés után vetettünk, beletapostunk, locsoltunk, vártuk.

Kinőtt az első saját füvünk! Olyan tökéletesnek láttuk, mint a szülők a frissen született gyereküket!

Aztán kifogyhatatlan optimizmussal és egy kiskéssel rettentően sok órát töltöttem el azzal, hogy az oda nem illő gyomokat sebészi szakértelemmel kimetsszem a gyepünkből, amiről már akkor én is láttam, hogy nem lesz jobb az árokparti “spontánfű”-nél.

Végülis azt mondhatjuk, hogy sikerült optikailag fűnek látszó, zöld területet létrehozni, melyet locsolással egész jól szinten lehetett tartani.


2007. májusában a kert

Az emberi természet velejárója az örök elégedetlenség: Kitaláltam, hogy nem elég dús és zöld a füvünk. Kicsit utánaolvastam a dolognak, hogy a fű mitől is lesz szép mélyzöld. A válasz a vas. Teljesen meglepetten és értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a kertünkben több a föld alatt megbújó 200-as szög, mint a kakasdi faluház fából épült tornyában. Túllépve ezen, vettem hát műtrágyát is.

A műtrágya használati utasítása szerint el kell szórni egyenletesen, majd belocsolni.
A locsolások és a napok elteltével rá kellett jönnöm, hogy  a tápanyagutánpótlás egyenletes terítése nem sikerült. A kézi szórásnak megfelelő ívekben hol burjánzott a fű, hol meg baromira nem. Ezek után az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy majd az első szórásnál kimaradt területeket fogom kizárólag megtrágyázni, és akkor minden oké lesz. Hát nem lett, de ezt most már tényleg hagyjuk.

Marci születése után a “gyep” 1 évig teljesen el lett hanyagolva, azaz locsolni nem locsoltuk (természetesen csapadék az nem sok esik erre, ahogy azt már kifejtettem korábban), nyírni meg éppen ezért már nem nagyon kellett. 🙂

Az ébresztett rá, hogy valamit mégiscsak kezdeni kellene ezzel a fű-izével, mikor következő nyáron Marcival kimentünk a kertbe egy pléddel, mert jó idő volt. Akkor ő már mászva közlekedett, és sose maradt meg egyhelyben. Szóval gondolta lemászik a plédről és körbenéz a kertben. Miután fél méter alatt több mint 20 véres karmolást szerzett a térdén a “pihepuha” gyepen a gyermek, sejtettem, hogy az elmúlt 1 év elhanyagolás megtette hatását…
(Hallottam a rádióban, hogy céges csapatépítő tréningeken lehet az akarterőt és a magunkban való hitet úgy erősíteni, hogy egy félnapos meditálás után a cég dolgozói izzó parázson sétálnak át. Milyen jó, hogy nekem nem kell ilyen szenvedésekért fizetnem, elég ha kimegyek a kertbe mezitláb.)

Mondhatom, hogy attól az esős tavaszi-nyár eleji időszaktól eltekintve, ez a helyzet nem változott. A 35 fokban kisült minden zöld.
Hozzáteszem, hogy minden évben utánszórtam a területet fűmaggal, amiből néhány csomó meg is maradt, úgy kb. 5 év alatt 15 fűcsomó. Ez viszont már tényleg az ultragáz kategória, de ezt is, mint minden más ciki és égő dolgot, vállalom.

Most ott tartunk, hogy a tegnapi fűnyírás alatt nem kellett a fűszedőt kiürítenem, amit régen akár 10-15-ször is megtettem.

Nem akarok állandóan a félresikerült próbálkozásaimról beszélni, bár ez elég nehéz, találtam néhány csodásan kifejlődött gyom- és gyógynövényt a füvünk helyén. Ez is afféle sikerélmény, nem? 🙂


Cickafark


Apró szulák

Még egy pár szót a kerti szerszámokról és a gépekről:
Abszolút boldog vagyok, hogy nem fizettünk milliókat profi kerti kapára, ásóra, gereblyére. Ezen szinten, ahol most tartok, és ahonnan lehet még fejlődni, a célnak megfelelnek.
Valamint szeretném bemutatni hű társamat, a New Tec 38E típusú, óccsó, baumaxos fűnyírónkat. A kiemelkedően csodálatos ergonómiája minden szívet megdobogtat, kerekei és pengéi a legjobb minőséget képviselik. Íme néhány kép a gépsárkányról és hű barátjáról, a 20m-es narancssárga hosszabbítóról, mely szinte minden kertes házban megtalálható. 🙂


A fűszedő doboz fedele rendszerint nyírás közben is felnyílt, képembe fújva a fűaprólékot. Ezt elkerülendő, igazán ízléses megoldással éltem. 🙂

 Ha esetleg bárkinek kedvet csináltam a fűnyíráshoz, szívesen várom hozzánk is, bár majd 3 hetet kell várni a megfelelő alkalomra, hogy újra legalább 1 fűszedőnyi “füvet” össze lehessen kaparni.
Jelenleg így néz ki a kert. Na azért messziről, oldalról nem is annyira gáz. 🙂

%d blogger ezt kedveli: