Posts Tagged ‘fű’

Az álcázás nagymestere

Azon a lelki sokkon túltettem magam, hogy a kerti csap tavaszi megnyitásával egyszerre a locsolórendszert is (lásd még: slag és esőztető) be kellett üzemelni. Na de azt feldolgozni, hogy a régi sziklakert helyének füvesítése 5%-os lett, hát kemény volt. De hála a józan eszemnek és kertépítészeti/szépítészeti hozzáértésemnek, kitaláltam, hogy fogom orvosolni a kicsi, fűhiányos kör problémáját.

A fű jobban nő a jó földben, ugyebár. Kell neki a király főd. No, kiborogattam az amúgy is megsüllyedt zónában a tavaszig rohasztott muskátli- és paradicsomföldeket.

Most már alig látszik, hogy nincs ott fű! 🙂

Há' nem? De! Ugye?!

Há’ nem? De! Ugye?!

Kertrendezési és kertszépészeti kérdésekben tanácsadás ugyanitt! 😀

Idei kertészkedős tervezet

Minden tavasszal végig járom a kertem, hogy mi megy és mi maradt. Idén a téli hidegek ellenére szinte minden megmaradt.

Ami a leghihetetlenebb, az mégis az, hogy a kardvirág hagymája tényleg nem fagyálló. Tavaszra pépes trutyivá változott. Na mindegy.

És az is jóhír, hogy az állítólag első néhány télen fagyérzékeny japán juhar nem fagyott ki a mínusz 21 fokban. 🙂

A leltárból elég is ennyi. Lássuk az idei terveket!

1. Csillagászati tudás továbbfejlesztése: Nap, Hold és Föld önálló felismerése, csillagok és repülők közötti különbségek felismerése (pl: a repülő is világít, és mégis van szárnya… stb.)

2. A füvünk lelki kiegyensúlyozottságának javítása mesterséges ajzószerekkel, valamint a “gyep” rendszeres eláztatása.

Fenti gondolatok tömör összefoglalása:

3. Medence-projekt újraindítása csődvédelemmel.

4. Süni víztől való félelmének elűzése. Caruso style úszás (ejtsd: karúszó) elhagyása a térdig érő vízben. 🙂

Reméljük a legjobbakat, legalább az elhatározás már megvan bennem. 🙂

Őszi füvesítés körtechnológiával

Többszöri füvesítési felsüléseim sem vették el a kedvem, mert ugye elméletben már nagyon tudok füvet vetni, növeszteni, vágni…

Meg az ufók is léteznek elméletileg, ugye. Ha valaki nem tudja, hogy a kertben 2 hónapig egy medence volt, az megerősítést is nyerhet az iménti feltevéshez a lenti képet látva.

Szóval Sünikével felástuk a kört: Én ástam, Süni markolózott, sárosodott.
Aztán gereblyéztünk: Én gereblyéztem, Süni markolózott, sárosodott.
Aztán vetettünk magokat: Sünikének megmutattam, hogyan kell egyenletesen kiszórni; ő kis kupacokat vetett, de azokat egyenletesen. 🙂
Betapostuk a magokat: Én tapostam, ő meg rohangált, ugrált, sárosodott, magosodott. 🙂

És vártunk. Egy hét, két hét…

Három hét…

Létrejött a fű-ovi hangyás vándorcirkusszal. 🙂

Ha ez jól sikerül, akkor minden évben oda fogom felállítani a medencét, ahol a legtöbb a tarack. 🙂

Számolás:
11 x 14 m kert = kb. 150 nm
3 m-es átmérőjű medence alapterülete = ernégyzetpí = 7 nm

Körtechnológiás, teljes körű 🙂 újrafüvesítés: legalább 21 medenceszezon, azaz 21 év.
Egyelőre úgysem terveztünk költözni… 😀

Szerződéskötés a kisvakonddal? Krtek agreement?

 

DEFINÍCIÓ:
A külfejtés (külszíni fejtés) a szilárd ásványi nyersanyagok kitermelésének az a módja, amelyhez a hasznosítani kívánt ásványi nyersanyag feletti, úgynevezett fedő kőzeteket teljesen eltávolítják. Külfejtésnek hívják magát az ilyen módszerrel termelő bányát is, illetve annak bányaudvarát (a karriert) is.
A külszíni fejtés jelentősen és hosszú távon átalakítja a természeti környezetet, ezért csak környezeti hatástanulmány alapján engedélyezik, a bányavállalatot pedig kötelezik a leművelt területek valamilyen, előre meghatározott állapotba hozására. (Forrás: Wikipédia)

KÉRDÉS:
Na most, akkor. Köteleznem kellene a vakondunkat, hogy a “leművelt területeket egy előre meghatározott állapotba hozza”?  😀
És egyébként is, környezeti hatástanulmányt sem kaptam még! 😀

Helló szomszéd! – Szösszenet

Egyik nap éppen a kertet rendezgettem, gazoltam, nézelődtem, hogy melyik cserje hogyan bírja a kiképzést, mikor a második szomszédunk (szintén Józsi) átsétált hozzánk a telek végénél.
Kisebb elégedettség lett rajtam úrrá, hogy minden rendben van a növényekkel, és hogy egész csinos most a kert, és összességében még a füves rész sem feltűnően ronda.
Aztán ez az érzés hamarosan elmúlt…

Józsi szomszéd bekukucskált a kertünkbe, arcán eltitkolni próbált megrökönyödés látszott, majd a köszönés után ez a mondat hagyta el a száját:

“Mondd meg Józsinak, hogy szívesen kölcsönadom a rotakapámat, ha felakarja ásni a kertet!”

Tehát megint csak magammal sikerült elhitetnem, hogy nem is olyan gáz a fű… 😦

Erről az jut az eszembe, mikor az anyuka a geometriailag tökéletesen kockafejű gyermekének buksiját egymásra merőleges mozdulatokkal simogatja, és közben azzal nyugtatja gyermekét, hogy “Ne sírj, drága, nem vagy kockafejű!” 🙂

Másrészt ilyen jóindulatú és egyben nagyon könnyelmű felajánlást csak olyan valaki tehet, aki még nem olvasta a füvesítésről szóló sztorimat, ahol ugyebár a rotakapa elég rosszul járt…

Megjegyzés:
Imádom a szomszédainkat! Tényleg nagyon jófej mindegyik!
És miután az általános iskolai és gimnáziumi éveimet a Józsi szomszédommal teljesen egyező nevű osztálytársam (anno N. József kiskorú) általam történő szivatása tette teljessé, okozva ezzel nekem és sok osztálytársamnak boldog perceket, még jobban bírom a szomszédomat is! 😀
Azt meg, hogy finoman fogalmazva is van mit javítani a gyepünkön – még ha a szívem mélyén mindig is szépnek látom -, azt én is beismerem. 🙂

Füvesítés avagy mit ne csinálj

Költözés utáni teendő-lista feladatai közt igen előkelő helyet foglalt el a házat övező földterület rendbe rakása. Nem áhítoztunk másra, csupán arra, hogy a 150 nm-es elgazosodott területre füvet varázsoljunk. Így tavasszal belevágtunk a – most már mondhatom, hogy valóban – rendkívüli, kertészeti projektbe.

Joci igazi pesti gyerek lévén, nem igazán találkozott még az úgynevezett rotációs kapával, ami kertünk füvesítési földmunkáinak az első lépéséhez kellett.

Sikerült elintéznünk, hogy egy kapát kölcsönbe kapjunk a ház eladójától, Bélá bától. Viszont Béla bá úgy féltette a gépet, mint a szeme fényét. Így amikor az a szomszédunknak, Balázsnak volt előzőleg kölcsönadva, hát bizony ő csak felügyelettel használhatta a kapát, illetve volt, hogy Béla bá átvette tőle, és a kapa épsége érdekében, ő folytatta a rotálást a szomszédunk helyett.

Mi meg is voltunk lepődve, mikor nekünk szó – és felügyelet – nélkül ideadta.

Így hát kettecskén felosztottuk a feladatokat: Joci rotakapál, én szedem a kiforgatott gazokat. Bő egy órányi sikeresen megosztott munkavégzést követően, teljesen elmerülve a gazkiszedés felemelő és hatalmas kertészeti tudást igénylő tevékenységében, hallom, hogy Joci aktikulálatlanul üvölti a nevem. Gondoltam, egy ilyen kedves, hívogató megszólítás után, most nem azt akarja nekem elmondani, hogy mennyire szeret… 🙂

Nem hittem a szememnek! Joci roggyasztott lábakkal, hátradőlve tartja a fejjel lefelé lógó rotakapát, mely a drótkerítésünkön mintegy 1-1,5 méter magasságig kúszott fel úgy, hogy a kapa pengéi pedig teljes bele voltak gabalyodva a kerítés fémhuzaljai közé, miközben a kapálógép felforrósodott motorjára folyt az üzemanyagtartályból a maradék benzin.

Próbált már valaki sírvaröhögés közben egy meggyulladás előtt álló, fejjel lefelé lógó rotakapát leszedi drótkerítésről? Be kell valljam, hogy nem egyszerű… De sikerült! 🙂
Ez a sztori azóta is megmosolyogtat minket. 🙂
Itt megjegyzem: Valószínűleg Béla bá ezen ma sem röhögne…

Sikeresnek mondható gyomtalanítás után, elrohantunk a Baumaxba gereblyéket venni, illetve ásót, kapát, locsolófejet, locsolócsövet és mindazt, amit gondoltunk, hogy kellhet. Nyilvánvalóan nem értettünk hozzá, hogy mitől jó egy kerti szerszám, így sikerült is mindenből gagyit venni. A jelen pillanatban egyedül a két gereblye használható, az ásó és a kapa azóta darabjaira hullott szét.

Szóval a gereblyézés után vetettünk, beletapostunk, locsoltunk, vártuk.

Kinőtt az első saját füvünk! Olyan tökéletesnek láttuk, mint a szülők a frissen született gyereküket!

Aztán kifogyhatatlan optimizmussal és egy kiskéssel rettentően sok órát töltöttem el azzal, hogy az oda nem illő gyomokat sebészi szakértelemmel kimetsszem a gyepünkből, amiről már akkor én is láttam, hogy nem lesz jobb az árokparti “spontánfű”-nél.

Végülis azt mondhatjuk, hogy sikerült optikailag fűnek látszó, zöld területet létrehozni, melyet locsolással egész jól szinten lehetett tartani.


2007. májusában a kert

Az emberi természet velejárója az örök elégedetlenség: Kitaláltam, hogy nem elég dús és zöld a füvünk. Kicsit utánaolvastam a dolognak, hogy a fű mitől is lesz szép mélyzöld. A válasz a vas. Teljesen meglepetten és értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a kertünkben több a föld alatt megbújó 200-as szög, mint a kakasdi faluház fából épült tornyában. Túllépve ezen, vettem hát műtrágyát is.

A műtrágya használati utasítása szerint el kell szórni egyenletesen, majd belocsolni.
A locsolások és a napok elteltével rá kellett jönnöm, hogy  a tápanyagutánpótlás egyenletes terítése nem sikerült. A kézi szórásnak megfelelő ívekben hol burjánzott a fű, hol meg baromira nem. Ezek után az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy majd az első szórásnál kimaradt területeket fogom kizárólag megtrágyázni, és akkor minden oké lesz. Hát nem lett, de ezt most már tényleg hagyjuk.

Marci születése után a “gyep” 1 évig teljesen el lett hanyagolva, azaz locsolni nem locsoltuk (természetesen csapadék az nem sok esik erre, ahogy azt már kifejtettem korábban), nyírni meg éppen ezért már nem nagyon kellett. 🙂

Az ébresztett rá, hogy valamit mégiscsak kezdeni kellene ezzel a fű-izével, mikor következő nyáron Marcival kimentünk a kertbe egy pléddel, mert jó idő volt. Akkor ő már mászva közlekedett, és sose maradt meg egyhelyben. Szóval gondolta lemászik a plédről és körbenéz a kertben. Miután fél méter alatt több mint 20 véres karmolást szerzett a térdén a “pihepuha” gyepen a gyermek, sejtettem, hogy az elmúlt 1 év elhanyagolás megtette hatását…
(Hallottam a rádióban, hogy céges csapatépítő tréningeken lehet az akarterőt és a magunkban való hitet úgy erősíteni, hogy egy félnapos meditálás után a cég dolgozói izzó parázson sétálnak át. Milyen jó, hogy nekem nem kell ilyen szenvedésekért fizetnem, elég ha kimegyek a kertbe mezitláb.)

Mondhatom, hogy attól az esős tavaszi-nyár eleji időszaktól eltekintve, ez a helyzet nem változott. A 35 fokban kisült minden zöld.
Hozzáteszem, hogy minden évben utánszórtam a területet fűmaggal, amiből néhány csomó meg is maradt, úgy kb. 5 év alatt 15 fűcsomó. Ez viszont már tényleg az ultragáz kategória, de ezt is, mint minden más ciki és égő dolgot, vállalom.

Most ott tartunk, hogy a tegnapi fűnyírás alatt nem kellett a fűszedőt kiürítenem, amit régen akár 10-15-ször is megtettem.

Nem akarok állandóan a félresikerült próbálkozásaimról beszélni, bár ez elég nehéz, találtam néhány csodásan kifejlődött gyom- és gyógynövényt a füvünk helyén. Ez is afféle sikerélmény, nem? 🙂


Cickafark


Apró szulák

Még egy pár szót a kerti szerszámokról és a gépekről:
Abszolút boldog vagyok, hogy nem fizettünk milliókat profi kerti kapára, ásóra, gereblyére. Ezen szinten, ahol most tartok, és ahonnan lehet még fejlődni, a célnak megfelelnek.
Valamint szeretném bemutatni hű társamat, a New Tec 38E típusú, óccsó, baumaxos fűnyírónkat. A kiemelkedően csodálatos ergonómiája minden szívet megdobogtat, kerekei és pengéi a legjobb minőséget képviselik. Íme néhány kép a gépsárkányról és hű barátjáról, a 20m-es narancssárga hosszabbítóról, mely szinte minden kertes házban megtalálható. 🙂


A fűszedő doboz fedele rendszerint nyírás közben is felnyílt, képembe fújva a fűaprólékot. Ezt elkerülendő, igazán ízléses megoldással éltem. 🙂

 Ha esetleg bárkinek kedvet csináltam a fűnyíráshoz, szívesen várom hozzánk is, bár majd 3 hetet kell várni a megfelelő alkalomra, hogy újra legalább 1 fűszedőnyi “füvet” össze lehessen kaparni.
Jelenleg így néz ki a kert. Na azért messziről, oldalról nem is annyira gáz. 🙂

Növényválasztás a kertbe

Több mint féléves, aktív, kertészeti ismeretszerzés után kijelenthetem, hogy rendelkezem néhány alapismerettel a növények tulajdonságait és típusait illetően.
Azért persze nem tanulok növényrendszertan, és Kis növényhatározóm sincs – bár nem ártana. Rendszertannal kapcsolatban emlékeim a gimnáziumi biológia órákról derengenek fel, amiből már semmiféle tudásom nem maradt, csak néhány kifejezés: pillangósvirágúak, kétszikű növény, egyszikű növény, gyökér, gyöktörzs és mitokondrium. Ez utóbbiról nagyon, a többiről csak kicsit nem tudom, hogy mit is jelent igazából. 🙂

Szóval – az unalmas, szokványos, hivatalos, biológiai rendszertani csoportok helyett – nálam a következő besorolások élnek:

  1. fa, bokor, virág, fű, gaz (vertikális megfontolás)
  2. fa, bokor, évelő, kétnyári, egynyári, azonnalelpusztuló
  3. virágzó, nem virágzó
  4. kertemben meg- illetve túlélő, a többi.

Bármilyen meglepően hangzik, az utolsó  a legfontosabb számomra. Ezzel viszont csak az az egyetlen bökkenő, hogy a megtetszés-utánanézés-akciókeresés-vásárlás-ültetés-kivárás eseménysor a 4-es besorolási folyamat kihagyhatatlan részét képezi, magyarul a “vagy megszívom, vagy nem” történet kimenetele a besorolás vége. 🙂

Természetesen nem szeretem a zátonyra futott telepítési kisérleteimet nyilvánosság elé tárni, de mivel ez egy dokumentarista irányzatot követni szándékozó blog, így nem sunyizom el a veszteségeket sem. Megjegyzem, a remény hal meg utoljára – ezt sosem szabad feledni!

A kertemben megélő növénykeről pár kép:

És egy erősen gondolkodó példány: Bugás lángvirág (Paniculata Phlox)

Ilyennek kellene lennie:

Hát a hortenziámról (Hydrangea macrophylla) ne is beszéljünk…. Ráadásul most néztem meg a neten, hogy a somvirágúak rendjébe tartozik, ezt eddig nem tudtam – nyilván ezért sértődött meg, és sztrájkol. 🙂

Mentségemre szolgáljon az, hogy mikor ide költöztünk, az eladó javasolta a kert földjének kicserélését, merthogy nem a legjobb minőségű. Ez részéről erős szépítése volt a dolgoknak. Mondhatni, gazon kívül bármit ültetni ebbe a földbe – építési törmelék, homok, sóder és neylonzsák tartalma 25%-kal meghaladja az egészséges, 0%-os szintet -, és hinni azt, hogy életben is lehet tartani, igazán emberfeletti optimizmusra vall.
És akkor itt előjön megint ez a remény-dolog, illetve a “hülyéké a szerencse” nagy igazsága. 🙂

Hogy mennyire vagyok elszánt, optimista és nem normális, azt a csodálatos, hűs, dús fű telepítésének reményében elkövetett ténykedéseim kapcsán fogom kifejteni. A sztori kategória besorolása: ultragáz. 🙂

%d blogger ezt kedveli: