Posts Tagged ‘föld’

Csillagokat látok?

Alapvetően természetszerető ember vagyok: kertészkedem, nem szemetelek, és mindezek mellett érdekel mindenféle természettudomány is. Már egy ideje a csillagászat és fizika van terítéken. Amúgy is szükségem van rá, hiszen a “hatalmas” kertemben a csillagok állása alapján is tudnom kell tájékozódni. Az ember sose “tudhassa” mikor és hol téved el? 🙂

Még télen beszereztem a telefonomra egy-két csillagászati alkalmazást is. Meg kell mondanom, mindegyik állati klassz. Az egyikkel úgy pásztázhatod az eget, hogy kirajzolja a bolygókat, csillagképeket, műholdakat (ha a telefonod bekapcsolt kamerával felemeled). A másik meg konkrétan a Naprendszer és a Tejút rendszer számítógépes modellje oktató videókkal, időgéppel és egy rakat információval. Lenyűgöző. Töki is nagyon rákattant. (Mellesleg Süni mutatott néhány mesterfogást a telefonomon, amiről addig nem is tudtam. 🙂 )

Sünikénket, a drágát, lassan hívhatom a család tudományos munkatársának. Súlyos természettudomány-éhségét nehezen tudom csillapítani és követni, de mindenképpen tartani kell vele a lépést. Mennyire ciki már, mikor megkérdezni, hogy “Anya, a Szatujnusznak hány holdja van?”  Én meg nézek, mint a lukinyúl. De sebaj, kiadja a parancsot, hogy “Nézd majd meg a gúgülben, jó?” Aztán másnap a kocsiban megkapom, hogy 62, mert ő már megnézte a telefonomon. Ezt tudja egy mai 4,5 éves gyerek.

Valamikor télen történt, amikor egyik este kivonultunnk családostul, telefonostul a kertbe és megkukkoltuk az eget. Mondanom sem kell, baromi hideg volt, kb. -10 fok, de sebaj, mi kemények voltunk, az égbolt meg hibátlanul tiszta.

Megtaláltuk a Holdat (ez telefonos segítség nélkül ment), a Bika csillagképet, a Jupitert. Egyszóval leltáraztuk az égitesteket, és jelentem minden megvolt. Sőőőt!

Kikönyörögtem a gyerek kezéből a saját mobilom… Most én jövök Süni!

Aztán forogtam, emelgettem a mobilt, fel és le, balra és jobbra, és lám-lám mintha egy új csillagcsoportosulást találtam volna, amit nem jelöltek a csillagos programban. Hopppácska, figyuzzá má’, na ki a kirrrrály?!

Kezdett nagy lenni az arcom, éééérted? Én a kis kamerás mobilommal tudok felfedezni új csillagokat, más meg nagytávcsővel sem?! 😛

A büszkeségem eltartott vagy 0,5 másodpercig, amikor is saját szememmel is látni akartam a telefonomon megjelent felfedezést.
A mobilon kijelzett ismeretlen csillagcsoport konkrétan a kinti ezüstfenyőre tekert, világító, karácsonyi izzósor leképzése volt 10 méter távolságból. 😀
Hát ez van.
Viszont megmaradt nekem az a fél másodpercnyi büszke arcoskodás, azért az sem rossz. 🙂

Legalább valamivel elütöttük a téli estéket is. 🙂
(Ja és Süni tél óta, az oviban legozó gyerektől eltérően, sosem autót vagy házat épít, hanem műholdat; és a babaszobát űrsiklónak használja.)

Reklámok

Az árnyékliliom szakszerű ültetése építési törmelékbe

Az ültetési projekt már régóta fogalmazódik bennem, főleg mióta a maglódi Auchan parkolójában is virágzik ez a bizonyos növény, reménysugarakat nyújtva számomra, hogy talán az én kis kertemben is megélhet egy ilyen virágocska. Azért az elég ciki lenne, ha az Auchan parkolójában vígan élő növényt nem tudnám életben tartani itthon. Mellesleg ezen az elméleti megfontoláson kerültek a mai napig is szemet gyönyörködtető látványt nyújtó, kecskerágó nevű cserjék a kertbe, azzal a hatalmas különbséggel, hogy azokat a Tesco parkolóban fedeztem fel… 🙂

Szóval a korábban említett növényválasztási módszerem szerint jártam el most is:
 – megtetszés – OK.
 – utánanézés: – OK – Nekem elég, ha egy parkolóban megél.
 – akciókeresés – vásárlás: – OK. Igen, a cserépen látható pirosas színű matrica egy -50%-os akciót jelent. 🙂 

A művelethez mindeképpen szükségünk van egy árnyékliliomra (Hosta), egy talpalattnyi földterületre, és nem utolsó sorban kellenek még profi kerti szerszámok is.

Az árnyékliliom szakszerű ültetési folyamatát alaposan dokumentáltam (nem kímélve a fényképezőgépemet a sártól), hogy mindenki átérezhesse és megértse azt a felemelő megelégedettséget, amit akkor érzek, mikor egy növényem életben marad.

Hogy nyilvánvalóvá váljon miről is beszélek, hát induljon a képes útmutató!

Ezt fogjuk elültetni:

Kell egy ásó. Erős előnyben van az, akinek egyenes az ásója, és a fém része nem hajlik ívesen hátrafelé, mint az enyém.

Jelöljük ki ásónyomokkal azt az árnyékos területet, ahova ültetni fogunk!

Távolítsuk el a gazokat, illetve fűcsomókat a célterületről. Rázó – ütő mozdulatokkal távolítsuk el a földet is a gyökerekről, közben ügyeljünk arra, hogy szánkba és szemünkbe egyenletesen jusson az anyagból.

A felbukkanó hungarocell daraboktól szabaduljunk meg, amint csak lehet. Ássunk tovább!

Mindenki saját ízlése és belátása szerint bánhat a cserebogár pajorokkal. Én áttranszportáltam a szántóra. Ássunk tovább!

A purhabot határozott mozdulatokkal távolítsuk el az ültetési zónából. Ássunk tovább!

A fóliaszalaggal ellátott cementdarabokat kellő körültekintéssel és egy előkelő mozdulattal hajítsuk el. Ássunk tovább!

A fölrtörténeti tanulmányaimat idéző látvány lebilincselő.
1 réteg: Kamuföld, azaz a ház eladása előtt a kert hátuljából előre gereblyézett föld = optikai tuning.
2 réteg: Cement – korszak. Úgy az időszámításunk után (Kr. után) 2003-2004 évre tehető a keletkezése.
3 réteg: Kőkemény agyag. Miért is pont ez maradjon ki? 🙂

Ásatáskor előkerülő kincseket értéküktől függően helyezzük trezorba, vagy a kukába.
Aki megmondja nekem, hogy mire használták azt a hosszú műanyagcsövet a cement-korszak építőmunkásai, megkapja tőlem a felfedezett kincsek összes darabját!

Az árnyékliliom átverésére tegyünk a célterületre egy nagy vödör, jó minőségű virágföldet (óccsó baumaxosat). Ügyeljünk, hogy a projekt utolsó fázisát profi kertészeti eszközökkel végezzük, nehogy ezen múljon a küldetés sikere! 😀

A feleslegessé vált többlet “földet” tűntessük el. Én áttranszportáltam ezt is szántóra.
Terítsük vissza a kamuföld réteget, csinosan rendezzük el a földet a liliom körül.
Kreatívabb hobbikertészek megpróbálkozhatnak a válogatott cementgombócok díszítő jellegű felhasználásával. Egy ötlet alább látható: szívalakzat.

Azért ezek után némileg érthetővé válik, hogy annyira nem visel meg, ha egy növényem elpusztul. Többnyire ez áll a lelkes akciókereséseimnek a hátterében is, ugyanis nem – vagy nagyon ritkán – vagyok hajlandó ezer forintnál többet adni egy növényért.
És az is nyilvánvaló, hogy mekkora a büszkeség, ha mégis életben marad egy-egy, és hogy telhetetlen ne legyek, netalántán még fejlődik is!

Azért izgulok érte… 600 forint volt. 🙂

%d blogger ezt kedveli: