Posts Tagged ‘felújítás’

F betűvel kezdődő, csúnya szó

Fürdőszoba-felújítás.

Még leírni is fáj ezt a szót, mert az elmúlt 1 hónap ezzel telt. Rengeteg élményt és tapasztalatot gyűjtöttünk. Mindent leírni kissé fárasztó és hosszú lenne, így kiemelném a leglényegesebb tanulságokat.

– A fürdőszoba felújítása két és félszer annyi idő, mint amennyire tervezed, és amennyire a szabadságod futja.
– A helyzetbe való kezdeti beletörődés 5 nap után átcsap a “nekünk már mindegy” jókedvbe, aztán 10 nap után dühös idegbetegség következik.
– Felnőtt fejjel, 40×70 cm-es, műanyag babakádban fürdeni a nappali közepén a legszánalmasabb dolog. 🙂
– A kinyomtatott, elmagyarázott csempeminta sem elég ahhoz, hogy oda kerüljön minden dolog, ahova szeretted volna. Leginkább minden olyan, ahogy a mesternek tetszik. (Pl:  – Janibá, itt nem is volt díszszegély! Válasz:- Hát most már van! Nem nézett ki jól anélkül…)
– Reggel indulás előtt, dolgozós ruhában nyakig magadra fröcskölni a család éjszakai vizeletét megfizethetetlen.
– Emberi legek: Literes befőttes üveget telepisilni egy pisiléssel nem nagy dolog… 🙂
– A gyereket zacskóba kakiltatni vicces. 😀
– Süni szerint egy 12 m3-es konténerbe be lehet parkolni egy smarttal. (Bocs, csak ekkora konténer volt!- mondták, és otthagyták. 🙂 )

És a felújítás alatt az általam sokszor hangoztatott mondat már-már szállóigévé vált az ismerőseim között:

Áááááá, én inkább megyek és befekszem a konténerbe, és elszállíttatom magam!

Jó tanácsot nem tudok adni a felújításokhoz, de mindenki mérlegeljen előtte, és sose feledje, hogy bármi van, a konténerbe fekvés is egy opció… 😀

A fürdő már _majdnem_ kész, amúgy….  😀  (Szép lesz karácsonyra… 🙂 )

Ilyen hangulatban is voltam. Megapackos Fa Somat... :D

Ilyen hangulatban is voltam. Megapackos Fa… 😀
És ennek semmi köze a címhez 😀

Reklámok

A kerti munka hiányának súlyos következményei

Süni szerint vateramániás, ikeamániás, kádmániás, festékmániás, függönymániás, matracmániás végül fürdőszoba-mániás vagyok.

Kiérdemeltem a címek mindegyikét.

Az utolsó, ünnepi fűnyírást október 23-án ejtettem meg. További kerti munka híján, belehergeltem magam a ház belső felújítási terveibe, a rendrakásba és a felesleges dolgoktól való szabadulásba. Nem tudom, miért alakítom úgy folyton a napjaimat, hogy totál kikészítsem magam, de a belső hangok azt mondták, hogy valójában én élvezem ezt. Különben, ha nem így lenne, akkor meg azt kellene feltételeznem, hogy hülye vagyok, de ez nyilván nem igaz. 😀

A lavinát az indította, hogy Süngyermek jövő szeptemberben iskolába megy, és a szobája teljesen alkalmatlan az iskolai üzemmódra. Namármost ott tartunk, hogy már mindenre alkalmatlan. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy kitaláltam, minden “babás” bútortól megszabadulok. És egy jó Mérleg semmit sem bíz a véletlenre, így Mérleg férjemmel megbeszéltük, jobb előbb belevágni az eladásba, mert ki tudja, mennyi idő lesz, és még kellene festeni és új bútorokat venni. Annyira jól sikerült kalmárkodnom, hogy 3 hét alatt eladtam mindent, tegnapelőtt a maradék két falipolc is elment. (Halkan megjegyzem, hogy a nemlétező szabadidőmet a postán és különböző találkozókon töltöttem, hogy az árukat átadjam.)

A munkahelyemről vittem haza dobozokat a szekrények helyére. Edit kolléganőm megsajnálta a dobozok közt élő gyerekemet, és felajánlotta, ha az ágyát is eladtam, küld egy nagyon kényelemes dobozt a gyereknek is, hogy legyen hol aludnia. 😀 A felajánlást nem volt szükséges elfogadni, mert van egy felfújható matracunk. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, ami kartondobozok és felfújható matrac kombóból áll, plusz egy gyerekből, aki élvezi a létrehozott hajléktalanszálló minden előnyét. 🙂

Természetesen a szekrényekből való kipakolást össze kellett kötnöm a szortírozással, selejtezéssel is. Ennek meg az lett az okozata, hogy Süni babajátékai is felkerültek a vaterára. A cél a helycsinálás volt, és nem utolsó sorban egy nagyobb volumenű, mezőgazdasági gépberuházás finanszírozási hátterének megteremtése. Már csak pár mekis játékunk maradt*, amit még nem adtunk el, a lényeg, hogy tegnap megérkezett a sajáterőből finanszírozott agrárcsomag. 😀
*Éppen most futott be egy üzenetem a vaterán, hogy a vennének a mekisből is. 😀

Claas hengerbálázó, 4 bála és egy váltva forgató eke. A szőnyeg is belefért a keretbe, ikeából való és Lillabo névre hallgat. 🙂

Ezzel párhuzamosan megpróbáltam leégetni az ikea szervereit, nem merem bevallani, hogy napi hány órát töltöttem el az ikea.hu-n. Szemem előtt Süni új szobája lebegett, aztán egy hirtelen elkövetett csapcsere okán belezuhantam a fürdőszoba felújításának végtelen gödrébe. A szerverégetés mellett koptattam az ikea és a barkácsáruházak padlóját, begyűjtöttem töménytelen mennyiségű festékszínkártyát. Süni is begyűjtött párat, mert – állítása szerint – neki minden szín a kedvence. 🙂 A csapcsere során tisztába kerültem a csőkulcs létezésének fontosságával, és azzal is, hogy a 13-as anyát tőle kisebb csőkulccsal nem lehet lecsavarni.

A fürdőszobánk falát már régóta áztatja valami , az már biztos, hogy nem bejövő vízcső, így maradt a kád és a csatornacső a gyanúsítottak listáján. Ennek a nyomozásnak kádkimetszéssel járhatunk a végére, ami csempetörést és rohadt sok koszt okoz mellékhatásként. Így addig húztuk a dolgot, ameddig lehetett, és most már teljes generállal esnénk rajta túl jövőre. Itt jött a képbe a kádmánia. Megsúgom, nincs olyan kiállított kád a 17. kerületben, amiben ne feküdt volna Süngyerek. 😀 Ki is nézett magának egy átlátszó falú hidromasszázsosat 500 ezerért, szerinte ez lenne az igazán jó, mert ez vicces. 🙂

Már két napja nem voltam fenn az ikea oldalán, nem azért, mert lezárult az ikeamániás korszakom, hanem mert letöltöttem a mobil app-ot. 😀 Nagyon klassz claas! Szóval megálmodtam a fürdőszobát is, egyelőre csak a kád nincs kiválasztva, a poén kedvéért. 😀

És nemhogy megundorodtam volna a vaterázástól, teljesen rákaptam, és kineveztem egy dobozt, amibe minden olyat beleteszek, amit még értékesíteni lehet. Joci azt mondta, attól fél, hogy egyik nap üres lakásba jön haza, mert mindent eladtam. 😀

A sok pörgés kihatott a környezetemre is, ugyanis kedvenc, BŐTERMŐ paradicsomtövem másodterméssel ajándékozott meg az eddigi 51 gramm után. Készítettem fotót a paradicsom egyedfejlődéséről, a méretek viszonyításához most nem volt otthon tictac, így új alanyt használtam.

Tomato habilis – Tomato erectus – Tomato sapiens – Tomato dryhillus

Hey! Legopajtások! Van valakinek egy jó chutney receptje Lego Cityben? 😀

Az október is túlpörgött, a ködös novemberben pedig hangulatjavítóként világvége témájú könyveket olvasok. Erre a hétre pedig idegösszeroppanást és mélyreható rendrakást tervezek, egyelőre még tartom a terveket és tudok mosolyogni. 😀

Kocsibeálló-felújítás szíváslistája

Amikor durván megszivatom magam, annak általában látható eredménye is szokott lenni. Szerencsére ez most is így van, úgyhogy egy hét leforgása alatt levezényeltem egy kocsibeálló-felújítást és egy sziklakert költöztetést. Éppen számolgattam, hogy mitől is sajognak az izmaim már megint, és az osztás-szorzás azt adta ki, hogy Joci segítségével több, mint 1.000 kilót mozgattunk meg 4 nap alatt. 🙂 (Mer’ ugye a bícsbádi… kell az edzés.) 🙂

A felújításnál minden a szokásos módon, vagyis állandó “b@zmeg”-ekkel zajlott.
Az első az volt, hogy vasárnap elmentünk járdaszegélyt venni, úgy 20 db volt a terv, ami szerintem, nem sok,  kb. 80 kilónyi terhet jelent. Namost, amikor 17:55-kor belibegtünk a Baumaxba (18-kor zár), és kikértük a fellelhető összes járdaszegélyt az enyhén morcos eladóktól, na akkor közölte velem Joci, hogy az a nyolcvan kiló úgy négyszázra növekedett, mert darabja a szegélykőnek 20 kiló. Még jó, hogy együtt mentünk megvenni. Az enyhén leültetetté vált autóval hazatéptük a végül 18 betondarabot, amit ki is pakoltunk. Jobb is, hogy senki nem látta, hogy hogyan… 😀

A szegélyt azért kellett elhoznunk előbb, mert Jani bácsi azt mondta, az előbb kell, mint a térkő, amit kedd reggelre igértek.

A második-negyedik b+-eket csak röviden sorolnám: hosszú csengetéssel komponált, áramütés terhe mellett véghez vitt csengőkábel-elvésés, csatornacső-elvésés zenei aláfestés nélkül, járólapok nemkívánt elrepesztése szintén vésőgéppel.

Szerencsére mindenki túlélte a fentieket, és szépen kijavítódtak a hibák Jani bácsi és csapata által, akiket állandó fagyiellátmányban részesítettem a kánikulára való tekintettel.

A szegélyek betonozására kedden került sor, ergo kiszállíttathattuk volna őket a térkövekkel együtt. Viszont a térköveket majdnem nem hozták ki, mert az eladó elfelejtette kifizettetni velünk a raklapot. Volt egy plusz utam. Ez volt az ötödik és hatodik.

Hetediknek: a 8 köbméteres konténer idő előtt megtelt, kellett még egy. 🙂

Szerda estére készen volt a kocsibeálló, ami nagyon csecse lett, ellenben az autó, ami a garázsban állt a térkőszeletelés idején, úgy nézett ki, mintha kitört volna a közelben egy vulkán, és hamujával betemette volna a járgányt. (Nyolcadik. 🙂 )

Nos, és akkor most csak egy szimpla kocsibeálló-felújításról beszélünk, ami egy átlag dolognak számít egy kertes háznál… Azt hiszem, egy építkezésbe belepusztulnék… 🙂 Minden tiszteletem azoké az őrülteké a bátraké, akik belevágnak házépítésbe vagy egy teljes házfelújításba.

Mellesleg maradt hat zsák cement is, ami úgy jött össze, hogy kollégámtól átvettem 2-őt, hogy nekünk ne kelljen annyit venni, de így is néggyel túl lett lőve, így most van 6. 🙂 (Kilencedik b+) Azonban úgy néz ki, hogy vannak olyan bátor emberek az ismerősök között, akitől ha megkérdezed, hogy kell-e glett, járólapmaradék vagy cement, egyből rávágja, hogy mikor mehetünk érte, és miért nincs több? 🙂

A legjobb dolog az egész felújításban az volt, hogy tegnap este versenyt dobáltunk Jocival, hogy ki tudja a teraszról, vaksötétben beledobni a lerágott barackmagot a konténerbe. A találatokat és mellédobásokat hang alapján azonosítottuk. Joci nyert, és részemről ez lett a tizedik b+. 🙂

%d blogger ezt kedveli: