Posts Tagged ‘fák’

Sürgősségi meggy-mentőakció

Áprilisban elkezdett virágozni az aszódi származású gigameggyfánk. 🙂

A virágállomány igen tetszetős, várható meggymennyiség 20-30 szem volt.

Aztán jött a fagy, és módosultak a várható, mennyiségi előrejelzések: 0-2 szem.

Végülis 2 megmaradt, amit nagyon féltve érlelgettünk.

Kénytelenek voltunk idő előtt betakarítani a termés felét, ugyanis a madarak rámentek az egyikre. Erre egy jól kivehető csőrnyomból jöttünk rá.

Hogy a nagyon ciki, 100%-os veszteséget elkerüljük, korai ún. sürgősségi betakarítást rendeltünk el! Ez mindössze 3 másodpercet vett igénybe, amíg azt az egy, árva, csőrnyommentes meggyszemet Süni bekajálta magostul (bruttó max. 6 gramm). 🙂
Anya, csak véletlen voltam! – mondta.

Azt azért megkérdeztem, hogy finom volt-e, mire ő (enyhén torzult, “margitsavanyúcukor” képpel) ennyit mondott:

Finom savanyú! 🙂

Én még a télifagyit se szeretem…

Valahogy a telet sose sikerült megkedvelnem az elmúlt évek során.

Ifjúkorom két térdkalács-kiugrós kalandja is télen történt. Ebből az egyik egy gimis szervezésű, szlovákiai sítábor első síelős napjának 10. percében, a bemelegítés közben történt. Ez így összességében is égő, de hogy azt sem mondhatom el, hogy egyszerre 2 léc volt a lábon, az végképp szánalmas. A lelki törést pedig az okozta, hogy az egyhetes sítábor összes többi napján a Beethoven 2. borzalmas családi filmet kellett néznem. Persze még ezt sem tudtam “kiélvezni“, mert az antibiotikum, amit akkor szedtem, allergiás reakciót váltott ki nálam. Így hámló, vörös foltokkal a bőrömön, fulladozva, részleges térdinszalag-szakadással a lábamban, nyáladzó bernáthegyit nézve az a tény sem vígasztalt , hogy a sífelvonó bérlet ára a zsebemben maradt. 🙂
Szóval ezért sem szeretem a telet.

Eseménytelennek azért nem mondható az idei telünk, bár most nem törtem autót, mint tavaly. (Mindig azt szoktam mondani, hogy “Én csak akkor töröm össze az autót, ha nagyon muszáj.” 🙂 )

Sünike elérte azt a kort, amikor a karácsonyt már igazán tudja élvezni, bár van némi fogalomzavar a Télapó-Jézuska-rénszarvasos szán vagy Coca-Cola kamion vonalon.
Azért megtettünk mindent, hogy a karácsony meghitt hangulatban teljen, még mikulásvirágot is vettem, ugye… 🙂

Szerintem az erdőgazdálkodáshoz szorosan kapcsolódó fenyőfavásárlás/karácsonyfaállítás témakör is a kertészeti élmények közé tartozik. És tényleg van olyan ember – nem is kevés -, aki csupán ilyenkor lép be, évente egyszer egy “Kertészet” táblával megjelölt helyre. Vagy ilyenkor sem.
Én mégis azt mondom, hogy a fenyőnek a kertben, ill az erdőben van a helye – no, persze a kocsik visszapillantó tükrére akasztott, himbálózó, illatozó, zacskós példányok kivételt képeznek – , így a karácsonyfánk mindig egy jól bevált, kínai műmicsoda.
A “Hogyan gyantázzuk össze magunkat és a lakást 30 perc alatt, miközben baltával felhasítjuk az ujjunkat és összevérezzük a kanapét” eseményt meghagynám másoknak. 🙂

A műfánk fajtája igen nehezen állapítható meg. Tűleveleit tekintve nordmann, luc-, és ismeretlen fajtákra hajadzik némi műharmat tupírral. Szagra kínai, gázolajszállító konténerhajó érzik ki. A műlevele hullik, törzsszerkezete ferde, mint az igazinak, de “a miénk”. (Pont annyira, mint a Suzukiamiautónk.)
Egyik évben vettem fenyőágat, hogy elnyomjam a frissen vásárolt műfenyő szagát. A misszió félig sikerült, ugyanis sikerült méregdrágán fenyőágat vennem, nordnamm fajtájút, aminek nincs fenyőillata. Azóta hanyagoltam ezt a témát. (Fenyőillatú wc sprayvel kellett volna lefújnom? Na mindegy.)

A lényeg, hogy komoly fizikai megpróbáltatás egy 3,5 éves gyermek segítségével a műkarácsonyfa szakszerű felállítása és díszítése. A projekt befejezését csupán az gyorsította, hogy a rendelkezésre álló díszek száma az idő előrehaladtával csökkent. Süni elhordott néhány díszt, amit a mai napig nem találtam meg. (Bocs, a csengő pár napja meglett az ágya mögött! De a Jézuska csak kopogni tudott…) Illetve volt egy-két áldozat is, őket megtaláltam, és kukába helyeztem.


A bontás hasonló élvezeteket nyújtott, bár akkor Sünike a fel nem használt díszeket pakolta ki a dobozok aljáról.
Szóval, nálunk ez egy komoly program a téli hónapokban, ami igencsak kivett az erőmből.

A másik említésre méltó kertészeti élményszerzés a hagyományos növénytéliesítés, mindenféle vágó- és szúróeszköz mellőzésével.

Gondolati síkon végignézve egy szokványos, authentikus muskátlitéliesítés nem olyan nehéz. Természetesen itt már nem számolhatok be a futómuskátlikról, mert azokat egy másik stílusban téliesítettem, mindörökre.

Szóval bevallom, hogy azért csaknem hagy nyugodni az, hogy másoknak miért, nekem meg miért nem sikerül a muskátli és egyéb növények téliesítése? Pedig próbálkoztam mindennel… (Mondjuk 2009 telén kinn hagytam a muskátlikat a kertben, amik tavaszra rárohadtak a betonra. Ööö, nem vált be.)

Sunnyogó, blogra nem posztoló üzemmódban kiválasztottam néhány teleltetésre váró növényt, és nekivágtam a lehetetlennek tűnő küldetésnek.
A résztvevők között volt néhány kannavirág, kettő parasztmuskátli, egy citrommuskátli, egy vaníliavirág és egy sétányrózsa.

Alapvető tapasztalatok, melyeket így, féltávon ki merek jelenteni, a következőek:

  • A 1 köbcentiméter nedves virágföldből 10 szúnyoglárva simán megél.
  • Több cserépnyi, nedves virágföld még a garázsban is büdös.
  • Mindig ott van hely a téliesítésre, ahol kevés vagy egyáltalán nincs fény.
  • A téliesítést kívánó növényeknek sajnos kell fény, különben baromi rondák lesznek.

 

  • 3 hét kimaradás a locsolásban és 50 szúnyoggal kevesebb van a falon, viszont a citrommuskátli ropogós barna mindenütt (Nyugodjon békében).

  • Megállapítható a muskátlik, a sétányrózsa és a vaníliavirág közeli rokonsága a snidlinghagymával, ugyanis hosszú, világoszöld, véget nem érő nyúlánkokból áll az összes virágom. Kisnövényhatározóval már rég nem azonosítható állapotban vannak. 🙂

És ahogy említettem, kocsit nem törtem az idén, de valami mégis tört, és nem is kicsit.
Beugrott a TNT egyik számából egy sor: “Ropog a hó a talpam alatt…”

Jelen esetben sajnos nem a hó vagy a jég ropogott hangosan, hanem a hó alatt megbújó, kültéri járólap a kocsibeállón. És mindezt akkor konstatálod, mikor hólapátolás közben gyanakodni kezdesz. “Úgy rémlik, mintha zöldes színű járólapunk lett volna, nem pedig szürke bordázott, ami megszólalásig hasonlít a csemperagasztóhoz…” Aztán felpillantasz az éppen eldobott hókupacra, és tudatosul, hogy a rózsák között landolt a kocsibeálló burkolata puzzle-szerű kivitelben. Arra azért figyelek ezután, hogy onnan ne gyúrjak hógolyót a családi dobálózáshoz… 🙂

Ennyit az idei télről röviden. Ezek után azt már el sem tudom mesélni, hogy hogy néz ki a járólap darabokkal lebombázott krizantém, amit egyik éjjel ültettem… 🙂

Pozitív zárszóként a következő eredményeket tudom felmutatni:

  • már kértek tőlem tanácsot faválasztás témakörben, hö.
  • virágzik az általam gondozott agglegénypálma az irodában, hö-hö.
  • szakmailag felhőkarcolói magasságokba nem emelkedő blogom olvasói között már erdőmérnököt is köszönthetünk, hö-hö-hö. 😀

Szárazhegyi meggyfa-ültetés teljes dokumentációval

Süni komálja a meggyet, így már korábban is gondolkoztam egy meggyfa telepítésén. No meg ott van az is, hogy nem csenhetjük folyton a szomszédból a cuccot… 🙂 (Bocsi Judit és Balázs!)

Rami aszódi birtokán akadt egy fölös meggyfa, így leadta a menhelyre, a kertembe.
Az Aszód-Angyalföld-Rákosmittudoménmi távolság víz nélkül, plusz egy nap a garázsban szintén étlen-szomjan, ez volt a felvételi vizsga. Ha ezen átmegy, elültetem a kertemben.
Átment.

Pénteken délután a tuti ásómmal és a kutyakakesz eltávolító lapáttal ünnepélyesen kivonultam a ház elé. A vonuláshoz a Benny Hill Show zenéje illett volna, mert annyira fel voltam dobva, és mert annyira súlyosan néztem ki az óriási thermopulcsimban, a foltos gatyámban és rég nem használt, pókhálós-porcicás csizmámban.

Az első sokk akkor ért, mikor a meggyfát kihoztam a garázsból és kiderült, hogy ez nem egy meggyfa, hanem még egy meggyfa… Szóval egyből kettő. Raminak azonnal telefon, hogy mégis miért, vagy hogy, meg mint, és egyébként? De akármit is mondhatott, nekem akkor is két fám lett hirtelen.

Külön köszönet a sárga-zöld csíkos, szigetelő szalagért, amivel a fák össze voltak ragasztva! A 20 méteres narancssárga hosszabbítóhoz hasonlóan, ennek is lennie kell egy valamirevaló családi házban. 🙂

A megoldás a kétmeggyfa – problémára az lett, hogy szomszédasszonyom és tanítóm befogadta a megmaradt fát. (Kárpótlásul az elcsent meggyekért.)

A második megrázkódtatás:
Az időzítés a faásáshoz annyira jól sikerült, hogy ekkor érkezett meg a szembeszomszéd és a díszruhába öltözött, mintegy 1000 fős (na jó, 10 fős) vendégsége… Kicsit sem égtem a  ferde ásómmal, a büdös lapátommal,  hajléktalan öltözetben. 🙂

És a hosszadalmas felvezetés után lássuk a dokumentált telepítést lépésről lépésre, a nyugalom megzavarására alkalmas képekkel és videóval! 🙂

Első pillantásra tudtam, hogy melyiket fogom elültetni, ezt a sors is nekem szánta.
Kérdés: Létezik olyan, hogy egy meggyfa előző életében csirkeláb volt? Vagy a Gyűrűk Urából egy ent-tel van dolgom? 😀

Őt választottam, mert annyira beleillik a kertem imidzsébe, és most már tudom, hogy megérte várni rá. 🙂

A telepítési terület leírása:
Növényzet összetétele: 120% tarack.

Felső földréteg összetétele: 100% tarackgyökér, a többi pedig kétes eredetű, földszerű anyag.

Ezt követő földrétegek: fekete ízeltlábúak, építési törmelék és kőkemény agyag ínycsiklandó keveréke.

Aztán, hogy miként történhet meg az, hogy a nedves földben is “peng a kapa”, ami jelen esetben egy ásó…

Tehát a jól megszokott forgatókönyv szerint történt minden. 🙂

Íme az elültetett fa, mely méltán nevezhető hurkapálcikának, főleg ha a karót és az ásónyelet is látjuk mellette.

És a nyakleves vagy nagyfröccs, ami minden frissen ültetett fának kijár egy ilyen szakszerűtlen telepítés után.

Ezek után elégedetten vonultam vissza. Mission completed.

Majd az akciót követő 48 órán belül a másik szomszéd aggodalmát fejezte ki nekem, hogy ebből a fából pillanatok alatt egy óriás, terpeszkedő, mindent elnyomó példány lesz, és ezért jobb lenne, ha mindentől legalább 6 méterre ültetném (főleg az ő kertjétől).
Elképzeltem a folyamatot, hogy egyik nyári reggelen felkelek, kimegyek a nappaliba, és megkérdem Jocit: “Esőt mondott mára? Miért van ilyen sötét?” És akkor kinézek az ablakon, hogy a felhőket keressem, de nem látok semmit, csak egy rohadt nagy meggyfát…

Nos, én nem vagyok semminek az elrontója, esélyt adva ennek az iménti verziónak, átültettem a (ki tudja mire képes) csirkelábú hurkapálcámat. 🙂
(Lejátszhatod újra a videót!)

És hát aki a kicsit nem becsüli… Most bizony már várom, hogy mi lesz belőle… És megnézem újra a Gyűrűk Urát!

Zárásként beillesztettek egy képet Ramiék 8 éves meggyfájáról – miheztartás végett. 🙂  

%d blogger ezt kedveli: