Posts Tagged ‘csiga’

Csiga vacsi

Így vacsorázik a csiga. 😀 Jól nevelt, evés közben nem beszél. 🙂

Jó étvágyat! :)

Jó étvágyat! 🙂

A kép különlegessége (Joci szerint) az, hogy telefonnal készült. Szerintem meg más is. 😀

Reklámok

1 csiga, 2 csiga, 3 csiga… 134 csiga

Az már szinte egyértelmű, hogy a szabadságot az ember ritkán tudja olyan héten kivenni, amikor az idő is jó. Murphy nagy ész volt, én azt mondom, Nobelt neki. 🙂

Szóval az idő elromlott egy kicsit (iszonyatos felhőszakadás meg 18 fok), de legalább elméletileg ráérek, mert szabin vagyok. Gyakorlatilag Jocival már múlt pénteken lefixáltuk a listát az elvégzendő feladatainkról napi bontásban. Vasárnap pihenünk csak. 🙂 Azért persze nem annyira feszes a tempó, csurran-cseppen egy kis szabadidő, amikor tengünk-lengünk. Most épp a kertben, eső után.

Na, hány csiga van a képen?

Ez meg vízicsigának hiszi magát!? 🙂

Erotikus lüktetésű, sikamlós, hedonista csiga-szexkommuna, vagy csiga swinger club. 18+

Miután kényszerűségből jegyeznem kellett a csigadobálást a hobbijaim közé, boldog embernek mondhatom magam, mert percekig csak a hobbimnak élhettem.

Összesen 134 csigát hajítottam át a szántóra, ebből kb. 100 egypontos és úgy 15-20 kétpontos (szétszedhetetlenül összetapadt csigapáros) dobásom volt. Kb. 30 dobás után már nem zavart a csiganyál/csigakula, csak a magassági és távolsági rekordokkal törődve próbáltam megdönteni a tinédzser kori, 48 méteres, kislabdahajítási csúcsomat. Az igaz, hogy a csigát valahogy más érzés megmarkolni, mint a kislabdát… 😛

Később rájöttem, hogyha az összes csigát megszámoztam volna (sajnos nem tettem), akkor különböző kimutatásokat készíthettem volna:

  • melyik hányszor lett áthajítva,
  • folyamatos sorszámkiosztás mellett megállapítható, hogy pontosan hány különböző csigával találkoztam a kertben, 🙂
  • egy alkoholos filc hány csiga után fogy ki.

Ha esetleg a 134-es versenyző visszatérne, arról mindenképpen beszámolok. 🙂

A helyzet fokozódik

Az őrületes csiga túltengés már egy ideje tart. A céltalan öldöklés nem a stílusom, így maradt a szántóra hajigálás. Felajánlottam egy gasztroblognak is a csiguszokat, még a “Szedd magad” akciót is megemlítettem, de nem volt rá válasz. 🙂

Itt megragadnám a lehetőséget, hogy újra felajánlást tegyek: BÁRKI, akinek kell csiga, szóljon! 😀

Arra abszolút büszke vagyok, hogy nyilvánvalóan egészséges csigapopuláció látogatja a kertet. Szép, szabályos házak, egészségesnek tűnő, vaskos csigaszéklet, és hancúrozós életkedv.

A “Hogy lesz a kiscsiga?” kérdésre egy válaszopció:

Sünike 5. szülinapi partija előtt több, mint 50 csigát dobáltam át a kertből a szántóföldre. Aztán a napokban érkezett egy mezőgazdasági gépezet, mely munkájával a termést hivatott javítani.

Mi van, ha a műtrágya vagy gyomirtó, esetleg más permetszer (csak mert ennyire értek hozzá…), a csigákra is jó hatással van? Átdobom őket a szántóra, ahol vegyi kezelés hatására különleges képességeket szereznek…. Pl: extragyors szaporodás, óriáscsigává történő fejlődés, igény szerint kakaós, diós vagy pizzás csigává történő átalakulás, világító csigaházak (ez mondjuk megoldaná a kerti világítás problémáját).

Ha van film Pókemberről, Batmanről és a Macskanőről, miért ne lehetne épp oly sikeres egy csigaizéről szóló is. Gyártottam egy – két filmcímet, melyhez szívesen fogadok további ötleteket, vagy hozzáillő forgatókönyvet. 😀

  • Csiga Csabi – A túlélő
  • Snail Mail – A száguldó postás
  • Űrcsiga csaták I – VI.
  • Csigacsajok  – A nagy cipővásár
  • Csiga Norris – Csigavér

(Megjegyzés: Tényleg akkora paraszt vagyok, hogy elköltözök a fővárosba, és utánam jön a traktor? 🙂 Erre a kérdésre nem várok válaszokat! )

———–

HÚHA:

http://www.gyulanet.hu/kitekint/2898-toebb-szazezer-embernek-biztosit-bevetelt-az-eticsiga

Most olvasom, hogy az éticsiga védett, és engedély kell a gyűjtéséhez.

Csak érvényes csigagyűjtési engedéllyel rendelkezők jöhetnek, és ezután jegyzem a hobbijaim közé a csigadobálást. 🙂

Süni és ingatlanmizéria a kertben

Mostanában a teljesítményem nem túl dicsérnivaló, nem írok sokszor a blogomba, sokat bambulok, még mindig bénán vezetek, és úgy érzem, csak csütörtökönként tudok angolul. 🙂

Hét elején fáradt vagyok a hétvégétől, hétközben éberkóma, hétvégére meg fáradt vagyok a hétköznapoktól. Bíztató, nem? 🙂

Bezzeg a kert pörög ezerrel! Rettentően sok minden történt. Hol is kezdjem?

Kollektív sünélmény:

Drága szomszédasszonyomnak van két falatnyi kutyusa, én csak zsebkutyának hívom őket. Bár Marika, a gazdájuk, gyakran hóna alá csapja őket, de mégsem nevezném el őket hónaljkutyának. 🙂 Becses nevük: Károly és Zsófia. 🙂 Károly nagyon harcias és kanos kiskutyus, Zsófi pedig egy kis lázadó. Marika mindig azt mondja, hogy egy “égedelem”. 🙂

Szóval Zsófi, az égedelem, mindig átszökik hozzánk, ekkor Marika pánikba esik, és ziláltan hív, hogy a kutyus nálunk van. Ez most is így történt. Este csöng a telefon, Marika önkívületi állapotban értesít Zsófi átszökéséről. Mosolygok, kimegyek, villanykapcsolás, lemegyek a kapuhoz, kinyitom. A szomszédasszony megkér, hogy fogjam meg én a Zsófit, aki valahol a kertben ugat.

Felmegyek, és azt látom, hogy Zsófikánk legalább olyan önkívületi állapotban van, mint Marika. Egy sünit talált, és majd megőrült, hogy mit csináljon vele, mert nagyjából és egészében, semmit nem tudott. Azt, hogy sünpajtás honnan jött és hová tart, nem tudtuk, de sejtéseink voltak. Vagy meteorként érkezett, és a becsapódás nyomai láthatóak körülötte, ugyanis eltűnt a fű sugárirányban. Vagy szomszédkutya tehetetlenségében megugatta, és körbeásta a kert végéből érkező sünikét. 🙂

Zsebkutya visszakerült a gazdihoz, én pedig értesítettem a családom Sün és nem-Sün tagjait a süniről.

Bevallom, még sosem volt igazi süni a kezemben (mármint műsün sem), de nagyon érdekes volt. Azt végül nem tudtuk megállapítani, hogy melyik az eleje, alja, teteje vagy a vége, de szúrt ám rendesen. Se Joci, se Sünike, sem én nem láttunk még igazit. Megsimiztük, és végül leraktuk a kert végében.

Azóta sem láttuk, de mindennap kap almát, amit meg is eszeget. Remélem, lesznek kissünik, mert szép termetes volt Zsófika találmánya. 🙂

A mi Sünikénk meg van róla győződve, hogy hozzá jött, mert megtudta, hogy őt is Sünikének becézik, és hogy süni a jele az oviban.

Egy sün sündörög kertünkben szüntelen,
egy ideje már mi is tudjuk, életünk nem süntelen.

Kertes ház garázzsal darázzsal:

Már tavaly szemtelenül beköltöztek a darazsak a teraszunk kerítésének zártszelvényébe. Egy bizonyos lyuk tátongott rajta, ami mint kiderült a darázsgarzon bejárata lett. Tavaly még elnéztem, idén meg többen lettek, úgyhogy nem a hagyomásnyos eljárást követtem. Nem lakoltattam ki az önkényes lakásfoglalókat, hanem szobafogságra, akarom mondani, zártszelvény-fogságra ítéltem őket.

A műanyag borosdugó mi mindenre jó, ugye?

Aztán a jobb időre hivatkozva, kerthelyiséget alakítottak ki, ami véletlenül ismeretlen partvisnyélnek ütközött, és azóta nyugalom van.

Érdekességképpen elkértem kollégámtól, Lacitól, az ő önkényes padlásfoglalói építményéről készült képeket. Nem mondom, kreatív egy banda. Biztosan valami mérnöki vonal lehet a darázsfelmenőik között. 🙂

Csigainvázió:

Kár, hogy nem vagyok Gordon Ramsey, aki a gyerekeivel kimegy a kertbe éticsigát szedni, aztán utána jól megfőzi, egy kis citrom, egy kis fokhagyma plusz friss petrezselyem, és már kész is a vacsi! Most is felkavarodik a gyomrom, ha visszaemlékszem rá…

A rajzás eső után:

Találtam egy csigát a mentán is. (Igényesebb csigáknak ajánlom, a kellemetlen csigalehellet ellen. 🙂 )

Szóval így a mező szélén sok az átélhető csiga-élmény is. Én rendszerint úgy mentek meg néhányat, hogy légipostával, “vissza a feladónak” címzéssel áthajítom a szántóra. (Teljesen értelmetlen, mer’ úgyis visszajön.)

Ami a csiga-mentőakció sajnálatos kisérőjelensége, az az, hogy nem minden csigát veszek észre a fű tövében… A csiga felszedése, elhajítása sem jó érzés, de az amikor minden rosszindulat nélkül rájuk lépsz, és roppan a házuk… jaj. És még lelkiismeret-furdalásom is van. 😦

Micsoda kert ez, aki lakást keres, az mehet, aki meg házastul jön, az repül vagy hajléktalan lesz? (Ingatlanválság a kertben.)

Várom a bíztató szavakat, hogy “Fel a fejjel!”, meg “Több csiga is veszett Mohácsnál!” vagy “Lesz még Budán csigavásár!” 🙂

Asszem, jobb, ha ma már nem írok többet… 🙂

A ráfizetéses paradicsomtermelő ebédje

Szombaton vettem észre, hogy valami piroslik a sarokban – reméltem, hogy nem katicabogár pihent csak meg a palántákon. Teljesen extázisba estem, mikor közelebbről is megnéztem, hogy nem is egy, hanem kettő pari érett be.
Azonban azt is tudomásul kellett vennem, hogy a cserepes konyhakert állapota sokat romlott a kiindulásihoz képest (pangó víz az alátétben, összeszáradt növénymaradványok, lehullott paradicsomok és levelek…)
Mindennek a tetejébe még egy bazi nagy csigát is találtam az egyik cserépben, ami egy paradicsomlevelet próbált magába tömni.

És a parik:

A nagy öröm után megnyugodtam,és elhatároztam, hogy vasárnap leszedem és meg fogjuk enni őket. A dolog ünnepélyes jellegét hangsúlyozandó, kitaláltam, gyertyafényes ebédnél fog ez megtörténni. És mivel ennek semmi értelme, hogy nappal gyertyázzunk, el is vetettem az ötletet. Maradt a sima ebéd szokásos kellékekkel.

Egyébként ha az ember nem vár semmit a konyhakertjétől, akkor minden apró termés óriási örömet okoz. Muszáj volt, hogy legalább az öröm óriási legyen, mert a paradicsomok még koktélpari viszonylatban is nevetségesen kicsiknek számítottak. Hogy érzékeltessem a termés liliputi voltát, egy csodás, sárga colstokkal is lefotóztam. 🙂

Nos, mérlegelve a méretbeli adottságokat és azt, hogy 2 felnőtt és 1 gyermek fogja várni az ebédet éhes gyomorral, arra gondoltam, hogy még kellene valami kísérő a piros bogyókhoz…
Ígyhát hozzácsaptam 0,5 kg csirkemájat és 1 kg krumplit és némi savanyú uborkát a paradicsomos menühöz. 🙂

Süni elkunyizta az én részemet, így én nem ettem, de Joci azt mondta, hogy paradicsom ízű volt…

Hát így laktunk jól (mi is és a csiga is) a saját termelésű, bio koktélparadicsomokkal. 😀
És ezennel azt is elmondhatom, hogy életem legdrágább paradicsomait puszítottuk el, hiszen egy gyors fejszámolás után mindenre fény derül:

Ráfordítások:
 – vetőmag: 200 Ft
 – virágföld: 50 Ft

Termés:
 – 4 db mikroparadicsom (nyáron 2db + most 2 db) = 8 gramm

Termelői ár: 3 125 Ft/kg.

Mondhatni, ez a hülyének is megéri – pláne nekem… 😀
Főleg annak fényében, hogy télen max. 700 Ft/kg-ig kúszik fel a pari ára.

Ugyan még nem vagyok paradicsom-nagyhatalom, de azon morfondíroztam, hogy ilyen termelői múlttal jövőre talán be is tudnék főzni paradicsomot télire… csak előtte vennem kellene a piacon vagy 10 kilót, hogy ne menjen rá a gatyánk… 😀

%d blogger ezt kedveli: