Posts Tagged ‘cserjék’

Japánkerti tapasztalatok – eszetlen kertészkedés

Nem tudtam, mondom, nem tudtam.
Mert ugye a japán juhar az acer palmatum. De milyen? De milyen?

Képzeletemben (és az Auchan kerti újságban megjelent fotón) ez a kis fa bordón lengeti leveleit, csodaszép és nem zöld.
Persze erre elrohanok az Auchanba, veszek egy szép megtermett, 180 cm magasra ágaskodó példányt.
És akkor kérdezem megint: De milyet? De milyet?
Acer palmatum ‘Katsura’, érted?
Mi az a  Katsura? Ki az a Katsura?
Valami agresszív, sárgaöves, japán nindzsa, aki hosszú szamuráj kardjával minden suhintásnál azt mondja: BÁNDZÁJ! (1:42-nél)

Esetleg japán kacatok tárolására szolgáló sárga láda.
Nem hiszed el. – mondom Jocinak – Sárgát vettem, vazze, sárgát, ami évközben zöld! 🙂  

Kárpótlásul a tarka babérsomnál nem nyúltam mellé, persze a szárazhegyi Anulu számára tartogatott azért még meglepetéseket a jövő.

Kell még valami, mer’ ugye, két növényből nem lesz japánkert. 🙂

Baumaxos kóválygás közben csapott belém a felismerés villáma: Azálea, azálea kell nekem!
Vettem kettőt, narancs és piros virágút. Jelenleg van: piros színű (eredetileg narancs) és egy rózsaszín (eredetileg piros).
Ja és arról ne is beszéljünk, hogy rettentő nagymértékben hiányos lexikális tudásom miatt az azálea nálam télálló. Persze, hogy nem az. Csak ha ezt meg ezt teszed, meg ilyen meg ilyen éghajlaton. Amiből ezt meg ezt nem teszem, és nem vagyok ilyen meg ilyen éghajlaton.
Mentsük a menthetőt, cserepestűl süllyesztettem a földbe. A cserépben méregdrága rhododendron föld csücsül, mert nem volt kiírva az ára. Skót szívem megszakadt a pénztárnál. 🙂

És most jön a magyarosított japánkert:
Néztem a még nem nyíló azáleákat, a babérsomot meg Katsura mestert. Megállapítottam, kell még ide valami virág. Vettem rózsaszínű és kék nefelejcset, és ültettem ixia hagymákat. (Utóbbiról nem tudok semmit, de jól nézett ki a fotó a zacskón és AKCIÓS volt. 😀 )

Kirobbantottam természetesen a füvet a japánkert területéről, és terveztem, hogy veszek kérget a tetejére. Ez elmaradt a mai napig.

Sárgászöld Katsura mester mögé azóta muszáj voltam venni egy vörös ágú somot, hogy akkor már legyen valami bordós is a háttérben, hamár a japán juhar nem az.

Így majdnem kész voltam, már csak a kéreg hiányzott. Legbelül azonban éreztem, hogy nem teljes a kép, kell még valami…

Húsvét előtti szombat reggel a teljes területet feltúrta egy vakond. Na, most éreztem, hogy – Anulu-Papu-Mamu-, elkészült a valaha látott legretardáltabb japánkert a földön.

Sünike teleszúrta fadarabokkal a feltúrt földet, mondván, hogy kerítést csinál… 🙂 Eltávolítottam a kerítést, visszatapostam a romokat.

És minden remekmű megérdemli, hogy megkoronázzák. Egy apró, a kert jellegére utaló kiegészítőt készítettünk Sünivel még a megvalósítás előtt, amit most beillesztettem a megfelelő helyre.

Íme a japánkertem. Nem ér röhögni. Nekem tetszik. 😀
Anulu

Bezzeg a tetvek…

Azt szeretem az őszben, hogy most van mire ráfogni a lehulló leveleket, s talán tényleg nem én tehetek róla. Locsolni meg nem nagyon kell, mert néha itt is esik.

Már nem sok dolog van a kertben, amihez kellenék.
Elültettem a menhelyre adományozott mályvacserjéket, meglátjuk tavasszal hány hajt ki… Megérzésem szerint a 6-ból 2, de ezzel már elégedett lennék.

Ültettem sárga virágot is, nem tudom milyen, mert zöld leveleken kívül más nem volt rajta. Ez is adomány volt.

Ezeken kívül már csak a kártevőket írtom, ha épp felgyülemlik bennem a feszültség, na és legfőképp amikor eszembe jut. 🙂

A brutál tetves kecskerágó már – mondhatni – csak kicsit beteg, azért mert tövig levágtam, ugye. De az egy négyzetmiliméterre eső tevek száma alig csökkent.
Most már elmondhatom, hogy kicsi is, meg tetves is.
Amúgy annyi tetűírtó van rajta, hogy egy leveléből főzött teával Kína szerény népességét ki lehetne írtani.

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Megtaláltam a Biola nevű szert is, ami sose vált be igazán. Büdösnek büdös, de azon túl semmi.
Gondoltam, most ezzel is rámegyek még egyszer a tetvekre, hamár itt van. Adok még egy esélyt.
Amit tapasztaltam pár nap múlva: büdösnek büdös, de azon túl semmi. 🙂

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Egyik nap a tetűírtás sikerességének (sikertelenségének) vizsgálatából jöttem visszafelé a garázsba, amikor felpillantottam a polcra.
Kerestem, hogy mi van még, ami bevethető? Na akkor láttam meg a Szavó vegyi fegyvert. (A penészírtásra javasolt Szavó sprayvel kezeltem a garázs néhány részét, mert ellepte a gomba.)
A jólismert Há-hááááá! csendült fel a fejemben. 😀

És igen. Rárontottam a kecskerágóra a Szavóval is. A klór szagtól már rég felfordult a gyomrom, de fújtam, ahogy a csövön kifért.
Tudom, nem vagyok komplett. Éljen a perverz kertészkedés, jeee!
Eredmény: Egy hét múlva lehullott a bokorról pár klórszagú levél (itt az ősz…), de semmi több.

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Vártam a csípős reggeleket, mint a megváltást. Reméltem, hogy megfagynak a kis aljasok.
Igaz, hogy még tartós mínuszok nem voltak, de a -2 fokos reggel nem pusztította el a szaporulatot. Ja és a Szavó is elfogyott…

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

Hogy magamat vígasztaljam, körbejártam a kertet őszi virágokat keresve. Rájöttem, hogy van krizantémom. Ó, hát nézzük csak mennyire nyílt ki!
Semennyire, csak bimbós. Meg tetves. Lefújtam.
Inkább kerülöm, mert messziről is fekete a kártevőktől…
Ennyit az őszről. 😀

Bezzeg a tetvek még mindig tartják magukat.

%d blogger ezt kedveli: