Posts Tagged ‘büdöske’

Büdöske – a szívem csücske

Az életben elért nagy sikereire mindenki szívesen emlékszik vissza: egy-egy általános iskolai versenyen elért jó helyezésére, sikeres nyelvvizsgájára, az első csúzlival, illetve focilabdával kilőtt ablaküvegre, vagy akár az  első osztályfőnöki intőjére. Ezek a mérföldkövek igenis befolyásolják az ember életét, és remélhetőleg jó irányba terelik azt. A hobbikertész-létemnek egy ilyen hasonlatos, meghatározó élménye volt az egynyári növényültetési próbálkozásaim első, átütő sikere.

A vidéki udvarok, városi kertek, közterületek díszágyásainak őshonos növényét, a büdöskét – becsületes nevén: bársonyvirágot – szemeltem ki az ültetésre, mint utólag kiderült, nagyon jó választás volt.

És a nagyon jó választáson kívül kizárólag a locsolás volt az, ami hozzájárult, hogy a mi előkertünk is először normálisan nézett ki. Magyarul nem sok volt, amit elronthattam.

A büdöske – ahogy az talán a növény ezen, népi elnevezéséből egy csöppnyi asszociációs képességgel érezhető – zsír igénytelen növény. (Tulajdonképpen ez a sikerem kulcsa.)
Az illatáról vagy szagáról nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, de az biztos, hogy igen jellegzetes. 🙂

Egyszer vettem méregdrágán büdöske magot, de persze nem akkor ültettem, amikor kellett volna, így besült a projekt. Következő évben már előnevelt palántákat szereztem be potompénzért, és csodásan virágoztak egészen novemberig!

Az idei telepítésnél fel sem merült a magról vetés gondolata, palántáztam megint “biztos, ami biztos” alapon. Az ültetés után – a képzeletemben egy bőrfotelben hátradőlve, egy vastag, füstölgő szivarral a számban és whiskyvel a kezemben – megelégedéssel nyugtáztam, hogy ezt frankón csináltam. Profi kertészek sem kivitelezték volna jobban, hamar nagyobb lett az arcom a kelleténél. 🙂

Ott kapott léket a büdöske – frankóság dolog, ahol nem számítottam rá, alulról.

Nos, eddig bírtam a hangyákat. Ez most megváltozott. Már nem mondhatom ezt el.

Ahogy az emberek, úgy az érzéseik is változnak (nemcsak a hangyák kapcsán), így eshetett meg az, hogy az ismerősöm egy rockfesztiválon a következőhöz hasonló tetkót látta az egyik ősrockeren:
SZERETLEK ICA!
1963
  MÁR NEM! 1977″

😀 Abszolút át tudom érezni!

Szóval a hangyák… nem hittem volna el senkinek, ha nem a saját szememmel látom! A már duplájára növekedett büdöskéim néhány egyedének levelei a napok múlásával elkezdtek megfogyatkozni, ez még nem volt olyan gyanús, miért ne száradhatna el pár levél róla – hiszen az én virágom…
Aztán az egyik nap még peckesen álló, csodás narancssárga virágfej a következő napra már a növény tövénél pihent fonnyadtan. Hát miután végiggondoltam, hogy ezt nyilván nem a szél fújta le, közelebbről megvizsgáltam a maradványokat. Még akkor is láthattam, hogy a szorgosan fel-alá rohangáló, aljas, büdöskezabáló hangyáim buzgón metszenek ki a megmaradt levelekből apró darabokat, és szállítják azokat a föld alá. (Az agyvérzés közeli állapotomban az arcomról nem gyermeki érdeklődés és csodálat volt olvasható, mint saját természetfilmjeiben David Attenboroughnak, amikor ilyet látott.)

 

Miután más fegyverem nem volt, csak egy flakonnyi tetűírtó spray, befújtam mindegyik csutkára lezabált és még lezabálásra váró virágot.
Hatásos volt, így újra a képzeletbeli bőrfotelemben érezhettem magam, enyhe lelkiismeret-furdalással a hirtelen felindulásból elkövetett hangyaölések miatt.
Teltek-múltak a rovarmentes napok , és hihetetlen, de minden a legnagyobb rendben volt, a büdöskéim virítottak mindenütt.

A szomszédoktól kapott palánták is beindultak, így végre sikersztoriról is beszámolhatok, el sem tudom mondani, milyen érzés! 😀

Ezek után méltán érdemlem ki a fészbúk által jól megfogalmazott elnevezést is:
Vizuális művész ! 😛


(A “14 embernek tetszik.” és a “10 ember kedveli ezt.” feliartok ellentmondását még egyelőre nem sikerült megértenem. Na mindegy.)

Egyébiránt a megbízhatósági mutatóim a locsolás – elvileg – mindennaposnak mondható tevékenységében igen szerények (szegény vitorlavirág…), így világos számomra, hogy egy programozható locsolórendszer (vagy egy gondos kertészfiú) segítségével még csodálatosabbá tehetném a növényeimet.
De nem vagyok telhetetlen, örülök nagyon az én kis büdös virágaimnak. 🙂

Úgy érzem, ezzel a növénnyel lelki társakká váltunk az elszenvedett küzdelmeink során, bár azt nem tudom megítélni, hogy ez kire nézve sajnálatosabb, rám vagy a büdöskére… 😀

Íme néhány szívet gyönyörködtető kép a kertből:

Képek haladó vagy profi kertészek által gyártott díszágyásokról (az utcánkból):

%d blogger ezt szereti: