Archive for the ‘Macska’ Category

Mintha…

Macskásak vagyunk, nem kutyásak. De minden állatot szeretek, még a poloskákat is, csak a cicákat jobban (sokkal jobban). 🙂

És hát miért is szeretjük ennyire őket? Mert nagyon viccesek, okosak, sértődősek, finnyásak, hízelgősek, dorombolósak és nem utolsó sorban nagyon finom puha a szőrük.

Csíkos cicusunk eléggé magasan hordja az orrát, és nem is annyira kedves cicus, de a hozzánk való ragaszkodása megkérdőjelezhetetlen.

Ez főleg azóta igaz, mióta tavaly karácsony másnapjától kezdve két héten át hordtuk őt állatorvoshoz, mert valami apró sérülés miatt egy fránya tályog lett a mellkasán.

Eléggé megviselt mindenkit a seb gyógyulása miatt kapott gallér, őt is, minket is. És mivel a fülét se tudta megvakarni, mindenben a mi segítségünkre szorult, szorosabbá vált a kapcsolatunk vele. Nem úgy az állatorvosi rendelőben dolgozó asszisztenssel… Csíkost második nap vittük sebtisztításra, mikor is a fiatal asszisztens hölgy úgy gondolta, hogy Csíkost 100%-osan kontroll alatt tartja. A macska a kezében lógott, ahogy a gallér alatt megmarkolta a macska hátán a bőrt. Én biztonságos 2 méteres távolságból szemléltem a naivságát. 😀 Csíkos 3 mp-es türelmi vagy hát inkább türelmetlenségi idő után pillanatok alatt mély hangon nyávogó és fújó macskafelhővé változott, akárcsak egy képregény kockáin. Nem tudtam, hol a feje, hol a lába, de a hölgy arcán igazi szenvedés látszott, ahogy a karmok mélyen belefúródtak a jobb kezébe. Becsületére váljon, hogy szépen a földre tette a tomboló macskafelhőt, ami nyilvánvalóan még 2-3 másodpercnyi kín elviselését jelentette.

Csíkos macskafelhőből gömbhallá változott át. Sose láttam még így a szőrét. 😀 Az asszisztenst 2-3 percig alkoholozták, jódozták, mire újra tudott mosolyogni, de azért az nem volt olyan őszinte, lássuk be… 😀 Később altatásban kezelték a sebet a cicán, mindenkinek jobb volt ez így. És már úgy várt a doki, hogy “Szia Csíkos! Hallottam már rólad…. 😀 ”

Igazi megváltás volt, mikor végre begyógyult a sebe. Azonban Csíkos nem változott vissza seggarccá, hanem tényleg kedvesebb lett.

Ez a kedves nézésem 😀

Éjjelente felkeltett minket, hogy játsszunk vele. Ugye milyen kedves? 😀 (Mondjuk előtte sose játszott velünk, sőt megkaptuk a “te tiszta hülye vagy” arckifejezést, ha próbálkoztunk.)

Egyik reggel kérdezi tőlem Joci:

– Tudod mire ébredtem fél háromkor?

– Csíkos már megint játszani akart?

– Nem. Arra ébredtem, hogy MINTHA valaki masszírozná a heréimet…

– Micsoda?

– Felébredtem, lenéztem lábaim közé az érintett területre, és mit láttam? Hogy Csíkos teljesen átszellemült állapotban, hangosan dorombolva dagasztja a zacskómat. 😀 😀 😀

– Na, azt tudtam, hogy közelebb került hozzánk a kezelés óta. Na de ENNYIRE? 😀 😀 😀 Azt ugye tudod, hogy szerencséd, hogy a vastagabb téli takarónk van most az ágyban, mert Csíkos körömmel is dagaszt. 😀

Szóval már nem a herevasalás a menő. Az új irányzat a heremasszázs.  😀 Fakíroknak takaró nélkül. 😀

Bolondok ezek a macskák. 😀

Reklámok

Lagzi nem volt, jön a tavasz

Mondhatnám, hogy az ősz és a tél főleg macskás volt, hiszen a kertben nem volt semmi dolgom. Na jó, az ünnepek kapcsán feldíszítettük a fenyőfánkat, ami évek alatt több, mint 6 méter magasra nőtt. A projekt korántsem volt egyszerű. A háztartási létránk 1,5 méter magas, én 1,7 m vagyok, Joci 1,9 m. Még ha egymás nyakába állunk a létrán, akkor is hibádzik majd egy méter, hogy a ledsor végét feltegyük a fenyőfa tetejére. DE! Megoldottuk! Joci felállt a létrára, én Joci fejére, Süni pedig az én fejemre. Végül a kisteraszról létráztunk, Joci felment a létra tetejébe, és gereblyével felhelyezte a fenyő csúcsára a ledsor végét, melyre hurkot kötöttem. A szép az volt, hogy két ledsort tettünk fel, egy színest és egy sárgást. Felhelyezés után bedugtam a világítást, és kiderült, hogy az egyik nem mindenhol világít, de főleg a fenyő csúcsán nem. Próbáltam áramot gereblyézni a szerkezetbe, de miután majdnem fennragadt a zárlatos szakasz mellett gereblye is, inkább befejeztem a cirkuszi számot. Természetesen mikulássapka volt rajtam végig. 😀

miku

Itt már a talajmenti miunkálatok láthatóak…. 😀

A kellemes, ünnepi hangulat meghozta a nem várt eredményét is…

A macskák nagyon jól érezték magukat odakint, a díszfenyő közelségében. Mint utólag kiderült oly romantikus légkört sikerült gerjesztenünk a foltokban világító díszfénnyel, hogy Csíkos kiscicánk mára kiscicákkal van megtöltve. (Joci szerint ez nem biztos, pedig de.)

Az állatorvos tavaly azt mondta, hogy várhatunk az ivartalanítással, mert a téli hidegek kitolják a tüzelést tavaszra. Ráérünk január végén intézkedni ezügyben. És tényleg, most már ráér. 😀

IMG_5357

Már tudja, hogyan lesz a kiscica…

Úgyis beleőrültem a bútorfelújítás-festés-készítés-kárpitozás hobbitémakörbe, így elhatároztam, hogy kicsi Csíknak készítek szülőszobát kisszekrényből. (Ha névjegykártyát készítenék magamnak, ráírhatnám már ezt is: macskaszülőszoba-készítő. Biztos lenne rá igény.) Amúgy meg ha a csodás szülőszoba ellenére a szomszédba ellik, akkor nyilván nekünk semmi közünk nem lesz a kiscicákhoz… 😀

Süni természetesen nagyon örül a hírnek, mellyel kapcsolatban az első kérdése az volt, hogy vajon a kiscicákra megkapjuk-e a CSOK 10+10 milliós támogatását? 😀

Magaságyi agresszió

Annak ellenére, hogy kétszer elverte a jég a magaságyást, termett paradicsom és főleg poloska idén. A természeti csapások miatt kiléptem a féltő gondoskodás – művelt kert – kártevőirtás háromszögből, és “engedtem, hadd menjen”. Szárazhegyi bájóvörkz (ejtsd: bioworks) projekt lépett életbe.

És milyen igaz az, hogy aki sokszor kap verést, az agresszív lesz! A paradicsom félelmetesen ömlött ki a magaságyásból, benyomult a virágok és fű területére is. Laci barátunk, már féltett minket, hogy ilyen agresszív paradicsomot tartunk. Már-már azt vizionalizálta, hogy egy éjjel életünkre törnek a növények. 🙂

Tőből leharapom a lábad!

Angry tomatos

Mivel a paradicsomok nem lettek túl finomak (vigyázat nyomokban poloskát, illetve poloskaaromát tartalmaznak), úgy döntöttünk, hogy inkább a cserepes macskatermesztésre állunk át. 🙂

Végre egy sikeres projekt! 😀

Végülis most hétvégén  kiirtottam a paradicsomot, melyet élve és végtagvesztés nélkül megúsztam. 🙂 Jövőre újrakezdés! A macskákat szét kell ültetnem, mert nagyon nagyra nőttek és bosszantóan rendetlenek együtt. 🙂

 

Jelentem, megmacskultunk. :)

Ráadásul duplán. Illetve meg is bolhultunk, azt is duplán. 😀

IMG_5024

Foltos és Csíkos, avagy Boci és Kistigris.

Foltos fiú, ő a bátrabb, dorombolósabb. Felfedez mindent, vagyis felfedezne, ha nem rohangálnánk utána, hogy rászóljunk:  NEM SZABAD!! Igazi pernahajder.

Csíkos tutira tudja magáról, hogy igen szemrevaló kislány, és ennek megfelelően viselkedik. Mindenkire fúj és nem nagyon lehet simogatni, nincs dorombolás, majd ha egyszer kiérdemeljük, talán lesz egy kis mérsékelt purrogás. Igazi seggfej macska lesz belőle, de én már most bírom.

Egész napjuk egymás szétharapdálásával és hirtelen lemerülést követő alvással telik. Imádnak egymással játszani, bár most már kezd a lábunk is célponttá válni… 🙂

Ezennel létrejött a macska kategória  a blogon. 🙂

%d blogger ezt kedveli: