Archive for the ‘Kert’ Category

Paradicsom eltevése gyorsan és olcsón

Sok alternatív megoldásom van, de erre büszke is vagyok.

Eltettem egy csomó paradicsomot. 😀

img_7463

Zsákos módszerrel még a paradicsom növény sem lesz elfelejtve. 🙂

Ami a termést illeti az idei év fergeteges volt, azt hozzászámítva, hogy kb semmit sem foglalkoztam ezekkel a növényekkel. Karózással és kacsolással is elkéstem, de nem szegte kedvüket a termés érlelésétől. Bár nyár végére olyan poloskapopuláció lett úrrá a növényeken, hogy ez a dolog ihletett meg az új elvetési módszer kifejlesztésére.

Ízre fantasztikus volt mindegyik (paradicsom), de nekem a sárga, körte formájú jött be.

Alul van sok-sok sárga

És igen, lett szép muskátlim is! 🙂

Jövőre ugyanezeket ültetem, az tuti.

Jótanács: A macskát a tárkony és paradicsom közé kell ültetni, mert ott mutat a legjobban 😀

 

Update:

Joci szerint a siker titka a trágyázás, avagy a sok cica kaki. Kétségtelen, hogy tavaly tavasszal senki sem kakilta tele a magaságyást. 😀 Erről eszembe jutott, hogy “Az vagy, amit megeszel.”

Szerintem, hagyjuk… 😀

A kert és a macska esete

Azt gondoltam, hogy idén nem lesz sok dolog a kerttel, hiszen már épp kezdett “beállni”, mint Pista bácsi.
Nyilván nem vezettem le, hogy az a két cuki gizscica, akik a családunk részévé váltak, kegyetlen pusztítók is egyben. Csak ezt az arcukat szeretnivaló, szőrős álcával fedik el, és hangos dorombolással olvasztanak minket vajjá.

Jófejségüket az is bizonyítja, hogy nem a bútorokon élezik a körmüket… hanem a kedves, kis gyümölcsfáinkon. Még reménykedek, hogy menthetőek…

Almafa. Nem akarok róla beszélni. 🙂

 

IMG_5837

Barackfa és egy, a nevét és arcát elhallgatni kívánó macska, aki mellesleg tolvaj is. A labda és kertben talált rikitó színű úszó nem a mienk.

Ezen felül tavaly történt egy kis baleset, mely miatt a fél utca kertvége lángolt. Leginkább a mienk. Egy tujánk megnyúvadt. Szerintem nem mutat jól, így egy kiásás is vár rám, ojeee. 🙂

Szárazhegy jól ég. 🙂

Mindenki olyan macskát szeretne, amelyik nem kakil, és ha ez nem megoldható, legalább ne otthon végezze a dolgát. Hát, hogy is fogalmazzak… Ezek a kegyetlenül cuki (milyen szép összetétel!), szőrös négylábúak annyit esznek, hogy mindenki kap a kaksiból 1000 négyzetméteren. Jut is, marad is. Így a kert bizonyos részei aknamezővé váltak.

A magaságyást próbáltam menteni, naivan letakartam ponyvával. A széle viszont…., hagyjuk…

IMG_5845

Hagyjuk.

A két parcella, ami a beálló mellett van, még sosem volt kertészetileg kész. Nem találtam meg azt a növénytársulást, ami megmarad és tetszik is. Most még messzebb kerültem a megoldástól, mert ez a legsűrűbben aknásított rész.

Szerencse, hogy nincs szaga a képnek… 🙂

Tegnap kimentem kigereblyézni a csomagokat. Épp egy nagyobb földkupacot egyengettem, mikor olyan penetráns bűz csapott orrba, hogy majdnem hanyatt vágódtam. Miután visszanyertem az eszméletemet, keresni kezdtem a szag forrását. Közel 100%-os bizonyossággal megállapítottam, hogy a mellettem oly kedvesen kuporgó, semmibe révedő macska lehet az elkövető. A gyanú bebizonyosodott. Miután földet kapart a briósára, otthagyott. Ekkor jutottam arra a döntésre, hogy erre napra pont eleget aknamentesítettem, és egy jó tűzszerésznek jár a pihenő.

Amúgy a magaságyást hamarosan aktiválom idegen neveltetésű palántákkal és némi répa-, petrezselyem- és fűszermaggal.

A macsákat pedig képzésben fogom részesíteni, hogy nem szabad beletojni az ágyásba. Úgy gondolom, nagyon jó esélyem van, hogy meggyőzöm őket jól artikulált, lassan elmondott, szép szavakkal. Esetleg kihelyezek majd kakiló macska képeket áthúzva. Hmmm, szerintem menni fog. 😀 😀 😀

Kertészkedjetek világ népei és macskái!

Azért vannak szép dolgok is. 🙂

 

IMG_5846

És a sziklakert, amit nem hívunk sziklakertnek. 🙂

Magaságyi agresszió

Annak ellenére, hogy kétszer elverte a jég a magaságyást, termett paradicsom és főleg poloska idén. A természeti csapások miatt kiléptem a féltő gondoskodás – művelt kert – kártevőirtás háromszögből, és “engedtem, hadd menjen”. Szárazhegyi bájóvörkz (ejtsd: bioworks) projekt lépett életbe.

És milyen igaz az, hogy aki sokszor kap verést, az agresszív lesz! A paradicsom félelmetesen ömlött ki a magaságyásból, benyomult a virágok és fű területére is. Laci barátunk, már féltett minket, hogy ilyen agresszív paradicsomot tartunk. Már-már azt vizionalizálta, hogy egy éjjel életünkre törnek a növények. 🙂

Tőből leharapom a lábad!

Angry tomatos

Mivel a paradicsomok nem lettek túl finomak (vigyázat nyomokban poloskát, illetve poloskaaromát tartalmaznak), úgy döntöttünk, hogy inkább a cserepes macskatermesztésre állunk át. 🙂

Végre egy sikeres projekt! 😀

Végülis most hétvégén  kiirtottam a paradicsomot, melyet élve és végtagvesztés nélkül megúsztam. 🙂 Jövőre újrakezdés! A macskákat szét kell ültetnem, mert nagyon nagyra nőttek és bosszantóan rendetlenek együtt. 🙂

 

A lúzerkedés szórakoztató

Még akkor is, ha már tavaly eldöntöttem, hogy idén nem leszek akkora lúzer, mint tavaly.

Vigyázz, hogy fogalmazod meg vágyaid, kívánságaid, mert végülis, bejött a fenti mondat!

Sokkal nagyobb lúzer lettem idén, mint tavaly. Azontúl, hogy a kertet elverte a jég, nem hittem, hogy lehet még lejjebb. Ekkor elhatároztam, hogy mostantól bio és önállóan nevelkedő paradicsomot és paprikát fogok termeszteni, mintegy kísérleti kertként. Laci, akitől a palánták nagy részét vettem, elmondta, hogy a paradicsom kihajt arról a kis csonkról is, amit a jég meghagyott. Hiszitek vagy sem, tényleg kihajtott! Mit kihajtott, bedzsungelesedett! Persze a paprika elsatnyult, de ezt a lúzerlistámra írtam, és továbbléptem. Épp Béla érdeklődött, hogy mi újság a kertemmel, mikor az országos és helyi júliusi zivatarok pont úgy lettek megszervezve, hogy ne csak egyszer kapjunk a jóból.

Terveztem, hogy feldobom a blogra a paradicsomdzsungelt, de Pató Pál bebukta. Újabb zuhé és jég. Ennyi. Köszi a tapsot! A virágokat helyben fogyasztom! 😀

IMG_4849

Még látszik a dzsungeles múlt… darabokban…

Na jó, a viccet félretéve, egy komolyabb probléma megoldására is sor került. A Muskátli. Ez az egyetlen virág, aminek a lelki életére még nem annyira éreztem rá, de minden évben lelkes földtúróhoz méltón beültetem velük a terasz ládáit. Tápoldat, kevés víz, sok víz, szeretgettem, szídtam őket, sose volt jó. Idén 50%-os volt a siker. 4 ládából a két szélső tündökölt. 1 méteren 8-10 virágbuzogány, csodás rózsaszín és piros.  A két középső satnya és virágtalan. Elhatároztam, hogy egy szintre hozom a virágokat. Mivel a téma komoly, ahogy előbb is jeleztem, még kuncogni is tilos. A megoldás itt is az égből jött, ahogy sejthető volt, íme:

IMG_4830

IMG_4847

Tök egyformán csapzott mind. Egy szintre hozva. 🙂

Jó hír!

IMG_4870

Létezik akkora méretű eper, amit 2×20 perc jégeső sem pusztít el. 😀 (Lásd még: epres tictac)

Ui: Azóta grilleztünk, hogy feledjük a rossz idő okozta lelki traumát, de a szenet nem tudtuk begyújtani. Viszont a kellemes füstszag megvolt a frizuránkban, ruháinkban, ojeee. 🙂

Mirelit kert

Idén nem kell a gombásodás miatt aggódni…

IMG_4710

IMG_4711

IMG_4712

IMG_4709

IMG_4707

IMG_4713

Hol lehet ilyenkor paradicsompalántát kapni? Na és kisbarackokkal teli barackfát? Áááááááááúúúúúúúúú!

Palánták betelepítve

Idén szentendrei cuccal (vesd össze: elitosztag) erősítjük a saját palántaállományt (vesd össze: nyomornegyed). Laci kollégám nagy kertész, így palántát is tőle vettem. Ő még hisz a holdnaptárban, ezért kiadta a parancsot, hogy hétfő lesz ültetésnap. Én szót fogadtam, tegnap helyére tettem őket.

IMG_4679

Hiába fotóztam közelebbről, ez még mindig nyomorult kicsi. Hátrébb a szentendreiek… 🙂

IMG_4677

Miből lesz a cserebogár? Ebből már nem, ez madáreledel lett. 🙂 Fincsi, mi? Van egy jó receptem, ha kell valakinek… 😀

csigák is újra támadnak. Tegnap 25 db-ot küldtem át a reggeli charterjárattal  a szántóföldre. 🙂

Amennyiben az idei év sem sikerül, akkor Lacira fogom az egész buktát, no és a holdnaptárra. Tutira nem az én hibám lesz. 😛 😀

Jól indul a reggel

… ha az irodában is paradicsom- és paprikapalánta vár az ablakban. 🙂

IMG_4664

Nagytudású kollégától, akinek respect. Az otthon nevelt palántáim nyilván akkorák, mint ezeknek egyetlen levele. 😀 Kicsit felturbózzuk a magaságyást! 🙂

És a kellemes, imádott hétfő reggelt megkoronázza az a tudat, hogy a konyhában tegnap óta készül az első adag bodzaszörp is. 🙂 És attól a nettó 3 percnyi biciklizéstől, amíg elértem a bodzalelőhelyig, érzem a lábam. Azt hiszem, ezen is javítanom kell. 🙂

IMG_4663

Kicsit túltoltam a szedést, így tegnap egy tábla milka csokiért elkelt a megmaradt bodzavirág is. 🙂

 

 

%d blogger ezt kedveli: