Archive for the ‘Ház’ Category

Soha. Ne. Főzz.

Valamikor régebben facebookon olvastam, hogy mi a tiszta konyha titka:

SOHA. NE. FŐZZ.

Tulajdonképpen tök igaz. 🙂

Ezért az elmúlt időszakban próbáltam minél inkább ehhez tartani magam. Úgy alakítottam a dolgokat, hogy kizárólag turbógyors kajákat készítettem, ha mégis valami melegre vágytunk hétvégén. Hétköznap pedig általában rendeltünk egész finom dobozkaját. Mivel ez az üzemmód bevált, így maradunk is ennél a dolognál. 🙂

És ami motivál ezen életmód továbbvitelében az az, hogy FELÚJÍTOTTAM A KONYHÁNKAT!!!! Ojeee.

Már nagyon régóta szerettem volna változtatni, de valahogy hol idő, hol energia, hol kedv vagy az igazi ihlet hiányzott hozzá. Most azonban szerencsés csillagegyüttállások alatt júliusban és augusztusban minden összejött.

Nagyon sok pinterest.com-on eltöltött idő és Property Brothers tvműsor megnézése után megtaláltam azt a konyhai stílust, ami nekem nagyon tetszik. Aki ismer tudja, hogy általában nem vagyok az a költekezős típus. Bár egy-két kivétel azért akad, például partikellékhülyeségben jó vagyok. Amin sírva lehet röhögni, arra hajlandó vagyok költeni, így kapott Joci szülinapjára egy plüss kaki emojit. 😀 Illetve a Makita szó elhangzása kissé zavarba hoz, a szívem egy csücskében Makita műhely lenne. 🙂

Szóval szempont volt a költségvetés alacsonyan tartása, melyet úgy értünk el, hogy a lehető legtöbb dolgot mi magunk végeztünk.

A konyhafelújítás első lépése az volt, hogy pinteresten összegyűjtöttem azokat a képeket, amik a leendő konyha stílusát tükrözték. Joci szkeptikus volt, mikor csak annyit mondtam, hogy az új konyha szürke lesz. Utólag elmondta, hogy a lelkes tekintetemet látva nem mondta, hogy szerinte hülyeség, inkább bízott abban, hogy kialszom másnapra a fejemből ezt az elvetemült ötletet, mint a fejfájást. De ez nem történt meg. 😀 Viszont Jocit elnyomva, belecsaptam a festékválasztásba.

Megígértem az ikerszomszédunknak, hogy nem vágatok ablakot a nappalijukra. 😀

Annyi színkártyát hordtam haza, hogy az már elég beteges. Mindenhol különböző szürkék voltak felsorakoztatva. Joci szerint #mindegyforma. 😀 Szelfiztem is a színkártyákkal, mert a nappaliban minden bútorral, fallal fotóztam. És végül megnéztem, hogy hozzám megy-e. Mondom, hogy beteges… 😀

Barátnők és kolléganők véleményének kikérése után végül egy barnásszürke mellett döntöttem.

A festéket a Bauhausban vettem meg. A választás egy vizesbázisú 2 in 1, selyemfényű zománcra esett, melyet csak a Bauhaus forgalmaz (Swingcolor). Szerencsére Dulux színkártyáról is tudták a kiválasztott színt keverni.

Nekiláttam festeni, hengerrel festettem, hogy kb egyenletes legyen a festett felület. (Szivacshengerrel és plüsshengerrel, de az utóbbi jobban bevált.)

Persze mielőtt nekiálltam, utolsó pillanatban lőttem pár fotót a 13 éves ikeakonyhánkról, ami elég kupis, de hát ezt már ráfogom a felújításra! 😀

Szóval innen indultunk. És teltek a napok, hetek én csak festettem és festettem. Aliexpressen találtam meg a szerelemfogantyúimat, így meg is rendeltem őket kb a festés elkezdésével egy időben. Innentől kezdve amíg a festett szekrények és ajtók száradtak a nappali közepén, folyamatosan figyeltem a fogantyúk mozgását a nagyvilágban. Így történt az, hogy négy hosszú hét után az Aliexpress applikációjából tudtam meg, hogy benne lesz az ajánlott értesítő a postaládánkban. 🙂

A festés amúgy nagyon látványos volt, de valahogy mégis nehéz volt elképzelni a kívánt végeredményt. Belekerültem egy kétségekkel teli hullámba, majd tovább a “mosmáúgyismindegy” állapotba. Már Joci bíztatott, hogy jó lesz ez! 😀

A véghajrában, mikor márcsak pár ajtó volt sárgult bükk színű, akkor vettem észre, hogy az ikeás zsanérokon van egy gyorsleoldó, én barom, meg az összeset lecsavaroztam! 😀 Ott álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. 😀

Majd legközelebb hasznosítom ezt a tudást. Vagy majd az is, aki ezt olvassa. 😉

Az inspirációs képek között szerepel egy ládás is. Megihletett, ezért elkészítettem a saját verziómat. A Grand-Ács Kft-től rendeltem kiváló faanyagot, és a karcsúsító konyha című szakácskönyv adta a derékszöget. 😅

A következő munkálat a csempe megújítása volt. Csak annyi volt a bajom ezzel a burkolattal, hogy olyan ocsmány hússzínű, mint a padlónk. Amúgy tökéletesen van felburkolva, barátságos, nem túl figyelemfelkeltő. Az új dizájn valamiféle fehéret kívánt, így rávettem magam a csempefestésre.

Azt olvastam róla, hogy nem annyira tartós megoldás, azért előfordul a sérülés, de javítható. Én meg szeretem is, ha van egy kis ez-az, amit javítani kell, főleg, ha festés! 🙂

Mérlegelve a pro-kat és kontrákat, belevágtam. 2 réteg hídképző alapozó (Harzo T-16) után 2 réteg bauhausos radiátorfestékkel kentem le a csempét. Azért ezt választottam, mert ez legalább bírja 180 fokig a főzőlap közelében is.

A szín végül a hófehér lett.

Hibát itt is vétettem, mert körbemaszkoltam a kapcsolókat. Amikor lehúztam a szalagot, vitte a festéket is magával a csempéről. Egyből javítani kellett, szóval már azt is tudom, hogy ez is megy. 🙂

A régi konyha hangulata kezdett eltűnni, de az új még mindig nem látszott. A legnagyobb változást a munkapult cseréje hozta, melyhez már Joci nyers erejét ajánlotta fel, mint segédmunkás. Joci bizonytalankodott a csereprojekt sikerében, ezért megkérdezte, hogy ne hívjunk-e ugyan egy embert, aki ÉRT hozzá?

Asszem, 13 éves házasságunk mélypontjára sodort ezzel, majd miután közöltem, hogy ide aztán biztos nem jön senki, aki ÉRT hozzá, duzzogtam és legalább egy óráig megsértődtem! 😂

Barátnőimnek azonnal elküldtem a fenti szitut, hogy érted? Aki ÉRT hozzá!!!!??? Csak annyi válasz jött:

“Joci még él????” 😂😂😂

Szóval be tudom lőni, hogy mire vagyok képes a meglévő szerszámkészletemmel, a munkapult cseréje tűréshatáron belül van. Azonban a munkapult ára miatt, amin annyira nem tud az ember spórolni, inkább szakemberekkel vágattam le és ki a pultot.

Megkértem az Asztalosok Boltját, hogy készítsék el nekem a méretek alapján. Mert ők kedvesek, segítőkészek, precízek, korrektek van asztali körfűrészük (sose azt kapok karácsonyra, pedig… 🙂 ) és ÉRTENEK hozzá. 😀

Mikor Jocival együtt szerelünk valamit, általában kis idő elteltével röhögéstől kezdünk fuldokolni. Most is így történt. Kiemeltük az egyik munkapultot, és elkezdtük kivinni a konyhából. Mivel minden cucc a földön volt, amit épp egy-egy munkálat miatt kipakoltunk a szekrényekből, nyilvánvaló volt, hogy valamelyikünk vagy belelép egy lábosba, vagy átesik rajta munkapultostul. Hát majdnem! A hanghatás megvolt, ugyanis Joci elkezdett maga előtt rugdosni egy kisebb toronynyi zománcozott lábast, melyről emiatt lehullottak a fedők. Minden lépésnél egyre durvább zörgéssel haladunk a konyhapulttal, közben persze annyira röhögtünk, hogy alig bírtunk levegőt venni. De sikerült kivinni a nappali közepébe. Kellett egy pár perc, hogy kipihenjük a nevetést. 😂

A főzőlap és a mosogató átszerelésétől kicsit paráztam, de flottul ment. Joci segített szilózni is, de kijelentette, hogy azért ez még segédmunka kategória.

Pont aznap érkeztek a fogantyúk, mikor a munkapult elkészült, nem is tudtam mitől legyek boldogabb!

A sok munka megérte, meghozta a gyümölcsét. Szeretném bemutatni a régi új konyhámat. #öröm #bódottá

A konyha azért ilyen szép rendes, mert a kupi az étkezőben illetve a nappali közepén volt ízlésesen kialakítva. #valaholkelllegyenkupi

Stílusról vitatkozni nyilván nem érdemes. Nekünk tetszik.

Még van pár apróbb munka, javítás hátra, de már üzemképes a konyha. És hogy mennyire nem sikerül tartani a “Soha.Ne.Főzz.” elvet, elmondom, ma kolbászt sütöttünk seprenyőben ebédre. 😂

Reklámok

Alapos takarítás

Azt hittem eddig, hogy elég alaposan takarítok. Hétvégén azonban felülmúltam magam: konnektort és kapcsolót mosogattam és aljzatbetont porszívóztam. 😀 Igen, megint (még mindig) felújítunk.

Laminált parketta cseréje és festés volt műsoron, de most már nyugodt vagyok, hogy az aljzat pormentes. 😀

IMG_4504

Volt egy kis riadalom a felújítás alatt, mert a felkent festék, mely selymes szantál névre hallgatott, első festésre inkább a kakis szandál szín hozta. Már-már beletörődtünk a phosbarnába, de reggelre mályvás szépség lett, így mindenki lenyugodott a ….. 🙂

festes

Szandál szín. Vigyázat! A kép nyomokban porszívót tartalmaz! 😀

 Nyilvánvalóan egy nap alatt az összes hálószobabútort eladtam, elajándékoztam, így se ágyunk, se szekrényünk nincs. Joci mondta, hogy ő mindig szeretett volna egy gardróbszobát. Hát most lett. Most hálónk nincs. A nappaliban éjszakázunk. 🙂

Márciusban még lezavarjuk a szintén 10 éves nappalink festését is. Egyelőre azt kell még kitalálnunk, hogy kényelmes lesz-e a kocsiban aludni vagy sem. 😀

Éljen a felújítás! És éljen, mikor vége lesz!

Megjegyzés:

Tomi és Zoli, akik a munka oroszlánrészét végezték, rettentően viccesek voltak. A hétvégi kedvencem ez a kérdés lett Zolitól: “Ha választanod kellene a barátnőd és a lottóötös között, te milyen autót vennél?” 😀

F betűvel kezdődő, csúnya szó

Fürdőszoba-felújítás.

Még leírni is fáj ezt a szót, mert az elmúlt 1 hónap ezzel telt. Rengeteg élményt és tapasztalatot gyűjtöttünk. Mindent leírni kissé fárasztó és hosszú lenne, így kiemelném a leglényegesebb tanulságokat.

– A fürdőszoba felújítása két és félszer annyi idő, mint amennyire tervezed, és amennyire a szabadságod futja.
– A helyzetbe való kezdeti beletörődés 5 nap után átcsap a “nekünk már mindegy” jókedvbe, aztán 10 nap után dühös idegbetegség következik.
– Felnőtt fejjel, 40×70 cm-es, műanyag babakádban fürdeni a nappali közepén a legszánalmasabb dolog. 🙂
– A kinyomtatott, elmagyarázott csempeminta sem elég ahhoz, hogy oda kerüljön minden dolog, ahova szeretted volna. Leginkább minden olyan, ahogy a mesternek tetszik. (Pl:  – Janibá, itt nem is volt díszszegély! Válasz:- Hát most már van! Nem nézett ki jól anélkül…)
– Reggel indulás előtt, dolgozós ruhában nyakig magadra fröcskölni a család éjszakai vizeletét megfizethetetlen.
– Emberi legek: Literes befőttes üveget telepisilni egy pisiléssel nem nagy dolog… 🙂
– A gyereket zacskóba kakiltatni vicces. 😀
– Süni szerint egy 12 m3-es konténerbe be lehet parkolni egy smarttal. (Bocs, csak ekkora konténer volt!- mondták, és otthagyták. 🙂 )

És a felújítás alatt az általam sokszor hangoztatott mondat már-már szállóigévé vált az ismerőseim között:

Áááááá, én inkább megyek és befekszem a konténerbe, és elszállíttatom magam!

Jó tanácsot nem tudok adni a felújításokhoz, de mindenki mérlegeljen előtte, és sose feledje, hogy bármi van, a konténerbe fekvés is egy opció… 😀

A fürdő már _majdnem_ kész, amúgy….  😀  (Szép lesz karácsonyra… 🙂 )

Ilyen hangulatban is voltam. Megapackos Fa Somat... :D

Ilyen hangulatban is voltam. Megapackos Fa… 😀
És ennek semmi köze a címhez 😀

Itt az ősz…

… hullanak a csempék.

profil

Már várom a végét. 🙂

Összeszedve

Elhatároztam magam, hogy összelapátolom a darabjaimat, mert a széthullás nem a jó irány a boldog öregkor eléréséhez. Először is szorítottam időt tudú-lista megírására. Az enyhe szélütést, amit a lista hosszúsága okozott, már kihevertem. Sokat segített a rehabilitációban az, hogy magamban sokszor mondogattam az f betűs szót. 🙂

Ráadásul Piszke javasolt egy oldalt, ami abban segít, hogy összeszevezd magad háztartási teendőügyileg. Miután nagyjából elmondta, hogy miről szól, egyből hozzátette, hogy nála az ilyen rendszer nem válik be sose. 😀 Na de én, aki rácsháló mentén ültet tulipánhagymát, talán be tudom fogadni a www.flylady.net  -en ajánlott módszert. A flylady, avagy zümimami/zümmermammer/légymami anyagát olvasgatva egy fontos dolog égett be egyből: mindig fényesítsd ki a mosogatót! 😀

De viccet félretéve, megpróbálom tartani a heti menetrendet, bár a vasalást még mindig nem vettem fel a teendők közé, annyira utálom.

Joci bevezetett a telefonom “reminder”-világába. Azóta minden nap ciripel a mobilom, hogy ezt csináld, meg azt csináld… így legalább van mire haragudni. 😀

Bazira összeszedtem magam, mert boltba is sokkal kevesebbszer megyek. Megpróbálom összeírni nagy alapossággal a bevásárlólistát, így itt is spórolok időt és pénzt. És köszönöm Uram a teszkós házhozszállítást!

Az elmaradt takarításokkal is fénysebességgel haladok. Ablakpucolás, szekrények rendezése, garázstakarítás. Vasárnap a konyhaszekrény 2007-ben lejárt sütési hozzávalói és a romlott fűszerei között egy csodás, kis dobozra bukkantam. Tartalmát tekintve roppant izgalmas: 1 db Philips halogén izzó, mely egyik lámpánkba se jó, egy fekete stillfésű, egy világos színű harisnya és egy zacskó majoranna mag. Nemtudokmitmondani. 😀

Ezalatt Bonyhádon Süni a nyaralását tölti, azaz dolgozza. Ugyan múlt vasárnap még megnézték és kipróbálták az új strandot, de hétfőtől keményen dolgozik Papával. Arat, terményt szállít, malomba megy és saját kézzel elemzi a búza minőségét (kenyérnek való lett, éljen, a pestieknek is lesz elég kenyér). Ma talajkezelés a menü. Én meg csak azon gondolkodom, hogy miért nem születtem fiúnak, mert tuti engem is vitt volna apukám… Joci is érdeklődik az új New Holland után, így be lett ígérve neki is legközelebbre egy kis traktorvezetés. És én már megint hol maradok? Majd lehet, hogy tiszteletbeli zümmermammerként lemoshatom a traktort, ójeee. Na mindegy. 🙂

Én most csak a takarításra koncetrálok, ez most felér egy lelki megtisztulással. Mosogatószivaccsal és gumikesztyűvel a kezemben bocsátom meg magamnak az elsunnyogott/elodázott teendőket és a lustaságomat. És azt is megideologizáltam, hogy azért 7 évente dzsuvázom ki alaposan az utolsó szegletig a konyhabútort, mert k-ra környezettudatos vagyok, spórolok a tisztítószerrel, na.

Széthullva

Kissé megviselnek a napok már egy ideje. Még április végén kaptam egy mandulagyulladást, ami azért érintett meg, mert több mint 20 éve nem volt ilyen kórságom. Plusz azért, mert roppant alapossággal vagyok allergiás az antibiotikumokra. Az “erre nem szoktak allergiások lenni” típusú gyógyszer persze szétcsapta a fejemet és a nyakamat hetekre. Nem is gondoltam milyen jó, hogy glettelni tanultam, mert az az arcom alapozásához most alkalmazni tudtam az építőipari tudást. Persze a szétcsapott fejemhez finoman társult egy elegáns nyakbecsípődés is, így a kedvenc, volt osztálytársaimmal esedékes, koncertezős bulit is le kellett mondanom.

Közben zajlott az élet, gyermekemet úgy tudnám jellemezni, hogy falra hányt borsó. Igazi akarnok, hisztimester és bűnbánó, hízelgős, bújós kisfiú egy személyben.

Közben az előreszaltó is alakul…

Kikapcsolódásképpen leutaztunk Váraljára a IX. Kuglóffesztiválra. Nagyon jó volt a buli, jól éreztük magunkat.

Körhintán is tudok rosszul lenni. 🙂

Instagram-megszállott a természetben. 🙂

Itt még mosolygok… 🙂

Punk habpartiarc

Este átvizsgáltuk egymást kullancs-ügyileg, de nem volt találat. Viszont reggelre a térdhajlatomban egy szép, nagy, szivárványos csípés látszott, amit én egyből kullancscsípésnek diagnosztizáltam. Nyilvánvaló volt az is, hogy csakis fertőzött kullancs csíphetett meg, így tuti Lyme-kóros leszek. Azt meg persze antibiotikummal kell kezelni, így vége is lett a jókedvnek. 😀

Ja és valamikor májusban kaptam értesítőt tüdőszűrésre is, de az már úgysem kell, hiszen a Lyme-kór megoldja az összes problémámat idővel… 😀

Orvoshoz mentem, de akkor már nemcsak a csípés miatt, hanem a gyógyszerallergia miatt is. És gyorsan a gasztroenterológiára is kértem beutalót, mert ugye a tejes dolgokkal sem vagyok jóban. Orvos mondta, hogy életben maradok, kullancsról szó sincs.

Alvás helyett éljük az életünk, és a kávé a barátunk. Ahogy szoktam mondani: “A kávé jót tett, és jótett helyébe jót várj…” 🙂

Várom folyton a jót, és ki is derült múlt héten, hogy milyen jó is életem. Állítólag tetemes járulékfizetési elmaradásom van (volt, mert levonták, azanyjukszemit!), ugyanis a NAV szerint tavaly július 30-dika óta fizu nélküli szabin vagyok. TB-n kívüli pihent agyú. Az persze nem számít, hogy csak egy hétről volt szó, amikor is a kocsibeállót újítottuk fel, ergo az ott felsorolt szíváslista korántsem volt teljes…. 😀 Szóval most futok a pénz után, és közben leállt az ovi is.

Júniusban a medencét is felállítottuk, és ott is sikerült néhány éles betonmorzsát a medence alatt nem észrevenni. De várom a jót, és bízom, hiszem, hogy nem lyukadhat ki. A csí amúgy is áramlik a lakásban: ázik a fürdő fala és a tető is. Szerencsére árvíz nem fenyegetett, bár el kellett mennünk a Lánchídhoz katasztrófaturistáskodni, hogy ne érezzük olyan bosszantónak a mi  apró beázásainkat.

Tényleg durva volt…

A füvünk viszont elkezdett penészedni. És ez nem vicc. Fúj-fúj kategóriában igen előkelő helyen végzett. Na jó, már elmúlt azóta.

photo (20)

“a szürke foltok a fűben” keresésre a google a találatok között “a drogok hatásai” című linket is ajánlotta nekem 😀

És végül infó azoknak, akik a hosszabbítós bejegyzést keresgélik: annyira kész vagyok, hogy magam sem értettem, hogy mit akartam írni, így letöröltem. Néhányan, akik gyorsak voltak és elolvasták, jelezték, hogy aggódnak a szellemi épségemért. 😀 Aggódni nem kell, eddig is hülye voltam. 😀

Biztató a közeli jövő Süni iskolakezdésével, a fürdő szükséges felújításával és a tetőszerkezetünk újabb, immáron harmadszori javításával.

Sebaj, úgy jó az élet, ha zajlik! Csak a szemem alja ne tikkelne folyton, és azok a hangok… 😀

Kocsibeálló-felújítás szíváslistája

Amikor durván megszivatom magam, annak általában látható eredménye is szokott lenni. Szerencsére ez most is így van, úgyhogy egy hét leforgása alatt levezényeltem egy kocsibeálló-felújítást és egy sziklakert költöztetést. Éppen számolgattam, hogy mitől is sajognak az izmaim már megint, és az osztás-szorzás azt adta ki, hogy Joci segítségével több, mint 1.000 kilót mozgattunk meg 4 nap alatt. 🙂 (Mer’ ugye a bícsbádi… kell az edzés.) 🙂

A felújításnál minden a szokásos módon, vagyis állandó “b@zmeg”-ekkel zajlott.
Az első az volt, hogy vasárnap elmentünk járdaszegélyt venni, úgy 20 db volt a terv, ami szerintem, nem sok,  kb. 80 kilónyi terhet jelent. Namost, amikor 17:55-kor belibegtünk a Baumaxba (18-kor zár), és kikértük a fellelhető összes járdaszegélyt az enyhén morcos eladóktól, na akkor közölte velem Joci, hogy az a nyolcvan kiló úgy négyszázra növekedett, mert darabja a szegélykőnek 20 kiló. Még jó, hogy együtt mentünk megvenni. Az enyhén leültetetté vált autóval hazatéptük a végül 18 betondarabot, amit ki is pakoltunk. Jobb is, hogy senki nem látta, hogy hogyan… 😀

A szegélyt azért kellett elhoznunk előbb, mert Jani bácsi azt mondta, az előbb kell, mint a térkő, amit kedd reggelre igértek.

A második-negyedik b+-eket csak röviden sorolnám: hosszú csengetéssel komponált, áramütés terhe mellett véghez vitt csengőkábel-elvésés, csatornacső-elvésés zenei aláfestés nélkül, járólapok nemkívánt elrepesztése szintén vésőgéppel.

Szerencsére mindenki túlélte a fentieket, és szépen kijavítódtak a hibák Jani bácsi és csapata által, akiket állandó fagyiellátmányban részesítettem a kánikulára való tekintettel.

A szegélyek betonozására kedden került sor, ergo kiszállíttathattuk volna őket a térkövekkel együtt. Viszont a térköveket majdnem nem hozták ki, mert az eladó elfelejtette kifizettetni velünk a raklapot. Volt egy plusz utam. Ez volt az ötödik és hatodik.

Hetediknek: a 8 köbméteres konténer idő előtt megtelt, kellett még egy. 🙂

Szerda estére készen volt a kocsibeálló, ami nagyon csecse lett, ellenben az autó, ami a garázsban állt a térkőszeletelés idején, úgy nézett ki, mintha kitört volna a közelben egy vulkán, és hamujával betemette volna a járgányt. (Nyolcadik. 🙂 )

Nos, és akkor most csak egy szimpla kocsibeálló-felújításról beszélünk, ami egy átlag dolognak számít egy kertes háznál… Azt hiszem, egy építkezésbe belepusztulnék… 🙂 Minden tiszteletem azoké az őrülteké a bátraké, akik belevágnak házépítésbe vagy egy teljes házfelújításba.

Mellesleg maradt hat zsák cement is, ami úgy jött össze, hogy kollégámtól átvettem 2-őt, hogy nekünk ne kelljen annyit venni, de így is néggyel túl lett lőve, így most van 6. 🙂 (Kilencedik b+) Azonban úgy néz ki, hogy vannak olyan bátor emberek az ismerősök között, akitől ha megkérdezed, hogy kell-e glett, járólapmaradék vagy cement, egyből rávágja, hogy mikor mehetünk érte, és miért nincs több? 🙂

A legjobb dolog az egész felújításban az volt, hogy tegnap este versenyt dobáltunk Jocival, hogy ki tudja a teraszról, vaksötétben beledobni a lerágott barackmagot a konténerbe. A találatokat és mellédobásokat hang alapján azonosítottuk. Joci nyert, és részemről ez lett a tizedik b+. 🙂

%d blogger ezt kedveli: