Archive for the ‘Család’ Category

Az én Csúnya Karácsonyi Pulcsim

Kb egy hónapja kezdtem el összegyűjteni hozzá a díszeket. Nagyon könnyű dolgom volt, mert sok év tapasztalata az mutatta, hogy a közeli Auchan a legjobb forrás, ha ízléstelen, elcseszett díszekről van szó. Tulajdonképpen a pulcsin kívül mindent ott szereztem be, illetve az alsó gyöngysor volt az, amit egyszer egy csomagban vettem sok gömbbel együtt, de soha nem használtam semmire.

Igyekeztem nagyon-nagyon ízléstelen kompozíciót kialakítani, és az a vicces, hogy tökre élveztem. Utólag még eszembe jutott pár ötlet, de azokat meghagyom jövőre, ha újra lesz alkalom, hogy felvegyek valami hasonló remekművet!

Az alapot egy régi türkizes színű pulcsim adta, erre pakoltam mindent, ami színben ütötte. A hab a tortára akkor került fel, mikor elmentem megvenni a csodálatos, kipotyogott szemű, csillámos, ultragagyi madárpárt. Tudtam, hogy a vállamon fognak ülni. 🙂

Sok varrogatás, díszigazgatás és rejtett világítás beszerelése után elkészült kollekcióm első darabja. 🙂 Fontos megemlítenem, hogy volt segítségem is!

A céges karácsonyi partin büszkén hordott pulcsimmal szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyt, boldog és sikeres 2018-at kívánni! 🎄

Reklámok

Morzsáról morzsára – kenyértudomány

Valószínűleg az évek múlásának köszönhető, hogy elkezdtem érdeklődni a kenyérsütés iránt.

Ha a kenyérsütésre gondolok, mindig kendős hajú, görnyedt hátú, folyton mosolygós, öreg néniket látok magam előtt, ahogy a cementlapos konyhájukban egy bazi nagy vájlingban dagasztják a tésztát. A “régi, szép idők” kifejezéssel kapcsolódik össze ez a tevékenység a fejemben. 🙂 Szóval a fíling is magával ragadó, nemcsak a sülő kenyér illata.

Mint ahogy a kertészkedésben sem voltam “pro” (Süni és osztálytársai ezt a szót szokták használni), hát mondhatjuk, hogy hosszú volt az út a tegnap esti “végre jó lett” kenyérig. Morzsáról morzsára haladtam előre a tanulásban, ez még most is tart. 🙂

Sokan csak a kiválóan sikerült ételek receptjeit, fotóit posztolják, de én most megosztom veletek, hogy mennyi vicces dolgot éltünk meg, mire eljutottam idáig. 😀

Első lépésként megrendeltem Limara könyvét, mert annyira hitelesnek tűnt nekem. Igazi klassz receptekkel, érthető leírásokkal, képekkel.  A gyökérkenyeret próbáltam ki legelőször, de persze azonnal eltértem a könyvben szereplő recepttől, mert nyilván nem vettem rozslisztet hozzá. 😀 Ennek ellenére egész jó lett, ropogós volt, illatos. Kicsit talán túl kemény is, de elsőre elnéztem magamnak. A fiúk ették 🙂

Gyökérkenyér

Aztán gondoltam, hogy kipróbálom Limara jól bevált fehérkenyerét is (JBFK). Ahogy általában nagyvonalúan kezelem a recepteket, ugyanígy emelkedtem felül a rendelkezésemre álló, csekély edénykészletemen. Vaslábasról beszél a könyv… asse tudom, hol lehet kapni. 😀 Meg jénai tálról is esik szó, hogy abban is lehet sütni. Valójában az a lényeg, hogy letakarjuk.

Jénaim éppen van, mert örököltem egy szép nagyot, így nem érezve magam előtt akadályt, belevágtam a JBFK készítésébe!

Készítettem öregtésztát (előző nap kell sz@rrá keleszteni lisztet meg mittudoménmit), másnap a recept szerint dagasztottam, kelesztettem, jénaiba tettem, sütöttem.

Tulajdonképpen egész kenyérszerű izét sikerült készítenem, de azért több sebből vérzett:

  • persze hogy nem jól lőttem be a jénai térfogatát. Limara min. 5 literest javasol, szerintem az enyém max 3 literes lehet. 😀

Itt még nem érte el a jénai tetejét. 😀

  • ebből következett, hogy a kenyér teteje feltapadt a jénai tetejére és rásült. Mondtam is Süninek, hogyha nem tudjuk szétszedni a jénait, és kiszabadítani a kenyeret, akkor kitesszük a polcra dísznek. Egy emléktáblát is lehetne mellé tenni, melyen ez állhatna: “(Idő)Kapszulakenyér 2017. első sütés.” Végül szétfeszegettük…. 😀
  • utólag az is kiderült, hogy nincs elég meleg a lakásban a kelesztéshez, de erre jóval később jöttem rá…. erre még visszatérek később.
  • és az is problémát okozott, hogy a villanysütőm nem bírja a 230-240 fokot tartósan. Leveri a biztosítékot.

Képzelhetitek, milyen kínomban röhögős állapotba kerültem, mikor a sütőben éppen ott szorong a kenyér abban a kicsi jénaiban, és elmegy az áram az egész házban a sütési idő vége előtt 10 perccel. Visszakapcsolni sem tudtam, amíg le nem hűlt kicsit a szerkezet. A kenyér ezalatt békésen sült a jénaiban, majd végül 10 perc után egy igazán egyedi Kapszulakenyér született meg. 😀 (JBFK helyett KK)

Ízre rendben volt.  Engem az állaga zavart. Sokkal tömörebb volt, mint szerettem volna. A fiúk ezt is ették.

A kedvenc villanyszerelőnk kijött a sütő miatt, megnézte a szitut és ezt mondta: “Tápióbicskén mi boltban vesszük a kenyeret. Lilla, neked is ezt kellene csinálnod!” 😀 A sütő a hibás, nem a villanyóra, nem a Fi-relé, nem a vezeték. Új sütőre most nem költök, ez eldöntöttem.

A Kapszulakenyér után újabb csodát alkottam, melynek a Hernyókenyér nevet adtam. 😀 A Hernyókenyet úgy sikerült összehoznom, hogy szendvicskenyeret szerettem volna sütni, de nem volt hozzá megfelelő méretű sütőformám. De hát nem lehet ez akadály, gondoltam! Megint csak Limara könyve szerint alkottam, kivéve az utolsó lépést. Nekem nem fértek el egymás mellé a kis tésztagombócok, ahogy a képen is látszik, hanem “mi baj lehet” felkiáltással egymás mögé pakoltam a püspökkenyérformában.

Így nézne ki egy szendvicskenyér, ha nem én sütném…

És íme! Megszületett a Hernyókenyér! (HK) 😀  Ízre ez is jó volt. Mondjuk, szerintem látványra sem rossz… 😀 De még mindig szenvedtem amiatt, hogy túl tömör. A fiúk még ezt is ették.

Cuki!

Abszolút magabiztosan hittem, hogy nem adhatom fel!

Olyan recepteket kezdtem el keresni, ahol a kenyeret nem 240 fokon sütik, mert hát az nálam – mint kiderült-, nem opció. Kezdtem belefáradni.

Fontos mellékszál:

Közben jött a hétvége és a főzés. Daragaluskát szerettem volna főzni a levesbe. Mindig Horváth Ilona szakácskönyvéből csinálom az egyszerűbb verziót. a vállalkozó kedvem, hogy új receptet próbáljak ki, most is eltérített. Ilonka néni szuperfinom daragaluskájával szerettem volna lenyűgözni a fiúkat. Az első két galuskát beleszaggattam a levesbe, majd pár perc után, le is halásztam a felszínről. Lefotóztam és elküldtem barátnőimnek, hogy találják ki mi van a képen!

Robbantott daragaluska. Visszatérek a régi recepthez. 😀

A legközelebbi megfejtés a petrezselyemgomba volt. 😀 Ez a galuska volt az utolsó lökés, segítségre volt szükségem!

Végül felhívtam hát Piszkét, hogy segítsen nekem, mert szeretnék már átlagos, régimódi kenyeret sütni, és nem szeretnék felfedezni további, furcsa kenyereket. Piszke végigkövette az összes fenti dolgomat, így javasolta, hogy foglaljam le az elbaszottreceptek.com domaint, mert tutira lenne sok olvasóm. 😀 De nem csak a véremet szívta, hanem segített is, mert ő rutinos kenyérsütő. Elküldte Beastie kenyérreceptjét, amit azonnal el is akartam készíteni.

Csak ennyit mondok: következőnek megsütöttem a TK-t, azaz a Téglakenyeret.

Úgy tűnt,Beastie receptje a legkevésbé sem vált be. Nem kelt meg, megégett. És ennél a kenyérnél mondták a fiúk, hogy na ez már ők sem eszik meg. Joci szerint büdös volt! 😀 😀

Még ha a fiúk nem is, de az építőipar díjazná a TK-t. Kemény, szilárd, súlyos. Pl ajtót kitámasztani is tök jó vagy kenyérigluhoz eszkimóknak 😀

Két nap után kivágtam a szemétbe.

Újra felhívtam Piszkét, hogy ez borzasztó. Mit szúrok el? És ekkor jöttünk rá, hogy nem jó hőmérsékleten kelesztek, ergo nem kel meg a tészta rendesen. Mikor ezt megfejtettük, Piszkét saját kenyércoach-omnak neveztem ki. És egyben értelmet nyert a remote pék kifejezés , mely egyből magával hozza a Rimóti pékség brand létjogosultságát is.  😀

A legújabb felfedezéseinkkel és Beastie egyébként állati jó receptjével újra nekifogtam egy kenyérnek. Persze , természetesen, nyilvánvalóan, magától értetődően nem követtem teljesen a receptet most sem. Igazából kevesebb sót és rendes élesztőt használtam és lecseréltem benne a BL 80-as kenyérliszt egy részét, kb 1/4-ét, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre, és csak 180-190 fokon sütöttem. A kelesztéshez pedig a főzőlapom melegítés funkcióját használtam úgy, hogy egy rácsra rátettem a letakart vájlingot és a  langyos főzőlap fölé tettem.

És igen, sikerült! Ropogós, illatos, finom.

A képen szerencsére nem látszik, hogy kicsit sótlan lett. 🙂

Limara írta a könyvében, hogy zenél a kenyér, miközben hűl. Pattog. Eddig az gondoltam, hogy mókusvakítás. Most azonban nekem is zenélt. 🙂

Sokan megkérdezték, hogy miért nem használok kenyérsütőgépet? Először az jutott eszembe, hogy  szeretem az egész folyamatot. Aztán gondoltam, plusz még jó érv lehet, ha azt mondom ” Bazz, a hajadra kenheted a kenyérsütőgépet, ha nincs áram!” Rájöttem, hogy jobb, ha ezt nem mondom. 12 éve van villanysütőm. 😀 😀

A válaszom hát ennyi: Egyszerűen élvezem a kenyérsütést! 🙂

Ez itt meg egy vicces, leendő jogászoknak szánt “inkább pék” feladatsor. 😀

Szóval tessék nyugodtan nekiállni a kenyérsütésnek, jó mulatság!

Csirkés quesadilla

Ha hiszitek, ha nem, többen követelik a csirkés quesadilla receptemet. Van, aki azért, mert már kóstolta, és van, akinek olyan átéléssel meséltem róla, hogy rákívánt. 😀 Épp azt kérdezte a barátnőm, hogy mi lenne akkor, ha még szeretnék is főzni… 😀

Nos a hozzávalók szintén aldisak, úgyhogy hívhatjuk úgy is, hogy aldis quesadilla.

Hozzávalók:

  • aldis tortillalapok
  • aldis curry fűszerkeverék (üveges)
  • 1-1,5 dl tejszín
  • 1 nagy hagyma
  • 2 kicsi gerezd fokhagyma
  • 50 dkg csirkemell
  • Gouda sajt (aldis 🙂 )
  • tejföl
  • kevés liszt
  • só, bors
  • olaj

Először egy teflonos serpenyőben megpirítom az olajon a hagymát, majd rádobom a viszonylag apróbb kockákra vágott csirkemellet. Kavargatva pirítom a húst, hogy mindenhol szépen kifehéredjen, ekkor megsózom, megborsozom (aldis tekerős tetejű, vegyes borssal), rászórom a curryt. Curryből bőven szoktam, hogy legyen széééééép sárga színe. Alacsonyabbra veszem a hőfokot a csirkemell alatt és letakarom.

Közben készítek egy kis paradicsomsalátát, mert azzal szuper a quesadilla.

Ehhez 4-5 nagy paradicsomot szoktam apró kockára vágni, tálba teszem, megsózom, sima őrölt borssal kicsit meghintem. Külön edénybe teszek fél liter hideg vizet, 3 evőkanál 10%-os ecetet, 1 evőkanál cukrot. elkeverem és kóstolgatom, hogy elég édes-e vagy elég savanyú-e. Ha nem jó, adok hozzá azt,ami még kell. Ráöntök annyi levet a kockára vágott paradicsomra, amennyi ellepi. Rászórok a saláta tetejére apróra vágott hagymát (lila is lehet). Irány a hűtő.

A csirkét átkeverem, és azt mondom: Jó lesz! Ekkor megszórom egy kis liszttel, elkeverem, ráöntöm a tejszínt és újra elkeverem. Belenyomom a fokhagymát, és nem hiszed el, de újra elkeverem. 🙂

Még egyet kóstolok rajta, még ilyenkor is szoktam kicsit sózni, borsozni, curry-zni, ha kell. Lekapcsolom a főzőlapot, de otthagyom a serpenyőt a főzőlapon, hogy ne hűljön ki a currys csirke.

Most jött el az idő, hogy szóljak a fiúknak, hogy tessék teríteni.

Előveszek egy szép, nagy, teflonos serpenyőt, amibe belefér egy tortillalap. Magas (8/10) fokozaton kezdem előmelegíteni a lapot, és szólok a fiúknak, hogy terítsenek.

Előveszem a sajtot a hűtőből, mivel szeleteltet szoktam venni, csak elharmadolom a sajtszeleteket, hogy felkészüljek a töltésre.

A lap átlangyosodik, míg a sajtot babráltam, így indulhat a töltés! És szólok a fiúknak, hogy terítsenek!

A kör alakú lap egyik felére rákanalazok egy kis csirkés izét, letakarom sajttal, és ráhajtom a tortillalap másik felét. Kicsit megnyomkodom, lapítgatom, és szólok a fiúknak, hogy terítsenek.

Végre megmozdul a férfinép. 3 tányér, 3 villa, 3 kés kerül az asztalra.

Mikor megbarnult kissé a tortillalap, fordítok egyet rajta. Most szépen elkezd olvadni a sajt is benne. Amikor kész a másik oldal is, azonnal tányérra teszem, félbevágom. A paradicsomsalátát kis tálakban, személyenként tálalom. A ropogós tortillalapra tejfölt kenünk, és jó étvágyat!

Italjavaslat: cukros  kóla.

Kép nincs a kész fogásról, majd pótlom. 🙂

Aki vega, annak itt egy jó currys recept! Itt is én voltam a felbújtó. 😉

Ui: csípős paprikával lehet/kell turbózni a tölteléket 😉

 

 

Paradicsomos csirkemell

Süni megkért, hogy írjak neki receptkönyvet, mert nagyon szereti a főztöm. Már amikor főzök… Sokan tudják vagy tudják, csak nem sejtik, hogy inkább csiszolok és lazúrozok kerítést hétvégén, minthogy beálljak a konyhába fecsérelni az időmet. Szoktam mondani, olcsóbb egy pizza, mint az órabérem, ha kerítésfelújítok, barkácsolok vagy kertészkedek.

Miután én nem vagyok egy gourmet -12 év menzakoszt, 4 év kollégium-, így k*rva gyors és egyszerű recepetek fogok megosztani a blogon.

Nem, nem járok piacra, kommersz bolti cuccal nyomom. Na de az a nagy cucc, ha így is finom, nem? 😀

Akkor jöjjön az első recept, amiből az éleseszűbbek kitalálhatják, hova járok vásárolni.

Hármunknak elég:

  • 60-70 dkg csirkemell, melyet fél centis csíkokra vágok úgy, hogy a csikremellet hosszanti irányban szeletelem

Pác:

  • 1,5 dl étolaj vagy ki mit szeret,
  • két kínai (brutál nagy) vagy 4 magyar (kellemesen csökött) fokhagyma gerezd összenyomva
  • Aldis provanszi fűszerkeverék (tekerős kivitel, ami azért jó, mert nincsenek benne faág méretű fűszerdarabok), ebből nyomatok rendesen
  • 1 púpos teáskanálnyi Aranyfácán paradicsompüré konzervből (csak ebben bízz, ehhez ragaszkodom, mert a szar paradicsomkonzerv elcseszi az egészet) Amúgy mehet még egy kanál is, ha bírod a paradicsomot
  • Aldis borskeverék, szintén tekerős kupakkal, ebből 3-4 tekerés
  • Só, de mennyi? Hát, mondjuk 1 kávéskanálnyi vagy 1,5.

Ezt mind jól elkevered, beledurrantod a csmellet, kavargatod, hogy mindenhova jusson.

Forrósítsd meg az egyik nagy, teflonos (ikeás) serpenyődet, tedd bele az olajos pácban úszó csirkemell darabokat egyenként. Süsd mindkét oldalát pirosra.

Közben egészségre káros, sült krumplit készíthetsz. Mi aldisat ettünk, ugye. A krumpli és a hús kb. azonos idő alatt lesz meg, de általában a húsra várunk egy kicsit a végén.


Desszertnek 2-3 km futás vagy 1,5 méter kerítésfelújítás javasolt!


Jó étvágyat! 😉

Milyenek ezek a férfiak…

Több dolog is van az életemben, amit el kell viselnem a boldog házasság érdekében. Mit kell kiállnom, hát itt a lista:

  • Joci összehajtogatott takarója mindig rálóg az ágykeret peremére
  • Joci a bögrék fülét nem mindig teszi ugyanabba az irányba (bezzeg a kávéscsészékét igen, pedig azt pont egymással szemben, két sorban kell)
  • Joci a termosztát ajtaját nem csukja fel
  • Jocit nem zavarja, ha az ágytakarón kilátszik a cetli

A maga nemében mindegyik borzasztó, de így együtt! 😀

Ezek a férfiak… 😀

Lagzi nem volt, jön a tavasz

Mondhatnám, hogy az ősz és a tél főleg macskás volt, hiszen a kertben nem volt semmi dolgom. Na jó, az ünnepek kapcsán feldíszítettük a fenyőfánkat, ami évek alatt több, mint 6 méter magasra nőtt. A projekt korántsem volt egyszerű. A háztartási létránk 1,5 méter magas, én 1,7 m vagyok, Joci 1,9 m. Még ha egymás nyakába állunk a létrán, akkor is hibádzik majd egy méter, hogy a ledsor végét feltegyük a fenyőfa tetejére. DE! Megoldottuk! Joci felállt a létrára, én Joci fejére, Süni pedig az én fejemre. Végül a kisteraszról létráztunk, Joci felment a létra tetejébe, és gereblyével felhelyezte a fenyő csúcsára a ledsor végét, melyre hurkot kötöttem. A szép az volt, hogy két ledsort tettünk fel, egy színest és egy sárgást. Felhelyezés után bedugtam a világítást, és kiderült, hogy az egyik nem mindenhol világít, de főleg a fenyő csúcsán nem. Próbáltam áramot gereblyézni a szerkezetbe, de miután majdnem fennragadt a zárlatos szakasz mellett gereblye is, inkább befejeztem a cirkuszi számot. Természetesen mikulássapka volt rajtam végig. 😀

miku

Itt már a talajmenti miunkálatok láthatóak…. 😀

A kellemes, ünnepi hangulat meghozta a nem várt eredményét is…

A macskák nagyon jól érezték magukat odakint, a díszfenyő közelségében. Mint utólag kiderült oly romantikus légkört sikerült gerjesztenünk a foltokban világító díszfénnyel, hogy Csíkos kiscicánk mára kiscicákkal van megtöltve. (Joci szerint ez nem biztos, pedig de.)

Az állatorvos tavaly azt mondta, hogy várhatunk az ivartalanítással, mert a téli hidegek kitolják a tüzelést tavaszra. Ráérünk január végén intézkedni ezügyben. És tényleg, most már ráér. 😀

IMG_5357

Már tudja, hogyan lesz a kiscica…

Úgyis beleőrültem a bútorfelújítás-festés-készítés-kárpitozás hobbitémakörbe, így elhatároztam, hogy kicsi Csíknak készítek szülőszobát kisszekrényből. (Ha névjegykártyát készítenék magamnak, ráírhatnám már ezt is: macskaszülőszoba-készítő. Biztos lenne rá igény.) Amúgy meg ha a csodás szülőszoba ellenére a szomszédba ellik, akkor nyilván nekünk semmi közünk nem lesz a kiscicákhoz… 😀

Süni természetesen nagyon örül a hírnek, mellyel kapcsolatban az első kérdése az volt, hogy vajon a kiscicákra megkapjuk-e a CSOK 10+10 milliós támogatását? 😀

Peti megmondta

Peti, Süni osztálytársa nálunk aludt a farsang után – amin Süni nyert!!! az űrhajós jelmezzel. 🙂

Mikor Joci hazaért, Peti hangosan köszöntötte itthon: Szia Süni apja! 😀

Kis barátunk mindenféle műsorszámot adott elő, ami nagyon vicces volt. Süni totál kikészült a nevetéstől. De mindez szigorúan titkos, mert Peti megkért, hogy ezt nem mondhatjuk el senkinek, főleg nem a szüleinek. (Biztos máshol is fel fog lépni ezekkel a műsorszámokkal! 🙂 )

Peti köztudottan koránkelő típus, és ehhez hű is volt, mikor nálunk vendégeskedett. Bejött a hálószobánkba, és közölte velem szombaton reggel 7 órakor: Szia Lilla! Most már tényleg reggel van, mert már másodszor keltem fel és világos is van!

Kivánszorogtam a nappaliba, hogy Peti ne legyen egyedül, és kávét kezdtem főzni. Éppen az asztalhoz vittem a bögrémet, mikor Peti reggeliző pelyhet majszolva ezt mondta: Lilla, szerintem rendbe kellene hoznod magad!

Elárultam Petinek, hogy a mi családunkban kávé előtt nincs élet, így majd kávézás után kifésülöm a szénakazal fejemet.

Kávézás közben beszélgettem Petivel – az állapotomhoz képest egész értelmesen-, hogy tereljük a fejemről a témát, de ez a dialóg is oda lyukadt ki, hogy “Szerintem TÉNYLEG rendbe kellene hoznod magad!” 😀 

Tanulság: Nem gondoltam volna, hogy ennyire pusztítóan jól nézek ki reggelente. 😀

coffee-deprived-owl-funny-mobile-wallpaper-1080x1920-7770-3201032750

Megjegyzés: Süni utólag említette, hogy Peti kivételesen tehetséges gyerek, mert este hibátlanul elböfögte az ábécét! 😀 😀 😀 (Remélem, erre nem vonatkozott a titoktartási megállapodás… 😀 )

%d blogger ezt kedveli: