Archive for the ‘Barkács’ Category

Soha. Ne. Főzz.

Valamikor régebben facebookon olvastam, hogy mi a tiszta konyha titka:

SOHA. NE. FŐZZ.

Tulajdonképpen tök igaz. 🙂

Ezért az elmúlt időszakban próbáltam minél inkább ehhez tartani magam. Úgy alakítottam a dolgokat, hogy kizárólag turbógyors kajákat készítettem, ha mégis valami melegre vágytunk hétvégén. Hétköznap pedig általában rendeltünk egész finom dobozkaját. Mivel ez az üzemmód bevált, így maradunk is ennél a dolognál. 🙂

És ami motivál ezen életmód továbbvitelében az az, hogy FELÚJÍTOTTAM A KONYHÁNKAT!!!! Ojeee.

Már nagyon régóta szerettem volna változtatni, de valahogy hol idő, hol energia, hol kedv vagy az igazi ihlet hiányzott hozzá. Most azonban szerencsés csillagegyüttállások alatt júliusban és augusztusban minden összejött.

Nagyon sok pinterest.com-on eltöltött idő és Property Brothers tvműsor megnézése után megtaláltam azt a konyhai stílust, ami nekem nagyon tetszik. Aki ismer tudja, hogy általában nem vagyok az a költekezős típus. Bár egy-két kivétel azért akad, például partikellékhülyeségben jó vagyok. Amin sírva lehet röhögni, arra hajlandó vagyok költeni, így kapott Joci szülinapjára egy plüss kaki emojit. 😀 Illetve a Makita szó elhangzása kissé zavarba hoz, a szívem egy csücskében Makita műhely lenne. 🙂

Szóval szempont volt a költségvetés alacsonyan tartása, melyet úgy értünk el, hogy a lehető legtöbb dolgot mi magunk végeztünk.

A konyhafelújítás első lépése az volt, hogy pinteresten összegyűjtöttem azokat a képeket, amik a leendő konyha stílusát tükrözték. Joci szkeptikus volt, mikor csak annyit mondtam, hogy az új konyha szürke lesz. Utólag elmondta, hogy a lelkes tekintetemet látva nem mondta, hogy szerinte hülyeség, inkább bízott abban, hogy kialszom másnapra a fejemből ezt az elvetemült ötletet, mint a fejfájást. De ez nem történt meg. 😀 Viszont Jocit elnyomva, belecsaptam a festékválasztásba.

Megígértem az ikerszomszédunknak, hogy nem vágatok ablakot a nappalijukra. 😀

Annyi színkártyát hordtam haza, hogy az már elég beteges. Mindenhol különböző szürkék voltak felsorakoztatva. Joci szerint #mindegyforma. 😀 Szelfiztem is a színkártyákkal, mert a nappaliban minden bútorral, fallal fotóztam. És végül megnéztem, hogy hozzám megy-e. Mondom, hogy beteges… 😀

Barátnők és kolléganők véleményének kikérése után végül egy barnásszürke mellett döntöttem.

A festéket a Bauhausban vettem meg. A választás egy vizesbázisú 2 in 1, selyemfényű zománcra esett, melyet csak a Bauhaus forgalmaz (Swingcolor). Szerencsére Dulux színkártyáról is tudták a kiválasztott színt keverni.

Nekiláttam festeni, hengerrel festettem, hogy kb egyenletes legyen a festett felület. (Szivacshengerrel és plüsshengerrel, de az utóbbi jobban bevált.)

Persze mielőtt nekiálltam, utolsó pillanatban lőttem pár fotót a 13 éves ikeakonyhánkról, ami elég kupis, de hát ezt már ráfogom a felújításra! 😀

Szóval innen indultunk. És teltek a napok, hetek én csak festettem és festettem. Aliexpressen találtam meg a szerelemfogantyúimat, így meg is rendeltem őket kb a festés elkezdésével egy időben. Innentől kezdve amíg a festett szekrények és ajtók száradtak a nappali közepén, folyamatosan figyeltem a fogantyúk mozgását a nagyvilágban. Így történt az, hogy négy hosszú hét után az Aliexpress applikációjából tudtam meg, hogy benne lesz az ajánlott értesítő a postaládánkban. 🙂

A festés amúgy nagyon látványos volt, de valahogy mégis nehéz volt elképzelni a kívánt végeredményt. Belekerültem egy kétségekkel teli hullámba, majd tovább a “mosmáúgyismindegy” állapotba. Már Joci bíztatott, hogy jó lesz ez! 😀

A véghajrában, mikor márcsak pár ajtó volt sárgult bükk színű, akkor vettem észre, hogy az ikeás zsanérokon van egy gyorsleoldó, én barom, meg az összeset lecsavaroztam! 😀 Ott álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. 😀

Majd legközelebb hasznosítom ezt a tudást. Vagy majd az is, aki ezt olvassa. 😉

Az inspirációs képek között szerepel egy ládás is. Megihletett, ezért elkészítettem a saját verziómat. A Grand-Ács Kft-től rendeltem kiváló faanyagot, és a karcsúsító konyha című szakácskönyv adta a derékszöget. 😅

A következő munkálat a csempe megújítása volt. Csak annyi volt a bajom ezzel a burkolattal, hogy olyan ocsmány hússzínű, mint a padlónk. Amúgy tökéletesen van felburkolva, barátságos, nem túl figyelemfelkeltő. Az új dizájn valamiféle fehéret kívánt, így rávettem magam a csempefestésre.

Azt olvastam róla, hogy nem annyira tartós megoldás, azért előfordul a sérülés, de javítható. Én meg szeretem is, ha van egy kis ez-az, amit javítani kell, főleg, ha festés! 🙂

Mérlegelve a pro-kat és kontrákat, belevágtam. 2 réteg hídképző alapozó (Harzo T-16) után 2 réteg bauhausos radiátorfestékkel kentem le a csempét. Azért ezt választottam, mert ez legalább bírja 180 fokig a főzőlap közelében is.

A szín végül a hófehér lett.

Hibát itt is vétettem, mert körbemaszkoltam a kapcsolókat. Amikor lehúztam a szalagot, vitte a festéket is magával a csempéről. Egyből javítani kellett, szóval már azt is tudom, hogy ez is megy. 🙂

A régi konyha hangulata kezdett eltűnni, de az új még mindig nem látszott. A legnagyobb változást a munkapult cseréje hozta, melyhez már Joci nyers erejét ajánlotta fel, mint segédmunkás. Joci bizonytalankodott a csereprojekt sikerében, ezért megkérdezte, hogy ne hívjunk-e ugyan egy embert, aki ÉRT hozzá?

Asszem, 13 éves házasságunk mélypontjára sodort ezzel, majd miután közöltem, hogy ide aztán biztos nem jön senki, aki ÉRT hozzá, duzzogtam és legalább egy óráig megsértődtem! 😂

Barátnőimnek azonnal elküldtem a fenti szitut, hogy érted? Aki ÉRT hozzá!!!!??? Csak annyi válasz jött:

“Joci még él????” 😂😂😂

Szóval be tudom lőni, hogy mire vagyok képes a meglévő szerszámkészletemmel, a munkapult cseréje tűréshatáron belül van. Azonban a munkapult ára miatt, amin annyira nem tud az ember spórolni, inkább szakemberekkel vágattam le és ki a pultot.

Megkértem az Asztalosok Boltját, hogy készítsék el nekem a méretek alapján. Mert ők kedvesek, segítőkészek, precízek, korrektek van asztali körfűrészük (sose azt kapok karácsonyra, pedig… 🙂 ) és ÉRTENEK hozzá. 😀

Mikor Jocival együtt szerelünk valamit, általában kis idő elteltével röhögéstől kezdünk fuldokolni. Most is így történt. Kiemeltük az egyik munkapultot, és elkezdtük kivinni a konyhából. Mivel minden cucc a földön volt, amit épp egy-egy munkálat miatt kipakoltunk a szekrényekből, nyilvánvaló volt, hogy valamelyikünk vagy belelép egy lábosba, vagy átesik rajta munkapultostul. Hát majdnem! A hanghatás megvolt, ugyanis Joci elkezdett maga előtt rugdosni egy kisebb toronynyi zománcozott lábast, melyről emiatt lehullottak a fedők. Minden lépésnél egyre durvább zörgéssel haladunk a konyhapulttal, közben persze annyira röhögtünk, hogy alig bírtunk levegőt venni. De sikerült kivinni a nappali közepébe. Kellett egy pár perc, hogy kipihenjük a nevetést. 😂

A főzőlap és a mosogató átszerelésétől kicsit paráztam, de flottul ment. Joci segített szilózni is, de kijelentette, hogy azért ez még segédmunka kategória.

Pont aznap érkeztek a fogantyúk, mikor a munkapult elkészült, nem is tudtam mitől legyek boldogabb!

A sok munka megérte, meghozta a gyümölcsét. Szeretném bemutatni a régi új konyhámat. #öröm #bódottá

A konyha azért ilyen szép rendes, mert a kupi az étkezőben illetve a nappali közepén volt ízlésesen kialakítva. #valaholkelllegyenkupi

Stílusról vitatkozni nyilván nem érdemes. Nekünk tetszik.

Még van pár apróbb munka, javítás hátra, de már üzemképes a konyha. És hogy mennyire nem sikerül tartani a “Soha.Ne.Főzz.” elvet, elmondom, ma kolbászt sütöttünk seprenyőben ebédre. 😂

Reklámok

Szuper kezdeményezés! Nyitott műhely!

Bérelhető műhelyt hoztak létre Budapesten, ami természetesen több, mint szimpla műhely. Ez egy közösség is, hiszen rengetegen közreműködnek benne, vannak tanfolyamok és segítők is. Teljesen felvillanyozott a hír. Micsoda lehetőség barkácsőrülteknek! Aztaaaaa! 🙂

Van weboldaluk és facebook oldaluk is!

Ha valaki kipróbálta már, megírhatná nekem, milyen volt! 🙂

Szerintem egy tanfolyamot kérek húsvétra, névnapra, szülinapra, karácsonyra…. 🙂

Pimp my muskátliláda!

Attól féltem, hogy míg nyaralunk rommá szárad a komposztba ültetett muskátli. Kár volt, ugyanis akkora zuhék voltak Szárazhegyen is, hogy el sem hittük volna. Azonban kacsaúsztatóként üzemelő ládákat találtunk, mikor hazaértünk.

Feltalátam a spanyolviaszt, bazz! Megoldás: A LYUK.

Miután gratuláltam magamnak, és magamhoz tértem a sikeremből, Sünnel kifúrtuk a ládákat. Tádáááám!

photo4 (1)

Példának okádék ez ma volt.

photo2 (2)

Csodásan üzemel. 😀 (A lyukakra 12 hónap garanciát vállaltam saját magamnak.)

photo3 (1)

Miután eláztattam az egész teraszt a muskátlihúggyal, újra spanyolviasz, megfordítottam a ládákat! Ebből kifolyólag már nincs befolyás, csak ki.

photo1 (2)

Állítólag van legrondább kutya díj. Muskátlira is van ilyen? Mert akarom-akarom!!! 😀 (Mellesleg pirosat vettem a felirat szerint… 😀 Photoshop kell és piros lesz, ennyi. 😀 )

 

Éjszakai műszak újratöltve

Már majdnem egy hónapja van, hogy részt vettem második alkalommal a Women’s night-on a maglódi barkácsáruházban. Erről még egy szót sem írtam, pedig nagyon állat volt! 🙂 Mondanom sem kell, hogy a zalakerámiás előadó odaköszönt, mikor meglátott: Hát te már megint itt vagy? 😀 Ezek szerint már a múltkor sikerült maradandó károsodást okoznom egyesekben… 😀

Aznap este megtanítottak a glettelés és tapétázás alapjaira, és közben rettentő jókat röhögtünk egymáson és az előadón. Nos, roppant vicces férfiember tartotta az okítást a Rigips színeiben. Mégis a legtutibb arckifejezéseket az általunk megfogalmazott végső okosságokkal tudtuk kihozni belőle. Példának okádék: “a csimbóktalan glett állaga mascarpone vagy krumplipüré jellegű, a palacsintatészta nem jó, mert az túl híg”.

photo (19)

A csimbóktalan glettben nincs csimbók.

De mi is tanultunk új szavakat, kifejezéseket, a kedvencem a hézagerősítő szalag. De amit sokszor hallottunk, az az volt, hogy alapozás, alapozás, alapozás. Meg “... a magyar glettvasat marokra, ismétlem, marokra kell fogni. Senki nem röhög!”  😀

Végül gletteltünk is, és sikerült egy mozdulattal úgy felnyomnom a gipszkartonra a glettvasat, hogy az úgy odaragadt, hogy alig bírtam leszedni. Nyilván nem ez volt a feladat, de nekem sikerült ez is. 😀

Építettünk a Bosch-standnál madárházat, de aki akart betonlapot is fúrhatott. (Örök élmény látni egy családanya arcát, mikor elégedetten szemléli a betonlapba készített furatát.) A csempézés részleghez is elnéztem, de abban már profi vagyok, mint azt tudjuk. 😀

photo (17)

Még nem üzemel.

Este a parkolóból is egyből hazataláltam, nem tévedtem el. Szóval tényleg hibátlan este volt. 🙂

Éjszakai műszak nőknek

csempészet

csempészet

Véletlenül feltűnt a maglódi Bauhaus áruház parkolójában egy gigantikus méretű plakát. Itt kezdődött minden. 🙂

A minden vége az lett, hogy május első péntekén este 8-kor Dunakeszin voltam a barkácsáruházban, és megtanultam nagyjából csempézni. A rendkívül jó hangulatú, szigorúan csajos estén kaptunk egy csomó ajándékot. Először is kaptunk egy bauhausos sapkát, aztán egy szép kálát, végül sok tudást és élményt.

Valamint meg kell jegyeznem, hogy a dunakeszi “bevásárlónegyed” közlekedésügyileg nehezen értelmezhető volt számomra, így GPS segítségével is vagy 5 percet keringtem éjjel, mire kijutottam a parkolóból. 🙂

Olyannyira élveztem az okítást, hogy alig bírtam elaludni aznap. Ráadásul napokig megszáradt csemperagasztót potyogtattam a cipőmből. 😀

A maglódi áruházban most pénteken (május 24-én) lesz újra Women’s night. Hezitáltam, hogy kéziszerszámok használata, laminált padló lerakása vagy festés-glettelés témakörben tágítsam a tudásom, végül a festés-glettelés lett a nyerő.

Gyertek, gyertek, hadd legyünk sokan!
(És a parkoló sem gáz, bárkit kivezetek! :D)

Kedvenc idézetem – csak úgy :)

Bolond is lennék normálisnak lenni,
Normális ember nem tud inni-enni, tudod magadról,
Nem alszik hétszám, zabálja a gond,
Bolond is lennék, ha nem lennék bolond.

Nekem elment az eszem emberek,
Én már semmin, de semmin nem idegeskedek,
Nekem elment az eszem, tehát volt,
Mondom vígan, akinek nem ment el, még nem biztos, hogy van.

Hofi Géza

Hogyan készítsünk BMW-t a kertbe? (3. rész – befejezés)

Ott hagytam abba, hogy Süni fekete BMW-t kért. Persze az elég necces lett volna nyáron, mikor már 4-5 órája süti nap…

Végülis kéket választottam, mert úgyis olyan színű lesz, amilyennek én akarom. 🙂 Ezután meggyőztem Sünit, hogy ő is kéket szeretné legjobban.

Miután kimázoltam a belsejét a kerítésfestésből maradt vastaglazúrral, kezdett kinézni valahogy. (Megjegyzem a jobb tükörben a virágzó azáleák látszanak… :), ez nem Photoshoppal készült. 🙂  )

Süni ott sündörgött folyton körülöttem, ennek meg is lett az eredménye: minden olyan alkalommal, mikor festettem, Süni egy két ruhadarabja foltos lett. Néhány zokni, egy kising, egy nadrág és egy pulcsi a veszteség.

Azért én sem voltam teljesen profi, magamra is jutott az univerzáils zománcfestékből. Egy foltot kb 3-4 napig hordtam a felkarom belső oldalán, mire lekopott. Kék volt egyébként. 🙂

Megígértem magamnak, hogy Süni bulijára elkészítem a BMW-t, így egyre szorított az idő, össze kellett szednem magam.

A fényezés legfontosabb részének az autó elejét és végét tartottam, így erre külön kerestem képeket a neten. Joci választása szerint jártam el: Google – bmw 5 series 2011 front and back. Átalakítottam egy kis Photoshop ténykedéssel, aztán turbó fokoztara kapcsolva magam, nekiálltam a felvázolásnak.

Aztán festettem, meg festettem, meg festettem, ja és természetesen festettem. Eközben olyan okosságokra jöttem rá, hogy:

  • A fekete meg a fehér festék keveréke a szürke. Én meg vettem fekete, fehér meg szürke festéket. OKOS.
  • Egy ecsettel dolgozni 4 festék esetén (fekete, fehér, szürke, piros, kék) szívás. Egy használható ecsetet vettem. OKOS.
  • Gyermeket a festékkek bottal való kevergetéséről lebeszélni lehetetlen. És tényleg nem lehet. Sünit nem játszós ruhába öltöztetni a LEGOKOSABB! 🙂

Az utolsó ecsetvonások pénteken, a buli előtti nap történtek. Én feldobódva, ám a végkimerülés határán nézegettem a fadobozt. 🙂

Ajtó is lett végülis. Be kellett ismernem, hogy szükséges. Ez úgy történt, hogy Süni egyik beszálláskor, miután átlépte az autó oldalfalát és nutellává alakította mogyoróit, majdnem arccal landolt a padon.

Kollégám, Laci kisegített egy dekopírfűrésszel, így szép, esztétikus darabokat kimetszve elkészítettem a bejáratokat. (Megjegyzem, eddig nem tudtam, milyen jó dekopírral fűrészelni, de mostmár csak ez jár az eszemben: “Dekopírfűrész, mert megérdemlem.” 🙂 Mindenképpen szert fogok tenni egyre. Na jó, a Laciét visszaadom… 🙂 )

Mellesleg Süni bepakolt a csomagtartóba. Volt ott minden. Fű, bot, homok, colstok, letört (ám később visszaszerelt) tükör, akrilecset homokozni… meg ilyenek.

Az embléma-dilemma: felragasztom, akkor leesik, ha leesik, akkor felragasztom. Ez még most is tart. 🙂 Pillanattal rámegyek szerintem, az talán ott tartja.

A szülinapi buli volt egyben az ünnepélyes átadó, a BMW-projekt lezárása. Nem szövegelek sokat, csak annyit, hogy folyton ment a vita, hogy ki vezessen… 😀

%d blogger ezt kedveli: