Archive for the ‘Barkács’ Category

Szuper kezdeményezés! Nyitott műhely!

Bérelhető műhelyt hoztak létre Budapesten, ami természetesen több, mint szimpla műhely. Ez egy közösség is, hiszen rengetegen közreműködnek benne, vannak tanfolyamok és segítők is. Teljesen felvillanyozott a hír. Micsoda lehetőség barkácsőrülteknek! Aztaaaaa! 🙂

Van weboldaluk és facebook oldaluk is!

Ha valaki kipróbálta már, megírhatná nekem, milyen volt! 🙂

Szerintem egy tanfolyamot kérek húsvétra, névnapra, szülinapra, karácsonyra…. 🙂

Pimp my muskátliláda!

Attól féltem, hogy míg nyaralunk rommá szárad a komposztba ültetett muskátli. Kár volt, ugyanis akkora zuhék voltak Szárazhegyen is, hogy el sem hittük volna. Azonban kacsaúsztatóként üzemelő ládákat találtunk, mikor hazaértünk.

Feltalátam a spanyolviaszt, bazz! Megoldás: A LYUK.

Miután gratuláltam magamnak, és magamhoz tértem a sikeremből, Sünnel kifúrtuk a ládákat. Tádáááám!

photo4 (1)

Példának okádék ez ma volt.

photo2 (2)

Csodásan üzemel. 😀 (A lyukakra 12 hónap garanciát vállaltam saját magamnak.)

photo3 (1)

Miután eláztattam az egész teraszt a muskátlihúggyal, újra spanyolviasz, megfordítottam a ládákat! Ebből kifolyólag már nincs befolyás, csak ki.

photo1 (2)

Állítólag van legrondább kutya díj. Muskátlira is van ilyen? Mert akarom-akarom!!! 😀 (Mellesleg pirosat vettem a felirat szerint… 😀 Photoshop kell és piros lesz, ennyi. 😀 )

 

Éjszakai műszak újratöltve

Már majdnem egy hónapja van, hogy részt vettem második alkalommal a Women’s night-on a maglódi barkácsáruházban. Erről még egy szót sem írtam, pedig nagyon állat volt! 🙂 Mondanom sem kell, hogy a zalakerámiás előadó odaköszönt, mikor meglátott: Hát te már megint itt vagy? 😀 Ezek szerint már a múltkor sikerült maradandó károsodást okoznom egyesekben… 😀

Aznap este megtanítottak a glettelés és tapétázás alapjaira, és közben rettentő jókat röhögtünk egymáson és az előadón. Nos, roppant vicces férfiember tartotta az okítást a Rigips színeiben. Mégis a legtutibb arckifejezéseket az általunk megfogalmazott végső okosságokkal tudtuk kihozni belőle. Példának okádék: “a csimbóktalan glett állaga mascarpone vagy krumplipüré jellegű, a palacsintatészta nem jó, mert az túl híg”.

photo (19)

A csimbóktalan glettben nincs csimbók.

De mi is tanultunk új szavakat, kifejezéseket, a kedvencem a hézagerősítő szalag. De amit sokszor hallottunk, az az volt, hogy alapozás, alapozás, alapozás. Meg “... a magyar glettvasat marokra, ismétlem, marokra kell fogni. Senki nem röhög!”  😀

Végül gletteltünk is, és sikerült egy mozdulattal úgy felnyomnom a gipszkartonra a glettvasat, hogy az úgy odaragadt, hogy alig bírtam leszedni. Nyilván nem ez volt a feladat, de nekem sikerült ez is. 😀

Építettünk a Bosch-standnál madárházat, de aki akart betonlapot is fúrhatott. (Örök élmény látni egy családanya arcát, mikor elégedetten szemléli a betonlapba készített furatát.) A csempézés részleghez is elnéztem, de abban már profi vagyok, mint azt tudjuk. 😀

photo (17)

Még nem üzemel.

Este a parkolóból is egyből hazataláltam, nem tévedtem el. Szóval tényleg hibátlan este volt. 🙂

Éjszakai műszak nőknek

csempészet

csempészet

Véletlenül feltűnt a maglódi Bauhaus áruház parkolójában egy gigantikus méretű plakát. Itt kezdődött minden. 🙂

A minden vége az lett, hogy május első péntekén este 8-kor Dunakeszin voltam a barkácsáruházban, és megtanultam nagyjából csempézni. A rendkívül jó hangulatú, szigorúan csajos estén kaptunk egy csomó ajándékot. Először is kaptunk egy bauhausos sapkát, aztán egy szép kálát, végül sok tudást és élményt.

Valamint meg kell jegyeznem, hogy a dunakeszi “bevásárlónegyed” közlekedésügyileg nehezen értelmezhető volt számomra, így GPS segítségével is vagy 5 percet keringtem éjjel, mire kijutottam a parkolóból. 🙂

Olyannyira élveztem az okítást, hogy alig bírtam elaludni aznap. Ráadásul napokig megszáradt csemperagasztót potyogtattam a cipőmből. 😀

A maglódi áruházban most pénteken (május 24-én) lesz újra Women’s night. Hezitáltam, hogy kéziszerszámok használata, laminált padló lerakása vagy festés-glettelés témakörben tágítsam a tudásom, végül a festés-glettelés lett a nyerő.

Gyertek, gyertek, hadd legyünk sokan!
(És a parkoló sem gáz, bárkit kivezetek! :D)

Kedvenc idézetem – csak úgy :)

Bolond is lennék normálisnak lenni,
Normális ember nem tud inni-enni, tudod magadról,
Nem alszik hétszám, zabálja a gond,
Bolond is lennék, ha nem lennék bolond.

Nekem elment az eszem emberek,
Én már semmin, de semmin nem idegeskedek,
Nekem elment az eszem, tehát volt,
Mondom vígan, akinek nem ment el, még nem biztos, hogy van.

Hofi Géza

Hogyan készítsünk BMW-t a kertbe? (3. rész – befejezés)

Ott hagytam abba, hogy Süni fekete BMW-t kért. Persze az elég necces lett volna nyáron, mikor már 4-5 órája süti nap…

Végülis kéket választottam, mert úgyis olyan színű lesz, amilyennek én akarom. 🙂 Ezután meggyőztem Sünit, hogy ő is kéket szeretné legjobban.

Miután kimázoltam a belsejét a kerítésfestésből maradt vastaglazúrral, kezdett kinézni valahogy. (Megjegyzem a jobb tükörben a virágzó azáleák látszanak… :), ez nem Photoshoppal készült. 🙂  )

Süni ott sündörgött folyton körülöttem, ennek meg is lett az eredménye: minden olyan alkalommal, mikor festettem, Süni egy két ruhadarabja foltos lett. Néhány zokni, egy kising, egy nadrág és egy pulcsi a veszteség.

Azért én sem voltam teljesen profi, magamra is jutott az univerzáils zománcfestékből. Egy foltot kb 3-4 napig hordtam a felkarom belső oldalán, mire lekopott. Kék volt egyébként. 🙂

Megígértem magamnak, hogy Süni bulijára elkészítem a BMW-t, így egyre szorított az idő, össze kellett szednem magam.

A fényezés legfontosabb részének az autó elejét és végét tartottam, így erre külön kerestem képeket a neten. Joci választása szerint jártam el: Google – bmw 5 series 2011 front and back. Átalakítottam egy kis Photoshop ténykedéssel, aztán turbó fokoztara kapcsolva magam, nekiálltam a felvázolásnak.

Aztán festettem, meg festettem, meg festettem, ja és természetesen festettem. Eközben olyan okosságokra jöttem rá, hogy:

  • A fekete meg a fehér festék keveréke a szürke. Én meg vettem fekete, fehér meg szürke festéket. OKOS.
  • Egy ecsettel dolgozni 4 festék esetén (fekete, fehér, szürke, piros, kék) szívás. Egy használható ecsetet vettem. OKOS.
  • Gyermeket a festékkek bottal való kevergetéséről lebeszélni lehetetlen. És tényleg nem lehet. Sünit nem játszós ruhába öltöztetni a LEGOKOSABB! 🙂

Az utolsó ecsetvonások pénteken, a buli előtti nap történtek. Én feldobódva, ám a végkimerülés határán nézegettem a fadobozt. 🙂

Ajtó is lett végülis. Be kellett ismernem, hogy szükséges. Ez úgy történt, hogy Süni egyik beszálláskor, miután átlépte az autó oldalfalát és nutellává alakította mogyoróit, majdnem arccal landolt a padon.

Kollégám, Laci kisegített egy dekopírfűrésszel, így szép, esztétikus darabokat kimetszve elkészítettem a bejáratokat. (Megjegyzem, eddig nem tudtam, milyen jó dekopírral fűrészelni, de mostmár csak ez jár az eszemben: “Dekopírfűrész, mert megérdemlem.” 🙂 Mindenképpen szert fogok tenni egyre. Na jó, a Laciét visszaadom… 🙂 )

Mellesleg Süni bepakolt a csomagtartóba. Volt ott minden. Fű, bot, homok, colstok, letört (ám később visszaszerelt) tükör, akrilecset homokozni… meg ilyenek.

Az embléma-dilemma: felragasztom, akkor leesik, ha leesik, akkor felragasztom. Ez még most is tart. 🙂 Pillanattal rámegyek szerintem, az talán ott tartja.

A szülinapi buli volt egyben az ünnepélyes átadó, a BMW-projekt lezárása. Nem szövegelek sokat, csak annyit, hogy folyton ment a vita, hogy ki vezessen… 😀

Hogyan készítsünk BMW-t a kertbe? (2. rész)

A tervek elkészítése után egyáltalán nem hagyott alább a lelkesedésem, sőt! Miután kezemben voltak a világ legnagyszerűbb “fapados” BMW tervei, tudtam, mit kell tennem. Méretarányos prototípust készíteni.

A rendelkezésre álló eszközök a következők voltak: Széplaki Cukrászda tortadoboz, nemragadó cellux (jó-mer’-ócsó cucc), nemragadó papírragasztó stift (szintén), eltört colstok, életlen kés, olló, tűzőgép.

Nekiláttam, mértem, vágtam, ragasztani próbáltam, végül mindent összetűztem. Méretet vettem Süniről is, és elkészítettem kicsinyített kétdimenziós papír-alteregóját. Majd elhelyeztem a verda mellé boldog és nagyon menő tulajdonosként.

Aztán bele is ültettem! Zsíííír!

A papír miniatűr készítése közben ébredtem rá arra is, hogy egy 80 cm széles dobozba, nem tudsz 80 cm széles deszkákat betenni. Vagyis ha a deszka vastagsága 0 cm, akkor mégis sikerülhet. 😀

Ezzel a fantasztikus felfedezéssel okosabban viharoztam el a Baumaxba fenyő bútorlapot venni. Természetesen összeírtam pontosan, hogy miből mennyi kell.

A kedves, kicsit életúnt Baumaxos kollégát sikerült enyhén a halálba kergetnem azzal, hogy egy 4 méteres barkácslécet felvágattam 20 centis darabokra. 🙂 Na jó, volt azért 4 darab 50 cm hosszú BMW láb is közöttük.

Vettem csavart, csomagtartóhoz meg zsanért. (LADAPANT is volt, de percekbe telt, mire rájöttem, hogy az ládapánt. Próbáltam elemezni a rent-a-car elv alapján, így jutottam el a LAD-A-PANT kifejezésig, melynek továbbra sem volt értelme, így inkább ZSANER-t vettem. Arra egyből rájöttem, hogy zsanér, és nem zsáner. 🙂 )

Hazatérve a zsákmánnyal nekiláttam az építésnek.
Kellékek: lemerült akkus csavarozó, eltört colstok, tujaág a szomszédból (Süni szerint ablaktörlő), homokozó lapát.

Süni abszolút érdeklődő és segítőkész volt, mindent elhordott, ami éppen nekem kellett. A kedvenc az akkus csavarozó volt, ami jól le is merült munka közben.
Egy csavart nem is sikerült tövig becsavarnom, így a Balázstól kellett kölcsön kérnem egy fémfűrészt, hogy kiköszörüljem ezt a csorbát egy lefejezéssel. A csavar lefejezésével, pontosabban. 🙂
Megvolt a fődoboz, a kormánypad és az ülés.
Belehelyeztem a kiszuperált PS2 kormányt és pedált, és rettentő büszke voltam magamra.

Tulajdonképpen ez volt az a pont is, mikor rájöttem, hogy a bevásárolt falapok közel egyharmada nem volt használható a továbbépítéshez, így egy újabb Baumax-túra várt rám.
Blokk, adminisztráció, aláírás, cseretermék, pénztár, biztonsági őr fontoskodása, távozás a cuccal.

Ezután egy pedáltartó, egy háttámla és egy csomagtartó került még a dobozba. Süni egyből belemászott a csomagtartóba, amibe kicsit bele is szorult. 🙂

Elmondható, hogy a kasztni nagyjából elkészült.

A rosszidő miatt kicsit megállt a kocsiépítés, de most hétvégén megint ténykedtem.
A 610 Ft-ért vásárolt PS2 kormány és pedál mellé hiányzott még valami…
Rátaláltam egy réges régi folksvágen tükörre, amit pontosan 1 Ft-ért kínáltak. Megvásároltam, amit 1.000 Ft-ért el is küldtek postán. (Ez megint a hülyének is megéri, pláne nekem esete.)

Szombaton felfúrtam a két tükröt is, így Süni nagyon boldog volt! Egyből beült, és mindkét tükröt beállította úgy, hogy magát lássa benne. (Nem tudom, kire üt ez a gyerek?! 😀 )

(Háttérben az általam összeszerelt, lefestett homokozó… Nem azért mondom… Sose láttam még ilyen szépet! 😀 )

Hátra van még a festés, meg a fapados kivitel komfortosítása egy szivacsos (mű)bőr üléssel. Ami jár, az jár.

A fényezéssel igyekeznem kell, mert most még esővédett helyen kell tartani a szerkezetet. Ez azt jelenti, hogy minden hétvégén kicipelem a kertbe, majd este felteszem a 80 centi magas hátsó terszra. Amennyiben nem szeretnék lágyék- és gerinc-sérvet kapni a közel 25 kilós építménytől, mihamarabb cselekednem kell! 🙂

Süni által választott szín amúgy a fekete… Na meglátjuk, mit hozok ki belőle… 🙂

%d blogger ezt kedveli: