Archive for 2014. november

Értékel(het)ő írás

Az idő rohan. Az idő pénz. A közhelyek cikik. 😀

Épp itt az ideje, hogy beszámoljak a kertről és egyebekről.

Az idei nagy flash a magaságyás volt, úgyhogy ezzel kezdem. Az a magaságyás, melyet többen medencének vizionáltak, többé-kevésbé betöltötte a funkcióját. Természetesen nem medence üzemmódban működött jól, hanem csak felsorolás szintjén említeném, hogy mi minden volt: Ágyás a keserű salátáknak, ágyás a csodás illatú sikersztori-bazsalikomnak,  ágyás a szétrohadt paradicsomnak, ágyás a szétszívogatott paprikáknak, ágyás a csodás színekben pompázó, paprikát szívogató poloskáknak és ágyás a sz@rni vágyó macskáknak. Már megérte. 😀

A bazsalikom tényleg cool lett, még a kolléganőmnek is hoztam fagyasztott bazsalikomlevelet. Múltkor is mondta, hogy mindig eszébe jutok, amikor otthon nekiáll főzni! Ugyanis azóta a céges frigóban van a fűszer, mióta én beküzdöttem a céghez. Szóval mindig eszébe jut, hogy még mindig nem vitte haza. Cuki, nem? 😀

A lényeg, hogy többen is kihasználtuk az ágyást, mint terveztem. A poloskák eléggé zavartak, de olyan szépek voltak, hogy nem volt szívem bántani őket. Már a palántázásnál lemondtam az idei termésről, és hogy mégis lett, hát úgy döntöttem, nem leszek irigy. Azt kiderítettem, hogy a Karate permetszer hatásos a poloskák ellen, így Sünit beírattam karateedzésre, hátha mégis bio vonalon tudunk maradni… 😀 (Előttem a kép, hogyan  hogy fog kinézni Süni a magaságyásban poloskairtás közben. A háttértűz, lehet, túlzás.)

Ilyen szép is volt. :)

Ilyen szép is volt. 🙂

Gyümölcsben nagyon erős lett az idei szezon. Robbanásszerűen nőtt a megtermelt barackok száma (0-> 1), és az almák száma sem csökkent (0 ->0). A barackkal sem voltam irigy. Megakartam olyan jól érlelni a kopasz gyümölcsöt, hogy tökéletes ízélményt nyújtson. Kissé elcsúsztam a szürettel, ugyanis földre pottyanás után kóstoltuk már, de egy kis kukaccal osztoztunk. De ízre hibátlan volt! 🙂 (mármint a barack!)

Az eper is beindult, tőle sem vártam semmit, ezzel szemben tegnap is 4 szemet szüreteltem és még kettő érik. 🙂 A folyton nem termő öntudatára ébredt. 🙂

 Az utolsó fűnyírást is megejtettem idén, aminek végső konklúziója az volt, hogy ha van macskád, ha nincs, a kaki kijár mindenkinek. Ők sem irigyek. 🙂 Azonban mégis ez az egyetlen állat, amit szívesen tartanék háziállatként, ha nem lennék a szőrére baromi allergiás. És azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a kinti macska egyszer benti lesz, mert pofátlan, mert cuki, mert hízelgős, mert az ember gyenge…. 🙂 Szóval macskát csak ajándékba viszek. 🙂

Extramini gigacukiság. Épp fürdés után, mert belemászott a festékbe.

Extramini gigacukiság. Épp fürdés után, mert belemászott a festékbe.

Ja! Tényleg! A muskátli! Na, azt inkább hagyjuk, felejtős… 😀

Szóval annyi kertes projektet tervezek még, hogy idén már csak a fenyőre rakok újabb csillagzatot, aztán itt a karácsony (legalább is a környezetem ezzel stresszel).

Ps: A gyíkok is jól vannak, és mindenkit csókolnak! 🙂

%d blogger ezt kedveli: