Archive for 2013. november

Először a SÖR, aztán a többi

Rám szóltak, hogy blogoljak. Jogos a kérés, mert annyi hülyeség történt velem, hogy kár lenne hagyni, hogy a feledésbe merüljön.

Áthívtuk a szomszédJózsiékat fürdőnézőbe, ugyanis a készültségi fok a felújítás után a 98%-ot karcolja. Nem, a fürdőszobánk nem mutiból készült, de mégis az illendőség és a jószomszédi viszony okán meghívtuk azokat a segítőinket, akik a fürdési lehetőséget biztosították a felújítás alatt. Próbálkoztunk mindketten időpontot találni az eseményre, de csúsztunk. Hol szomszédJózsi volt Kínában, hol meg Süni volt beteg.

Múlt csütörtök lett az a nap, amikor mindenkinek jó volt az időpont a találkozóra. Csak egy gond akadt, hogy nem volt itthon sör szomszédJózsinak és bonbon szomszédKlárinak, mert szerettük volna megvendégelni és megajándékozni őket. Köztudottan antialkeszek vagyunk (lásd még: akiknél megromlik a sör), így nem tarunk sört, bort otthon. Na jó a mélyhűtőben van egy 4 éve felbontott metaxa és némi vodka vész esetére (pl.: sebfertőtlenítésre :D) …  Tehát csütörtök reggel, miután leadtam Sünit a suliban, elrohantam Auchanba bonbonért és sörért. Felpakoltam mindent a pénztárhoz, majd a pénztáros néni mondja a végösszeget. Erre automatikusan beindult a táskában kotorászó reflexem, kerestem a pénztárcám. De nem találtam, eh.
Hát…. – mondtam – nincs itt a pénztárcám…

Úgy rémlett, hogy este kitettem az asztalra, úgyhogy nyugodt voltam ezzel kapcsolatban, mert tudtam, hogy nem veszett el. De a szitu kétség kívül cikis volt, így gyorsan hívtam Jocit, hogy jöjjön az Auchanba, és mentsen meg. Jött és megmentett némi pénzmaggal. Visszarohantam fizettem, égtem, mint a rongy. A pénztáros néni rám mosolygott, és kezembe nyomta a négyezer forintnyi visszajárót, és további szép napot kívánt. Mondtam neki, hogy szerintem szép ez a nap már most is… 😀

A nagy csomag Merci csokival és rengeteg slozipapírral (ez egy másik történet miatt kellett) kivergődtem az autómig, és rohantam a melóhelyre. Megérkeztem időben, már egész jól kihevertem a reggeli affért, minden oké volt, amikor felfedeztem, hogy pont a SÖRt felejtettem el megvenni… Elhatároztam, hogy majd hazafele megveszem.

Délután útba ejtettem a Spar-t. Beviharzottam a sörökhöz, és beraktam 6 dobozzal a kosaramba. Hűha, eszembe jutott, hogy kell még vaj is, ja meg felvágott, na meg kenyér, és jó lenne egy kis pattogatott kukorica, és de jó a sajtos tallér is. Csupán akkor jutott újra eszembe, hogy 4000 forintom van, mikor mindezt már felpúpoztam a pénztárnál… Gyorsan átfutottam a cuccokat, és tudtam, hogy a SÖR mindenképpen kell, mert szomszédJózsi nagy sörrajongó, és milyen ciki lenne, ha meg se tudnánk kínálni semmivel.

Pénztáros néninek jeleztem, hogy a pénzügyi keretem véges, mert elkevertem a tárcám. Ezután illedelmesen kértem, hogy a SÖRrel kezdje a blokkolást. Már ez is kínos volt, mert ugye a kenyér, a vaj és a felvágott nyilván nem fontos a SÖRrel szemben… 😀

A pénztáros néni kissé értetlen arccal nyugtázta a kérésemet, majd megfogta a szeletelt kenyeret, és elsőként becsippantotta a vonalkódolvasónál… Ekkor úrrá lett rajtam a pánik, és minden logikus számolást/osztást-szorzást mellőzve rászóltam a pénztáros nőre, és szavanként tagolva közöltem vele:

– AZ ELŐBB KÉRTEM, HOGY A SÖRREL KEZDJE!!!

Válaszul lenéző és “ezhülye” tekintetet kaptam, de a sörökkel folytatta a néni. Ekkor már nagyon égtem, mert utánam egy csomóan álltak a sorban. Végül egy csomag felvágott nem fért bele a keretbe, így azt otthagytam, és fénysebességgel távoztam a boltból, mint egy gömbvillám. Úgy éreztem jól jött volna egy MIB sötét zsarus memóriatörlő szerkezet, hogy legalább a péntáros néni és szemtanúk agyából kitöröljem, amit láttak és hallottak. 😀

Hazatéptem, de még a kicuccolás előtt megnéztem a nappaliban a pénztárcámat, de nem volt ott… Tovább kerestem. Megtaláltam. A KOCSIBAN volt, az anyósülés és az ajtó közé becsúszva. Tehát egész nap nálam volt valójában a tárcám. 😀

Ezek után elkezdetem elpakolni a keserves kínok árán megszerzett söröket. Nyitom a hűtőt, bazz, volt benne 3 sör. Egyből ellenőriztem a szavatosságukat, és döbbenetes, de nem romlottak még meg. Azzal nyugtattam magam, hogy három sör úgyse lesz elég, tehát jó, hogy vettem.

Megérkeztek a szomszédok a megbeszélt időben, tetszett nekik a fürdő, elmeséltem a kalandos sörbeszerzést, majd ettünk, ittunk, jó volt.

Este, miután a vendégeink hazamentek, elkezdtem a romeltakarítást. Az asztalon szemet szúrtak az üres sörösdobozok. Kb. 10 másodpercig néztem őket, majd megkérdeztem Jocit:
– Ti tényleg csak HÁROM doboz sört ittatok? Igen! -hangzott a válasz…

Szemetes

Mindenképpen meg szerettem volna írni a blogon azt, hogy szeptemberben jártunk a rákospalotai szemétégetőben. A rádióban hallottam, hogy lesz nyíltnap az FKF Zrt jóvoltából, így egyből rákattantam a dologra. Süni nagyon örült neki, Joci annyira nem, de végül ő is velünk tartott, és tutira nem bánta meg.

Délelőtt végigültük az összes kukásautót, színeztünk, kirakóztunk, közben pedig élőzenét hallgattunk, ami természetesen egy kukásautóból szólt. 😀

photo (28)

Süni szerint az FKF Zrt webcíme http://www.kuka.hu 😀

photo (27)

Dizájnkukák. Kár, hogy utcán nem látsz ilyeneket.

photo (26)

Nem vicceltem, kukásautószínpad. 😀

A legnagyobb durranás maga a szemétégető üzemlátogatása volt. Ha tudtok, menjetek el, mert állati érdekes. Sajnos, fotózni bent nem lehetett, de Süni készített rajzokat, így nem maradtunk képek nélkül.

Ez a szemétégető azon része, ahol a szemetet gyűjtik, és 2 nagy markoló adagolja azt a 4 kazánba.

Ez a szemétégető azon része, ahol a szemetet gyűjtik, és 2 nagy markoló adagolja azt a 4 kazánba.

A szemétégető-láz gyorsan megfertőzött minket, ezért összeépítettük a saját égetőnket, ami valójában egy igen dizájnos füstölőtartó. Megrendeléseket felveszünk! 😀

photo (25)

Igen, igen, az füst! 😀

Fáztam egy kicsit este, gyümölcsfáztam

Elterveztem évekkel ezelőtt, hogy én nem fogok gyümölcsfát ültetni a kertembe. Mer’ hát városi kertbe nem való az, koszol, permetölni kell és metszeni…

Aztán rágyüttem, hogy városi kertben is megterem a tetű meg a lisztharmat gyümölcsfa nélkül is, hát akkor meg mán nem mindögy? Permetölni így is, úgy is köll. 😀

Szerencsés vagyok tényleg, mert a melóhelyen épp kert projekt van, és így munkaidőben legálisan túrhattam a zinternetet gyümölcsfák után. Miután kiokosodtam a főnökséggel együtt, hogy milyet érdemes venni, belevágtam én is a dologba. Lefoglaltam egy kopaszbarack és egy kopaszalmafát az Ilex kertészetben. Végül a kínálat átszabta a tervet és Flavortop helyett Venus márkanevű fát vettem. Ja és a legnagyobb, hogy képes voltam elhinni egy gyökérrel rendelkező vesszőről, hogy almafa, és ki is fizettem. 😀

Elmondták, hogy figyeljek ültetésnél arra, hogy az oltásig földbe kerüljön a facsemete (nem tudom, honnan jöttek rá, hogy gőzöm sincs erről. 😀 ). És mondták, hogy locsolás és koronaalakító metszés mindenképpen kell nekik.

Elültettem a fákat vaksötétben, és le is fotóztam, amit tudtam. Előre is bocs. 😀

photo (31)

Mostantól kertünk ezen része a Venus-domb. 😀

photo (32)

Almafa. Ennél még Süni is jobbat rajzol. És folyton az jár az eszemben, hogy “koronaalakító metszés”. Vajon itt mit jelenthet? 😀

Tavasszal majd lefotózom a megmetszett almafát, és hozzáértők véleményezhetik, hogy sikerült-e vagy sem. 😀
Az biztos, hogy a karácsonyi díszkivilágítás idén is marad egyelőre a fenyőkön…. 😀

%d blogger ezt kedveli: