Archive for 2013. július

A szívás néha jó

Nagy tapasztalatú medencetulajdonos vagyok, asszem. És mégis a szomszéd Józsiéknál kell beinnom (Ezalatt kb. 2 cl alkohol értendő.) ahhoz, hogy megtudjak egy szuper módszert a vízbe döglött alga eltüntetésére. Szomszéd Józsi szerint az algával csak a gond van.  🙂

Alaphelyzet:
 – Sokáig nem fürödtünk a medencében, és előírt klórszint mellett is az aljára leült a zöldes, döglött alga.

Probléma:
 – Ki kellene venni az algát (és méltóan eltemetni) úgy, hogy közben nem eresztjük le az összes vizet.
– Pénzt sem akarunk költeni, ez szinte egyértelmű.

Megoldás:
– Keress a kertben egy elég hosszú slagot.
– Az egyik végét dobd be a medencébe, a másikat tedd a lejtős kerted aljába. (Ha nem lejt a talaj, passzolok. Lehet, úgyis működik, de inkább kérdezz meg egy fizikust.)
– Szívd meg a kert aljában a slagot. Előtte nem árt átveretni vízzel, nehogy pókot tüdőzz.
– Szívjad! Szííívjad!
– Ha jól szívtál, elkezd jönni a víz a medencéből.
– Rohanj vissza a medencéhez, mássz bele, és a slag végével porszívózd vízszívózd fel az elhunyt algákat/bogarakat.
– És csillivilli lesz az alja, tényleg.

Szomszéd Józsi extraverzió:
– Keresd elő a porszívód egyik kefés kiegészítőfejét, és rögzítsd rá egy nyélre.
– Dugd bele a kefébe a slagot, rögzítsd bele. Kész is a nyeles vízszívó.
– Így elegánsan, a medence mellett állva tudod kiszívni a kikefélt algákat.

Munkaöltözetnek fürdőruha javallott. Én rövidnadrágban és fehér trikóban kezdtem neki, de remegni kezdett a lábam a rogyasztástól, így inkább beleborultam a medencébe. Közvetlenül ezután első díjat kaptam a Szárazhegyi Egyszemélyes Vizespólóversenyen is. Ennyi sikerélmény egy napra!?

Képek nincsenek.

Reklámok

A nyaralás rövid, a világ kicsi

A nyárra most kivételesen készültem. Titokban elkezdtem járni szoliba, hogy ne égjek le az első napsugárnál. Olyan jól sikerült titokban tartani, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy barnább lettem. (Mert nem lettem. 🙂 ) 2 hónapon keresztül heti 3-4 perc, ennyi volt az adagom, de képtelen voltam lebarnulni. Ha fantázianevekkel kellene leírnom a bőröm árnyalatát, akkor valami ilyesmi lenne:
– alapbőrszín: sápadt fehér
– 2 hónap szoli után: csakazértis fehér
– 2 hónap szoli és nyaralás után: viharvert fehér. 🙂
Egy jó dolog viszont volt, hogy nem égtem le! 🙂

Már márciusban eldöntöttük, hogy hol töltjük az egyhetes, családi nyaralást. Ugyanott, mint tavaly. Na jó, 10 km-rel odébb. 🙂
A Balaton állati jó hely, nem bírunk leszakadni róla. A közlekedésfóbiámmal pont eddig vagyok képes egyhuzamban utazni. 🙂 

Idén Zamárdit sújtottuk jelenlétünkkel. És a “nincs ott semmi, csak nyugi” Zamárdi igenis pezsgő, zenélgetős, borozgatós helynek bizonyult, még az is lehet, hogy visszatérünk, többször is. Ősszel biztos, mert a kalandparkot kipróbáljuk. Míg Süni végigcsinálta a törpe pályákat, addig mi fotóztuk, szurkoltunk, és elhatároztuk, hogy gyermekmentesen kipróbáljuk a felnőtt pályákat is.

A hordókban nem cefre volt. :)

A hordókban pálinka-alapanyag nem volt. 🙂

Spiderman :)

Spiderman 🙂

Helyes az arcunk. :)

Helyes az arcunk. 🙂

A víz szuper tiszta és kellemes volt a nyaralás alatt. Csúszdás vízibiciklit is béreltünk, újra gyereknek éreztem magam. 🙂

A legjobb mégis az volt, hogy megint ellátogattunk Piszkéhez. 🙂

Persze eltévedtünk a Birtok felé, mert a GPS sem tudhat mindent. (Én mondtam, hogy ne erre, hanem arra, de nem vagyok mindig elég meggyőző a GPS-szel szemben.) Így aztán megnéztük a szomszéd faluban azt a földutat, ami toronyiránt átvisz a dombon. Szerencsére emlékeztem halványan a tavaly hallott sztorira, ahol traktor mentett terepjárót… Visszafordultunk, és megkerülve a dombot elérkeztünk a célhoz.

Nem is sejtettem, hogy milyen finom ételek italok várnak minket, amiket persze én – papíron – nem szeretek. A marhahús és az alkohol nem a barátom, de be kell vallanom, hogy jól esett a házi hamburger és a saját készítésű meggylikőr is. Az lett volna a durva, ha antidohányosként még rá is gyújtottam volna a hambi és a meggylikőr között… 😀

Végül ennél is sokkal durvább dolog történt. A csattanóhoz tudni kell, hogy az első (és egyelőre az egyetlen) neten megismert barátnőm Piszke. Nem netes társkeresőn tetszettünk meg egymásnak, hanem rátaláltam a Birtokos eset blogra, és nagyon megszerettem az írásait. Büszke voltam/vagyok, hogy a teljes ismeretlenségből sikerült barátságot építenünk.
És akkor most jön a húb@zmeg.
Kiderült, hogy Joci és Piszke valamikor, elég régen, egy társaságban bulizgattak… 🙂 Van pár közös ismerősük is.

Mennyire durván kicsi a világ! 🙂

Nyugtatóul a nagy megdöbbenésre itt egy kis részlet a kicsi világ egy apró falujából. Joci fotózta, nekem nagyon tetszenek.

Süni szerint a régi házak koszosak és tele vannak kacattal.

És itt látható az első idei paradicsom is. És a meggylikőrös pohárkám. 🙂

A levendula illatának értékeléséhez meg kell öregedni.

Kifutópálya – bálás verzió.

Összeszedve

Elhatároztam magam, hogy összelapátolom a darabjaimat, mert a széthullás nem a jó irány a boldog öregkor eléréséhez. Először is szorítottam időt tudú-lista megírására. Az enyhe szélütést, amit a lista hosszúsága okozott, már kihevertem. Sokat segített a rehabilitációban az, hogy magamban sokszor mondogattam az f betűs szót. 🙂

Ráadásul Piszke javasolt egy oldalt, ami abban segít, hogy összeszevezd magad háztartási teendőügyileg. Miután nagyjából elmondta, hogy miről szól, egyből hozzátette, hogy nála az ilyen rendszer nem válik be sose. 😀 Na de én, aki rácsháló mentén ültet tulipánhagymát, talán be tudom fogadni a www.flylady.net  -en ajánlott módszert. A flylady, avagy zümimami/zümmermammer/légymami anyagát olvasgatva egy fontos dolog égett be egyből: mindig fényesítsd ki a mosogatót! 😀

De viccet félretéve, megpróbálom tartani a heti menetrendet, bár a vasalást még mindig nem vettem fel a teendők közé, annyira utálom.

Joci bevezetett a telefonom “reminder”-világába. Azóta minden nap ciripel a mobilom, hogy ezt csináld, meg azt csináld… így legalább van mire haragudni. 😀

Bazira összeszedtem magam, mert boltba is sokkal kevesebbszer megyek. Megpróbálom összeírni nagy alapossággal a bevásárlólistát, így itt is spórolok időt és pénzt. És köszönöm Uram a teszkós házhozszállítást!

Az elmaradt takarításokkal is fénysebességgel haladok. Ablakpucolás, szekrények rendezése, garázstakarítás. Vasárnap a konyhaszekrény 2007-ben lejárt sütési hozzávalói és a romlott fűszerei között egy csodás, kis dobozra bukkantam. Tartalmát tekintve roppant izgalmas: 1 db Philips halogén izzó, mely egyik lámpánkba se jó, egy fekete stillfésű, egy világos színű harisnya és egy zacskó majoranna mag. Nemtudokmitmondani. 😀

Ezalatt Bonyhádon Süni a nyaralását tölti, azaz dolgozza. Ugyan múlt vasárnap még megnézték és kipróbálták az új strandot, de hétfőtől keményen dolgozik Papával. Arat, terményt szállít, malomba megy és saját kézzel elemzi a búza minőségét (kenyérnek való lett, éljen, a pestieknek is lesz elég kenyér). Ma talajkezelés a menü. Én meg csak azon gondolkodom, hogy miért nem születtem fiúnak, mert tuti engem is vitt volna apukám… Joci is érdeklődik az új New Holland után, így be lett ígérve neki is legközelebbre egy kis traktorvezetés. És én már megint hol maradok? Majd lehet, hogy tiszteletbeli zümmermammerként lemoshatom a traktort, ójeee. Na mindegy. 🙂

Én most csak a takarításra koncetrálok, ez most felér egy lelki megtisztulással. Mosogatószivaccsal és gumikesztyűvel a kezemben bocsátom meg magamnak az elsunnyogott/elodázott teendőket és a lustaságomat. És azt is megideologizáltam, hogy azért 7 évente dzsuvázom ki alaposan az utolsó szegletig a konyhabútort, mert k-ra környezettudatos vagyok, spórolok a tisztítószerrel, na.

Én megpróbáltam, de…

Vettem hello kitty színű kerti tollbugát, és éreztem, hogy a beszerzés napján kellett volna lefotóznom. Így a nálam töltött három nap után készült képet tárom elétek. Illetve azt is, ami ma készült. Röhögni ér.

photo (51)

photo (52)

És ezt pedig a facebookon találtam, na ebből kellene nekem sok. 😀

1001457_10151485359174142_322158391_n

Na, mentem locsolni! 😀

Széthullva

Kissé megviselnek a napok már egy ideje. Még április végén kaptam egy mandulagyulladást, ami azért érintett meg, mert több mint 20 éve nem volt ilyen kórságom. Plusz azért, mert roppant alapossággal vagyok allergiás az antibiotikumokra. Az “erre nem szoktak allergiások lenni” típusú gyógyszer persze szétcsapta a fejemet és a nyakamat hetekre. Nem is gondoltam milyen jó, hogy glettelni tanultam, mert az az arcom alapozásához most alkalmazni tudtam az építőipari tudást. Persze a szétcsapott fejemhez finoman társult egy elegáns nyakbecsípődés is, így a kedvenc, volt osztálytársaimmal esedékes, koncertezős bulit is le kellett mondanom.

Közben zajlott az élet, gyermekemet úgy tudnám jellemezni, hogy falra hányt borsó. Igazi akarnok, hisztimester és bűnbánó, hízelgős, bújós kisfiú egy személyben.

Közben az előreszaltó is alakul…

Kikapcsolódásképpen leutaztunk Váraljára a IX. Kuglóffesztiválra. Nagyon jó volt a buli, jól éreztük magunkat.

Körhintán is tudok rosszul lenni. 🙂

Instagram-megszállott a természetben. 🙂

Itt még mosolygok… 🙂

Punk habpartiarc

Este átvizsgáltuk egymást kullancs-ügyileg, de nem volt találat. Viszont reggelre a térdhajlatomban egy szép, nagy, szivárványos csípés látszott, amit én egyből kullancscsípésnek diagnosztizáltam. Nyilvánvaló volt az is, hogy csakis fertőzött kullancs csíphetett meg, így tuti Lyme-kóros leszek. Azt meg persze antibiotikummal kell kezelni, így vége is lett a jókedvnek. 😀

Ja és valamikor májusban kaptam értesítőt tüdőszűrésre is, de az már úgysem kell, hiszen a Lyme-kór megoldja az összes problémámat idővel… 😀

Orvoshoz mentem, de akkor már nemcsak a csípés miatt, hanem a gyógyszerallergia miatt is. És gyorsan a gasztroenterológiára is kértem beutalót, mert ugye a tejes dolgokkal sem vagyok jóban. Orvos mondta, hogy életben maradok, kullancsról szó sincs.

Alvás helyett éljük az életünk, és a kávé a barátunk. Ahogy szoktam mondani: “A kávé jót tett, és jótett helyébe jót várj…” 🙂

Várom folyton a jót, és ki is derült múlt héten, hogy milyen jó is életem. Állítólag tetemes járulékfizetési elmaradásom van (volt, mert levonták, azanyjukszemit!), ugyanis a NAV szerint tavaly július 30-dika óta fizu nélküli szabin vagyok. TB-n kívüli pihent agyú. Az persze nem számít, hogy csak egy hétről volt szó, amikor is a kocsibeállót újítottuk fel, ergo az ott felsorolt szíváslista korántsem volt teljes…. 😀 Szóval most futok a pénz után, és közben leállt az ovi is.

Júniusban a medencét is felállítottuk, és ott is sikerült néhány éles betonmorzsát a medence alatt nem észrevenni. De várom a jót, és bízom, hiszem, hogy nem lyukadhat ki. A csí amúgy is áramlik a lakásban: ázik a fürdő fala és a tető is. Szerencsére árvíz nem fenyegetett, bár el kellett mennünk a Lánchídhoz katasztrófaturistáskodni, hogy ne érezzük olyan bosszantónak a mi  apró beázásainkat.

Tényleg durva volt…

A füvünk viszont elkezdett penészedni. És ez nem vicc. Fúj-fúj kategóriában igen előkelő helyen végzett. Na jó, már elmúlt azóta.

photo (20)

“a szürke foltok a fűben” keresésre a google a találatok között “a drogok hatásai” című linket is ajánlotta nekem 😀

És végül infó azoknak, akik a hosszabbítós bejegyzést keresgélik: annyira kész vagyok, hogy magam sem értettem, hogy mit akartam írni, így letöröltem. Néhányan, akik gyorsak voltak és elolvasták, jelezték, hogy aggódnak a szellemi épségemért. 😀 Aggódni nem kell, eddig is hülye voltam. 😀

Biztató a közeli jövő Süni iskolakezdésével, a fürdő szükséges felújításával és a tetőszerkezetünk újabb, immáron harmadszori javításával.

Sebaj, úgy jó az élet, ha zajlik! Csak a szemem alja ne tikkelne folyton, és azok a hangok… 😀

%d blogger ezt kedveli: