Archive for 2012. november

Agrárgyerek disznóvágáson

A gyermek  teljes körű vidéki kiképzéséből nem maradhat ki a disznóvágás sem, mert hát enni kell, itt meg aztán lehet is.

A disznó most is a rövidebbet húzta, a család meg a felesek híján bort, úgyhogy már első este túlcsordult a hangulat. Felhívtam délután apukámat, aki úgy beszélt velem, mint amikor merülő elemekkel játszol le egy magnófelvételt, kicsit mélyebben és lassabban a szokottnál. 🙂
Hírül adtam, hogy másnap érkezünk, ha minden jól megy. Természetesen ez az információ a múlt borgőzös homályába merült, mert másnap sem tudta meggyőzően állítani apukám, hogy emlékszik a beszélgetésünkre. Az ilyen típusú oktatástól, ahol mindenki ‘megokosodik’, egyelőre még óvom a gyereket, nála inkább a húsfeldolgozásra összpontosítottunk.

A nagy tudású nagymamám, aki a stresszt nem ismeri.
Néha az időjárás miatt aggódik egy picit. 🙂

Mivel amolyan “pestiek” státuszban van a családom, így megtehettük azt a nagyon kényelmes dolgot, hogy nem dolgozni, hanem látogatóba érkeztünk a disznóvágásra. Persze ez régen nem így volt (írhatnám, hogy lyánykoromban, de az meg öregít), akkoriban én a beles szekcióban nyomultam a nagymamámmal (most dédi). És ami nem öl meg, az megerősít, egész jó voltam már a végére. 😀  Szóval most ez elmaradt, és ráadásul csak második nap érkeztünk, tiszta “hawaii”.

Süni a Papával nyomta végig a dolgokat, ami hurka-, kolbásztöltést és disznósajtkészítést jelent, természetesen főzéssel és a légmentesítési technika elsajátításával.

Balra a keverőpultos Péter, jobbra a “család barátja” Böllér, Janika.
Mert voltak, akik dolgoztak is.

Janikáról csak annyit, hogy évezredes barátja a családnak, és ő a Böllér. Szeret és tud is enni és inni, egy kicsit dadog, de ez nem zavaró, mivel kevés alkohol elfogyasztása után már hadar is. Csak úgy értheted meg, mit mond, ha te is iszol, sokat. 😀

Ez az asztal több vért látott már, mint Robert Patiszon a Twilightban.

Mert a hurkát is meg kell böködni.

Hát így köll ezt csinálni, látod, Sünikém!

Süni ráérzett, és olyan pontossággal vitte be a szúrást, hogy abból 10 cm magasan lövellt ki a zsíros gejzír. Na ilyet még a Papa sem tud. 🙂

A nagymamám volt a menedzser a disznóvágáson, minden az ő jóváhagyásával készülhetett. A végén már csak ellenőrnek hívtuk, olyan komolyan űzte a szakmát. 🙂

Süni kért magának útravalónak hurkát, kolbászt és disznósajtot, amit lufinak hív, mert hát a disznósajtnak semmi értelme, ugye.

A gyerek, remélem, magába szívta a kellő tudásanyagot, és bátran nézhetünk 2012 decemberébe, akármi legyen is utána. A maják naptárával mit sem törődve, nálunk azért meg lett cuccolva a füstölő is.

Mink így készülünk a világvégére… 😀

Reklámok

A kerti munka hiányának súlyos következményei

Süni szerint vateramániás, ikeamániás, kádmániás, festékmániás, függönymániás, matracmániás végül fürdőszoba-mániás vagyok.

Kiérdemeltem a címek mindegyikét.

Az utolsó, ünnepi fűnyírást október 23-án ejtettem meg. További kerti munka híján, belehergeltem magam a ház belső felújítási terveibe, a rendrakásba és a felesleges dolgoktól való szabadulásba. Nem tudom, miért alakítom úgy folyton a napjaimat, hogy totál kikészítsem magam, de a belső hangok azt mondták, hogy valójában én élvezem ezt. Különben, ha nem így lenne, akkor meg azt kellene feltételeznem, hogy hülye vagyok, de ez nyilván nem igaz. 😀

A lavinát az indította, hogy Süngyermek jövő szeptemberben iskolába megy, és a szobája teljesen alkalmatlan az iskolai üzemmódra. Namármost ott tartunk, hogy már mindenre alkalmatlan. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy kitaláltam, minden “babás” bútortól megszabadulok. És egy jó Mérleg semmit sem bíz a véletlenre, így Mérleg férjemmel megbeszéltük, jobb előbb belevágni az eladásba, mert ki tudja, mennyi idő lesz, és még kellene festeni és új bútorokat venni. Annyira jól sikerült kalmárkodnom, hogy 3 hét alatt eladtam mindent, tegnapelőtt a maradék két falipolc is elment. (Halkan megjegyzem, hogy a nemlétező szabadidőmet a postán és különböző találkozókon töltöttem, hogy az árukat átadjam.)

A munkahelyemről vittem haza dobozokat a szekrények helyére. Edit kolléganőm megsajnálta a dobozok közt élő gyerekemet, és felajánlotta, ha az ágyát is eladtam, küld egy nagyon kényelemes dobozt a gyereknek is, hogy legyen hol aludnia. 😀 A felajánlást nem volt szükséges elfogadni, mert van egy felfújható matracunk. Így alakult ki a jelenlegi helyzet, ami kartondobozok és felfújható matrac kombóból áll, plusz egy gyerekből, aki élvezi a létrehozott hajléktalanszálló minden előnyét. 🙂

Természetesen a szekrényekből való kipakolást össze kellett kötnöm a szortírozással, selejtezéssel is. Ennek meg az lett az okozata, hogy Süni babajátékai is felkerültek a vaterára. A cél a helycsinálás volt, és nem utolsó sorban egy nagyobb volumenű, mezőgazdasági gépberuházás finanszírozási hátterének megteremtése. Már csak pár mekis játékunk maradt*, amit még nem adtunk el, a lényeg, hogy tegnap megérkezett a sajáterőből finanszírozott agrárcsomag. 😀
*Éppen most futott be egy üzenetem a vaterán, hogy a vennének a mekisből is. 😀

Claas hengerbálázó, 4 bála és egy váltva forgató eke. A szőnyeg is belefért a keretbe, ikeából való és Lillabo névre hallgat. 🙂

Ezzel párhuzamosan megpróbáltam leégetni az ikea szervereit, nem merem bevallani, hogy napi hány órát töltöttem el az ikea.hu-n. Szemem előtt Süni új szobája lebegett, aztán egy hirtelen elkövetett csapcsere okán belezuhantam a fürdőszoba felújításának végtelen gödrébe. A szerverégetés mellett koptattam az ikea és a barkácsáruházak padlóját, begyűjtöttem töménytelen mennyiségű festékszínkártyát. Süni is begyűjtött párat, mert – állítása szerint – neki minden szín a kedvence. 🙂 A csapcsere során tisztába kerültem a csőkulcs létezésének fontosságával, és azzal is, hogy a 13-as anyát tőle kisebb csőkulccsal nem lehet lecsavarni.

A fürdőszobánk falát már régóta áztatja valami , az már biztos, hogy nem bejövő vízcső, így maradt a kád és a csatornacső a gyanúsítottak listáján. Ennek a nyomozásnak kádkimetszéssel járhatunk a végére, ami csempetörést és rohadt sok koszt okoz mellékhatásként. Így addig húztuk a dolgot, ameddig lehetett, és most már teljes generállal esnénk rajta túl jövőre. Itt jött a képbe a kádmánia. Megsúgom, nincs olyan kiállított kád a 17. kerületben, amiben ne feküdt volna Süngyerek. 😀 Ki is nézett magának egy átlátszó falú hidromasszázsosat 500 ezerért, szerinte ez lenne az igazán jó, mert ez vicces. 🙂

Már két napja nem voltam fenn az ikea oldalán, nem azért, mert lezárult az ikeamániás korszakom, hanem mert letöltöttem a mobil app-ot. 😀 Nagyon klassz claas! Szóval megálmodtam a fürdőszobát is, egyelőre csak a kád nincs kiválasztva, a poén kedvéért. 😀

És nemhogy megundorodtam volna a vaterázástól, teljesen rákaptam, és kineveztem egy dobozt, amibe minden olyat beleteszek, amit még értékesíteni lehet. Joci azt mondta, attól fél, hogy egyik nap üres lakásba jön haza, mert mindent eladtam. 😀

A sok pörgés kihatott a környezetemre is, ugyanis kedvenc, BŐTERMŐ paradicsomtövem másodterméssel ajándékozott meg az eddigi 51 gramm után. Készítettem fotót a paradicsom egyedfejlődéséről, a méretek viszonyításához most nem volt otthon tictac, így új alanyt használtam.

Tomato habilis – Tomato erectus – Tomato sapiens – Tomato dryhillus

Hey! Legopajtások! Van valakinek egy jó chutney receptje Lego Cityben? 😀

Az október is túlpörgött, a ködös novemberben pedig hangulatjavítóként világvége témájú könyveket olvasok. Erre a hétre pedig idegösszeroppanást és mélyreható rendrakást tervezek, egyelőre még tartom a terveket és tudok mosolyogni. 😀

%d blogger ezt kedveli: