Archive for 2012. augusztus

Rolling Stones – a vándorló sziklakert

A házilag készített sziklakertünk, úgy tűnt, nincs jó helyen. Merthát szép-szép, de nagyon útban van focizás közben. Joci nagyon aggódó típus, ezért folyton aggódott, hogy Sünike futás közben belebotlik, és a sziklák súlyosan megsértik a gyereket, például kitörnek a fogai, behorpad, esetleg betörik a feje, nyílt töréseket szenved a testének különböző tájain. Odáig fajult az aggódása, hogy végleges megoldásként azt találta a legjobbnak, hogy amikor kimegyünk a kertbe, akkor egy bazi nagy, minimum 15 cm vastag szivaccsal takarjuk le a sziklakertet. 🙂

Ekkor jött a képbe Judit, a szomszédasszony, aki figyelmünkbe ajánlotta a medencetelepítés során felhalmozott, a talajkiegyenlítésből származó földkupacot, mely a kert napos szélén pihen, és pont alkalmas lenne az új sziklakertnek. Joci és saját lelki nyugalmam kezdett helyre állni, hogy mégsem kell a bazi nagy szivacs, mint védelmi és nem utolsó sorban esztétikai elem. Bár a szivacsból készült műsziklakert-ötlet is kétségkívül tartogat még magában piaci lehetőségeket (elgondolásom az a tényen alapul, hogy a kerti törpe biznisz is dübörög…), – a testi sérüléseket elkerülendő – mégis a költöztetés mellett döntöttem.

A sziklakert, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egyáltlán nem emelkedik ki a földből,
és ráadásul még rossz helyen is van.

Ez bizony még mindig 500 kiló kő, csak a fű slankít. 🙂

Kipróbáltam, hogy megbotlok-e a kövek helyén, de nem estem el.
A terület focizásra alkalmas.
A körtechnológiás füvesítés újra alkalmazható… 🙂

Az új sziklakert helye, avagy a kupac sziklák nélkül.

Belocsolva. És ez már domborodik. 🙂

Szerencsére, a család testi épségének megóvása érdekében végrehajtott tereprendezés közben csak kisebb húsdarabot metszett ki egy éles kődarab az ujjamból, egyáltalán nem nevezhető súlyos sérülésnek, szinte be is gyógyult, és a derékfájást meg sem érzem, a Flector-tapasz már biztos hatott a derekamon.  🙂

A költöztetés óta Süni foci iránti érdeklődése jelentősen visszaesett, viszont az új sziklakertet folyton megmássza, mert ugye már elég magas is, nemcsak sziklás. Tehát a következtetés mindenki számára világossá vált: egy sziklakert sosincs jó helyen a kertben. 🙂

Reklámok

Kocsibeálló-felújítás szíváslistája

Amikor durván megszivatom magam, annak általában látható eredménye is szokott lenni. Szerencsére ez most is így van, úgyhogy egy hét leforgása alatt levezényeltem egy kocsibeálló-felújítást és egy sziklakert költöztetést. Éppen számolgattam, hogy mitől is sajognak az izmaim már megint, és az osztás-szorzás azt adta ki, hogy Joci segítségével több, mint 1.000 kilót mozgattunk meg 4 nap alatt. 🙂 (Mer’ ugye a bícsbádi… kell az edzés.) 🙂

A felújításnál minden a szokásos módon, vagyis állandó “b@zmeg”-ekkel zajlott.
Az első az volt, hogy vasárnap elmentünk járdaszegélyt venni, úgy 20 db volt a terv, ami szerintem, nem sok,  kb. 80 kilónyi terhet jelent. Namost, amikor 17:55-kor belibegtünk a Baumaxba (18-kor zár), és kikértük a fellelhető összes járdaszegélyt az enyhén morcos eladóktól, na akkor közölte velem Joci, hogy az a nyolcvan kiló úgy négyszázra növekedett, mert darabja a szegélykőnek 20 kiló. Még jó, hogy együtt mentünk megvenni. Az enyhén leültetetté vált autóval hazatéptük a végül 18 betondarabot, amit ki is pakoltunk. Jobb is, hogy senki nem látta, hogy hogyan… 😀

A szegélyt azért kellett elhoznunk előbb, mert Jani bácsi azt mondta, az előbb kell, mint a térkő, amit kedd reggelre igértek.

A második-negyedik b+-eket csak röviden sorolnám: hosszú csengetéssel komponált, áramütés terhe mellett véghez vitt csengőkábel-elvésés, csatornacső-elvésés zenei aláfestés nélkül, járólapok nemkívánt elrepesztése szintén vésőgéppel.

Szerencsére mindenki túlélte a fentieket, és szépen kijavítódtak a hibák Jani bácsi és csapata által, akiket állandó fagyiellátmányban részesítettem a kánikulára való tekintettel.

A szegélyek betonozására kedden került sor, ergo kiszállíttathattuk volna őket a térkövekkel együtt. Viszont a térköveket majdnem nem hozták ki, mert az eladó elfelejtette kifizettetni velünk a raklapot. Volt egy plusz utam. Ez volt az ötödik és hatodik.

Hetediknek: a 8 köbméteres konténer idő előtt megtelt, kellett még egy. 🙂

Szerda estére készen volt a kocsibeálló, ami nagyon csecse lett, ellenben az autó, ami a garázsban állt a térkőszeletelés idején, úgy nézett ki, mintha kitört volna a közelben egy vulkán, és hamujával betemette volna a járgányt. (Nyolcadik. 🙂 )

Nos, és akkor most csak egy szimpla kocsibeálló-felújításról beszélünk, ami egy átlag dolognak számít egy kertes háznál… Azt hiszem, egy építkezésbe belepusztulnék… 🙂 Minden tiszteletem azoké az őrülteké a bátraké, akik belevágnak házépítésbe vagy egy teljes házfelújításba.

Mellesleg maradt hat zsák cement is, ami úgy jött össze, hogy kollégámtól átvettem 2-őt, hogy nekünk ne kelljen annyit venni, de így is néggyel túl lett lőve, így most van 6. 🙂 (Kilencedik b+) Azonban úgy néz ki, hogy vannak olyan bátor emberek az ismerősök között, akitől ha megkérdezed, hogy kell-e glett, járólapmaradék vagy cement, egyből rávágja, hogy mikor mehetünk érte, és miért nincs több? 🙂

A legjobb dolog az egész felújításban az volt, hogy tegnap este versenyt dobáltunk Jocival, hogy ki tudja a teraszról, vaksötétben beledobni a lerágott barackmagot a konténerbe. A találatokat és mellédobásokat hang alapján azonosítottuk. Joci nyert, és részemről ez lett a tizedik b+. 🙂

%d blogger ezt kedveli: