Archive for 2012. június

1 csiga, 2 csiga, 3 csiga… 134 csiga

Az már szinte egyértelmű, hogy a szabadságot az ember ritkán tudja olyan héten kivenni, amikor az idő is jó. Murphy nagy ész volt, én azt mondom, Nobelt neki. 🙂

Szóval az idő elromlott egy kicsit (iszonyatos felhőszakadás meg 18 fok), de legalább elméletileg ráérek, mert szabin vagyok. Gyakorlatilag Jocival már múlt pénteken lefixáltuk a listát az elvégzendő feladatainkról napi bontásban. Vasárnap pihenünk csak. 🙂 Azért persze nem annyira feszes a tempó, csurran-cseppen egy kis szabadidő, amikor tengünk-lengünk. Most épp a kertben, eső után.

Na, hány csiga van a képen?

Ez meg vízicsigának hiszi magát!? 🙂

Erotikus lüktetésű, sikamlós, hedonista csiga-szexkommuna, vagy csiga swinger club. 18+

Miután kényszerűségből jegyeznem kellett a csigadobálást a hobbijaim közé, boldog embernek mondhatom magam, mert percekig csak a hobbimnak élhettem.

Összesen 134 csigát hajítottam át a szántóra, ebből kb. 100 egypontos és úgy 15-20 kétpontos (szétszedhetetlenül összetapadt csigapáros) dobásom volt. Kb. 30 dobás után már nem zavart a csiganyál/csigakula, csak a magassági és távolsági rekordokkal törődve próbáltam megdönteni a tinédzser kori, 48 méteres, kislabdahajítási csúcsomat. Az igaz, hogy a csigát valahogy más érzés megmarkolni, mint a kislabdát… 😛

Később rájöttem, hogyha az összes csigát megszámoztam volna (sajnos nem tettem), akkor különböző kimutatásokat készíthettem volna:

  • melyik hányszor lett áthajítva,
  • folyamatos sorszámkiosztás mellett megállapítható, hogy pontosan hány különböző csigával találkoztam a kertben, 🙂
  • egy alkoholos filc hány csiga után fogy ki.

Ha esetleg a 134-es versenyző visszatérne, arról mindenképpen beszámolok. 🙂

Reklámok

Rendszerhiba a kertben – Deja vu

Újabb megtermett gyümölcs a kertből és megint egy tictac. Maradunk a konyhakerti minimál stílusnál. 🙂

Brutális, szárazhegyi aquafitness a “bícsbádi” eléréséhez

Elmondom, hogy olyan izomláz van az ujjaimban, hogy minden billentyű-lenyomást fokozottan megérzek. És akkor még ott van a belső combizmom, ami gyakorlatilag nem létezik, mégis úgy fáj, hogy úgy tudok csak menni, mint aki betojt. A csuklyásizmomban megbújó fájdalom erőssége alapján legalább olyan izomcsoporttal kellene rendelkeznem nyaktájon, mint Hulk.

Ráadásul a bőrömnek mindösszesen 2 állapota van: vörös és fehér. (Stedhalhoz semmi közöm. :)) Most vörös.

Egyszóval romjaimban heverek. 🙂

A brutális aquafitness haladóknak programot jártuk végig, majd alvás stabil oldalfekvésben. 🙂 Hallottam kolléganőmtől, hogy most nagyon divat egy úgy nevezett Insanity workout (elmebaj vagy őrültség edzés). Bizonyos Shaun T ámerikai emberke találta ki. A youtube-on találhatsz ilyen című videókat: Team Beachbody Insanity Workout Program. Bícsbádi, érted? 🙂

Hát erre nekem nincs hajlandóságom, én hobbikertész vagyok, nem kondibandi. 🙂 Azért ennek ellenére sikerült tökéletesen kiütnöm magamat és Jocit is ezen a hétvégén. 🙂

Lássuk az edzésprogramunkat részletezve:

Tavaly nagyon bátran ferde talajra állítottam fel a medencét, amely másfél hónap alatt teljesen elferdült és elmászott. Idén a profizmus jegyében szerettük volna a medence-projektet lebonyolítani. Bár Microsoft Projectben nem készült ütemterv… 🙂

Pénteken még nagyon vidáman úgy köszöntem el a kollégáimtól, hogy: “Sziasztok! Ma kiásom a medence helyét! Szombaton fürdés! 🙂

Elkezdtem pénteken kiásni a medence helyét. Természetesen csak talaj-kiegyenlítést terveztem, nem azt, hogy hurkáig besüllyeszetem a földbe. 🙂

Na, háááát, izéééé. Pénteken elkezdődött ugyan a fűfogyatkozással egybekötött talajkiegyenlítődés, de végül szombaton tudtuk befejezni kín-keserves munkával.

A munkafolyamat a következő lépésekben zajlott. Megkerestük a tavalyi medence helyét, ásót vettünk magunkhoz, majd füves terület felszeletelése, fűkockák kiemelése és elszállítása. Végül gereblyézés. Mindezt 32 fokban. (Neylonos testekercselés mellőzhető.) 🙂

Illusztráció a fűfogyatkozási fázisokról:

    

    

    

Még szombat délután feltöltöttük a medencét. Az újat. A régi mocsárszagú. A szembeszomszédasszony azzal riogatott, hogy egyik évben ők is eltették, és következő szezonban félig feltöltötték, mire rájöttek, hogy kilyukadt az oldala… Vettem újat tehát. 14.990-be fájt. Mást nem kellett venni egyelőre. 🙂

Süni és a medencetöltés:

Vasárnap nagyot pancsoltunk, addigra 27 fokos lett a medence vize. 🙂

Levezetésképp a brutális izomlázra Sünit kellett körbe-körbe húznom futva a vízben. Aztán már csak futnom kellett, hogy a sodrást fenntartsam. Legvégül vízibusz voltam, amire felült a gyerek, és hogy, hogy nem, mindig balesetet szenvedtem, és felborultam.

Na, ez a kétnapos tréning mindenkit garantáltan átmozgat. Azt nem mondom, hogy olcsó, merthát a víz meg a medence….

Csendélet:

Ha még tökéletesebb bícsbádit akarsz, akkor ne felejts el még egy órát focizni a kertben a gyerekkel!

Jó medenceszezont minden kedves edzőtársnak! 😀

Üdvözlettel:

ólmószt-bícsbádi Hobbikertész

Sürgősségi meggy-mentőakció

Áprilisban elkezdett virágozni az aszódi származású gigameggyfánk. 🙂

A virágállomány igen tetszetős, várható meggymennyiség 20-30 szem volt.

Aztán jött a fagy, és módosultak a várható, mennyiségi előrejelzések: 0-2 szem.

Végülis 2 megmaradt, amit nagyon féltve érlelgettünk.

Kénytelenek voltunk idő előtt betakarítani a termés felét, ugyanis a madarak rámentek az egyikre. Erre egy jól kivehető csőrnyomból jöttünk rá.

Hogy a nagyon ciki, 100%-os veszteséget elkerüljük, korai ún. sürgősségi betakarítást rendeltünk el! Ez mindössze 3 másodpercet vett igénybe, amíg azt az egy, árva, csőrnyommentes meggyszemet Süni bekajálta magostul (bruttó max. 6 gramm). 🙂
Anya, csak véletlen voltam! – mondta.

Azt azért megkérdeztem, hogy finom volt-e, mire ő (enyhén torzult, “margitsavanyúcukor” képpel) ennyit mondott:

Finom savanyú! 🙂

Mikrofonfej frizura fehérben

Még tavaly vettem az Aldiban gyökeret. A csomagoláson valami szép, nagy bokor volt apró, fehér virágokkal. De szupi! Mondtam, ez jó lesz a rózsák mellé.

Hát jó is lett, de első évben ocsmány volt, se bokor, se virág, csak kínosan ronda indaszerű szárak.

Na, most már az a  gyökér második életévét tölti nálunk, és nemvárt módon, állati nagyra növesztett maga fölé egy bokrot. Sünike zokon is vette a térfoglalást, ugyanis a fenyő és a rózsák között volt az ő bicikliútja.

Figyelmébe ajánlottam a fenyő másik oldalánál található, füves területet is, hogy most arra van a bicikliút. Elsőre nem fogadta el az alternatív útvonalat, de miután a futóbringával megpróbált áthajtani a bokron és nem ment, kénytelen volt a másik, szerinte “jossz, ócska” utat választani. 🙂

A gyökér ültetéséről pár szó: lényegében csak annyi, hogy tisztában voltam azzal, hogy képtelen leszek megjegyezni a latin elnevezését (G, L, Y, P, H, I véletlenszerű összekeveréséből képzett borzadványt) és a német használati utasítást. Megoldásként félig leástam a földbe a papírját, hogy tudjam később, mi a szitu.

Na ez volt az a papír, amit fűnyíróval először lenyírtam. 🙂

Sűrű köd borította el emlékeimet a növény nevét illetően. Gondolkodtam, hogy mi is volt az a latin név? De csak a glikoszféra szó jutott az eszembe. 🙂

Végül rájöttem, hogy szappangyökeret vettem, vagyis szappangyökér gyökeret. 🙂

Erre a felismerésre akkor tettem szert, amikor családostul az M0-M3 környékén autóztunk, és az útmenti töltésen ugyanilyen bokrocskák hada volt látható.

Mondom Jocinak: Nézd! Ilyen virágunk van, de ezért én PÉNZT adtam! 🙂

És akkor villant be, hogy gyerekkoromban sok szappangyökeret szedtünk csokorba, és az is így nézett ki. Most már tudom, hogy azért, mert szappangyökér ez is.

A legviccesebb az, hogy úgy festenek ezek a kis gömb alakú bokrocskák, mint a Jackson 5 a színpadon. Mikrofonfej csoportosulásokat alkotnak az apró, fehér virágaikkal. 🙂

Az én mikrofonfejem:

Egyéb mikrofonfejek:

%d blogger ezt kedveli: