Süni és ingatlanmizéria a kertben

Mostanában a teljesítményem nem túl dicsérnivaló, nem írok sokszor a blogomba, sokat bambulok, még mindig bénán vezetek, és úgy érzem, csak csütörtökönként tudok angolul. 🙂

Hét elején fáradt vagyok a hétvégétől, hétközben éberkóma, hétvégére meg fáradt vagyok a hétköznapoktól. Bíztató, nem? 🙂

Bezzeg a kert pörög ezerrel! Rettentően sok minden történt. Hol is kezdjem?

Kollektív sünélmény:

Drága szomszédasszonyomnak van két falatnyi kutyusa, én csak zsebkutyának hívom őket. Bár Marika, a gazdájuk, gyakran hóna alá csapja őket, de mégsem nevezném el őket hónaljkutyának. 🙂 Becses nevük: Károly és Zsófia. 🙂 Károly nagyon harcias és kanos kiskutyus, Zsófi pedig egy kis lázadó. Marika mindig azt mondja, hogy egy “égedelem”. 🙂

Szóval Zsófi, az égedelem, mindig átszökik hozzánk, ekkor Marika pánikba esik, és ziláltan hív, hogy a kutyus nálunk van. Ez most is így történt. Este csöng a telefon, Marika önkívületi állapotban értesít Zsófi átszökéséről. Mosolygok, kimegyek, villanykapcsolás, lemegyek a kapuhoz, kinyitom. A szomszédasszony megkér, hogy fogjam meg én a Zsófit, aki valahol a kertben ugat.

Felmegyek, és azt látom, hogy Zsófikánk legalább olyan önkívületi állapotban van, mint Marika. Egy sünit talált, és majd megőrült, hogy mit csináljon vele, mert nagyjából és egészében, semmit nem tudott. Azt, hogy sünpajtás honnan jött és hová tart, nem tudtuk, de sejtéseink voltak. Vagy meteorként érkezett, és a becsapódás nyomai láthatóak körülötte, ugyanis eltűnt a fű sugárirányban. Vagy szomszédkutya tehetetlenségében megugatta, és körbeásta a kert végéből érkező sünikét. 🙂

Zsebkutya visszakerült a gazdihoz, én pedig értesítettem a családom Sün és nem-Sün tagjait a süniről.

Bevallom, még sosem volt igazi süni a kezemben (mármint műsün sem), de nagyon érdekes volt. Azt végül nem tudtuk megállapítani, hogy melyik az eleje, alja, teteje vagy a vége, de szúrt ám rendesen. Se Joci, se Sünike, sem én nem láttunk még igazit. Megsimiztük, és végül leraktuk a kert végében.

Azóta sem láttuk, de mindennap kap almát, amit meg is eszeget. Remélem, lesznek kissünik, mert szép termetes volt Zsófika találmánya. 🙂

A mi Sünikénk meg van róla győződve, hogy hozzá jött, mert megtudta, hogy őt is Sünikének becézik, és hogy süni a jele az oviban.

Egy sün sündörög kertünkben szüntelen,
egy ideje már mi is tudjuk, életünk nem süntelen.

Kertes ház garázzsal darázzsal:

Már tavaly szemtelenül beköltöztek a darazsak a teraszunk kerítésének zártszelvényébe. Egy bizonyos lyuk tátongott rajta, ami mint kiderült a darázsgarzon bejárata lett. Tavaly még elnéztem, idén meg többen lettek, úgyhogy nem a hagyomásnyos eljárást követtem. Nem lakoltattam ki az önkényes lakásfoglalókat, hanem szobafogságra, akarom mondani, zártszelvény-fogságra ítéltem őket.

A műanyag borosdugó mi mindenre jó, ugye?

Aztán a jobb időre hivatkozva, kerthelyiséget alakítottak ki, ami véletlenül ismeretlen partvisnyélnek ütközött, és azóta nyugalom van.

Érdekességképpen elkértem kollégámtól, Lacitól, az ő önkényes padlásfoglalói építményéről készült képeket. Nem mondom, kreatív egy banda. Biztosan valami mérnöki vonal lehet a darázsfelmenőik között. 🙂

Csigainvázió:

Kár, hogy nem vagyok Gordon Ramsey, aki a gyerekeivel kimegy a kertbe éticsigát szedni, aztán utána jól megfőzi, egy kis citrom, egy kis fokhagyma plusz friss petrezselyem, és már kész is a vacsi! Most is felkavarodik a gyomrom, ha visszaemlékszem rá…

A rajzás eső után:

Találtam egy csigát a mentán is. (Igényesebb csigáknak ajánlom, a kellemetlen csigalehellet ellen. 🙂 )

Szóval így a mező szélén sok az átélhető csiga-élmény is. Én rendszerint úgy mentek meg néhányat, hogy légipostával, “vissza a feladónak” címzéssel áthajítom a szántóra. (Teljesen értelmetlen, mer’ úgyis visszajön.)

Ami a csiga-mentőakció sajnálatos kisérőjelensége, az az, hogy nem minden csigát veszek észre a fű tövében… A csiga felszedése, elhajítása sem jó érzés, de az amikor minden rosszindulat nélkül rájuk lépsz, és roppan a házuk… jaj. És még lelkiismeret-furdalásom is van. 😦

Micsoda kert ez, aki lakást keres, az mehet, aki meg házastul jön, az repül vagy hajléktalan lesz? (Ingatlanválság a kertben.)

Várom a bíztató szavakat, hogy “Fel a fejjel!”, meg “Több csiga is veszett Mohácsnál!” vagy “Lesz még Budán csigavásár!” 🙂

Asszem, jobb, ha ma már nem írok többet… 🙂

Reklámok

10 hozzászólás

  1. Mi arra jutottunk, hogy Gordon séf akkor lenne nagy valaki, ha a házatlanokból rittyentene valami húszperces fokhagymás-petrezselymes csodát. Fast food, pucolni sem kell.

    Válasz

    • Azért ez most gyomron vágott… 🙂 de azért nyugtat, hogy más is gusztustalankodik ilyen gondolatokkal, nem csak én. 🙂 sokan nem szívesen ebédeltek velem az iskolai menzákon sem… 🙂

      Válasz

  2. Posted by csakBea on 2012. május 14. at 16:44

    Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, a sógorom kitalálta, hogy ő szereti a csigát (enni). Pont olyan helyen vendégeskedtünk, ahol tele volt éti csigával a kert, na a gyerekek teleszedtek egy ötliteres befőttes üveget csigával. Azok teleszarták az üveget, hát, ne tudd meg milyen élmény volt! 🙂

    Válasz

    • A csigaszart eddig sem szerettem, de hogy befőttben tegyem el? 🙂
      Köszönöm a gusztusos hozzászólást! 🙂 (Valamiért a wordpress a spam tárolóba tette…)

      Válasz

  3. óóó, nekem meg egyből eszembe jutott, hogyan sír a csiga (tudod, kicsi ökleivel dörzsöli a fent hintázó két szemét) (egyébként meg igazából nagyon csúnyán sikítanak szegények a forró vízben :() A kreatív darazsak előtt viszont le a kaptárral. Nálunk idén végre a madarak megoldották a darázshelyzetet.

    Válasz

  4. Posted by csakBea on 2012. május 15. at 17:02

    Óóóó . Biztosan virágnyelven kellett volna írnom, akkor nem nézi spamnak.

    Válasz

  5. A kollégádnak lódarazsai voltak. Kellemetlen egy jószág, ha nem vigyáz vödör méretű fészket raknak és 3-400 egyedet is felnevelnek, én nem lennék a szomszédjuk 🙂

    Válasz

  6. Posted by jutka on 2012. június 25. at 12:21

    Megvallom, hogy a sünöket mi hoztuk Rufival esti sétáltatásból, szám szerint ötöt. Mindig szerettem volna látni, ahogy a kicsik libasorban vonulnak az anyjuk után. Sajnos, sosem láttuk viszont őket.

    Válasz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT! :D

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: