Archive for 2012. február

Tavaszi helló

Most, hogy a tegnapi 10 cm-es, friss hó reggelre nemhogy elolvadt, de közel 12 fokot mutatott a hőmérő, idejét éreztem egy tavaszi beköszöntő megírásának.

A téli időszak elég eseménytelenül zajlott, meg én is éberkómában éltem az életem a folyamatos fronthatások, gyerekfuvarozások, dolgozások, takarítások, játszóházazások miatt is.

Pár említésre méltó dolgot mégis kiemelnék e sivárnak mondható időszakból:

Az első és legfontosabb történés, szobanövénytörténelmi mérföldkő, hogy a több, mint 3 éve vízkultúrába kényszerített zöldike és pletyka nevű növényeim pályafutását lezártam. Megint nem a növényekkel van a gond, ugyanis csodálatosan fejlődtek illetve száradtak a locsolás mennyiségének függyvényében, 3 év alatt csodálatos (vagy borzalmas), leomló fürtökben díszítették a nappalit. E 3 évig tartó kísérlet végső következtetéseként megállapítom, hogy a magozott meggybefőttes üveg az évek múlásával sem lesz szebb, és én sem leszek motiváltabb az ültetést illetően. Mondhatni újévi fogadalomként kidobtam mindent a kukába. A befőttes üveg külön bánásmódban részesülhetett, mert őt a szelektív hulladékszigetekre küldtem el pihenni. 🙂

No comment. 🙂

Második, visszatérő élmény, hogy a hó megérkeztével a vízelvezető lefolyó nélküli garázsunk járólapjai még mindig középfelé lejtenek. A kocsin behordott hó olvadása miatt bekövetkező Kisbalaton keletkezése biztosan megérne egy dokumentum filmet a National Geographicon, vagy aranyhallal feltöltve egy epizód erejéig a Fishing & hunting csenelen is feltűnhetnénk. 🙂

Harmadszor. Újra próbálkozom a teleltetéssel. És hamár tvműsorokra terelődött a szó a következő ajánlót tudnám neki elképzelni (szigorúan fekete alapon fehéren bevillanó, majd eltűnő betűkkel, a háttérben sejtelmes zene, melynek végén női sikoly)

Valahol kelet-Európában…
Tomboló hóviharok, pusztító mínuszok…
Egy csendes külvárosi utcában…
5 növény különleges kalandra készül…

DE VAJON TÚLÉLIK-E? (itt a sikoly)

Bemutató 2012 tavaszán

Tudnám még ezt a drámai hatást fokozni azzal, hogy beraknék néhány jelenlegi képet róluk, de a gyengébb idegzetűekre tekintettel nem teszem. 🙂

A negyedik téli izé. A medence, az a bizonyos, nyári, elferdült medence. Mert ugye én, az MSZ (medenceszakember), medencét nem dobok ki, inkább totál beszivatom magam azzal, hogy kitakarítom. Aztán összehajtom háromszög alakúra, mint a halivúdi filmekben az amerikai zászlót szokás a katonai hősök temetésén. Aztán, és itt a lényeg, egész télen szagolom azt az irdatlanul poshadt bűzt a garázstárolóban, ami a nem tökéletesen kitisztított műanyagmedencéből és az alávaló fóliából árad. Zsír. Nyáron megnézzük, hogy mi marad a medencéből meg a szagból… 🙂

Nagyjából és egészében ennyi az annyi.

Bejelentkezésnek elmegy, és ma is már 2 kávét ittam. 🙂

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: