Archive for 2011. május

Hogyan készítsünk BMW-t a kertbe? (3. rész – befejezés)

Ott hagytam abba, hogy Süni fekete BMW-t kért. Persze az elég necces lett volna nyáron, mikor már 4-5 órája süti nap…

Végülis kéket választottam, mert úgyis olyan színű lesz, amilyennek én akarom. 🙂 Ezután meggyőztem Sünit, hogy ő is kéket szeretné legjobban.

Miután kimázoltam a belsejét a kerítésfestésből maradt vastaglazúrral, kezdett kinézni valahogy. (Megjegyzem a jobb tükörben a virágzó azáleák látszanak… :), ez nem Photoshoppal készült. 🙂  )

Süni ott sündörgött folyton körülöttem, ennek meg is lett az eredménye: minden olyan alkalommal, mikor festettem, Süni egy két ruhadarabja foltos lett. Néhány zokni, egy kising, egy nadrág és egy pulcsi a veszteség.

Azért én sem voltam teljesen profi, magamra is jutott az univerzáils zománcfestékből. Egy foltot kb 3-4 napig hordtam a felkarom belső oldalán, mire lekopott. Kék volt egyébként. 🙂

Megígértem magamnak, hogy Süni bulijára elkészítem a BMW-t, így egyre szorított az idő, össze kellett szednem magam.

A fényezés legfontosabb részének az autó elejét és végét tartottam, így erre külön kerestem képeket a neten. Joci választása szerint jártam el: Google – bmw 5 series 2011 front and back. Átalakítottam egy kis Photoshop ténykedéssel, aztán turbó fokoztara kapcsolva magam, nekiálltam a felvázolásnak.

Aztán festettem, meg festettem, meg festettem, ja és természetesen festettem. Eközben olyan okosságokra jöttem rá, hogy:

  • A fekete meg a fehér festék keveréke a szürke. Én meg vettem fekete, fehér meg szürke festéket. OKOS.
  • Egy ecsettel dolgozni 4 festék esetén (fekete, fehér, szürke, piros, kék) szívás. Egy használható ecsetet vettem. OKOS.
  • Gyermeket a festékkek bottal való kevergetéséről lebeszélni lehetetlen. És tényleg nem lehet. Sünit nem játszós ruhába öltöztetni a LEGOKOSABB! 🙂

Az utolsó ecsetvonások pénteken, a buli előtti nap történtek. Én feldobódva, ám a végkimerülés határán nézegettem a fadobozt. 🙂

Ajtó is lett végülis. Be kellett ismernem, hogy szükséges. Ez úgy történt, hogy Süni egyik beszálláskor, miután átlépte az autó oldalfalát és nutellává alakította mogyoróit, majdnem arccal landolt a padon.

Kollégám, Laci kisegített egy dekopírfűrésszel, így szép, esztétikus darabokat kimetszve elkészítettem a bejáratokat. (Megjegyzem, eddig nem tudtam, milyen jó dekopírral fűrészelni, de mostmár csak ez jár az eszemben: “Dekopírfűrész, mert megérdemlem.” 🙂 Mindenképpen szert fogok tenni egyre. Na jó, a Laciét visszaadom… 🙂 )

Mellesleg Süni bepakolt a csomagtartóba. Volt ott minden. Fű, bot, homok, colstok, letört (ám később visszaszerelt) tükör, akrilecset homokozni… meg ilyenek.

Az embléma-dilemma: felragasztom, akkor leesik, ha leesik, akkor felragasztom. Ez még most is tart. 🙂 Pillanattal rámegyek szerintem, az talán ott tartja.

A szülinapi buli volt egyben az ünnepélyes átadó, a BMW-projekt lezárása. Nem szövegelek sokat, csak annyit, hogy folyton ment a vita, hogy ki vezessen… 😀

Szerződéskötés a kisvakonddal? Krtek agreement?

 

DEFINÍCIÓ:
A külfejtés (külszíni fejtés) a szilárd ásványi nyersanyagok kitermelésének az a módja, amelyhez a hasznosítani kívánt ásványi nyersanyag feletti, úgynevezett fedő kőzeteket teljesen eltávolítják. Külfejtésnek hívják magát az ilyen módszerrel termelő bányát is, illetve annak bányaudvarát (a karriert) is.
A külszíni fejtés jelentősen és hosszú távon átalakítja a természeti környezetet, ezért csak környezeti hatástanulmány alapján engedélyezik, a bányavállalatot pedig kötelezik a leművelt területek valamilyen, előre meghatározott állapotba hozására. (Forrás: Wikipédia)

KÉRDÉS:
Na most, akkor. Köteleznem kellene a vakondunkat, hogy a “leművelt területeket egy előre meghatározott állapotba hozza”?  😀
És egyébként is, környezeti hatástanulmányt sem kaptam még! 😀

Japánkerti tapasztalatok – eszetlen kertészkedés

Nem tudtam, mondom, nem tudtam.
Mert ugye a japán juhar az acer palmatum. De milyen? De milyen?

Képzeletemben (és az Auchan kerti újságban megjelent fotón) ez a kis fa bordón lengeti leveleit, csodaszép és nem zöld.
Persze erre elrohanok az Auchanba, veszek egy szép megtermett, 180 cm magasra ágaskodó példányt.
És akkor kérdezem megint: De milyet? De milyet?
Acer palmatum ‘Katsura’, érted?
Mi az a  Katsura? Ki az a Katsura?
Valami agresszív, sárgaöves, japán nindzsa, aki hosszú szamuráj kardjával minden suhintásnál azt mondja: BÁNDZÁJ! (1:42-nél)

Esetleg japán kacatok tárolására szolgáló sárga láda.
Nem hiszed el. – mondom Jocinak – Sárgát vettem, vazze, sárgát, ami évközben zöld! 🙂  

Kárpótlásul a tarka babérsomnál nem nyúltam mellé, persze a szárazhegyi Anulu számára tartogatott azért még meglepetéseket a jövő.

Kell még valami, mer’ ugye, két növényből nem lesz japánkert. 🙂

Baumaxos kóválygás közben csapott belém a felismerés villáma: Azálea, azálea kell nekem!
Vettem kettőt, narancs és piros virágút. Jelenleg van: piros színű (eredetileg narancs) és egy rózsaszín (eredetileg piros).
Ja és arról ne is beszéljünk, hogy rettentő nagymértékben hiányos lexikális tudásom miatt az azálea nálam télálló. Persze, hogy nem az. Csak ha ezt meg ezt teszed, meg ilyen meg ilyen éghajlaton. Amiből ezt meg ezt nem teszem, és nem vagyok ilyen meg ilyen éghajlaton.
Mentsük a menthetőt, cserepestűl süllyesztettem a földbe. A cserépben méregdrága rhododendron föld csücsül, mert nem volt kiírva az ára. Skót szívem megszakadt a pénztárnál. 🙂

És most jön a magyarosított japánkert:
Néztem a még nem nyíló azáleákat, a babérsomot meg Katsura mestert. Megállapítottam, kell még ide valami virág. Vettem rózsaszínű és kék nefelejcset, és ültettem ixia hagymákat. (Utóbbiról nem tudok semmit, de jól nézett ki a fotó a zacskón és AKCIÓS volt. 😀 )

Kirobbantottam természetesen a füvet a japánkert területéről, és terveztem, hogy veszek kérget a tetejére. Ez elmaradt a mai napig.

Sárgászöld Katsura mester mögé azóta muszáj voltam venni egy vörös ágú somot, hogy akkor már legyen valami bordós is a háttérben, hamár a japán juhar nem az.

Így majdnem kész voltam, már csak a kéreg hiányzott. Legbelül azonban éreztem, hogy nem teljes a kép, kell még valami…

Húsvét előtti szombat reggel a teljes területet feltúrta egy vakond. Na, most éreztem, hogy – Anulu-Papu-Mamu-, elkészült a valaha látott legretardáltabb japánkert a földön.

Sünike teleszúrta fadarabokkal a feltúrt földet, mondván, hogy kerítést csinál… 🙂 Eltávolítottam a kerítést, visszatapostam a romokat.

És minden remekmű megérdemli, hogy megkoronázzák. Egy apró, a kert jellegére utaló kiegészítőt készítettünk Sünivel még a megvalósítás előtt, amit most beillesztettem a megfelelő helyre.

Íme a japánkertem. Nem ér röhögni. Nekem tetszik. 😀
Anulu

%d blogger ezt kedveli: