Archive for 2010. november

Filmtörténeti gyöngyszem – Az éjjeli kertész

A hobbikertész blog bemutatja

Az éjjeli kertész

című filmet.

Stáblista:
forgatókönyv – hobbikertész
operatőr – hobbikertész
rendező – hobbikertész

Szereplők:
krizantém
ásó
hobbikertész
szövetnadrág
magassarkú csizma
fényképezőgép
mozgásérzékelős-időzítős lámpa

Történet:
Egy hányatott sorsú krizantém életút-kereséséről szóló kisfilm. Ajándékként a hobbikertészhez került krizantém 31 napos, díszzacskóban eltöltött, padlófűtéses kálváriája után váratlan fordulat következik. A film nem szűkölködik az izgalmakban, s a sötétség rémisztő bizonytalansága borzolja a filmnézők idegeit. Az izgalmat a változó és kreatív kameraállások fokozzák. Senki nem hagyhatja ki a kertészeti filmtörténelem legújabb mérföldkövét.

Besorolás:
Súlyos

Képek – ami a filmből kimaradt:

                   

A FILM: 

Reklámok

Szavazás: A japánkertet bírjuk? – A válasz: Igen.

A legnagyobb újság az az, hogy újabb csúcsot döntöttünk. A szavazók (vagy a szavazatok) száma 13! Ez az első szavazáshoz képest több, mint háromszoros eredmény! Jupppííí! 😀

Eredmények:
23% – Aranyhal nem kéne, de a szusi jöhet!
54% – Még jó! Tamagochi, Toyota, Canon és mindenképpen aranyhal!
23% – Inkább kávéfőző, mint japánkert.

Következtetések – következmények:
Lesz jövőre japán sarok a kertben. 🙂
Akkor sem szeretem a szusit, ha nem halból van.
Kávéfőző meg kell. Na.

Szavazni jó, nem? Hát persze. Ha az ember választhat, akkor meg is teszi. Van, aki japánkert-párti, van, aki nem. De nem vagyok a nagy beszédek és a szónoklatok embere, így átadnám a szavazásra való buzdítás lehetőségét legújabb, internetes felfedezettemnek (Köszi Jani!). Mindenkinek meg kell tudnia, hogy miért kell, miért jó szavazni! Szívleljétek meg a videón látható emberünk szavait, és legközelebb szavazzatok többen a hobbikertész blogon! 😀

“Egyik párt, a másik, de öööööö szeretnék ……. erre …… jutni, hogy hááááááááát legyen valami.”
😀

Baywatch, George Michael és a mikulásvirág

Mindenki tapasztalja már novemberben a karácsonyi őrület kezdetét. Idén a maglódi Auchanban november első hetében, amikor is 18 – 20 fokok repkedtek kint, egy óriási műhóembert kellett percekig megcsodálnunk Sünikével, aki láthatólag átszellemült képpel ült a kosárban.

Annyira szerettem a karácsonyt kiskoromban, nem telt úgy el nap, hogy ne jutott volna eszembe. Ahogy az ember felcseperedik, úgy foszlik szerte a karácsonyi álom Wham-es, Maria Carey-s, Menjél már a dugóban, te nyomi!-zós, mikulás sapkás Auchan hörcsögös vásárlási lázzá. Nagyon szerettem a Last Christmas című számot is, de mióta novembertől decemberig akkora dózist kapok belőle, hogy mindig azt hiszem, tényleg ez lesz az utolsó karácsonyom, mert szétpattan a fejem egy bevásárlóközpontban tőle, azóta nem bírom.

Persze a virágok “Last Christmas”-sza a mikulásvirág. Ő az abszolút halálra ítélt, karácsonyi kedvenc. Tegye fel a kezét magasra az, aki gondozza egész évben a teljesen kommerszül kinéző, piros vagy sárga leveleit már rég elfelejtő mikulásvirágot!

Jellemző történet inkább az, hogy repül a kukába, mer’ úgyis ócsó vót, oszt most meg hogy néz ki…

Természetesen én most magasra tartanám a kezem, ha éppen nem ezeket a sorokat írnám. Ja-ja, én tényleg nyomi vagyok, 3 éves a mikulásvirágom. Iszonyat bénán néz ki, szegény.

Vettem 2007-ben piros levelűt meg sárgát. A piros még vízkereszt előtt kirohadt, mert miután halálraszáradt, jól meglocsoltam. A sárga nálam túlélőbbnek bizonyult. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy a vásárlásának időpontját követően ne romlott volna le az állapota, hanem azt, hogy még ma is él. A ritka locsolástól az alsó levelek teljesen lehulltak, így csak az ágacskák végén van csomókban levélzet. És amiért mégsem dobtam ki, az az, hogy fontos funkciója van.

A mikulásvirág a szobanövényeim lifeguard-ja (Eszembe jutott David Hasselhoff szőrös mellkasa, ezt nem bírtam magamban tartani, jaj):

Amikor a mikulásvirág levelei a padlón hevernek összepöndörödve, na, akkor itt az ideje a viráglocsolásnak!

És ez a módszer azért működik jobban, mint a mobilba beállított emlékeztető, mert a száradó levelek szedegetése közben lelkiismeret-furdalásom lesz. Ezért azon nyomban orvoslom az aszályos időjárás okozta problémákat. 🙂

Miután Sünikén látszik az a gyermeki izgalom, ami anno engem is elvarázsolt, úgy döntöttem, veszek idén is mikulásvirágot! A mai világban a karácsonyi dekorációból sose lehet elég, így aztán ez is el fog férni az asztalon. (Maximum tökéletes egységet képez majd egy világító hóemberrel. 🙂 )

Díszcserép csak kicsi volt itthon, de nálam ez simán “belefér”. 🙂

Akkor, hogy stílusos legyek, mindenkinek szeretnék kellemes, mikulásvirágos, lászt krisztmászos, Auchan hörcsögös, karácsonyi ünnepeket kívánni már novemberben!

A japánkertet bírod? – Szavazás indul!

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon szeretem a japánkertek hangulatát. És miután sajnos iszonyatosan skót vagyok, a japánkertbe való növények árát már nem annyira kedvelem. 🙂

Elhatároztam azonban, hogy átlépem az 1.000 Ft/növény költséglimitet, és venni fogok néhány drágább példányt is. 🙂
Már fel is került néhány a karácsonyi kívánságlistámra, csak hogy szokjam a dolgot, hogy ezekre költeni fogok! 😛

Képzeletbeli karácsonyi listámon a következő növények kaptak helyet:
1. Krups kávéfőzőgép
2. Japán juhar (acer palmatum)
3. Japán babérsom (aucuba japonica)
4. Japán babérhanga (pieris japonica)
5. Japán díszcseresznye (prunus serrulata)

Az első, nem kifejezetten japán növény remélhetőleg ott lesz a fa alatt, a többit pedig talán jövőre vagy azután be fogom szerezni! Addig is indítok egy szavazást, hogy ti mit is gondoltok a japánkertről?

Kérdés:
A japánkertet bírod?

Válaszok:
– Aranyhal nem kéne, de a szusi jöhet!
– Még jó! Tamagochi, Toyota, Canon és mindenképpen aranyhal!
– Inkább kávéfőző, mint japánkert.

Jobb oldalt szavazhatsz! Hajrá-hajrá! 😀

A szavazást lezártam. Eredményhirdetés és az ebből levont következtetések nemsokára! (2010.11.24)

Futómuskátlik téliesítése 8 lépésben

Mint jó blogger állandóan figyelem a hobbikertész blog statisztikáit. Néha nagyon jókat derülök, hogy miként találják meg az oldalamat a látogatók.
A kedvencem : “rotakapa használati ötletek” 😀

Mostanában a “muskátli téliesítése” a legmenőbb kereső kifejezés, ez már egy jel, hogy talán itt az ideje, elrakni télire a muskátlikat. A másik jel pedig az volt, hogy az étkező ablakában tanyázó muskátlim levetette magát a járdára… mondván, hogy neki ebből elég, inkább ugrik. Szemrevételeztem az idei futómuskátli állományom, és ihletet kaptam a téliesítés egy alternatív verziójának kidolgozására. Rövid idő alatt meglett a fő csapásvonala a téliesítés újraértelmezésének, így most már a teljes, részletesen kidolgozott változatot közölhetem!

Főleg azoknak javasolom alkalmazni, akik kifejezetten nem voltak  elégedettek az idei futó muskátliaikkal.
Mozzanatról mozzanatra haladva érdemes követni, mert egy-egy fázis kihagyása után már nem tudom garantálni, hogy a következő évi virágzás véletlenül se legyen olyan silány, mint nekem az idei. 😀

1. lépés:

Vegyük le a ládákat, illetve gyűjtsük egyhelyre az összes téliesíteni kívánt muskátlit. Vigyázzunk, hogy az épen maradt ágakat ne törjük el! Azok még kelleni fognak.

2. lépés:

Metszőolló, vagy akár sima papírvágó olló fog kelleni a művelethez, vegyük azt is elő!

3. lépés:

Miután nem a szokványos téliesítésről van szó, így szükségünk lesz még szemeteszsákra is. Környezetbarátok használhatnak Auchan-os zacskót is! 🙂

4. lépés:

Metsszük le tőből a muskátlik ágait, de a legszebbeket rakjuk félre, a többit rakjuk egy nagy kupacba.

Legszebbek:

A többi egy kupacban:

5. lépés:

A ládákból távolítsuk el az elhasználódott, gyökérzettel átszőtt (szigorúan olcsó, baumaxos) virágföldet.

Helyezzük egymásba a virágládákat, és tegyük őket fagymentes helyre, hamár a téliesítés jegyében cselekszünk. (pl. garázs, konyha, fürdőszoba)

6. lépés:

Válasszuk ki a félretett ágakból a legerősebbeket! Metsszünk belőlük kőkori szúróeszközt!

7. lépés:

Zsákoljunk be mindent a tavalyi selejtből, még az apróbb levelekből se hagyjunk a földön!

Mindent tömjünk a kukába, majd a földtől koszos körmünket tisztítsuk meg a hegyesre metszett ágakkal. Ha végeztünk, ezeket is dobjuk a kukába.

8. lépés:

Soha többé nem gondolunk a nyomorúságos muskátlikra! Ha valaki mégis kérdezi, mi lett velük, akkor az értetlen tekintet és a “Nekem sosem volt futómuskátlim… Bizonyára összekeversz valakivel…” válasz megteszi. 🙂

%d blogger ezt kedveli: