Archive for 2010. szeptember

Szobanövény egyedülálló, ivarérett férfiaknak

Nem tudom, más nő hogy van vele, de nekem sokat elárul egy párját még kereső férfiról az, hogy a lakásában van-e növény vagy nincs. És itt most nem művirágra, szárított virágra vagy virágmintás párnahuzatra (vagy netalán ágy alatt heverő, 3 hetes pizzán növekedő penészgombára) gondolok, hanem élő növényre, szobanövényre.

Én úgy gondolom, hogy az a pasi, aki képes életben tartani egy szobanövényt, rendelkezik azzal az alapvető képességgel, hogy képes odafigyelni a másikra, és kellően gondoskodó. Valamint igényt mutat arra, hogy szép környezetben éljen. Természetesen ez nem feltétlenül igaz, de miért is ne lehetne így?

Amikor Jocival megismerkedtem, és először voltam a lakásában, egyből szemet szúrt egy szobanövény a szobában. Jó, túlzás lenne azt állítani, hogy a növény fénykorát élte, de a lényeg, hogy egyértelmű életjeleket mutatott. 🙂
Nemcsak ezért mentem hozzá feleségül, de tetszett ez a dolog is. 😛

Ezen élményeken felbátorodva arra gondoltam, hogy bemutatom azokat a szobanövényeket, amelyek mindent kibírnak (még talán az atomrobbanást is), és amikkel bárki bevágódhat egy párkapcsolat elején.

Anyósnyelv (Sansaviera):

Az egyedülállóknak roppantul ijesztő elnevezés egy – szerintem – nem túl dekoratív növényt takar. Ez visszavezethető arra, hogy a szocializmusban minden hivatalos intézményben ezzel találkoztam, és az a hangulat, na, nem olyan üdítő…
Ez az a példány, amit Joci lakásából átmentettünk. Jelenleg én kínozom, és már több mint 7 éve bírja a strapát! Azért ez sejtet valamit…

Megsajnáltam szegényt, így átültettem. (Állapota válságosba fordult…)

És most jön mindenidők legcsúcsabb szobanövénye! Tá-dáááám!

Agglegénypálma (Zamioculcas):

Ez aztán tényleg eszméletlenül király-frankó-csúcs teremtés, és hát, lássuk be, a neve igazán találó és beszédes.
3 hét víz nélkül meg se kottyan, és egy maroknyi földben is bírja évekig ( a Hobbikertész Növénykert által – nem szándékosan – végzett tesztek igazolják).
És itt van Ő:

Még egy információ, mely megerősíti a növény ellenállóképességének magas fokát: nálunk a wc-ben van ez a példány…

Őt is megsajnáltam, átültettem…

Ja! És ez a pálma csak dekoráció, ne edd meg – azt írja a használati utasítás! 🙂

És amiért nagyon nehezen veszem magam rá az átültetésre az az, hogy mindent el kell pakolnom utána és …

Ezeket a növényeket bátran ajánlom mindenkinek, nem fognak csalódást okozni!
Nekem is kizárólag azért szép, virágos a lakásom, mert sikerült megtalálnom azokat a fajokat, amik elviselik a hanyag gondozási technikámat. 🙂

Visszakapcsolódva Joci növényéhez csak annyit szeretnék még elmondani, hogy rákérdeztem az esküvő után a költözéskor, hogy valóban ő gondozta-e ezt a kis szobanövényt? Mert ez annyira megható és túl szép… 🙂
És kiderült, hogy Joci exbarátnője hagyta ott a virágot, és a takarító néni locsolta… 😀
Persze sose állította azt, hogy ő gondozta volna, ezt csak én kreáltam az elmémben…
Mindenesetre én is benyaltam a virággondozó pasi álomképét, mint Pista bácsi a metil-alkoholt… 😀
Asszem, erre mondják azt, hogy a szerelem megszépíti a dolgokat. 😀

Reklámok

Szelektív memória és szelektív hulladék

Nagyon fontosnak tartom, hogy védjük a környezetünket, ezért úgy két éve csatlakoztam a szelektív hulladégyűjtők táborához. A papírt, a fémdobozt, a pet palackokat, az üveget és az elemeket nem dobom a szemetesünkbe, ja és a lejárt gyógyszerek is visszakerülnek a gyógyszertárba.

Természetesen ez némi plusz energiát igényel, de erre nem sajnálom, mert értelmét látom a dolognak.
Joci szerint naiv vagyok… Bár elmondta, hogy tisztel azért, mert veszem a fáradságot, hogy ezzel foglalkozzak, de kért tőlem még valamit. Üdvözölné, hogyha nem csak természetbarát lennék, hanem emberbarát is, azaz nem csak gyűjteném a ház különböző pontjain nagy kupacokban a szelektív hulladékot, hanem néha el is vinném… 😀

Teljesen jogos. A szemét szelektív gyűjtése mit sem ér, ha nem viszem el a megfelelő kukához. 🙂
Nem beszélve arról, hogy egy kupakjától megfosztott tejes doboz az idő előrehaladtával nem lesz jobb illatú…

Megjegyzem, hogy a péntek reggeli szemétszállításra elég sokszor elfelejtem kikészíteni a kukánkat. Valahogy a szemét kapcsán kihagy a memóriám…

A szelektív hulladék halmozását úgy próbálom elkerülni, hogy (a régi időkhöz képest) kisebb szállítmányokat készítek össze. Jelen esetben ez egy fullosan megpakolt csomagtartót jelent. 🙂 Az cuccot bezacskózom és egyből bekészítem a kocsiba, hogy nehogy otthon hagyjam, mikor megyek el otthonról.

Ez jórészt bevált, csak néhány félresikerült esetről tudok beszámolni. Ezek a bakik úgy történtek, hogy a rakománnyal teli autómról megfeledkeztem (ugye, a memóriám…), és 2 nap után beleültem a sofőr ülésbe… Hááááát, durva volt.
Imádkoztam, hogy a szelektív gyűjtőszigetig ne állítson meg rendőr, mert biztos azt hitte volna, hogy több hetes holttestet rejtegetek a járgányomban, nekem is csípte a szemet a szag… 😀

Csak a szépre, a jóra szabad gondolni, és egy tisztább, élhetőbb világért meg kell tenni ezeket a dolgokat is.

Te szelektíven gyűjtöd a hulladékot? És el is viszed? 😀  

A ráfizetéses paradicsomtermelő ebédje

Szombaton vettem észre, hogy valami piroslik a sarokban – reméltem, hogy nem katicabogár pihent csak meg a palántákon. Teljesen extázisba estem, mikor közelebbről is megnéztem, hogy nem is egy, hanem kettő pari érett be.
Azonban azt is tudomásul kellett vennem, hogy a cserepes konyhakert állapota sokat romlott a kiindulásihoz képest (pangó víz az alátétben, összeszáradt növénymaradványok, lehullott paradicsomok és levelek…)
Mindennek a tetejébe még egy bazi nagy csigát is találtam az egyik cserépben, ami egy paradicsomlevelet próbált magába tömni.

És a parik:

A nagy öröm után megnyugodtam,és elhatároztam, hogy vasárnap leszedem és meg fogjuk enni őket. A dolog ünnepélyes jellegét hangsúlyozandó, kitaláltam, gyertyafényes ebédnél fog ez megtörténni. És mivel ennek semmi értelme, hogy nappal gyertyázzunk, el is vetettem az ötletet. Maradt a sima ebéd szokásos kellékekkel.

Egyébként ha az ember nem vár semmit a konyhakertjétől, akkor minden apró termés óriási örömet okoz. Muszáj volt, hogy legalább az öröm óriási legyen, mert a paradicsomok még koktélpari viszonylatban is nevetségesen kicsiknek számítottak. Hogy érzékeltessem a termés liliputi voltát, egy csodás, sárga colstokkal is lefotóztam. 🙂

Nos, mérlegelve a méretbeli adottságokat és azt, hogy 2 felnőtt és 1 gyermek fogja várni az ebédet éhes gyomorral, arra gondoltam, hogy még kellene valami kísérő a piros bogyókhoz…
Ígyhát hozzácsaptam 0,5 kg csirkemájat és 1 kg krumplit és némi savanyú uborkát a paradicsomos menühöz. 🙂

Süni elkunyizta az én részemet, így én nem ettem, de Joci azt mondta, hogy paradicsom ízű volt…

Hát így laktunk jól (mi is és a csiga is) a saját termelésű, bio koktélparadicsomokkal. 😀
És ezennel azt is elmondhatom, hogy életem legdrágább paradicsomait puszítottuk el, hiszen egy gyors fejszámolás után mindenre fény derül:

Ráfordítások:
 – vetőmag: 200 Ft
 – virágföld: 50 Ft

Termés:
 – 4 db mikroparadicsom (nyáron 2db + most 2 db) = 8 gramm

Termelői ár: 3 125 Ft/kg.

Mondhatni, ez a hülyének is megéri – pláne nekem… 😀
Főleg annak fényében, hogy télen max. 700 Ft/kg-ig kúszik fel a pari ára.

Ugyan még nem vagyok paradicsom-nagyhatalom, de azon morfondíroztam, hogy ilyen termelői múlttal jövőre talán be is tudnék főzni paradicsomot télire… csak előtte vennem kellene a piacon vagy 10 kilót, hogy ne menjen rá a gatyánk… 😀

Rózsa-körkép és egyéb borzalmak

Komolyan mondom, én annyira szeretném jól csinálni, de tényleg!
Egyszerűnek tűnik, de nem az.
Olyan ez, mint a Cif súrolószer reklámja: odanyom, letöröl, és ó de szépen csillogó.
Pedig igazából: áztat, izzadásig súrol, késsel kapargat – mert a körmöd már rég letört -, és ronda karcos a végén.

Tavaly ősszel kiválasztottam a rózsát is a kerti növényeim közé, mert nem láttam még olyan kertet, ahol a rózsa ne lett volna szép. Bevásároltam belőlük (szigorúan akciós példányokat): talajtakarókat, miniket, magastörzsűeket és teahibrideket (én csak “simának” hívom).

Mennyire szép, amikor a rózsák tömegesen nyílni kezdenek, és a fényes, sötétzöld levelek közül kivirítanak a virágok csodálatos illatot árasztva magukból.
Erre mondják azt, hogy álmodik a nyomor… 😀

Nekem közbejött pár dolog, melyet részletesen bemutatok elrettentő példaként. Ha bárki hasonló tüneteket észlel magán és a rózsákon, kérem szépen, tudassa velem, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a problémáimmal! 🙂
Akkor következzen a tragikus rózsaállományomhoz vezető út:

Első csapás:
A rengeteg eső májusban az én rózsaállományomban is kárt tett közvetve: gombásodás mesterfokon.

Diagnózis: Diplokarponos levélfoltosság.
Tünetek a rózsán: Fekete foltok a leveleken, amik később lehullanak, így a növény tulajdonképpen szárból és bimbóból áll. Csodás…
Tünetek a hobbikertészen: Egykedvűség, beletörődő magatartás. Új hobbi: sárgult, lehulló levelek szedegetése; a “Permetezni kéne…” mondat ismételgetése a fej csóválása közben naponta többször.

Második csapás:
Alávaló levéltetvek lepték el az új, még éppen nem gombás hajtásokat és bimbókat.

Diagnózis: Levéltetű.
Tünetek a rózsán: Megszámolhatatlan mennyiségű levéltetű tömeg. Az ember ruhájára, hajába, szemébe, szájába száll. Undorító.
Tünetek a hobbikertészen: Tovatűnő beletörődés, forrongó düh. Vékony csíkká összeszorított szájjal és szúrós tekintettel a tetvek vizsgálgatása, majd váratlan hirtelenséggel a hát mögé rejtett tetűírtó spray előkapása . Kárörvendő vigyor (a Batmanből Jokernek volt hasonló), flakonrázás ingerülten, majd fújás és fújás és fújás… Ismétlés naponta kétszer. Jóleső érzés a kezelések után, esetleg egy “Ha-haaaa!” felkiáltás.

Harmadik csapás:
A levélfoltosságtól érintetlen, tetvektől mentes leveleket lezabálta valami. Én hernyóra tippelek, vagyis biztosan tudom, mert láttam egyet akció közben. Nyugodjon békében.

Diagnózis: Zöld hernyók.
Tünetek a rózsán: Pannónia sajtra emlékeztető nagy lyukak a leveleken és a szirmokon. Sajtban kívánatos, rózsánál gázos.
Tünetek a hobbikertészen: Sírásba forduló nevetés, majd nevetésbe forduló sírás. Elmeháborodott tekintet, megmagyarázhatatlan jókedv. Apró zöld kukacka felfedezése, “Helló haver!” üdvözlés. Hernyópöckölés, taposó mozdulat, “Csá haver!” elköszönés. Folytatódó jókedv. 🙂

Negyedik csapás:
A kinyílás előtt álló rózsabimbók szétrohadnak illetve penészednek. Csúcs király!

Diagnózis: A párás, csapadékos idő miatt az átvizesedett szirmok nem tudnak kiszáradni, ergo szétrohadnak. Ha mégis sikerült valamelyiknek kinyílnia, az foltos: botritiszes (szürkepenészes).
Tünetek a rózsán: Barnuló sziromgumó, hozzányúlsz, és a kezedben marad. Ha kinyílt, foltos a virág szirma, elég ocsmány.
Tünetek a hobbikertészen: Békés nyugodtság, “ronda, de a mienk” hozzáállás. A rohadt sziromgombócok óvatos eltávolítása. Pár sajnálkozó pillantás a rózsára, majd “De szép lehettél volna, ha nem én veszlek meg.” sóhaj.

És mindezek ellenére ég bennem a vágy, hogy jövőre újra megpróbáljam megszerezni az utca legszebb rózsái címet!  Hogy milyen módon fogom ezt megvalósítani, még nem tudom, de (általában csődöt mondó) ötleteim tárháza kifogyhatatlan, időm meg mint a tenger…

Az egyetlen rózsafajta, ami nem vett részt a fenti tragikomédiában, az a talajtakaró. Imádom! 🙂

Volt azért néhány – tizenötnél kevesebb – rózsabimbó a beteg bokrokon is, ami csodálatosan kinyílt, és kárpótolt mindenért.

Sajnos rosszul járt még egy kecskerágóm is, kecskerágó-pajzstetű támadta meg. Ennyi tetűt még nem láttam egy helyen… eszméletlen…

Kénytelen voltam kíméletlen módon letetűírtózni és visszametszeni. Alig észrevehető… 🙂

Feltűnt már másnak is, hogy lassan többféle kártevő és növénybetegség van a kertemben, mint ahányféle növényem van? (Ez nyilvánvalóan egy költői kérdés volt…)

 

Szóval mikor kell lenyírni a füvet? – Eredmények

Nos. Örömmel tudatom mindenkivel, hogy a szavazatok száma a fűvel kapcsolatos kérdésben több mint a duplájára emelkedett! A legutóbbi 4 szavazat helyett 9 érkezett! 😀

A kérdésre, hogy mikor kell lenyírni a füvet, a következő eredmény született:

1. Mi az a fű? –  4 szavazat – 44% (Rokonlelkek)

2. Bármikor, mikor a szomszéd alszik. – 3 szavazat – 33% (Átlag magyarok)

3. Kéthetente.2 szavazat – 22% (Eminensek. Ezeket az embereket nem ismerem… vagy ők tagadják, hogy ismernek… 😀 )

Mindösszesen 9 szavazat. Szép – szép.
(Most veregetem saját vállamat.)

Azért azt be kell vallanom, hogy kínosan figyeltem arra, hogy még véletlenül se írjak 9 szavazót… Ugyanis enyhe informatikai képzettségem és egyéves szoftvertesztelői tapasztalatom késztetett arra, hogy lecsekkoljam, hogy a szavazás készítésekor beállított “ki – hányszor szavazhat  = mindenki egyszer” opció működik-e. Jól működött, mert csak úgy tudtam kétszer szavazni, hogy az otthoni és a munkahelyi gépről (ilyet nem csinálunk, ejnye-ejnye) is leadtam a voksom.
(Most cinkosan vigyorgok, és nem veregetem a vállam.)

Jó, vegyük úgy, hogy Süni nevében szavaztam. Végülis szegény gyerek úgy se látott még füvet a kertben.. 🙂

Hobbikertész X-akták – Szösszenet

Már egy ideje észre vettem, hogy körülöttem a világ szokatlan változásokon megy keresztül. Több igen fontos esemény arra enged következtetni, hogy valami készülőben van…

Az észlet furcsaságok:

  1. A tavaszi virágoknak tartott gyöngyikéim kibújtak a földből.
    2010 szeptemberét írjuk.
  2. A rózsalonc a közelben virágzik, ami azért meglepő, mert tavasz végén – nyár elején szokott általában. (Megjegyzem, hogy az enyém tavasszal sem virágzott…)
  3. Ráckeresztúr megaszitiben lakó egyik barátnőm a tavasz végén virágzó labdarózsáján talált virágokat –  így szeptember elején…
  4. Virágzik kínjában a nyomorúságos muskátlim…
  5. A héten a Family Frost-os autó a házunk előtt teljes nyugalomban és csendben haladt el, és nem zengette az örök dallamot 1000-es hangerőn. Ez nagyon gyanús és nyugtalanító.
  6. A vacsora közben Süni nem nyomott brióst a bilibe, így kakiszagmentesen tudtuk elfogyasztani az esti elemózsiát. Ez végképp szokatlan és felfoghatatlan.

Mi a magyarázat? Nem tudom… A maják 2012-es világvégéről szóló, félelmetes, népi jóslata jut az eszembe; és a hasonlóan rémisztő, szeplőtől pöttyös, fancsali arcú Besenyő Pista bácsi szavait hallom felcsendülni a fejemben:

“Maaaaargit! Noooormááális?”

Ha a maják nem tévednek, akkor ezt a világ vége előtt mindenképpen meg kell nézni, mert ezt vétek lenne elmulasztani… 😀

%d blogger ezt kedveli: