Archive for 2010. augusztus

Büdöske – a szívem csücske

Az életben elért nagy sikereire mindenki szívesen emlékszik vissza: egy-egy általános iskolai versenyen elért jó helyezésére, sikeres nyelvvizsgájára, az első csúzlival, illetve focilabdával kilőtt ablaküvegre, vagy akár az  első osztályfőnöki intőjére. Ezek a mérföldkövek igenis befolyásolják az ember életét, és remélhetőleg jó irányba terelik azt. A hobbikertész-létemnek egy ilyen hasonlatos, meghatározó élménye volt az egynyári növényültetési próbálkozásaim első, átütő sikere.

A vidéki udvarok, városi kertek, közterületek díszágyásainak őshonos növényét, a büdöskét – becsületes nevén: bársonyvirágot – szemeltem ki az ültetésre, mint utólag kiderült, nagyon jó választás volt.

És a nagyon jó választáson kívül kizárólag a locsolás volt az, ami hozzájárult, hogy a mi előkertünk is először normálisan nézett ki. Magyarul nem sok volt, amit elronthattam.

A büdöske – ahogy az talán a növény ezen, népi elnevezéséből egy csöppnyi asszociációs képességgel érezhető – zsír igénytelen növény. (Tulajdonképpen ez a sikerem kulcsa.)
Az illatáról vagy szagáról nem tudom eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, de az biztos, hogy igen jellegzetes. 🙂

Egyszer vettem méregdrágán büdöske magot, de persze nem akkor ültettem, amikor kellett volna, így besült a projekt. Következő évben már előnevelt palántákat szereztem be potompénzért, és csodásan virágoztak egészen novemberig!

Az idei telepítésnél fel sem merült a magról vetés gondolata, palántáztam megint “biztos, ami biztos” alapon. Az ültetés után – a képzeletemben egy bőrfotelben hátradőlve, egy vastag, füstölgő szivarral a számban és whiskyvel a kezemben – megelégedéssel nyugtáztam, hogy ezt frankón csináltam. Profi kertészek sem kivitelezték volna jobban, hamar nagyobb lett az arcom a kelleténél. 🙂

Ott kapott léket a büdöske – frankóság dolog, ahol nem számítottam rá, alulról.

Nos, eddig bírtam a hangyákat. Ez most megváltozott. Már nem mondhatom ezt el.

Ahogy az emberek, úgy az érzéseik is változnak (nemcsak a hangyák kapcsán), így eshetett meg az, hogy az ismerősöm egy rockfesztiválon a következőhöz hasonló tetkót látta az egyik ősrockeren:
SZERETLEK ICA!
1963
  MÁR NEM! 1977″

😀 Abszolút át tudom érezni!

Szóval a hangyák… nem hittem volna el senkinek, ha nem a saját szememmel látom! A már duplájára növekedett büdöskéim néhány egyedének levelei a napok múlásával elkezdtek megfogyatkozni, ez még nem volt olyan gyanús, miért ne száradhatna el pár levél róla – hiszen az én virágom…
Aztán az egyik nap még peckesen álló, csodás narancssárga virágfej a következő napra már a növény tövénél pihent fonnyadtan. Hát miután végiggondoltam, hogy ezt nyilván nem a szél fújta le, közelebbről megvizsgáltam a maradványokat. Még akkor is láthattam, hogy a szorgosan fel-alá rohangáló, aljas, büdöskezabáló hangyáim buzgón metszenek ki a megmaradt levelekből apró darabokat, és szállítják azokat a föld alá. (Az agyvérzés közeli állapotomban az arcomról nem gyermeki érdeklődés és csodálat volt olvasható, mint saját természetfilmjeiben David Attenboroughnak, amikor ilyet látott.)

 

Miután más fegyverem nem volt, csak egy flakonnyi tetűírtó spray, befújtam mindegyik csutkára lezabált és még lezabálásra váró virágot.
Hatásos volt, így újra a képzeletbeli bőrfotelemben érezhettem magam, enyhe lelkiismeret-furdalással a hirtelen felindulásból elkövetett hangyaölések miatt.
Teltek-múltak a rovarmentes napok , és hihetetlen, de minden a legnagyobb rendben volt, a büdöskéim virítottak mindenütt.

A szomszédoktól kapott palánták is beindultak, így végre sikersztoriról is beszámolhatok, el sem tudom mondani, milyen érzés! 😀

Ezek után méltán érdemlem ki a fészbúk által jól megfogalmazott elnevezést is:
Vizuális művész ! 😛


(A “14 embernek tetszik.” és a “10 ember kedveli ezt.” feliartok ellentmondását még egyelőre nem sikerült megértenem. Na mindegy.)

Egyébiránt a megbízhatósági mutatóim a locsolás – elvileg – mindennaposnak mondható tevékenységében igen szerények (szegény vitorlavirág…), így világos számomra, hogy egy programozható locsolórendszer (vagy egy gondos kertészfiú) segítségével még csodálatosabbá tehetném a növényeimet.
De nem vagyok telhetetlen, örülök nagyon az én kis büdös virágaimnak. 🙂

Úgy érzem, ezzel a növénnyel lelki társakká váltunk az elszenvedett küzdelmeink során, bár azt nem tudom megítélni, hogy ez kire nézve sajnálatosabb, rám vagy a büdöskére… 😀

Íme néhány szívet gyönyörködtető kép a kertből:

Képek haladó vagy profi kertészek által gyártott díszágyásokról (az utcánkból):

Helló szomszéd! – Szösszenet

Egyik nap éppen a kertet rendezgettem, gazoltam, nézelődtem, hogy melyik cserje hogyan bírja a kiképzést, mikor a második szomszédunk (szintén Józsi) átsétált hozzánk a telek végénél.
Kisebb elégedettség lett rajtam úrrá, hogy minden rendben van a növényekkel, és hogy egész csinos most a kert, és összességében még a füves rész sem feltűnően ronda.
Aztán ez az érzés hamarosan elmúlt…

Józsi szomszéd bekukucskált a kertünkbe, arcán eltitkolni próbált megrökönyödés látszott, majd a köszönés után ez a mondat hagyta el a száját:

“Mondd meg Józsinak, hogy szívesen kölcsönadom a rotakapámat, ha felakarja ásni a kertet!”

Tehát megint csak magammal sikerült elhitetnem, hogy nem is olyan gáz a fű… 😦

Erről az jut az eszembe, mikor az anyuka a geometriailag tökéletesen kockafejű gyermekének buksiját egymásra merőleges mozdulatokkal simogatja, és közben azzal nyugtatja gyermekét, hogy “Ne sírj, drága, nem vagy kockafejű!” 🙂

Másrészt ilyen jóindulatú és egyben nagyon könnyelmű felajánlást csak olyan valaki tehet, aki még nem olvasta a füvesítésről szóló sztorimat, ahol ugyebár a rotakapa elég rosszul járt…

Megjegyzés:
Imádom a szomszédainkat! Tényleg nagyon jófej mindegyik!
És miután az általános iskolai és gimnáziumi éveimet a Józsi szomszédommal teljesen egyező nevű osztálytársam (anno N. József kiskorú) általam történő szivatása tette teljessé, okozva ezzel nekem és sok osztálytársamnak boldog perceket, még jobban bírom a szomszédomat is! 😀
Azt meg, hogy finoman fogalmazva is van mit javítani a gyepünkön – még ha a szívem mélyén mindig is szépnek látom -, azt én is beismerem. 🙂

Neked megvan, hogy milyen is egy muskátli?

Vannak, akik szerint nincs unalmasabb balkonnövény, mint a muskátli. Szomszédasszonyom – és tanítóm – ennek a csapatnak a táborát erősíti, így kertjében, ha találunk is muskátlit, azt biztosan hosszas szemlélődés után vennénk észre.

Ezzel szemben a muskátli-rajongók tábora is igen népes, többen is a családban minden évben kiemelt odafigyeléssel gondozzák a számukra megunhatatlan, szent növényt.

Rossz fényt vet rám az a tény, hogy családunkban van olyan ember – sőt szinte mindenki rajtam kívül -, aki kertészeti szakkönyvekben szereplő képekhez hasonlatos kerttel rendelkezik. Terike néninek és Laci bácsinak Vértesszőlősön olyan szuper-extra-brutál muskátlijai vannak, hogy az már a “hihetetlen, de igaz” kategóriába esik.
Minden héten tápoldatot kapnak, és olyan ládákban vannak, melyeknek van külön vízszintjelzőjük…

Terike néni kénytelen minden évben megkarózni a futómuskátlikat, mert annyira hatalmas a leomló ágak és virágok súlya, hogy leszakadna a lelógó rész egy idő után.
A parasztmuskátlik is telis tele vannak virágokkal, gondolom, ez magától érthető a fenti okok alapján.
Ezen kívül minden mesébeillő a kertjükben, és előfordult már az is, hogy a helyi virágboltból felhívták őket, hogy elfogyott a kála, és hogy tudnak-e adni?
(Most már apró ponttá zsugorodtam, és minden önbizalmam elszállt a kertészeti álmaimat illetően. És egyáltalán!? Hogy van az, hogy minden rokonom a toppon van kert-ügyileg?)

El kell mesélnem egy történetet ezzel kapcsolatban, mikor először jártunk a vértesszőlősi háznál.

Egyik hétvégén meglátogattuk Terike nénit és Laci bácsit, mert már rég találkoztunk velük, és nem utolsó sorban azért, hogy együnk is egy jót. 🙂
Laci bácsi körbevezette Jocit a kerten, a gyümölcsfáktól a fóliasátoron át a virágokig megmutatott mindent. Itt újra meg kell említenem, hogy Joci tősgyökeres pesti gyerek…

Joci nagy odafigyeléssel és csodálattal hallgatta a számára ismeretlen növények leghatékonyabb termesztési módszereit (gondolok itt a paradicsomra, uborkára, paprikára, illetve hasonló ritkasászámba menő zöldségekre, gyümölcsökre, virágokra 😀 ).
Majd a drága – kertészkedéshez mit sem értő – férjem megnyugtatta Laci bácsit, hogy a kertjük az általa végzett, nagyon komoly és szakmailag igen alapos minőségi ellenőrzésen át ment, bár a paradicsomok kötözésénél talán más csomózási technikát alkalmazott volna…

Jókat derültünk a körséta közben, az már biztos!

A sztori csattanója az volt, mikor Joci a kertészeti ellenőrzésen szerzett önbizalmát tovább akarta növelni, és meg akarta dícsérni Terike néni muskátlijait, mindenki tudomására hozva azt, hogy ő bizony ismeri a virágokat is.
A futó muskátlit – annak felismerése után – nagyon megdicsérte; ilyen virágok láthatóak Budapest szerte a villanyoszlopokon a nyári időszakban, ugyebár. Ez jókora segítségül szolgált az azonosításhoz.  🙂

Ezek után Joci lenézett a lábánál lévő parasztmuskátlira, és megjegyezte, hogy:
“Ez is nagyon szép! Ez milyen virág?”

Röhögésbe fulladt a Joci által végzett szakmai szemle, miután a meglepő “Ez is muskátli!” válaszra Joci hatalmas magabiztossággal kijelentette, hogy “Ez márpedig nem az! Ez nem lehet muskátli, az nem így néz ki!” 😀

Egyébként Joci és közöttem csupán az a különbég, hogy ugyan ő sem ismeri a növényeket és gondozásukat, de ezt nem is tagadja; én meg úgy csinálok, mintha értenék hozzá… Ja, és a parasztmuskátlit felismerem! 😛

(Képeket pedig azért nem mellékelek a vértesszőlősi kertről, mert egyrészt az megint rossz fényt vetne rám, másrészt más béndzsó hobbikertészekre nagyon felkavaró, megrázó hatással lenne.)

Hogy én hogyan viszonyulok  ehhez a virághoz, magam sem tudom. Mondjuk, idén is sokat vettem, a teraszon és a lépcső mellett is van belőle jónéhány… Sajnos, nem tudtam évek alatt sem megfejteni a lelki világát ennek a növénynek, így az idei példányok között is elég erős a szórás szépség és fejlettség tekintetében. Erre gondolok:

Úgy érzem, a lenti futómuskátlik karózást egyelőre még nem igényelnek…

Citrommuskátli: levelei citrom illatúak, virágát csak egyszer volt hajlandó megmutatni.

A fenti képeket tekintve abszolút nem mondható a muskátli unalmasnak, a nyomorúságostól a csinosig minden állapotában fellelhető nálam a kertben. Ennyi arca nem sok virág van… 🙂
Azon még nem gondolkodtam el komolyabban, hogy miért éppen a parasztmuskátli érzi magát otthon a kertünkben…
Bár a szántó szomszédsága és a fel-felbukkanó mezőgazdasági gépek, eszközök (kombájn, utánfutós traktor, borona, vetőgép) közelsége befolyásoló tényező lehet jelen esetben, és magyarázattal szolgálna arra is, hogy a kékvérű, nemes népnek tartott angolokról elnevezett (angol) muskátlijaim miért nem voltak a teraszon kihelyezett balkonládák csodás díszei 2 évvel ezelőtt. 😀

Egyéb balkonnövényekkel való tapasztalatom:

Az én vaníliavirágom (Heliotropium arborescens) – ami egyébként vanília illatáról és szép, sötétzöld leveleiről híres:

Bárki más vaníliavirágja a világon:

Az elvileg egész nyáron nyíló sétányrózsám (Lantana camara):

Megvételekor ilyen volt:

Ezekhez képest a muskátlik királyul néznek ki. 🙂

A vitorlavirág szele elfogyott – Szösszenet

A szobanövényeket a különböző kertészeti áruházak és hipermarketek rendszerint megfelelő méretű cserépben, földdel, meglocsolva kínálják eladásra – hozzáteszem, nem véletlenül.

Súlyos baklövések sorozatát követtem el, amikor a szívós, strapabíró, irodahelyiségekben is gyakori vitorlavirág átültetését enyhén elhalasztottam, és kicsit ritkábban locsoltam a kelleténél.

Alapvető tanulság, hogy még a legszívósabb szobanövény életben maradásához is szükség van földre és vízre. 😀

Szégyellem magamat… 😦

Az árnyékliliom szakszerű ültetése építési törmelékbe

Az ültetési projekt már régóta fogalmazódik bennem, főleg mióta a maglódi Auchan parkolójában is virágzik ez a bizonyos növény, reménysugarakat nyújtva számomra, hogy talán az én kis kertemben is megélhet egy ilyen virágocska. Azért az elég ciki lenne, ha az Auchan parkolójában vígan élő növényt nem tudnám életben tartani itthon. Mellesleg ezen az elméleti megfontoláson kerültek a mai napig is szemet gyönyörködtető látványt nyújtó, kecskerágó nevű cserjék a kertbe, azzal a hatalmas különbséggel, hogy azokat a Tesco parkolóban fedeztem fel… 🙂

Szóval a korábban említett növényválasztási módszerem szerint jártam el most is:
 – megtetszés – OK.
 – utánanézés: – OK – Nekem elég, ha egy parkolóban megél.
 – akciókeresés – vásárlás: – OK. Igen, a cserépen látható pirosas színű matrica egy -50%-os akciót jelent. 🙂 

A művelethez mindeképpen szükségünk van egy árnyékliliomra (Hosta), egy talpalattnyi földterületre, és nem utolsó sorban kellenek még profi kerti szerszámok is.

Az árnyékliliom szakszerű ültetési folyamatát alaposan dokumentáltam (nem kímélve a fényképezőgépemet a sártól), hogy mindenki átérezhesse és megértse azt a felemelő megelégedettséget, amit akkor érzek, mikor egy növényem életben marad.

Hogy nyilvánvalóvá váljon miről is beszélek, hát induljon a képes útmutató!

Ezt fogjuk elültetni:

Kell egy ásó. Erős előnyben van az, akinek egyenes az ásója, és a fém része nem hajlik ívesen hátrafelé, mint az enyém.

Jelöljük ki ásónyomokkal azt az árnyékos területet, ahova ültetni fogunk!

Távolítsuk el a gazokat, illetve fűcsomókat a célterületről. Rázó – ütő mozdulatokkal távolítsuk el a földet is a gyökerekről, közben ügyeljünk arra, hogy szánkba és szemünkbe egyenletesen jusson az anyagból.

A felbukkanó hungarocell daraboktól szabaduljunk meg, amint csak lehet. Ássunk tovább!

Mindenki saját ízlése és belátása szerint bánhat a cserebogár pajorokkal. Én áttranszportáltam a szántóra. Ássunk tovább!

A purhabot határozott mozdulatokkal távolítsuk el az ültetési zónából. Ássunk tovább!

A fóliaszalaggal ellátott cementdarabokat kellő körültekintéssel és egy előkelő mozdulattal hajítsuk el. Ássunk tovább!

A fölrtörténeti tanulmányaimat idéző látvány lebilincselő.
1 réteg: Kamuföld, azaz a ház eladása előtt a kert hátuljából előre gereblyézett föld = optikai tuning.
2 réteg: Cement – korszak. Úgy az időszámításunk után (Kr. után) 2003-2004 évre tehető a keletkezése.
3 réteg: Kőkemény agyag. Miért is pont ez maradjon ki? 🙂

Ásatáskor előkerülő kincseket értéküktől függően helyezzük trezorba, vagy a kukába.
Aki megmondja nekem, hogy mire használták azt a hosszú műanyagcsövet a cement-korszak építőmunkásai, megkapja tőlem a felfedezett kincsek összes darabját!

Az árnyékliliom átverésére tegyünk a célterületre egy nagy vödör, jó minőségű virágföldet (óccsó baumaxosat). Ügyeljünk, hogy a projekt utolsó fázisát profi kertészeti eszközökkel végezzük, nehogy ezen múljon a küldetés sikere! 😀

A feleslegessé vált többlet “földet” tűntessük el. Én áttranszportáltam ezt is szántóra.
Terítsük vissza a kamuföld réteget, csinosan rendezzük el a földet a liliom körül.
Kreatívabb hobbikertészek megpróbálkozhatnak a válogatott cementgombócok díszítő jellegű felhasználásával. Egy ötlet alább látható: szívalakzat.

Azért ezek után némileg érthetővé válik, hogy annyira nem visel meg, ha egy növényem elpusztul. Többnyire ez áll a lelkes akciókereséseimnek a hátterében is, ugyanis nem – vagy nagyon ritkán – vagyok hajlandó ezer forintnál többet adni egy növényért.
És az is nyilvánvaló, hogy mekkora a büszkeség, ha mégis életben marad egy-egy, és hogy telhetetlen ne legyek, netalántán még fejlődik is!

Azért izgulok érte… 600 forint volt. 🙂

Miért akciós a napernyő? – Szösszenet

Vagy baromi nagy szerencsém van, hogy éppen mikor napernyő-vásárlást szeretnék elkövetni, valaki gondolt rám a Baumaxban, és leárazott egy 11 ezer forintos napernyőt 5.500 – ra; vagy kevés az a tökkelütött, aki augusztus közepén jön rá, hogy árnyékban jobb ülni a kerti bútornál, mint a tűző napon… 😀

Lezárult a nagysikerű szavazás a Hobbikertész Blogon!

Kérdés: Te minek érzed magad?
Válaszok: Káposzta, Gyökér, Liliom
Eredmény: a szavazók 75%-a káposztának, 25%-a gyökérnek érzi magát. Liliom lelkületű szavazónk nem volt.
Szavazók száma: 4 fő (ebből kettő: én + Joci) Köszi a másik 2 főnek! 🙂

Újabb szavazást indítok ezen a nagy sikeren felbuzdulva!

Kérdés: Mikor kell a füvet lenyírni?
Válaszok: Mi az a fű?, Bármikor, mikor a szomszéd alszik., Kéthetente.

A szavazókat szeretettel várom!

%d blogger ezt kedveli: