Évindító tarja 2020

Az elmúlt évben sok dolog történt, de volt egy külön kiemelendő, nagy változás az életemben: a jóga bekúszott a mindennapjaimba.

Sajnos előfordult korábban, hogy sokszor beállt a nyakam, fájt a hátam, a derekam.

De mindez már a múlté, mert jógázom!

És most már mindenem fáj! 😀

Na jó ez nem igaz, mert tulajdonképpen egy éve izomlázam van (mindenhol). Most biztos sok embernek meghoztam a kedvét a jógához. 😀  A mínusz nulla szintről kezdtem, és most már simán vállalom, hogy plusz nullás vagyok 😀 Köszönöm a barátnőimnek, hogy belevittek a jógába, mert én is csak ajánlani tudom. Mindenre IS jó!

Az előző év sok más élménnyel is telt: sokat medencéztünk, lett két Fiskars ásószerszámom, megújúlt a járdánk, és elkezdtem kialakítani egy évelő virágágyást is. Az utóbbiról itt a blogon hallgattam, mert szeretném megmutatni a kert fejlődését, ahogy szépen beállnak a növények. De nagyon valószínű, hogy idén bemutatom, mert nem bírok tovább várni 🙂 Megígérem, hogy továbbra is őszintén beszámolok mindenről, ami sikerült és arról is, ami nem.

Voltak kevésbé jó változások is sajnos. Megint eggyel kevesebben vagyunk a családban, mert drága Papikánk 94 évesen örökre megpihent.

SzomszédJuditék idén elköltöztek, amit nagyon sajnálunk. Így várjuk, hogy milyen új lakókat hoz nekünk 2020.

Mindenképpen jól szeretném indítani az évet a blogon, nem tudtam mást kitalálni, minthogy megosztom veletek a szilveszteri bbq tarja recepjét, mert az valami isteni lett teljesen véletlenül. Még sose csináltam, szóval ez nekem is első volt, így kicsit magamnak is írom a receptet, hogy ne felejtsem el. 🙂 Íme!

 

Lusták receptje, a 2020-as barbecue tarja

 

Hús:

1,5 kiló tarja (egy darabban)

Pác:

1,5 dl babecue szósz (én Heinz Classicot választottam, de a házi készítésű is jó)

50 g paradicsompüré (konzerv)

1 kavéskanál barnacukor

1 teáskanál só,

1 kávéskanál (frissen) őrölt bors

1 közepes vöröshagyma cikkekre vágva

Sütéshez:

1,5-2 dl olaj

Fűszerek a sütés előtt:

só, bors, kömény, barnacukor, füstölt őrölt paprika

3-4 gerezd fokhagyma

 

A tarját 4-5 darab kb kétujjnyi vastag szeletre vágom, bekenem a szeleteket a páccal, és mellészórom a cikkekre vágott vöröshagymát. A húst letakarva egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Másnap az ebéd/vacsora előtt 2 órával bekapcsolom a sütőt 200 fokra (nekem elektromos sütőm van). Egy nagyobb, mélyebb tepsibe annyi olajat öntök, hogy 3 mm magasan álljon a tepsi alján. Az olajra egyenletesen eloszlatok 1 teáskanál sót, 1 kávéskanál borsot, 2-3 csipetnyi őrölt köményt. Erre ráfektetem a hagymás, szószos szeleteket, és a tetejüket is megfűszerezem (sózom, borsozom, kis kömény), szórok rá még barnacukrot pár csipettel és egy kevés füstölt paprikaport. A fokhagymákat félbevágom és bedugdosom a húsok mellé.

Lefededem a tepsit fóliával és 1 óra 15 percig sütöm 200 fokon alsó+felső sütéssel (légkeveréssel, ha van). Ezután kiveszem a tepsit, leveszem a fóliát, meglocsolom a szeleteket a kisült lével. Nekem nagyon sok vizet engedett a tarja, így kb 3,5 – 4 dl levet leöntöttem róla úgy, hogy maradjon még a hús alatt is szaft. A leöntött levet félre lehet tenni, szaftként krumplira locsolni vagy bármi. Visszateszem a tepsit 15-20 percre, és 5 percenként locsolgatom a szeleteket, míg kicsit megpörkölődik rajta szósz. Én szépen adtam neki lehetőséget rá, hadd süljön 🙂

A kész hússzeleteket még egyszer meglocsolom, tálra fektetem és kétujjnyi csíkokra vágva tálalom. ÉS TÁDÁÁÁÁM!

BBQ tarja

BBQ tarja

Tarjában gazdag, új évet kívánok! 😀

A nagy járdafelújítás

Sajnos évek óta néztük a felfagyott lapokat a járdánkon, de idén végre volt rá lehetőségünk, hogy felújíttassuk.

Más az epret, én a járólapot szedtem “Szedd magad” módszerrel. 🙂

Bármilyen egyszerűen is hangzik ez a projekt, valójában nem volt az.

A jó kivitelezőt megtalálni és lefoglalni manapság alapjáraton nem egyszerű feladat, de úgy tűnik, nálunk ez ment a legkönnyebben.

Előző év augusztusában lefoglaltuk Tibort, hogy májusban jöjjön hozzánk felújítani és térkövezni. Az időjárás azonban bemutatta a középső ujját, és röhögve áttolta a felújítást júniusra.

És hogy semmi se legyen egyszerű, az elsőre kiválasztott járólap se lett olyan, mint amit mintának hazahoztam. A Bauhausban kiválasztottam egy szép, világos és egyáltalán nem csúszós lapot, melynek még egy kedvező tulajdonsága is volt, az ára. 😀 Annyi volt vele a bibi, hogy amit kiszállítottak, az egy szép, világos és kurvára-kitöröd-a-lábad-ha-vizes-bazi-csúszós lap volt. Némi bosszankodás után (3 napig ne szóljon hozzám senki) visszamentünk Sünivel az áruházba, és Süni talált egy klassz, nem csúszós, de határozottan szürke járólapot. Azt választottuk a másik helyett, jó döntésnek bizonyult. Pár kört kellett birkózni a Bauhaus-szal, hogy ingyen szállítsák ki a cserét, de végül sikerült.

Az anyagrendelések után sem töltöttem láblógatással a májust, hanem kiszedtem a tarackot a térkövezésre váró területeken. Közel 25 nm felásását segítette a mindennapos eső is, de így is kemény meló volt. Viszont végre találtam magamnak megfelelő indokot, hogy megajándékozzam magam egy Fiskars ásóval és egy Fiskars ásóvillával. 🙂

Tarack-domb.

Úgy történt, hogy elmentem bevásárolni a szombati ebédhez, és véletlenül vettem egy ásót is. 😀

Aztán, úgy két héttel később szintén egy “vasárnapi ebédhez kell valami kaja” bevásárlásnál , kb 30 perc után két zsálya, két virágcserép és egy ásó volt a bevásárlókocsiban. Jó-jó, volt némi uborkamag is, kis túlzással az besorolható élelmiszernek… 😀

A legjobb vásárlásom régóta. 🙂

Szóval eljött a felújítás kezdete, ami 3 nap véséssel kezdődött. Ez az a tevékenység, amit mindenki élvez. 😀 Az is, aki a negyven fokban a napon csinálja, meg az is, aki a szobában próbál programozni, még a szomszéd is kap belőle, na meg az egész utca. 😀

Miután eltűnt a régi, ocsmány lap a járdáról és a teraszokról, elkészült a térkőszegélyek betonozása is. Bár az általam megálmodott forma inkább Tibor álmai szerint készült el, de sebaj, tudok én engedni az álmaimból, csak 3 napig ne szóljon hozzám senki. 😀 😀 😀

 

A burkolást Laci bácsi csinálta, aki koránál fogva nem annyira bácsi, de mégis lacibácsiztuk. Tündéri volt ő is és a segédje is, Attila. Olyan jó lett a viszony köztünk, hogy öleléssel és puszival búcsúztunk el. 😀 Igazi kávébarátok lettünk Laci bácsival, aki huszonéveseket megszégyenítő módon pörög és löki a szöveget egész nap, és természetesen mindig jólesik neki egy kávé. 😀

Mindig kint voltam a kertben, és figyeltem a munkálatokat, egyeztettem, beszélgettem, kávét és vizet, egyszer ebédet is felszolgáltam, és “halott bácsis” cigit is hoztam nekik.

Joci szerint viszont terrorban tartottam az embereket, én voltam Sauron szeme. 😀

De mondtam, hogy amíg mosolyognak, addig terrorról szó sincs. 😀 Erről eszembe jutott a híres Addams family jelenet, amikor Wednesday mosolyog. 😀 (1:50)

 

Térdvédő rögzítése “jó sok teflonszalaggal” 😀

Utolsó etapban készült el a térkövezés, melynél Joci és Tibor megbeszélték (én épp nem voltam otthon), hogy az antikolt térkő néhány példányában minta van, ami szerintük ronda, így mintával lefele tették le őket. 😭 Ettől kicsit felrobbant az agyam, de szerencséjükre kettő mintás így is került bele, szóval nem kell senkit sem elásnom a kertben az új ásóeszközökkel. De úgy gondoltam, hogy 3 napig ne szóljon hozzám senki. 😀

És amikor elkészült a térkövezés azt mondta Tibor: Mondd már nekem, mi ebben a kőben a szép? – nem tudta leplezni nemtetszését. 😀

Nekem az jutott eszembe, hogy pl a mintás kövek, ja nem. 😭 Végül barátnőm fogalmazta meg a legjobban: Kivitelezőt kerestél, nem stílus-tanácsadót. 😀

A lényeg, hogy a végeredmény szép lett. Elégedettek vagyunk. Nekünk tetszik. 🙂

És végre kész. ❤

Ez lesz a medence helye. 🙂

 

 

Most kezdődhet a kert többi részének átalakítása. Pl tegnap kivágtam másfél fát, de erről majd legközelebb… 😀


Mintha…

Macskásak vagyunk, nem kutyásak. De minden állatot szeretek, még a poloskákat is, csak a cicákat jobban (sokkal jobban). 🙂

És hát miért is szeretjük ennyire őket? Mert nagyon viccesek, okosak, sértődősek, finnyásak, hízelgősek, dorombolósak és nem utolsó sorban nagyon finom puha a szőrük.

Csíkos cicusunk eléggé magasan hordja az orrát, és nem is annyira kedves cicus, de a hozzánk való ragaszkodása megkérdőjelezhetetlen.

Ez főleg azóta igaz, mióta tavaly karácsony másnapjától kezdve két héten át hordtuk őt állatorvoshoz, mert valami apró sérülés miatt egy fránya tályog lett a mellkasán.

Eléggé megviselt mindenkit a seb gyógyulása miatt kapott gallér, őt is, minket is. És mivel a fülét se tudta megvakarni, mindenben a mi segítségünkre szorult, szorosabbá vált a kapcsolatunk vele. Nem úgy az állatorvosi rendelőben dolgozó asszisztenssel… Csíkost második nap vittük sebtisztításra, mikor is a fiatal asszisztens hölgy úgy gondolta, hogy Csíkost 100%-osan kontroll alatt tartja. A macska a kezében lógott, ahogy a gallér alatt megmarkolta a macska hátán a bőrt. Én biztonságos 2 méteres távolságból szemléltem a naivságát. 😀 Csíkos 3 mp-es türelmi vagy hát inkább türelmetlenségi idő után pillanatok alatt mély hangon nyávogó és fújó macskafelhővé változott, akárcsak egy képregény kockáin. Nem tudtam, hol a feje, hol a lába, de a hölgy arcán igazi szenvedés látszott, ahogy a karmok mélyen belefúródtak a jobb kezébe. Becsületére váljon, hogy szépen a földre tette a tomboló macskafelhőt, ami nyilvánvalóan még 2-3 másodpercnyi kín elviselését jelentette.

Csíkos macskafelhőből gömbhallá változott át. Sose láttam még így a szőrét. 😀 Az asszisztenst 2-3 percig alkoholozták, jódozták, mire újra tudott mosolyogni, de azért az nem volt olyan őszinte, lássuk be… 😀 Később altatásban kezelték a sebet a cicán, mindenkinek jobb volt ez így. És már úgy várt a doki, hogy “Szia Csíkos! Hallottam már rólad…. 😀 ”

Igazi megváltás volt, mikor végre begyógyult a sebe. Azonban Csíkos nem változott vissza seggarccá, hanem tényleg kedvesebb lett.

Ez a kedves nézésem 😀

Éjjelente felkeltett minket, hogy játsszunk vele. Ugye milyen kedves? 😀 (Mondjuk előtte sose játszott velünk, sőt megkaptuk a “te tiszta hülye vagy” arckifejezést, ha próbálkoztunk.)

Egyik reggel kérdezi tőlem Joci:

– Tudod mire ébredtem fél háromkor?

– Csíkos már megint játszani akart?

– Nem. Arra ébredtem, hogy MINTHA valaki masszírozná a heréimet…

– Micsoda?

– Felébredtem, lenéztem lábaim közé az érintett területre, és mit láttam? Hogy Csíkos teljesen átszellemült állapotban, hangosan dorombolva dagasztja a zacskómat. 😀 😀 😀

– Na, azt tudtam, hogy közelebb került hozzánk a kezelés óta. Na de ENNYIRE? 😀 😀 😀 Azt ugye tudod, hogy szerencséd, hogy a vastagabb téli takarónk van most az ágyban, mert Csíkos körömmel is dagaszt. 😀

Szóval már nem a herevasalás a menő. Az új irányzat a heremasszázs.  😀 Fakíroknak takaró nélkül. 😀

Bolondok ezek a macskák. 😀

Egy tanulságos történet

Nagyon régen ért ez a bizonyos traumatikus, már-már borzongató élmény, és sok embernek elmeséltem már a sztorit, de itt a blogon még nem osztottam meg, pedig mindenkinek jó tanulsággal szolgálhat. Mikulás alkalmából szeretném most elmondani itt a blogon is.

img_1477-1

Úgy történt, hogy a Rákoskeresztúri Nagypostára kellett mennem egy ajánlott küldemény miatt.
Beléptem a postára úgy, ahogy mindig is szoktam, lábbal belöktem az ajtót, hogy ne kelljen megfognom a kilincset vagy inkább a korlátot, amit mindenki megfog.
Nagyon rossz érzéssel megnyomtam a sorszám kérő gombot, mert azt is mindenki megfogdossa.
Szóval életemet féltve beléptem a posta nagy, közös helységébe és vártam, hogy az én számomat csipogja a kijelző.
Eközben nézelődtem, figyeltem az embereket, akik kínosan kerülték a szemkontaktust bárkivel.
Csippant a kijelző, de sajnos nem az én számom volt az.
Egy 40 év körüli férfi ment az ablakhoz szintén ajánlott szelvénnyel a kezében. Az illetőn egy rettentő vékony anyagú, agyonmosott (valaha) fehér póló volt. Fekete vállpántos táskát hordott, melynek pántja keresztül futott jobb vállán és a pocakján, majd a csípője bal oldalán feszülő táskába torkollott. Ez sem mai darab volt. Egy khaki színű zsebes rövidnadrág, zokni és szandál volt rajta. Úgy nézett ki, mint aki negyven éve óvodás. Valami azonban különbözött a 3-6 éves korosztálytól. A férfi minden szabad testfelületét sűrű szőr borította, egyedül az arcán volt borotválva, mely a testével kontrasztban állt, és így még jobban hangsúlyozta, a maszatos SZTK szemüvegét.
A férfi átadta a szelvényt a postás hölgynek, aki felállt és hátra ment egy másik helyiségbe a küldeményekhez.
A férfi toporogni kezdett, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, és közben fel-fel húzta a vállát és felemelte kissé a kezét úgy, mintha valakitől valami nyilvánvaló dolgot kérdezne, amire igenlő választ vár. De senki nem volt körülötte. A néni még sehol a levéllel.
A kijelző csippant, nem én jövök.
Ekkor a férfi belenyúlt dúsan burjánzó fülszőrzetébe és elkezdte tekergetni azt. Egy hirtelen mozdulattal kitépett egy-két szőrt, majd megszagolta. Láttam, ahogy nyugtázza a beszívott illatanyagot, majd ujjait megpödörve elszórta maga mellé a szálakat.
Miután visszatért figyelme a postára, sajnos észlelte, hogy a néni még mindig sehol. Húzogatni kezdte a vállát újfent mintha kérdezne, aztán jobbra-balra ingázni kezdett.
A várakozás stresszében nem bírta sokáig, ezért felcsapta kerek, szőrös pocakján a zéró anyagú pólót, és belefúrta vastag ujjait a köldökében növő szőrökbe. Pödörgette, tekergette majd egy hirtelen mozdulattal néhányat kitépett. Látszott a rutin a mozdulataiban. Felemelte a friss árut, megszagolta. Arcán újra látszott, hogy igen, ez is ismerős. Majd elszórta ugyanazzal a kézmozdulattal a szőröket a posta padlójára.
Ekkor én már egészen kellemetlenül éreztem magam, főleg a gyomrom környékén volt egy kisebb ciklon kialakulóban, úgyhogy próbáltam a középen elhelyezkedő kekszes-kávés polcon legeltetni a szemem, hátha jobb ez nekem, mint emberünket nézni.
De milyen vagyok… hát nem újra azon kaptam magam, hogy a szemüveges Chewbakkát figyelem? Mazochista vonások. 😀
Sajnos és tényleg nagyon sajnos a postás néni még mindig sehol se volt a levéllel.
A férfi a szokásos vállhúzogatásokkal próbálta enyhíteni szorongását, hogy túl sokat kell várnia ennyi ember között.
Én ekkor észbe kaptam, hogy már megint őt figyelem, ezért tudatosan elkezdtem nézelődni a mennyezet irányába, a felszerelt lámpákat figyeltem.
Mondogattam, ne nézz oda, ne nézz oda….
Odanéztem.
Emberünk jobb keze benne volt a fenekében és egyértelműen egy seggszőrt tépett ki, mikor rápillantottam. Nem tudtam elnézni a döbbentségtől.
A férfi kivette kezét a hátsójából, és felemelte a frissen szedett seggszőrt az orrához. Figyeltem az arcát. Mélyet szippantott, ismerős szag, minden rendben.
Eztán elhintette az ismerős szagú seggszőreit a földre.
Ekkor jelent meg a pultjához siető postás néni, mire emberünk közelebb lépett a pulthoz.
A néni mosolyogva visszaült a helyére, és a férfi elé tette az aláírandó papírt.

Ekkor Chewbakka megragadta jobb kezével a kitett tollat és alávéste a papírokat, majd egy rövid köszönöm és bólintás után elhagyta a postát.

Másra sem tudtam nézni, csak a kitett tollra.

Ekkor hívták a számomat, szerencsére másik ablakhoz, és sikerült kikerülnöm a szőrökkel szennyezett aknamezőt is.
Idegesen kutattam a táskámban, hogy találjak egy tollat az aláíráshoz, de nem volt nálam.
Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúristen.
Az én ablakomnál lévő postás néni odanyújtotta nekem a saját tollát, amit pár másodperces vonakododás és magammal vívott harc után, elfogadtam, és én is alávéstem a papíromat. Hazaérve azonnal kezet mostam, többször.

Soha nem felejtem el ezt a napot.
Azóta mindig van minimum egy toll a táskámban. 🙂

A TOLL LEGYEN VELETEK!

Boldog Mikulást! 😀

Soha. Ne. Főzz.

Valamikor régebben facebookon olvastam, hogy mi a tiszta konyha titka:

SOHA. NE. FŐZZ.

Tulajdonképpen tök igaz. 🙂

Ezért az elmúlt időszakban próbáltam minél inkább ehhez tartani magam. Úgy alakítottam a dolgokat, hogy kizárólag turbógyors kajákat készítettem, ha mégis valami melegre vágytunk hétvégén. Hétköznap pedig általában rendeltünk egész finom dobozkaját. Mivel ez az üzemmód bevált, így maradunk is ennél a dolognál. 🙂

És ami motivál ezen életmód továbbvitelében az az, hogy FELÚJÍTOTTAM A KONYHÁNKAT!!!! Ojeee.

Már nagyon régóta szerettem volna változtatni, de valahogy hol idő, hol energia, hol kedv vagy az igazi ihlet hiányzott hozzá. Most azonban szerencsés csillagegyüttállások alatt júliusban és augusztusban minden összejött.

Nagyon sok pinterest.com-on eltöltött idő és Property Brothers tvműsor megnézése után megtaláltam azt a konyhai stílust, ami nekem nagyon tetszik. Aki ismer tudja, hogy általában nem vagyok az a költekezős típus. Bár egy-két kivétel azért akad, például partikellékhülyeségben jó vagyok. Amin sírva lehet röhögni, arra hajlandó vagyok költeni, így kapott Joci szülinapjára egy plüss kaki emojit. 😀 Illetve a Makita szó elhangzása kissé zavarba hoz, a szívem egy csücskében Makita műhely lenne. 🙂

Szóval szempont volt a költségvetés alacsonyan tartása, melyet úgy értünk el, hogy a lehető legtöbb dolgot mi magunk végeztünk.

A konyhafelújítás első lépése az volt, hogy pinteresten összegyűjtöttem azokat a képeket, amik a leendő konyha stílusát tükrözték. Joci szkeptikus volt, mikor csak annyit mondtam, hogy az új konyha szürke lesz. Utólag elmondta, hogy a lelkes tekintetemet látva nem mondta, hogy szerinte hülyeség, inkább bízott abban, hogy kialszom másnapra a fejemből ezt az elvetemült ötletet, mint a fejfájást. De ez nem történt meg. 😀 Viszont Jocit elnyomva, belecsaptam a festékválasztásba.

Megígértem az ikerszomszédunknak, hogy nem vágatok ablakot a nappalijukra. 😀

Annyi színkártyát hordtam haza, hogy az már elég beteges. Mindenhol különböző szürkék voltak felsorakoztatva. Joci szerint #mindegyforma. 😀 Szelfiztem is a színkártyákkal, mert a nappaliban minden bútorral, fallal fotóztam. És végül megnéztem, hogy hozzám megy-e. Mondom, hogy beteges… 😀

Barátnők és kolléganők véleményének kikérése után végül egy barnásszürke mellett döntöttem.

A festéket a Bauhausban vettem meg. A választás egy vizesbázisú 2 in 1, selyemfényű zománcra esett, melyet csak a Bauhaus forgalmaz (Swingcolor). Szerencsére Dulux színkártyáról is tudták a kiválasztott színt keverni.

Nekiláttam festeni, hengerrel festettem, hogy kb egyenletes legyen a festett felület. (Szivacshengerrel és plüsshengerrel, de az utóbbi jobban bevált.)

Persze mielőtt nekiálltam, utolsó pillanatban lőttem pár fotót a 13 éves ikeakonyhánkról, ami elég kupis, de hát ezt már ráfogom a felújításra! 😀

Szóval innen indultunk. És teltek a napok, hetek én csak festettem és festettem. Aliexpressen találtam meg a szerelemfogantyúimat, így meg is rendeltem őket kb a festés elkezdésével egy időben. Innentől kezdve amíg a festett szekrények és ajtók száradtak a nappali közepén, folyamatosan figyeltem a fogantyúk mozgását a nagyvilágban. Így történt az, hogy négy hosszú hét után az Aliexpress applikációjából tudtam meg, hogy benne lesz az ajánlott értesítő a postaládánkban. 🙂

A festés amúgy nagyon látványos volt, de valahogy mégis nehéz volt elképzelni a kívánt végeredményt. Belekerültem egy kétségekkel teli hullámba, majd tovább a “mosmáúgyismindegy” állapotba. Már Joci bíztatott, hogy jó lesz ez! 😀

A véghajrában, mikor márcsak pár ajtó volt sárgult bükk színű, akkor vettem észre, hogy az ikeás zsanérokon van egy gyorsleoldó, én barom, meg az összeset lecsavaroztam! 😀 Ott álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. 😀

Majd legközelebb hasznosítom ezt a tudást. Vagy majd az is, aki ezt olvassa. 😉

Az inspirációs képek között szerepel egy ládás is. Megihletett, ezért elkészítettem a saját verziómat. A Grand-Ács Kft-től rendeltem kiváló faanyagot, és a karcsúsító konyha című szakácskönyv adta a derékszöget. 😅

A következő munkálat a csempe megújítása volt. Csak annyi volt a bajom ezzel a burkolattal, hogy olyan ocsmány hússzínű, mint a padlónk. Amúgy tökéletesen van felburkolva, barátságos, nem túl figyelemfelkeltő. Az új dizájn valamiféle fehéret kívánt, így rávettem magam a csempefestésre.

Azt olvastam róla, hogy nem annyira tartós megoldás, azért előfordul a sérülés, de javítható. Én meg szeretem is, ha van egy kis ez-az, amit javítani kell, főleg, ha festés! 🙂

Mérlegelve a pro-kat és kontrákat, belevágtam. 2 réteg hídképző alapozó (Harzo T-16) után 2 réteg bauhausos radiátorfestékkel kentem le a csempét. Azért ezt választottam, mert ez legalább bírja 180 fokig a főzőlap közelében is.

A szín végül a hófehér lett.

Hibát itt is vétettem, mert körbemaszkoltam a kapcsolókat. Amikor lehúztam a szalagot, vitte a festéket is magával a csempéről. Egyből javítani kellett, szóval már azt is tudom, hogy ez is megy. 🙂

A régi konyha hangulata kezdett eltűnni, de az új még mindig nem látszott. A legnagyobb változást a munkapult cseréje hozta, melyhez már Joci nyers erejét ajánlotta fel, mint segédmunkás. Joci bizonytalankodott a csereprojekt sikerében, ezért megkérdezte, hogy ne hívjunk-e ugyan egy embert, aki ÉRT hozzá?

Asszem, 13 éves házasságunk mélypontjára sodort ezzel, majd miután közöltem, hogy ide aztán biztos nem jön senki, aki ÉRT hozzá, duzzogtam és legalább egy óráig megsértődtem! 😂

Barátnőimnek azonnal elküldtem a fenti szitut, hogy érted? Aki ÉRT hozzá!!!!??? Csak annyi válasz jött:

“Joci még él????” 😂😂😂

Szóval be tudom lőni, hogy mire vagyok képes a meglévő szerszámkészletemmel, a munkapult cseréje tűréshatáron belül van. Azonban a munkapult ára miatt, amin annyira nem tud az ember spórolni, inkább szakemberekkel vágattam le és ki a pultot.

Megkértem az Asztalosok Boltját, hogy készítsék el nekem a méretek alapján. Mert ők kedvesek, segítőkészek, precízek, korrektek van asztali körfűrészük (sose azt kapok karácsonyra, pedig… 🙂 ) és ÉRTENEK hozzá. 😀

Mikor Jocival együtt szerelünk valamit, általában kis idő elteltével röhögéstől kezdünk fuldokolni. Most is így történt. Kiemeltük az egyik munkapultot, és elkezdtük kivinni a konyhából. Mivel minden cucc a földön volt, amit épp egy-egy munkálat miatt kipakoltunk a szekrényekből, nyilvánvaló volt, hogy valamelyikünk vagy belelép egy lábosba, vagy átesik rajta munkapultostul. Hát majdnem! A hanghatás megvolt, ugyanis Joci elkezdett maga előtt rugdosni egy kisebb toronynyi zománcozott lábast, melyről emiatt lehullottak a fedők. Minden lépésnél egyre durvább zörgéssel haladunk a konyhapulttal, közben persze annyira röhögtünk, hogy alig bírtunk levegőt venni. De sikerült kivinni a nappali közepébe. Kellett egy pár perc, hogy kipihenjük a nevetést. 😂

A főzőlap és a mosogató átszerelésétől kicsit paráztam, de flottul ment. Joci segített szilózni is, de kijelentette, hogy azért ez még segédmunka kategória.

Pont aznap érkeztek a fogantyúk, mikor a munkapult elkészült, nem is tudtam mitől legyek boldogabb!

A sok munka megérte, meghozta a gyümölcsét. Szeretném bemutatni a régi új konyhámat. #öröm #bódottá

A konyha azért ilyen szép rendes, mert a kupi az étkezőben illetve a nappali közepén volt ízlésesen kialakítva. #valaholkelllegyenkupi

Stílusról vitatkozni nyilván nem érdemes. Nekünk tetszik.

Még van pár apróbb munka, javítás hátra, de már üzemképes a konyha. És hogy mennyire nem sikerül tartani a “Soha.Ne.Főzz.” elvet, elmondom, ma kolbászt sütöttünk seprenyőben ebédre. 😂

Digitális pánikhelyzet, ordít a gyerek

Szeretném elmesélni nektek, hogy mi történt velünk az egyik délután. Nagyon tanulságos lesz.

Miután végeztem a munkahelyemen, elugrottam vásárolni és a boltból felhívtam a Jocit, hogy kell-e valami még azon felül, amit reggel megbeszéltünk. A vonal végén a Joci eléggé idegesen szólt a telefonba, a háttérben pedig Süni ordítását hallottam. 🙂 Sejtettem, hogy valami gond lehet.

Kiderült, hogy feltörték Süni Steam fiókját.

(Aki esetleg nem tudja, mi az a Steam, annak röviden (nem pontosan) elmondom. A Steam egy olyan keretrendszer, melyben a játékgyártók játékokat tehetnek közzé, a felhasználók játékokat vehetnek. A keretrendszert azért hozták létre, hogy megakadályozzák az illegális játékletöltéseket és védjék a felhasználókat is. Minden játék tutira eredeti, hiszem maguk a játékgyártók készítik úgy el a játékaikat, hogy Steam-en keresztül lehessen csak játszani velük.)

Süni játék közben kapott egy e-mailt, hogy megváltoztatta a Steam fiókjához tartozó e-mailcímét, ilyen és ilyen IP címről. Nyilvánvalóan nem ő tette, hisz épp játszott. Pár másodperc múlva ki is dobta őt a játék, és már nem tudott belépni Steam profiljába. Itt kezdődött az ordítás. 😀

Mire hazaértem, már lenyugodtak a kedélyek egy kicsit, de még mindig pánik volt.

Odaültem a számítógéphez és írtam a Steam magyar nyelvű(!!!) ügyfélszolgálatának, hogy mi történt velünk. Meglepő módon két óra után válaszoltak. Annyit kértek, hogy igazoljuk valahogy, hogy miénk a fiók, így kértek némi információt a használt bankkártyáról, paypal fizetésekről illetve a fiókhoz kapcsolódó egyéb adatokról. Miután megküldtem ezeket az információkat, várnunk kellett csak.

Amíg vártunk, elkezdtem nyomozgatni, hogy hogyan történhetett ez meg, anélkül, hogy Süni kiadta volna bárkinek is a jelszavát vagy adatait.

Először is megnéztem egy google kereséssel, hogy az adott IP cím, amiről az e-mailt megváltoztatták, milyen helyet azonosít. Meglepő módon egy magyar helyet adott ki, pontosan Hajdúsámson, Csillag utca volt a lokáció és Magyar Telekom a szolgáltató. (Azért itt elgondolkodtam, hogy vajon tényleg nem mondta-e el Süni senkinek a jelszavát…) Ennél többet nem tehettem ez ügyben, úgyhogy nyugtáztam az infót és továbbléptem.

A következő lépés a számítógép védelmének ellenőrzése volt. A Windows saját védelmi rendszere, a Defender hibával állt… Gyorsan elhárítottam minden akadályt és újra beélesítettem és futtattam egy scant. Láss csodát egy trójai vírust talált az ellenőrzés. Pont ezeket a típusú programokat alkalmazzák jelszavak ellopására is… Gyorsan eltávolítottam a gépről és újabb ellenőrzést futtattam.

Persze több szem többet lát elv alapján elindítottam egy vírusellenőrző programot is. Az is talált valami gyanúsat, és nem meglepő módon éppen a Steam egyik könyvtárában. Süni beismerte, hogy csipogott neki valamit a vírusellenőrző program, de nem foglalkozott vele… 😀

Mindent letöröltünk a gépről, ami gyanúsnak tűnt. Ezzel azért még nincs lezárva a dolog, újra fogjuk telepíteni a gépet. Ez nem kis munka, de a biztonság fontos. Nagyon fontos.

Vannak olyan malware-ek is, amelyek még a wifi hálózaton is képesek terjedni, bár ezek nagyon ritkák. Kellő figyelmet kell fordítani ezekre a mai világban, ahol sokan már mindent neten intéznek: bankolnak, adnak-vesznek, személyes adatokat tárolnak… Ezt is meg kell tanulnia mindenkinek, mert aki lemarad, nagyobb eséllyel lehet áldozat.

Sokan most azt gondolhatjátok, hogy nem mondtuk el ezerszer a gyereknek, hogy megbízhatatlan forrásból ne töltsön le semmit. De elmondtuk. A nehézség bizony itt az, hogy a gyerek mit ítél megbízhatónak és mit nem… Sajnos bizonyára hibázott. Én is hibáztam volna, ha 10 évesen online játszom.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan védjük meg a gyerekeinket olyantól, amiről még magunk sem tudjuk, hogy pontosan micsoda?

Mennyire abszurdan hangzik az, hogy nem csak azt kell megtanítanod a gyereknek, hogy ha valamit késsel vág, nem maga felé tartsa a kést, hanem azt is, hogy pl használjon kétszintű authentikációt (jelszó beírása + kód a mobilra küldve) a netes belépéseknél.

Ami a mi helyzetünkben jó hír az az, hogy mi konyítunk valamit az informatikához.

DE! Sokan azt hiszik, hogy ha valaki pl programozó, az mindent tud az informatikáról… Hát nagyon nem. Kb annyira szerteágazó az informatika, mint az orvostudomány. Pl egy fogorvos nem feltétlenül tud majd arra választ adni, hogy mit csinálj a porcleválásoddal a térdedben. Ugyanígy egy Java programozónak nem feltétlenül van fogalma arról, hogy pl hogyan működnek egy szerverpark hardverei és azok hálózata. Na jó, halvány fogalma lehet mindkét szakembernek a porcleválásról meg a szerverparkról… Azonban halvány elképzelések nem elegendőek sem egy térdműtét elvégzéséhez, sem egy szerverpark létrehozásához és üzemeltetéséhez.

Szóval a lényeg, amit mondani akartam, hogy nekünk is utánjárást igényel egy ilyen vészhelyzet.

Na de vissza a sztorihoz.

Süni okostelefonját is átnéztem egy kicsit. Feltűnt egy hibajelzés a SMS ikonon. Rányomtam és lám, egy csomó el nem küldött és néhány elküldött SMS-t láttam, ami egy 06-90-es számra ment.

Mondanom se kell, ez így egy délután alatt sokkoló volt.

Süni elmondta, hogy valamelyik játékapp készítette el az SMS-t, ami valamit ígért cserébe, de persze nem jött semmi érte. Ezért többször is megpróbálta elküldeni (facepalm). Kb 4.000 Ft-ot sms-ezett el. Áldottam az eget, hogy feltöltőkártyás a telefonja, és azon nyomban beléptem az online ügyfélszolgálatra, ahol letiltottam a mobilvásárlást.

Elmondtuk neki, hogy vannak úgy nevezett emelt díjas számok, pl ilyenek a 06-90-… kezdetűek, és hogy ezekkel óvatosan kell bánni.  Bevallom, eddig csak annyit kértünk tőle, hogy idegen illetve rejtett számot ne vegyen fel, de most további felvilágosításra is szükség volt.

Na, hát ez volt egy délutánunk. Klassz, nem? 😀

Szülőként próbálsz mindent átadni a gyereknek, de nem tudsz mindenre gondolni. Ezért is kell óvatosságra nevelned a gyereked. Én pl sose mentek el fizetési információt sehova. Kérhetik, hogy mentsem el a kártyám adatait, hogy kényelmesen fizessek, de én nemet mondok mindig. Inkább minden egyes alkalommal begépelem újra. Ugyanígy tettem a Steam-es fiókban is, ami most veszélybe is került, ott sem engedtem Süninek, hogy elmentse a fizetési információkat… Legalább emiatt nem kellett aggódni.

Vannak, akik azt látják megoldásnak, hogy eltiltják gyereküket a digitális kütyüktől, de nem hiszem, hogy ez lenne a jó út. Olyan ez, mint a bringázás, néha esni kell, hogy utána jól menjen. Most “csak” egy Steam fiók került veszélybe, de már itt megtanulja, hogy óvatosnak kell lenni. Persze neki nagy kincs a megvett játékok sokasága, így őt ez most nagyon megviselte. De jól jön majd ez az élmény a jövőben. Tulajdonképpen bizonyos tekintetben jó is, hogy ez megtörtént. 😀 (Ismerek olyan embert, akinek több százezer forint értékben vannak játékai a Steam-en belül. Amúgy jófej, teljesen normálisnak tűnik. :D)

Másnap reggel vettük észre, hogy válaszoltak újra a Steam-től, visszaállították a fiókot! Boldogság volt! 🙂 Köszönjük a Steamnek, nagyon gyorsan sikerült megoldani a problémát!

Ma pedig hozzálátunk Süni mobiljának átnézéséhez és az SMS küldözgető app likvidálásához. Amúgy Süni telefonjára több 250(!) applikáció van telepítve. 😀 Szóval lesz meló rendesen.

Lehet, hogy ezzel megoldunk egy másik problémát is: hova tűnik a mobilnet a gyerek telefonjáról??? 😀

Elvileg beállítottuk, hogy csak wifit használhassanak a játékok, de 4 nap alatt elment 1 GB. Na mindegy. 😀

Elkezdjük az otthoni hálózatot biztonságosabbá tenni, jobban odafigyelünk a gépekre, frissítésekre és többet beszélgetünk ezekről a dolgokról.

Szükségünk lesz némi digitális edukálásra! 😀

Cybergyerek 6 évvel ezelőtt! (2012)

Az én Csúnya Karácsonyi Pulcsim

Kb egy hónapja kezdtem el összegyűjteni hozzá a díszeket. Nagyon könnyű dolgom volt, mert sok év tapasztalata az mutatta, hogy a közeli Auchan a legjobb forrás, ha ízléstelen, elcseszett díszekről van szó. Tulajdonképpen a pulcsin kívül mindent ott szereztem be, illetve az alsó gyöngysor volt az, amit egyszer egy csomagban vettem sok gömbbel együtt, de soha nem használtam semmire.

Igyekeztem nagyon-nagyon ízléstelen kompozíciót kialakítani, és az a vicces, hogy tökre élveztem. Utólag még eszembe jutott pár ötlet, de azokat meghagyom jövőre, ha újra lesz alkalom, hogy felvegyek valami hasonló remekművet!

Az alapot egy régi türkizes színű pulcsim adta, erre pakoltam mindent, ami színben ütötte. A hab a tortára akkor került fel, mikor elmentem megvenni a csodálatos, kipotyogott szemű, csillámos, ultragagyi madárpárt. Tudtam, hogy a vállamon fognak ülni. 🙂

Sok varrogatás, díszigazgatás és rejtett világítás beszerelése után elkészült kollekcióm első darabja. 🙂 Fontos megemlítenem, hogy volt segítségem is!

A céges karácsonyi partin büszkén hordott pulcsimmal szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyt, boldog és sikeres 2018-at kívánni! 🎄

%d blogger ezt kedveli: