Egy tanulságos történet

Nagyon régen ért ez a bizonyos traumatikus, már-már borzongató élmény, és sok embernek elmeséltem már a sztorit, de itt a blogon még nem osztottam meg, pedig mindenkinek jó tanulsággal szolgálhat. Mikulás alkalmából szeretném most elmondani itt a blogon is.

img_1477-1

Úgy történt, hogy a Rákoskeresztúri Nagypostára kellett mennem egy ajánlott küldemény miatt.
Beléptem a postára úgy, ahogy mindig is szoktam, lábbal belöktem az ajtót, hogy ne kelljen megfognom a kilincset vagy inkább a korlátot, amit mindenki megfog.
Nagyon rossz érzéssel megnyomtam a sorszám kérő gombot, mert azt is mindenki megfogdossa.
Szóval életemet féltve beléptem a posta nagy, közös helységébe és vártam, hogy az én számomat csipogja a kijelző.
Eközben nézelődtem, figyeltem az embereket, akik kínosan kerülték a szemkontaktust bárkivel.
Csippant a kijelző, de sajnos nem az én számom volt az.
Egy 40 év körüli férfi ment az ablakhoz szintén ajánlott szelvénnyel a kezében. Az illetőn egy rettentő vékony anyagú, agyonmosott (valaha) fehér póló volt. Fekete vállpántos táskát hordott, melynek pántja keresztül futott jobb vállán és a pocakján, majd a csípője bal oldalán feszülő táskába torkollott. Ez sem mai darab volt. Egy khaki színű zsebes rövidnadrág, zokni és szandál volt rajta. Úgy nézett ki, mint aki negyven éve óvodás. Valami azonban különbözött a 3-6 éves korosztálytól. A férfi minden szabad testfelületét sűrű szőr borította, egyedül az arcán volt borotválva, mely a testével kontrasztban állt, és így még jobban hangsúlyozta, a maszatos SZTK szemüvegét.
A férfi átadta a szelvényt a postás hölgynek, aki felállt és hátra ment egy másik helyiségbe a küldeményekhez.
A férfi toporogni kezdett, egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, és közben fel-fel húzta a vállát és felemelte kissé a kezét úgy, mintha valakitől valami nyilvánvaló dolgot kérdezne, amire igenlő választ vár. De senki nem volt körülötte. A néni még sehol a levéllel.
A kijelző csippant, nem én jövök.
Ekkor a férfi belenyúlt dúsan burjánzó fülszőrzetébe és elkezdte tekergetni azt. Egy hirtelen mozdulattal kitépett egy-két szőrt, majd megszagolta. Láttam, ahogy nyugtázza a beszívott illatanyagot, majd ujjait megpödörve elszórta maga mellé a szálakat.
Miután visszatért figyelme a postára, sajnos észlelte, hogy a néni még mindig sehol. Húzogatni kezdte a vállát újfent mintha kérdezne, aztán jobbra-balra ingázni kezdett.
A várakozás stresszében nem bírta sokáig, ezért felcsapta kerek, szőrös pocakján a zéró anyagú pólót, és belefúrta vastag ujjait a köldökében növő szőrökbe. Pödörgette, tekergette majd egy hirtelen mozdulattal néhányat kitépett. Látszott a rutin a mozdulataiban. Felemelte a friss árut, megszagolta. Arcán újra látszott, hogy igen, ez is ismerős. Majd elszórta ugyanazzal a kézmozdulattal a szőröket a posta padlójára.
Ekkor én már egészen kellemetlenül éreztem magam, főleg a gyomrom környékén volt egy kisebb ciklon kialakulóban, úgyhogy próbáltam a középen elhelyezkedő kekszes-kávés polcon legeltetni a szemem, hátha jobb ez nekem, mint emberünket nézni.
De milyen vagyok… hát nem újra azon kaptam magam, hogy a szemüveges Chewbakkát figyelem? Mazochista vonások. 😀
Sajnos és tényleg nagyon sajnos a postás néni még mindig sehol se volt a levéllel.
A férfi a szokásos vállhúzogatásokkal próbálta enyhíteni szorongását, hogy túl sokat kell várnia ennyi ember között.
Én ekkor észbe kaptam, hogy már megint őt figyelem, ezért tudatosan elkezdtem nézelődni a mennyezet irányába, a felszerelt lámpákat figyeltem.
Mondogattam, ne nézz oda, ne nézz oda….
Odanéztem.
Emberünk jobb keze benne volt a fenekében és egyértelműen egy seggszőrt tépett ki, mikor rápillantottam. Nem tudtam elnézni a döbbentségtől.
A férfi kivette kezét a hátsójából, és felemelte a frissen szedett seggszőrt az orrához. Figyeltem az arcát. Mélyet szippantott, ismerős szag, minden rendben.
Eztán elhintette az ismerős szagú seggszőreit a földre.
Ekkor jelent meg a pultjához siető postás néni, mire emberünk közelebb lépett a pulthoz.
A néni mosolyogva visszaült a helyére, és a férfi elé tette az aláírandó papírt.

Ekkor Chewbakka megragadta jobb kezével a kitett tollat és alávéste a papírokat, majd egy rövid köszönöm és bólintás után elhagyta a postát.

Másra sem tudtam nézni, csak a kitett tollra.

Ekkor hívták a számomat, szerencsére másik ablakhoz, és sikerült kikerülnöm a szőrökkel szennyezett aknamezőt is.
Idegesen kutattam a táskámban, hogy találjak egy tollat az aláíráshoz, de nem volt nálam.
Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúristen.
Az én ablakomnál lévő postás néni odanyújtotta nekem a saját tollát, amit pár másodperces vonakododás és magammal vívott harc után, elfogadtam, és én is alávéstem a papíromat. Hazaérve azonnal kezet mostam, többször.

Soha nem felejtem el ezt a napot.
Azóta mindig van minimum egy toll a táskámban. 🙂

A TOLL LEGYEN VELETEK!

Boldog Mikulást! 😀

Reklámok

Soha. Ne. Főzz.

Valamikor régebben facebookon olvastam, hogy mi a tiszta konyha titka:

SOHA. NE. FŐZZ.

Tulajdonképpen tök igaz. 🙂

Ezért az elmúlt időszakban próbáltam minél inkább ehhez tartani magam. Úgy alakítottam a dolgokat, hogy kizárólag turbógyors kajákat készítettem, ha mégis valami melegre vágytunk hétvégén. Hétköznap pedig általában rendeltünk egész finom dobozkaját. Mivel ez az üzemmód bevált, így maradunk is ennél a dolognál. 🙂

És ami motivál ezen életmód továbbvitelében az az, hogy FELÚJÍTOTTAM A KONYHÁNKAT!!!! Ojeee.

Már nagyon régóta szerettem volna változtatni, de valahogy hol idő, hol energia, hol kedv vagy az igazi ihlet hiányzott hozzá. Most azonban szerencsés csillagegyüttállások alatt júliusban és augusztusban minden összejött.

Nagyon sok pinterest.com-on eltöltött idő és Property Brothers tvműsor megnézése után megtaláltam azt a konyhai stílust, ami nekem nagyon tetszik. Aki ismer tudja, hogy általában nem vagyok az a költekezős típus. Bár egy-két kivétel azért akad, például partikellékhülyeségben jó vagyok. Amin sírva lehet röhögni, arra hajlandó vagyok költeni, így kapott Joci szülinapjára egy plüss kaki emojit. 😀 Illetve a Makita szó elhangzása kissé zavarba hoz, a szívem egy csücskében Makita műhely lenne. 🙂

Szóval szempont volt a költségvetés alacsonyan tartása, melyet úgy értünk el, hogy a lehető legtöbb dolgot mi magunk végeztünk.

A konyhafelújítás első lépése az volt, hogy pinteresten összegyűjtöttem azokat a képeket, amik a leendő konyha stílusát tükrözték. Joci szkeptikus volt, mikor csak annyit mondtam, hogy az új konyha szürke lesz. Utólag elmondta, hogy a lelkes tekintetemet látva nem mondta, hogy szerinte hülyeség, inkább bízott abban, hogy kialszom másnapra a fejemből ezt az elvetemült ötletet, mint a fejfájást. De ez nem történt meg. 😀 Viszont Jocit elnyomva, belecsaptam a festékválasztásba.

Megígértem az ikerszomszédunknak, hogy nem vágatok ablakot a nappalijukra. 😀

Annyi színkártyát hordtam haza, hogy az már elég beteges. Mindenhol különböző szürkék voltak felsorakoztatva. Joci szerint #mindegyforma. 😀 Szelfiztem is a színkártyákkal, mert a nappaliban minden bútorral, fallal fotóztam. És végül megnéztem, hogy hozzám megy-e. Mondom, hogy beteges… 😀

Barátnők és kolléganők véleményének kikérése után végül egy barnásszürke mellett döntöttem.

A festéket a Bauhausban vettem meg. A választás egy vizesbázisú 2 in 1, selyemfényű zománcra esett, melyet csak a Bauhaus forgalmaz (Swingcolor). Szerencsére Dulux színkártyáról is tudták a kiválasztott színt keverni.

Nekiláttam festeni, hengerrel festettem, hogy kb egyenletes legyen a festett felület. (Szivacshengerrel és plüsshengerrel, de az utóbbi jobban bevált.)

Persze mielőtt nekiálltam, utolsó pillanatban lőttem pár fotót a 13 éves ikeakonyhánkról, ami elég kupis, de hát ezt már ráfogom a felújításra! 😀

Szóval innen indultunk. És teltek a napok, hetek én csak festettem és festettem. Aliexpressen találtam meg a szerelemfogantyúimat, így meg is rendeltem őket kb a festés elkezdésével egy időben. Innentől kezdve amíg a festett szekrények és ajtók száradtak a nappali közepén, folyamatosan figyeltem a fogantyúk mozgását a nagyvilágban. Így történt az, hogy négy hosszú hét után az Aliexpress applikációjából tudtam meg, hogy benne lesz az ajánlott értesítő a postaládánkban. 🙂

A festés amúgy nagyon látványos volt, de valahogy mégis nehéz volt elképzelni a kívánt végeredményt. Belekerültem egy kétségekkel teli hullámba, majd tovább a “mosmáúgyismindegy” állapotba. Már Joci bíztatott, hogy jó lesz ez! 😀

A véghajrában, mikor márcsak pár ajtó volt sárgult bükk színű, akkor vettem észre, hogy az ikeás zsanérokon van egy gyorsleoldó, én barom, meg az összeset lecsavaroztam! 😀 Ott álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. 😀

Majd legközelebb hasznosítom ezt a tudást. Vagy majd az is, aki ezt olvassa. 😉

Az inspirációs képek között szerepel egy ládás is. Megihletett, ezért elkészítettem a saját verziómat. A Grand-Ács Kft-től rendeltem kiváló faanyagot, és a karcsúsító konyha című szakácskönyv adta a derékszöget. 😅

A következő munkálat a csempe megújítása volt. Csak annyi volt a bajom ezzel a burkolattal, hogy olyan ocsmány hússzínű, mint a padlónk. Amúgy tökéletesen van felburkolva, barátságos, nem túl figyelemfelkeltő. Az új dizájn valamiféle fehéret kívánt, így rávettem magam a csempefestésre.

Azt olvastam róla, hogy nem annyira tartós megoldás, azért előfordul a sérülés, de javítható. Én meg szeretem is, ha van egy kis ez-az, amit javítani kell, főleg, ha festés! 🙂

Mérlegelve a pro-kat és kontrákat, belevágtam. 2 réteg hídképző alapozó (Harzo T-16) után 2 réteg bauhausos radiátorfestékkel kentem le a csempét. Azért ezt választottam, mert ez legalább bírja 180 fokig a főzőlap közelében is.

A szín végül a hófehér lett.

Hibát itt is vétettem, mert körbemaszkoltam a kapcsolókat. Amikor lehúztam a szalagot, vitte a festéket is magával a csempéről. Egyből javítani kellett, szóval már azt is tudom, hogy ez is megy. 🙂

A régi konyha hangulata kezdett eltűnni, de az új még mindig nem látszott. A legnagyobb változást a munkapult cseréje hozta, melyhez már Joci nyers erejét ajánlotta fel, mint segédmunkás. Joci bizonytalankodott a csereprojekt sikerében, ezért megkérdezte, hogy ne hívjunk-e ugyan egy embert, aki ÉRT hozzá?

Asszem, 13 éves házasságunk mélypontjára sodort ezzel, majd miután közöltem, hogy ide aztán biztos nem jön senki, aki ÉRT hozzá, duzzogtam és legalább egy óráig megsértődtem! 😂

Barátnőimnek azonnal elküldtem a fenti szitut, hogy érted? Aki ÉRT hozzá!!!!??? Csak annyi válasz jött:

“Joci még él????” 😂😂😂

Szóval be tudom lőni, hogy mire vagyok képes a meglévő szerszámkészletemmel, a munkapult cseréje tűréshatáron belül van. Azonban a munkapult ára miatt, amin annyira nem tud az ember spórolni, inkább szakemberekkel vágattam le és ki a pultot.

Megkértem az Asztalosok Boltját, hogy készítsék el nekem a méretek alapján. Mert ők kedvesek, segítőkészek, precízek, korrektek van asztali körfűrészük (sose azt kapok karácsonyra, pedig… 🙂 ) és ÉRTENEK hozzá. 😀

Mikor Jocival együtt szerelünk valamit, általában kis idő elteltével röhögéstől kezdünk fuldokolni. Most is így történt. Kiemeltük az egyik munkapultot, és elkezdtük kivinni a konyhából. Mivel minden cucc a földön volt, amit épp egy-egy munkálat miatt kipakoltunk a szekrényekből, nyilvánvaló volt, hogy valamelyikünk vagy belelép egy lábosba, vagy átesik rajta munkapultostul. Hát majdnem! A hanghatás megvolt, ugyanis Joci elkezdett maga előtt rugdosni egy kisebb toronynyi zománcozott lábast, melyről emiatt lehullottak a fedők. Minden lépésnél egyre durvább zörgéssel haladunk a konyhapulttal, közben persze annyira röhögtünk, hogy alig bírtunk levegőt venni. De sikerült kivinni a nappali közepébe. Kellett egy pár perc, hogy kipihenjük a nevetést. 😂

A főzőlap és a mosogató átszerelésétől kicsit paráztam, de flottul ment. Joci segített szilózni is, de kijelentette, hogy azért ez még segédmunka kategória.

Pont aznap érkeztek a fogantyúk, mikor a munkapult elkészült, nem is tudtam mitől legyek boldogabb!

A sok munka megérte, meghozta a gyümölcsét. Szeretném bemutatni a régi új konyhámat. #öröm #bódottá

A konyha azért ilyen szép rendes, mert a kupi az étkezőben illetve a nappali közepén volt ízlésesen kialakítva. #valaholkelllegyenkupi

Stílusról vitatkozni nyilván nem érdemes. Nekünk tetszik.

Még van pár apróbb munka, javítás hátra, de már üzemképes a konyha. És hogy mennyire nem sikerül tartani a “Soha.Ne.Főzz.” elvet, elmondom, ma kolbászt sütöttünk seprenyőben ebédre. 😂

Digitális pánikhelyzet, ordít a gyerek

Szeretném elmesélni nektek, hogy mi történt velünk az egyik délután. Nagyon tanulságos lesz.

Miután végeztem a munkahelyemen, elugrottam vásárolni és a boltból felhívtam a Jocit, hogy kell-e valami még azon felül, amit reggel megbeszéltünk. A vonal végén a Joci eléggé idegesen szólt a telefonba, a háttérben pedig Süni ordítását hallottam. 🙂 Sejtettem, hogy valami gond lehet.

Kiderült, hogy feltörték Süni Steam fiókját.

(Aki esetleg nem tudja, mi az a Steam, annak röviden (nem pontosan) elmondom. A Steam egy olyan keretrendszer, melyben a játékgyártók játékokat tehetnek közzé, a felhasználók játékokat vehetnek. A keretrendszert azért hozták létre, hogy megakadályozzák az illegális játékletöltéseket és védjék a felhasználókat is. Minden játék tutira eredeti, hiszem maguk a játékgyártók készítik úgy el a játékaikat, hogy Steam-en keresztül lehessen csak játszani velük.)

Süni játék közben kapott egy e-mailt, hogy megváltoztatta a Steam fiókjához tartozó e-mailcímét, ilyen és ilyen IP címről. Nyilvánvalóan nem ő tette, hisz épp játszott. Pár másodperc múlva ki is dobta őt a játék, és már nem tudott belépni Steam profiljába. Itt kezdődött az ordítás. 😀

Mire hazaértem, már lenyugodtak a kedélyek egy kicsit, de még mindig pánik volt.

Odaültem a számítógéphez és írtam a Steam magyar nyelvű(!!!) ügyfélszolgálatának, hogy mi történt velünk. Meglepő módon két óra után válaszoltak. Annyit kértek, hogy igazoljuk valahogy, hogy miénk a fiók, így kértek némi információt a használt bankkártyáról, paypal fizetésekről illetve a fiókhoz kapcsolódó egyéb adatokról. Miután megküldtem ezeket az információkat, várnunk kellett csak.

Amíg vártunk, elkezdtem nyomozgatni, hogy hogyan történhetett ez meg, anélkül, hogy Süni kiadta volna bárkinek is a jelszavát vagy adatait.

Először is megnéztem egy google kereséssel, hogy az adott IP cím, amiről az e-mailt megváltoztatták, milyen helyet azonosít. Meglepő módon egy magyar helyet adott ki, pontosan Hajdúsámson, Csillag utca volt a lokáció és Magyar Telekom a szolgáltató. (Azért itt elgondolkodtam, hogy vajon tényleg nem mondta-e el Süni senkinek a jelszavát…) Ennél többet nem tehettem ez ügyben, úgyhogy nyugtáztam az infót és továbbléptem.

A következő lépés a számítógép védelmének ellenőrzése volt. A Windows saját védelmi rendszere, a Defender hibával állt… Gyorsan elhárítottam minden akadályt és újra beélesítettem és futtattam egy scant. Láss csodát egy trójai vírust talált az ellenőrzés. Pont ezeket a típusú programokat alkalmazzák jelszavak ellopására is… Gyorsan eltávolítottam a gépről és újabb ellenőrzést futtattam.

Persze több szem többet lát elv alapján elindítottam egy vírusellenőrző programot is. Az is talált valami gyanúsat, és nem meglepő módon éppen a Steam egyik könyvtárában. Süni beismerte, hogy csipogott neki valamit a vírusellenőrző program, de nem foglalkozott vele… 😀

Mindent letöröltünk a gépről, ami gyanúsnak tűnt. Ezzel azért még nincs lezárva a dolog, újra fogjuk telepíteni a gépet. Ez nem kis munka, de a biztonság fontos. Nagyon fontos.

Vannak olyan malware-ek is, amelyek még a wifi hálózaton is képesek terjedni, bár ezek nagyon ritkák. Kellő figyelmet kell fordítani ezekre a mai világban, ahol sokan már mindent neten intéznek: bankolnak, adnak-vesznek, személyes adatokat tárolnak… Ezt is meg kell tanulnia mindenkinek, mert aki lemarad, nagyobb eséllyel lehet áldozat.

Sokan most azt gondolhatjátok, hogy nem mondtuk el ezerszer a gyereknek, hogy megbízhatatlan forrásból ne töltsön le semmit. De elmondtuk. A nehézség bizony itt az, hogy a gyerek mit ítél megbízhatónak és mit nem… Sajnos bizonyára hibázott. Én is hibáztam volna, ha 10 évesen online játszom.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan védjük meg a gyerekeinket olyantól, amiről még magunk sem tudjuk, hogy pontosan micsoda?

Mennyire abszurdan hangzik az, hogy nem csak azt kell megtanítanod a gyereknek, hogy ha valamit késsel vág, nem maga felé tartsa a kést, hanem azt is, hogy pl használjon kétszintű authentikációt (jelszó beírása + kód a mobilra küldve) a netes belépéseknél.

Ami a mi helyzetünkben jó hír az az, hogy mi konyítunk valamit az informatikához.

DE! Sokan azt hiszik, hogy ha valaki pl programozó, az mindent tud az informatikáról… Hát nagyon nem. Kb annyira szerteágazó az informatika, mint az orvostudomány. Pl egy fogorvos nem feltétlenül tud majd arra választ adni, hogy mit csinálj a porcleválásoddal a térdedben. Ugyanígy egy Java programozónak nem feltétlenül van fogalma arról, hogy pl hogyan működnek egy szerverpark hardverei és azok hálózata. Na jó, halvány fogalma lehet mindkét szakembernek a porcleválásról meg a szerverparkról… Azonban halvány elképzelések nem elegendőek sem egy térdműtét elvégzéséhez, sem egy szerverpark létrehozásához és üzemeltetéséhez.

Szóval a lényeg, amit mondani akartam, hogy nekünk is utánjárást igényel egy ilyen vészhelyzet.

Na de vissza a sztorihoz.

Süni okostelefonját is átnéztem egy kicsit. Feltűnt egy hibajelzés a SMS ikonon. Rányomtam és lám, egy csomó el nem küldött és néhány elküldött SMS-t láttam, ami egy 06-90-es számra ment.

Mondanom se kell, ez így egy délután alatt sokkoló volt.

Süni elmondta, hogy valamelyik játékapp készítette el az SMS-t, ami valamit ígért cserébe, de persze nem jött semmi érte. Ezért többször is megpróbálta elküldeni (facepalm). Kb 4.000 Ft-ot sms-ezett el. Áldottam az eget, hogy feltöltőkártyás a telefonja, és azon nyomban beléptem az online ügyfélszolgálatra, ahol letiltottam a mobilvásárlást.

Elmondtuk neki, hogy vannak úgy nevezett emelt díjas számok, pl ilyenek a 06-90-… kezdetűek, és hogy ezekkel óvatosan kell bánni.  Bevallom, eddig csak annyit kértünk tőle, hogy idegen illetve rejtett számot ne vegyen fel, de most további felvilágosításra is szükség volt.

Na, hát ez volt egy délutánunk. Klassz, nem? 😀

Szülőként próbálsz mindent átadni a gyereknek, de nem tudsz mindenre gondolni. Ezért is kell óvatosságra nevelned a gyereked. Én pl sose mentek el fizetési információt sehova. Kérhetik, hogy mentsem el a kártyám adatait, hogy kényelmesen fizessek, de én nemet mondok mindig. Inkább minden egyes alkalommal begépelem újra. Ugyanígy tettem a Steam-es fiókban is, ami most veszélybe is került, ott sem engedtem Süninek, hogy elmentse a fizetési információkat… Legalább emiatt nem kellett aggódni.

Vannak, akik azt látják megoldásnak, hogy eltiltják gyereküket a digitális kütyüktől, de nem hiszem, hogy ez lenne a jó út. Olyan ez, mint a bringázás, néha esni kell, hogy utána jól menjen. Most “csak” egy Steam fiók került veszélybe, de már itt megtanulja, hogy óvatosnak kell lenni. Persze neki nagy kincs a megvett játékok sokasága, így őt ez most nagyon megviselte. De jól jön majd ez az élmény a jövőben. Tulajdonképpen bizonyos tekintetben jó is, hogy ez megtörtént. 😀 (Ismerek olyan embert, akinek több százezer forint értékben vannak játékai a Steam-en belül. Amúgy jófej, teljesen normálisnak tűnik. :D)

Másnap reggel vettük észre, hogy válaszoltak újra a Steam-től, visszaállították a fiókot! Boldogság volt! 🙂 Köszönjük a Steamnek, nagyon gyorsan sikerült megoldani a problémát!

Ma pedig hozzálátunk Süni mobiljának átnézéséhez és az SMS küldözgető app likvidálásához. Amúgy Süni telefonjára több 250(!) applikáció van telepítve. 😀 Szóval lesz meló rendesen.

Lehet, hogy ezzel megoldunk egy másik problémát is: hova tűnik a mobilnet a gyerek telefonjáról??? 😀

Elvileg beállítottuk, hogy csak wifit használhassanak a játékok, de 4 nap alatt elment 1 GB. Na mindegy. 😀

Elkezdjük az otthoni hálózatot biztonságosabbá tenni, jobban odafigyelünk a gépekre, frissítésekre és többet beszélgetünk ezekről a dolgokról.

Szükségünk lesz némi digitális edukálásra! 😀

Cybergyerek 6 évvel ezelőtt! (2012)

Az én Csúnya Karácsonyi Pulcsim

Kb egy hónapja kezdtem el összegyűjteni hozzá a díszeket. Nagyon könnyű dolgom volt, mert sok év tapasztalata az mutatta, hogy a közeli Auchan a legjobb forrás, ha ízléstelen, elcseszett díszekről van szó. Tulajdonképpen a pulcsin kívül mindent ott szereztem be, illetve az alsó gyöngysor volt az, amit egyszer egy csomagban vettem sok gömbbel együtt, de soha nem használtam semmire.

Igyekeztem nagyon-nagyon ízléstelen kompozíciót kialakítani, és az a vicces, hogy tökre élveztem. Utólag még eszembe jutott pár ötlet, de azokat meghagyom jövőre, ha újra lesz alkalom, hogy felvegyek valami hasonló remekművet!

Az alapot egy régi türkizes színű pulcsim adta, erre pakoltam mindent, ami színben ütötte. A hab a tortára akkor került fel, mikor elmentem megvenni a csodálatos, kipotyogott szemű, csillámos, ultragagyi madárpárt. Tudtam, hogy a vállamon fognak ülni. 🙂

Sok varrogatás, díszigazgatás és rejtett világítás beszerelése után elkészült kollekcióm első darabja. 🙂 Fontos megemlítenem, hogy volt segítségem is!

A céges karácsonyi partin büszkén hordott pulcsimmal szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyt, boldog és sikeres 2018-at kívánni! 🎄

Morzsáról morzsára – kenyértudomány

Valószínűleg az évek múlásának köszönhető, hogy elkezdtem érdeklődni a kenyérsütés iránt.

Ha a kenyérsütésre gondolok, mindig kendős hajú, görnyedt hátú, folyton mosolygós, öreg néniket látok magam előtt, ahogy a cementlapos konyhájukban egy bazi nagy vájlingban dagasztják a tésztát. A “régi, szép idők” kifejezéssel kapcsolódik össze ez a tevékenység a fejemben. 🙂 Szóval a fíling is magával ragadó, nemcsak a sülő kenyér illata.

Mint ahogy a kertészkedésben sem voltam “pro” (Süni és osztálytársai ezt a szót szokták használni), hát mondhatjuk, hogy hosszú volt az út a tegnap esti “végre jó lett” kenyérig. Morzsáról morzsára haladtam előre a tanulásban, ez még most is tart. 🙂

Sokan csak a kiválóan sikerült ételek receptjeit, fotóit posztolják, de én most megosztom veletek, hogy mennyi vicces dolgot éltünk meg, mire eljutottam idáig. 😀

Első lépésként megrendeltem Limara könyvét, mert annyira hitelesnek tűnt nekem. Igazi klassz receptekkel, érthető leírásokkal, képekkel.  A gyökérkenyeret próbáltam ki legelőször, de persze azonnal eltértem a könyvben szereplő recepttől, mert nyilván nem vettem rozslisztet hozzá. 😀 Ennek ellenére egész jó lett, ropogós volt, illatos. Kicsit talán túl kemény is, de elsőre elnéztem magamnak. A fiúk ették 🙂

Gyökérkenyér

Aztán gondoltam, hogy kipróbálom Limara jól bevált fehérkenyerét is (JBFK). Ahogy általában nagyvonalúan kezelem a recepteket, ugyanígy emelkedtem felül a rendelkezésemre álló, csekély edénykészletemen. Vaslábasról beszél a könyv… asse tudom, hol lehet kapni. 😀 Meg jénai tálról is esik szó, hogy abban is lehet sütni. Valójában az a lényeg, hogy letakarjuk.

Jénaim éppen van, mert örököltem egy szép nagyot, így nem érezve magam előtt akadályt, belevágtam a JBFK készítésébe!

Készítettem öregtésztát (előző nap kell sz@rrá keleszteni lisztet meg mittudoménmit), másnap a recept szerint dagasztottam, kelesztettem, jénaiba tettem, sütöttem.

Tulajdonképpen egész kenyérszerű izét sikerült készítenem, de azért több sebből vérzett:

  • persze hogy nem jól lőttem be a jénai térfogatát. Limara min. 5 literest javasol, szerintem az enyém max 3 literes lehet. 😀

Itt még nem érte el a jénai tetejét. 😀

  • ebből következett, hogy a kenyér teteje feltapadt a jénai tetejére és rásült. Mondtam is Süninek, hogyha nem tudjuk szétszedni a jénait, és kiszabadítani a kenyeret, akkor kitesszük a polcra dísznek. Egy emléktáblát is lehetne mellé tenni, melyen ez állhatna: “(Idő)Kapszulakenyér 2017. első sütés.” Végül szétfeszegettük…. 😀
  • utólag az is kiderült, hogy nincs elég meleg a lakásban a kelesztéshez, de erre jóval később jöttem rá…. erre még visszatérek később.
  • és az is problémát okozott, hogy a villanysütőm nem bírja a 230-240 fokot tartósan. Leveri a biztosítékot.

Képzelhetitek, milyen kínomban röhögős állapotba kerültem, mikor a sütőben éppen ott szorong a kenyér abban a kicsi jénaiban, és elmegy az áram az egész házban a sütési idő vége előtt 10 perccel. Visszakapcsolni sem tudtam, amíg le nem hűlt kicsit a szerkezet. A kenyér ezalatt békésen sült a jénaiban, majd végül 10 perc után egy igazán egyedi Kapszulakenyér született meg. 😀 (JBFK helyett KK)

Ízre rendben volt.  Engem az állaga zavart. Sokkal tömörebb volt, mint szerettem volna. A fiúk ezt is ették.

A kedvenc villanyszerelőnk kijött a sütő miatt, megnézte a szitut és ezt mondta: “Tápióbicskén mi boltban vesszük a kenyeret. Lilla, neked is ezt kellene csinálnod!” 😀 A sütő a hibás, nem a villanyóra, nem a Fi-relé, nem a vezeték. Új sütőre most nem költök, ez eldöntöttem.

A Kapszulakenyér után újabb csodát alkottam, melynek a Hernyókenyér nevet adtam. 😀 A Hernyókenyet úgy sikerült összehoznom, hogy szendvicskenyeret szerettem volna sütni, de nem volt hozzá megfelelő méretű sütőformám. De hát nem lehet ez akadály, gondoltam! Megint csak Limara könyve szerint alkottam, kivéve az utolsó lépést. Nekem nem fértek el egymás mellé a kis tésztagombócok, ahogy a képen is látszik, hanem “mi baj lehet” felkiáltással egymás mögé pakoltam a püspökkenyérformában.

Így nézne ki egy szendvicskenyér, ha nem én sütném…

És íme! Megszületett a Hernyókenyér! (HK) 😀  Ízre ez is jó volt. Mondjuk, szerintem látványra sem rossz… 😀 De még mindig szenvedtem amiatt, hogy túl tömör. A fiúk még ezt is ették.

Cuki!

Abszolút magabiztosan hittem, hogy nem adhatom fel!

Olyan recepteket kezdtem el keresni, ahol a kenyeret nem 240 fokon sütik, mert hát az nálam – mint kiderült-, nem opció. Kezdtem belefáradni.

Fontos mellékszál:

Közben jött a hétvége és a főzés. Daragaluskát szerettem volna főzni a levesbe. Mindig Horváth Ilona szakácskönyvéből csinálom az egyszerűbb verziót. a vállalkozó kedvem, hogy új receptet próbáljak ki, most is eltérített. Ilonka néni szuperfinom daragaluskájával szerettem volna lenyűgözni a fiúkat. Az első két galuskát beleszaggattam a levesbe, majd pár perc után, le is halásztam a felszínről. Lefotóztam és elküldtem barátnőimnek, hogy találják ki mi van a képen!

Robbantott daragaluska. Visszatérek a régi recepthez. 😀

A legközelebbi megfejtés a petrezselyemgomba volt. 😀 Ez a galuska volt az utolsó lökés, segítségre volt szükségem!

Végül felhívtam hát Piszkét, hogy segítsen nekem, mert szeretnék már átlagos, régimódi kenyeret sütni, és nem szeretnék felfedezni további, furcsa kenyereket. Piszke végigkövette az összes fenti dolgomat, így javasolta, hogy foglaljam le az elbaszottreceptek.com domaint, mert tutira lenne sok olvasóm. 😀 De nem csak a véremet szívta, hanem segített is, mert ő rutinos kenyérsütő. Elküldte Beastie kenyérreceptjét, amit azonnal el is akartam készíteni.

Csak ennyit mondok: következőnek megsütöttem a TK-t, azaz a Téglakenyeret.

Úgy tűnt,Beastie receptje a legkevésbé sem vált be. Nem kelt meg, megégett. És ennél a kenyérnél mondták a fiúk, hogy na ez már ők sem eszik meg. Joci szerint büdös volt! 😀 😀

Még ha a fiúk nem is, de az építőipar díjazná a TK-t. Kemény, szilárd, súlyos. Pl ajtót kitámasztani is tök jó vagy kenyérigluhoz eszkimóknak 😀

Két nap után kivágtam a szemétbe.

Újra felhívtam Piszkét, hogy ez borzasztó. Mit szúrok el? És ekkor jöttünk rá, hogy nem jó hőmérsékleten kelesztek, ergo nem kel meg a tészta rendesen. Mikor ezt megfejtettük, Piszkét saját kenyércoach-omnak neveztem ki. És egyben értelmet nyert a remote pék kifejezés , mely egyből magával hozza a Rimóti pékség brand létjogosultságát is.  😀

A legújabb felfedezéseinkkel és Beastie egyébként állati jó receptjével újra nekifogtam egy kenyérnek. Persze , természetesen, nyilvánvalóan, magától értetődően nem követtem teljesen a receptet most sem. Igazából kevesebb sót és rendes élesztőt használtam és lecseréltem benne a BL 80-as kenyérliszt egy részét, kb 1/4-ét, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre, és csak 180-190 fokon sütöttem. A kelesztéshez pedig a főzőlapom melegítés funkcióját használtam úgy, hogy egy rácsra rátettem a letakart vájlingot és a  langyos főzőlap fölé tettem.

És igen, sikerült! Ropogós, illatos, finom.

A képen szerencsére nem látszik, hogy kicsit sótlan lett. 🙂

Limara írta a könyvében, hogy zenél a kenyér, miközben hűl. Pattog. Eddig az gondoltam, hogy mókusvakítás. Most azonban nekem is zenélt. 🙂

Sokan megkérdezték, hogy miért nem használok kenyérsütőgépet? Először az jutott eszembe, hogy  szeretem az egész folyamatot. Aztán gondoltam, plusz még jó érv lehet, ha azt mondom ” Bazz, a hajadra kenheted a kenyérsütőgépet, ha nincs áram!” Rájöttem, hogy jobb, ha ezt nem mondom. 12 éve van villanysütőm. 😀 😀

A válaszom hát ennyi: Egyszerűen élvezem a kenyérsütést! 🙂

Ez itt meg egy vicces, leendő jogászoknak szánt “inkább pék” feladatsor. 😀

Szóval tessék nyugodtan nekiállni a kenyérsütésnek, jó mulatság!

Nagyra törő gombatervek romba dőltek

Összeszedtem magam, és végére jártam annak, ami az előző években fúrta az oldalam. Vajon milyen gomba nő a kertünkben a hársfa körül?

Mert hát közeli ismeretségben vagyunk egy IGAZI gombaszakellenőrrel, aki nem szakértette meg még a kertünket. Ennek oka az, hogy 175 km távolságból nemhogy nehéz, de tulajdonképpen lehetetlen gombát meghatározni. (A távgyógyítás jutott erről eszembe, meg Gyurcsók fantom gerincműtétje… 😀 Aki még nem látta, edukálja magát itt.)

Na de vissza témához! Egyik nap a Sors elém tette a kerületi újságot, ahol pont arról írtak, hogy a piacon ingyenes gombahatározás vehető igénybe. Tudtam, hogy ez egy jel. Kimentem a kertbe szombat reggel, szedtem egy kis gombát, és bevágódtam a kocsiba. Irány a piac!

Kb. 10 percet köröztem, mire a piactól jó messze le tudtam parkolni. Kész őrület szombat reggel ez a hely! Még kóvályogtam egy kicsit a piacon is, mire megtaláltam a nénit, aki gombát határoz.

Kissé izgulva kinyitottam a dobozt, és megmutattam kertünk kincsét!

Ennyit mondott: Jaj!

(Itt még hittem, hogy aranybánya lehet a kertből. Valami különleges, csodálatos, ízletes gombakülönlegességgel áldott meg minket az ég! Ugyan én nem szeretem a gombát annyira, de hát eladni azért mégis nem lenne hülyeség. 🙂 )

Mi a diagnózis? – kérdeztem.

A gombásznéni megszagolta, majd torzult arccal azt mondta:

– Ez retekszagú fakógomba! Nem ehető, és el kell vennem, mert meg kell semmisítenem.

Porrá omlott össze tervem, így hát Gombafölde Kft cégalapítása más hobbitra vár, mi itt kiszállunk. 😀

Ízlelgessétek a gomba nevét, mert szerintem nagyon szép! 😀

Retekszagú fakógomba.

Csőváz!

Ígértem, hogy beszámolok!

Íme!

Sikerült elrakni télire, így bizonyítottan évelőnek nyilvánítom a csővázas medencénket! 🙂

Mindeközben Whatsapp-on:

%d blogger ezt kedveli: